Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-02-25 / 24. szám
2. oldal. «Komáromi Lapok 1922. február 25 gye, kerület vagy község vezeti, az ezen vállalatnál alkalmazottaknak, ha szolgálati viszonyuk magánjogi szerződésen alapszik, ugyanaz a jogigényük. A törvény ezen rendelkezései nem érintik a közalkalmazottak szolgálati viszonyát, s igy nem terjednek ki a hivatalnokokra, állami alkalmazottakra, állami intézet, az állam által igazgatott alapítványnál alkalmazottakra. Hasonlóképen nem terjednek ki a törvény ezen rendelkezései az ipartörvény értelmében vett inasokra, tengeri, hajózási, vasúti alkalmazottakra, mező és erdőgazdasági alkalmazottakra, kivéve ha kereskedelmi segéderőknek tekinthetők, úgyszintén azon személyekre, akikre a bányatörvény általános rendelkezései vonatkoznak. A törvény kihirdetése napján lép életbe 1921. évi október 23-i érvénnyel. (ESŐ.) = A Pester Lloyd Poincare egy nyilatkozatáról. Poincaré a genuai konferenciával kapcsolatban jegyzéket intézett Lloyd Georgehoz. Poincaré jegyzékében van egy kitétel, mely a magyar királykérdéssel foglalkozik. Poincaré jegyzéke foglalkozik a Briand és Lloyd George között létrejött garanciaszerződéssel, melynek egyik pontja szerint egyik állam sem támadhat meg egy másik államot.. Erre a pontra vonatkozólag azután Poincaré kijelentette, hogy arra az esetre, ha Németországban vagy Magyarországon ismét katonai monarchia alakulna Franciaország és az antant számára elkerülhetetlen volna a beavatkozás. Poincaré e kijelentése mélyen felkavarta az európai politika vizeit, de különösen hangos visszhangot keltett Magyarországon. A Poincaré kijelentése nyomán támadt nyugtalansággal foglalkozik a Pester Lloyd mai száma és a következőket írja: „A jegyzék teljes szövege még nincs itt, de a félhivatalos szöveg, melyet Párisból világgá kürtőitek, ismeretes. Ebből a szövegből meg lehet állapítani, hogy mily alkalom bírta a francia kormányt arra, hogy ezt a kérdést most a hajánál fogva előrángassa. A magyar közvélemény, mely ezidőszerint az ország súlyos belső válsága miatt túlságosan le van kötve, nem tiltakozhatott kellőképen Poincaré kijelentése ellen, de azt meg lehet állapítani, hogy annak nyomán az országban igen mély és kellemetlen benyomást támadt. A „Pester Lloyd“ ezután Poincaré kijelentésének kommentálását közli, melyet illetékes francia helyről kapott; a budapesti francia követség kommentárja enyhíteni igyekszik a párisi kijelentés keménységét, de a Poincaré jegyzéknek ez az interpretálása sem vesz el semmit abból az álláspontból, hogy a Habsburgok visszatérését Párisban nem engedik meg és ez esetben az antant igenis beavatkozik, mivel a magyar restauráció egyúttal külügy is, mely érzékenyen érinti az utódállamokat és Olaszországot. — A szomorú Burgenlad. Bécsi híradás szerint a hatalmi szóval Ausztriának Ítélt Nyugatmagyarország sorsa igen szomorú. A Burgenlandnak nevezett tartomány lakóssága egyáltalán nem tud az uj helyzetbe beleilleszkedni. Nyugatmagyarország lakóssága ugyanis közgazdasági tekintetben egyáltalán nem akarja tudomásul venni, hogy immár Ausztriához tartozik. Kereskedők és iparosok kénytelenek szükségleteiket a termelőtől magyar pénzért vásárolni, mivel azok inkább elrejtik, semhogy osztrák koronáért adják oda. Természetesen ilyen módon azután a kereskedők és iparosok kénytelenek szintén magyar pénzt kérni árúikért. A Burgenlandban mint fizetési eszköz az osztrák pénz egyáltalán nincsen forgalomban és csak a tisztviselők kapják fizetésüket osztrák valutában. Természetesen nem tudnak a pénzért semmitsem vásárolni és kénytelenek azt magyar pénzre beváltani. Az osztrák