Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-02-25 / 24. szám
1922. február 25. Komáromi Lapok“ ó. oldal. jegyeket a hamisított bélyegekkel külföldön kapták és azokat maguknál tartják, vagy pedig a csehszlovák határon lefoglalták, vagy akik az ily bankjegyeket valamely pénzintézetnél letétbe helyezték, továbbá csehszlovák bankjegy vagy bélyeghamisításért és terjesztéséért büntetett személyek. 3. A csehszlovák köztársaság területén lakó személyek, akik a pénzügyminiszternek 1920 évi december 18 -iki rendelete értelmében a póstahivataloknál a hamisítványokat nem adták át és 1921 évi március Il ike után hiába kérték az engedélyt, hogy a hamisítványokat utólagosan átadhassák. A tulajdonosok elvileg azon hivatalnál fognak jelentkezni a kártérítés kifizetéséért, mely a bankjegyeket tőlük elfogadta és elismervényt adott róluk. Ebből kivétetnek a következő esetek: 1. Akitől a hamis bélyeggel ellátott bankjegyet a vámhivatal a kivitelnél lefoglalta, azok azon postahivatalnál jelentkeznek, mely az illető vámhivatal székhelyén van, előbb azonban a vámhivatal által a nyugta valódiságát meg kell erősittetnie. 2. Aki a pénzügyminiszternek 1920. évi december 18-iki rendelete értelmében a hamis bélyeggel ellátott bankjegyeket a postahivatalnak adta át, az a nyugtával jelentkezzék az adóhivatalnál, melynek kerületében az illető postahivatal van. Csak Prágában, Brünnben, Oppavában és Pozsonyban kell a pénzügyi főigazgatóság pénztáránál jelentkezni. Hasonlóan fog eljárni az is, kinek utólag engedték meg a bankjegyek beszolgáltatását. 3. Azok, akiktől a bankjegyeket lefoglalták és a bíróságnak átadták s ellenük a büntető eljárás befejezést nyert, akár felmentéssel, akár az eljárás megszüntetésével, annak az erről szóló bírói bizonylatot kell megszereznie, kimutatva a büntető eljárás megszüntetését, valamint azt is ki kell mutatnia, hogy a bankjegyeket a pénzügyminisztérium bankhívatalához vagy fiókjaihoz szolgáltatták be és ki kell mutatnia, hogy ezek sajátját képezik. A felszerelt bizonyítékokkáI a bankhivatalnál kell az illetőnek jelentkezni és pedig Prágában II. Bredovska 5 vagy pedig annak fiókjánál, ahol az illető bíróság van. A kártérítés 1922. március 12 tői augusztus 31-ig történik. Es alatt az idő alatt kell az illetőnek jelentkeznie a fentemlitett helyeken, mert e határidő elteltével a kártérítést nem fizetik ki. A (raiía-magyar Miig. Magyarország, úgy látszik, ismét Franciaország felé orientálódik. Budapesten ismét divatos lett a politikai szalonokban a francia szó és a kisgazdák hangos „Bonzsur“! kiáltással köszöntik egymást. A hirtelenül feléledt francia orientációnak Poincaré kormányra jutása az oka. A legközelebb ismét megalakul a régi Francia Magyar Társaság. Ez a társaság egyszerű irodalmi önképzőkör volt annakidején. Cime is, amely hivatalosan „Societé Littéraire Francaise“ (Francia Irodalmi Társulat) volt, ezt bizonyítja. Annakidején Fontenay vicomte budapesti francia főkonzul alapította. A vezetőségben Apponyi Albert gróf, Nemeskéri Kiss Pál és Pékár Gyula foglaltak helyet. Ártatlan egyesületecske volt ez. Hébe hóba estélyeket rendezett és ezeken az estélyeken részt vett József főherceg a családjával is. Ártatlan dolog volt ez, de a magyar urak igen örültek, ha olykor elvetődött Budapestre egyegy francia író. A háború kitörésekor természetesen a társaság megszüntette működését, hiszen abban az időben hazaárulás volt franciául beszélni. De már elmúlt a háború és a régi irodalmi társulat einöke, Nemeskéri Kiss Pál a legközelebbi hetekben ismét megalakítja a Magyar Francia Társaságot. Az elnökségbe meghívták Paikert Alajost, aki ugyan magyar ember, de mégis van valami francia vonatkozása: ő ugyanis a magyar Külügyi Társaság francia bizottságának előadója. Azonkívül meg fogják hívni Robién grófot, a budapesti francia követség tanácsosát is, aki több magyar arisztokrata családdal rokonságban van. Á társaság újjá élesztői sokat várnak a poraiból újjáéledt főnixmadártól, főként azért, mert Franciaország uj budapesti követe, Jean Doulcet, szintén rokonságban van több magyar főúri családdal. A francia követ, ugylátszik, tényleg pártfogolja Magyarország francia orientációját és minden alkalommal közvetlenül érintkezik azokkal, akik a francia orientációt hirdetik. így nemrég hosszú kihallgatáson fogadta a Magyar- Francia Kereskedelmi Kamara vezetőit. Nemsokára rá azután megjelent Rácé Chelard estélyén, amelyet a francia katonai attasé a francia orientáció magyarországi barátainak tiszteletére adott. Ezen az estélyen hosszabb megbeszéléseket folytatott Matlekovics Sándorral, “a Magyar-Francia Kereskedelmi Kamara elnökével, Charmant dr, közjegyzővel, a kamara alelnökével, Wodianer báróval, a magyar külügyminisztérium osztályfőnökével, Belatinyvel, a budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnökével, valamint földinkkel Weisz Fülöppel, a Kereskedelmi