Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-03-07 / 28. szám
28. szám Keddi 1922. március 7, üegyvenharmatfik évfolyam. KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY ...11 1 ■ 1 ■' "■ ' ——----------. — £l«toíésl ár cseh-szlovák értőkben : Helyben és vidékre postal szétküldéssel: S?K»S* érre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. Egyes szám ára i 80 fillér.------------------Í1----------1--- — A nemzeti kisebbségek védőszövetsége. A népszövetségi ligák Uniójának múlt év ó'szén Wienben tartott konferenciája folytatásaként az Unió ez év január 19. és 20-án tartotta összejövetelét Bruxellesben, Sir Willoughby Dickinson elnöklete mellett A konferencián 11 nemzet képviselője vett részt. Szomorú fényt vet a mai osztrák gazdasági helyzetre, hogy Ausztria képviselőjének elutazását a valutaviszonyok lehetetlenné tették. A Csehszlovákországi Németek Szövetségének képviselője is hiányzott, mert a Szövetség alapszabályai még nélkülözik a kormányjóváhagyást, s igy az Unió tagjai közé sem léphet. Mégis küldött egy kimerítő memorandumot a konferenciára, amely megbeszélés tárgyát is képezte. A konferencia elhalározta, hogy a kisebbségi ügyeket a junius hóban Prágában összeülő kongresszus fogja beb^an tárgyalni. Nem akarja tárgyalni mindama jogsérelmeket, amelyek a háború befejezte után röviddel egészen 1920-ig a kisebbségeket érlék, tárgyalni fogja amaz állambeli kisebbségi ügyét is, amely államok kisebbségek védőszerződést nem írták alá. A prágai kongresszuson Aeby tanár (Sweiz) a jogi kérdésekről, Ruyssen tanár (Bel- | gium) a felvett tényekről és Sir Wiloughby j Dickinsons (Angolország) az ezekre vonatkozó határozatokról fog előadást tartani, i A brüsseli konferencia előadója sajnálattal j állapította meg, hogy a legtöbb kisebbség- j tői a sérelmeikre vonatkozó panaszok csak I az utolsó pillanatban küldettek be s nem ! ismerve az Unió feladat körét, egyes ki- J sebbségek, mint a déltiroliak, egyáltalán l nem adtak be emlékiratot hozzájuk. Re- ! mélhető, hogy e nemzeti kisebbségek fel- : fogják használni az április 10-én München- j ben tartandó konferenciát és a prágai j kongresszust panaszaik előadására. A panaszokat a Brüsszelben székelő ! Unió titkársághoz kell küldeni. Élénk megvitatás tárgyát képezte a csehszlovákiai nemzetiségek ügye, valamint a németek, úgy a magyarok kárára részéről keresztülvitt iskolabeszüntetéseket illetőleg. Ez ügyben egy, dr. Limburg (Hollandia) elnöklete alatt és magyar delegáltakból összeállított albizottság vizsgálja meg a sérelmeket, amelyek érdemi tárgyalása a legközelebbi konferenciára halasztatott. A lengyelországi kisebbségi ügyeket ugyancsak egy, La Fontain (Belgium) elnöklete mellett gróf Bernstorff német és Dembinski lengyel delegáltakból összeállított albizottság vizsgálta felül. POLITIKAI L ap. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nador-u. 29.. hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, m<a a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik hctenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. Tárgyaltatott a jugoszláv és román államok kisebbségeinek ügye, azonban a nevezett államokból a konferencián nem vett részt kiküldött, éppen ezért egy albizottság fogja ez ügyben a sérelmeket megvizsgálni. A Balti kisebbségek sérelmeiről Hayking báró emlékirata foglalkozott. Finnországból nem érkezett be jelentés. A görög delegált súlyos sérelmeket terjesztett a konferencia elé a törökök ke; resztényüidözéséről. Az olasz és francia ! delegáltak főleg a többségi álláspont szerint referáltak kisebbségeik jogi helyzetéről. Amilyen szűkszavú a konferenciáról kiadott kommüniké, olyan sovány, rövid lélekzetü volt annak egész lefolyása. Különös képzelődés kell egyébként is ahhoz, hogy a kisebbségek ügyeit főleg azok a nemzetek delegáltjai intézik, illetve hallgatják meg, amely nemzetek még ma sem ébredlek fel »győzői* álmukból, a semleges államokból delegáltak pedig, miként azt a háború alatt tapasztaltuk s ma is tapasztaljuk, bármily ^bjektiv bírálói legyenek is a többségi nemzetiségeknek, hathatós támogatói a kisebbségeknek még sem lehetnek. Hogy a legtöbb