államnak súlyos gondokat okoz a tisztviselők elégedetlensége, mivel még a legnemzetibb érzelmüek is avval fenyegetődznek, hogy passzív rezislenciába lépnek, ha hamarosan nem szűnnek meg a mostani állapotok. Az osztrák kormány természetesen önszántából is igen szívesen változtatna nyugatmagyarországi helyzetén, de teljesen tehetetlen az ottani lakósság csökönyös magatartása miatt. = A rozsnyói gimnázium ügye. A prágai iskolaügyi minisztérium jogosnak Ítélte Rozsnyó és vidéke magyar lakosságának azon követelését, hogy az ottani állami reálgimnáziumban az eredetileg fokozatosan beszüntetni tervezett magyar párhuzamos osztályokat a jövőben is fentartsák és hozzá benyújtott memorandum tárgyában ezt a kérdést, feltéve, hogy a pénzügyminisztérium a szükséges anyagi eszközöket folyósítja, kedvezően el is intézte. A pénzügyminisztériumon múlik, most már egyedül, hogy az 1922/3. iskolai évben a rozsnyói reálgimnáziumban valamennyi osztályon (tehát a most tisztára szlovák 1—111. osztály mellett is) párhuzamos magyar tanítás is folyjék. (ESŐ.) — Az erdőbirtokok állami kisajátításának terve. A földmivelésügyi minisztérium a napokban készült el a nagy erdőbirtokok állami kisajátításának részletes tervével. A terv szerint Csehországban, Morvaországban és Sziléziában kb. 600000 hektárt sajátítana ki az állam, Szlovenszkóban pedig mintegy 400000 hektárt. Tekintettel arra, hogy a köztársaság területén mintegy 4 millió hektár erdő van, az állami kisajátítás tárgyát ezek 25%-a képezné. A kisajátításnál elsősorban a határmenti nagy erdők jönnének tekintetbe és pedig elsősorban a Morvaországban és Szlovenszkón található volt nemesi birtokok, amely tényekből kitűnik a földbirtokreform nacionalista jellege. A kisajátítás fokozatosan három részletben történnék. Az állam a kisajátított erdőkért azoknak csupán háború előtti értékét fizetné. Sem a pénzügyminisztérium, sem a legfelsőbb állami számvevőség eddig nem döntött a tekintetben, hogy a szükséges pénzösszegeket honnét fogja előteremteni. A tervezet fölött a legközelebb dönt a minisztertanács. (ESŐ.) = Banes és Magyarország. A római „Agenzoa Volta“ jelentése szerint Magyarország arra törekszik, hogy a genuai konferencián megnyerje Franciaország támogatását. Törekvése továbbá az, hogy a Habsburg kérdést egyáltalában ne érintsék s hogy a genuai konferencián ne tekintsék velencei egyezménynek Nyugatmagyarországról szóló rendelkezését a békeszerződés megváltóztatásának. Benes párisi útja ennek akart elébe vágni, megakarta győzni a francia kormányt, hogy a velencei egyezmény ellentétben áll a békeszerződéssel és meg kell semmisíteni. A hamis bélyegzésül bankjegyek. — Kártérítést fizet az állam. — 50°/0-ot fizet meg. — A kártérítés 1922 március 12-től augusztus 31-ig történik. — Említettük már egyizben, hogy a hamis bélyeges régi osztrák magyar bankjegyekért 50%-os kártérítést fizet az állam. A prágai pénzügyminisztérium 1922. február 11-én adta ki az erre vonatkozó rendeletet, mely a következő intézkedéseket tartalmazza. A hamis bélyeggel ellátott s a fent idézett rendeletben körülirt bankjegyek tulajdonosainak a rendelet 4-ik pontja értelmében az érték 50 százaléka megtérítendő az elismervény visszaadása ellenében, melyet a bankhivatal annak idején részükre kiadott. A kártérítésből ki vannak zárva: 1. Azok, akik az említett elismervényt a kellő időben nem mutatják be, 2. Külföldiek és akár bel-, akár külföldön lakó csehszlovák alattvalók, akik a bank-Szinésztörténet. Irta: Váradi Antal. A társulat — amint mondani szokás — befagyott. Télviz idején állomás és pénz nélkül maradt. Majd éheahaltak a nyomorultak. Eleiiilén huszonegyen voltak, — még Kaposvárott vígan játszottak — de akkor megszökött az amoroso a primadonnával, maradtak tizenkilencen. Még mindig szép szám, de mit ér a szám szerelmes és primadonna nélkül ? Aztán üres házak, havazás, hideg tél már november közepén. Felszedték a nyomorultak sátorfájukat és mentek tovább — Szigetvárra. A hős Zrínyi Miklós azonban hiába rohant ki a várból görögtüzfény mellett, a publikum nem rohant be a színházba. Onnét is menni kellett. Szigetvártól Pécs egy ugrás Ott azonban szép, nagy színtársulat játszott s az nem fogadta be őket. Éppen elegen voltak. Azonban azt a tanácsot adták nekik, menjenek egy házzal odább. íme, itt van a szomszédban Siklós, a leányvásárairól hires mezőváros. Ott lehet valamit csinálni. Dehogy is lehetett. Először is marhavész volt a községben, tehát általános szomorúság, aztán meg mindentelé disznóölés, amely elvonja az emberek figyelmét a művészettől. Megállapodtak tehát Gyüdön, a franciskánus barátoknál, akik kedves vendégszerető emberek s a társulatból még megmaradott tizenkilenc itt már csak tizenegy vala. A többi beállott ki iskolamesternek, — ahol époen nem volt — ki kondásnak, amely állásra Árpádon éppen pályázat vala hirdetve. Az intrikus felcsapott. Volt kvalifikációjá. A többi elment, tudja az ég hova, merre? A tizenegy nyomorult aztán széjjelnézett Gyüdön, — ahol a barátok kétszer megebédeltették őket, egyszer megvacsoráltatták — aztán áldással útnak eresztették Siklós felé. Siklós onnét csak macskaugrás. Délután elindultak, már este ott tanyáztak a siklósi nagykorcsmában. De hajh, nem virult nekik borostyán a Zsigmond király ősi börtönének a helyén. Velük volt azonban az én legendás ügyelőm, a Gyárfás, akiről annyi nevezetes történetet megírtam. Ez sem az utolsó az ő viselt dolgai között. Gyárfás törte a fejét, mit csináljanak? Mialatt törte, már csak nyolcán maradtak. Azokat is őrizni kellett, mert nagyon csábította őket a szomszéd faluk egy egy disznótora, búcsúja. Ezek a családi ünnepek is elmúltak végre. A környéken már nem volt leölni való sertés, — karácsony hetében voltak — a búcsúk is lezajlottak. Mihez fogjunk most? ... Színházast játszani senkinek sem jutott eszébe. De hiába is jutott volna. A nagykorcsmát nem adták oda, a kocsiszínbe pedig ebbe a kutya hidegben senki sem ül be publikumnak. Játszani pedig valóságos őrültség. Tehát elő az eszmékkel Gyárfás! Gyárfásnak mindig voltak eszméi. — Fogunk játszani Bethlehemest. Aki tudja, hogy falun micsoda nagy esemény a bethlehemes-járás, az megérti a Gyárfás vállalkozásának praktikus voltát. Hiszen végre is nyolcán vagyunk, színészek vagyunk, akármilyen csapni való ripacsok is, a három keleti bölcset, a pásztorokat és a többit, majd csak elkomédiázzuk valahogy. Akár próbát is tartsunk belőle. Gyárfás a rendező. Gyárfásnak először is csak azon járt az esze, hogy karácsony estéjére összeszerezzen minden kelléket, ruhát. Ez pedig könnyű dolog volt, mert volt Siklón, a harkányi fürdő felé vezető ut végén egy szénakereskedő, a Harschli, aki évről-évre kölcsön szokta adni a helybeli bethlehemeseknek a kosztümöket, meg a jászolt, a tolható csillagot, meg az angyal szárnyakat. Csak fel kell ölteni. Más volt azonban a baj Akármilyen melegen megbarátkoztak is a szénakereskedővel, az mégis csak helybeli ember vala és mint ilyen, elsőséget ad a helybeli bethlehemeseknek. Azok pedig el nem engedik a jussukat. Ök már tiz esztendeje a Harschli bethlehemével járnak Karácsony estéjén, pontban öt órától fogva, Saját érdeke mindenkinek, hogy Mártii György fodrásztermét felkeresse, hol (higénikus) gyors és pontos kiszolgálásban részesül.