nemzeti kisebbség még csak panaszokkal sem fordult az Unióhoz, nem azt bizonyítja, hogy nem lettek volna panaszaik, hanem, hogy a bizalom hiányzott azok iránt, akik elé az ily panaszok terjesztendők lennének. A kisebbségek delegáltjainak memorandumait csak akkor tárgyalta komolyan és behatóan a konferencia, ha egy nagyobb hatalom képviselője kvási védőügyvédként foglalt állást a panaszos mellett. Mai formájában a kisebbségi védszervezet még a címét is helytelenül használja, mert inkább ráillene a cim: a kormányok szövetsége, már tudniillik az uralkodó, többségi kormányok szövetsége. Mindaddig komoly eredményeket el sem is fog érni a Kisebbségek Uniója, amig minden nemzeti kisebbség delegáltjai nem állhatnak szemben azokkal, akik az »uralkodó* nemzeteknek az 1918. évi forradalmi konjunktúra alatt erővel szerzett hatalmi állását az Unióban bizonyára kő römszakadtig védelmezni meg nem szűnnek. Nem is kellene a panaszokkal törődnie az Uniónak, elegendő lenne, s minden kisebbségek jogainak elegendő védelme lenne, ha mást nem tenne az Unió, csak ellenőrizné a békeszerződések és a nemzetközi, a kisebbségek jogait kodifikáló szerződések betartását. A panaszjegyzőkönyvek, a konferenciák csak üres frázisok, csak nyugtalan lelkiismeretek hazug megnyugtatói mindaddig, amig a békeszerződésnek a kisebbségekre vonatkozó rendelkezései nem realizáltalak. Papiroson adott-vett jogok nem egyebek rossz valutáknál, amelyeknek nincs fedezetük. Ezek a jogok pedig csak akkor fognak kellő fedezettel rendelkezni, ha az u. n. uralkodó többségi nemzetiségek őszinte akarattal fogják az akaratukon kívül magukhoz csatolt kisebbségek jogait respektálni. S ha a kisebbségi védszövetségek nem bírnak megszabadulni a hatalmat bírók körmei közül s csak uszályhordozói maradnak az jogának, akkor kár az emberek millióit oly illúziókban ringatni, amelyek nélkülözik a legkisebb reményt is arra, hogy valaha reális eredményeket biztosítani képesek lesznek. München s utánna Prága majd megmutatja, vájjon a konferenciák, kongreszszusok csak szemfényvesztő diplomáciai játékok, vagy komoly munka helyei-e, ahova bizalommal fordulhatnak azok a nemzeti kisebbségek, amelyeknek eddigi panaszai csak az Unió irattárában várják az elintézéseket. = Masaryk elnök a kisebbségekről és Magyarországról A köztársaság elnöke újabban nyilatkozott a Csehszlovákiában élő kisebbségek helyzetéről, valamint a köztársaságnak Magyarországhoz való viszonyáról, ({kisebbségekről az elnök kijelentette, hogy azokat a békeszerződések védik. Az a nézete, hogy a kisebbségekkel nem lehet egy mérték szerint elbánni, mert mindegyiknek meg van a saját jelleme, kultúrája és történelmi fejlődése. Én azonban — mondotta az elnök — nem akarom egyik kisebbséget sem elnemzetleniteni és nem találom azt sem, hogy a magyar kisebbségeket nemzeti tekintetben elnyomnák, hiszen iskoláik, biráik, nevelőik stb. vannak, miért is elnyomásról nem lehet szó. Teljesen megértem a magyar kisebbség mentalitását, minthogy a magyarok a régi Magyarország idejében az egyedüli uralkodó nemzet voltak. A szlovákoknak nem voltak iskoláik és egyáltalában az egész rezsim azok elmagyarositására volt berendezve Évtizedek óta a magyarok az összes többi elnyomott kisebbségeknél magasabban állottak, melyek magyarosítására mindent megtettek. Most a volt szlovák kisebbségek ugyanazokat a jogokat fogják élvezni, mrnt a volt magyar többség. Ebbe a változásba a magyarok nem tudnak beleszokni. Mi azonban a következőket akarjuk: Egyenlő jog mindenkinek és semmiféle előjog.— A Magyarországhoz való viszony — az elnök szerint — nem kielégítő, habár kívánsága, hogy barátságosabb legyen. Azonban reméli, hogy sikerülni fog a már megkezdett gazdasági és politikai természetű tárgyalások során jobb egyetértést elérni. Ez a köztársaság részéről mindenesetre nem lesz igen könnyű, mert a békeszerződések révén létesült csehszlovák állam ellen Magyarország részéről mindig agitálnak és propagandát folytatnak. „Fáradozom — mondta az elnök — s arra törekszem, hogy békés, jó szomszédi együttélést teremtsek, de a magyaroknak a békeszerződések által teremtett bázisra kell helyezkedniük.*