Bank vezérigazgatójával. Doulcet követ ezeken kívül állandóan érintkezik Póka-Pivny Bélával, a Külügyi Társaság főtitkárával. Doulcet követ, mint okos diplomata azonj ban nem annyira politikailag akarja megnyerni j a magyarokat, hanem elősször gazdaságilag j akarja Magyarországot meghódítani Franciaj ország részére. Ezért hatalmas összegeket áldoj zott arra, hogy magyar kereskedők minél 1 nagyobb számmal vegyenek részt a lyoni vásáj ron. Mindamellett azonban más módon is í minden alkalmat megragad, hogy Franciaország j barátságáról biztosítsa Magyarországot. Póka| Pivny Béla dr. például a minap egy újságban ' leírja látogatását Doulcet követnél. Felemlíti, ; hogy megjegyezte a követ előtt, hogy a magya- I rok mindig nagyrabecsülték és csodálták a j francia géniuszt, a franciák viszont a magyar j virtust. Erre a követ Póka-Pivny előadása i szerint a következőket válaszolta: Hogyne, hiszen Rákóczi szive egy francia j kolostorban van most is, amiről talán nem sokat tudnak. De tovább megyek. Nálunk Fran; ciaországban ma is vannak Bercsényi és Ester! házy-huszárezredek, amelyek a világháborúban | nagyon kitüntették magukat. Hiszen Bercsényi : László gróf, a nagy Bercsényi Miklós fia Franciaország marsaüja volt és Rákócival és Ester! házyval együtt dolgoztak a francia huszárság 1 megszervezésén. Doulcet követ azonban nemcsak érzelmi kijelentésekkel és kereskedelmi vonatkozásokkal akarja Magyarországot megnyerni Franciaországnak, hanem avval is, hogy elősegíti a magyar diákok tanulmányait a párisi egyetemen. Az idén kilenc magyar diáknak tette lehetővé, hogy a párisi egyetemen tauulhassanak, jövőre még többen fognak francia ösztöndíjat kapni. A francia követ ezenkívül francia könyvtárakat és olvasótermet létesít Budapesten. Ennek megszervezésével Mistier d’Auriol követségi attasét bízta meg. A francia államnak Budapesten a Baross-utcában van egy háza, ebben fogják berendezni a könytárt. Miként látjuk, az uj francia követ ügyesen és jól dolgozik és mivel a jelenleg uralmon lévő magyar politikusok kivétel nélkül hívei a francia orientációnak, a mostani kísérlet valószínűleg sokkal több eredménnyel fog járni, mint a két év előtti, amely kalandossága miatt megbukott a gödöllői szerződés miatt. amig csak volt egy ház a községben, amely a kis Jézust várja vala. Tehát itt meg kellett valahogyan alkudni. És Gyárfás megalkudott. Ők el fognak indulni délután három órakor: borongós, ködös idő volt, már háromkor sötét, öt órára esküsznek minden a meglett leendő szentekre, hogy ott lesznek a Harschlinál a csillaggal, a ruhákkal és a jelmezekkel. Biztosítékul pediglen az öreg pásztort játszó Misángyinak, a kellékesnek, a téli viklerjét hagyják ottan. Azt el nem hagyja egy faluért. A Misángyi pedig, mint öreg pásztor nagy subában járván, nem fagyhat meg. A kérdés tehát meg van oldva. Csak a kivitel volt hátra. A kivitel ? Igaz, hogy Gyárfás tartott vagy két próbát : — te leszel a Heródes, te a Gáspár, te a Menyhért, te a Balthazár . . . Aztán választott egy pár angyalt, egynéhány pásztort, azokat betanította a szokásos banális hurka-kolbász viccekre, egy-egy nótára — és — a tetejébe egy pár huncut gassenhauerre, amelyek célját és rendeltetését nem mondta meg előre. De, azt mondta, ebből fogunk megélni! A helybeli betlehemesek pedig minderről semmit sem tudtak. A Harschli nem szólt, nehogy a helybeli betlehemes-banda neszét vegye és cserbenhagyja Harschlit, mert fél esetleg a konkurrenciától. Gyárfás is hallgatott s mikor felvirradt a dicső nap hajnala, — a Náni, — a társulat szinpadseprője és naivája felvette az angyalruhát, a három keleti bölcs hosszú, rengő szakállakat kötött az álla alá, Heródes kimaszkirozta magát rettentő hóhérnak, Gyárfás mint ifjú pásztor, ráncokat pingált a Misángyi pofájára, hogy úgy nézett ki, mint a harsányi hegy ördögszántásos oldala — azzal ucczu! Neki Siklós városának. Már az első háznál elkezdték rázni — nem a rongyot, hanem a csengetyűt, melyet az ökör-állásbol hoztak el — és az összefutó gyerekek már szaladtak hitül adni, hogy jönnek a betlehemesek! Jöttek is. Az első három négy háznál egészen tisztességesen ment a dolog, istenes énekeket zengedeztek és kaptak a végén kalbászt, hurkát, túrót, kalácsot. De már a negyedikötödik háznál szörnyen unták az istenfélő gajdolást. És Gyárfás — látván az általános elkedvetlenedést — rágyújtott a Schneider Fani dallamára, mely is a hosszuszakállu keled bölcsek ajkairól vajmi furán hangzik vala. Aztán kaptak is pipadohányt, pálinkát, egy-egy kulacs bort, itt-ott szalonnát, disznósajtot, cipót. Már alig bírták a pásztorok a tarisznyákat, olyan súlyosak valának. De legalább egy hétre való élelem dagadt a tarisznyákban. Ekkor azonban — mint a távoli vihar dörgése — hömpölygött egyre közelebb egy vésztjósió moraj — a helybeli betlehemesek feljajdulása... Sietni kellett és Gyárfás —. nógatva a maga hadseregét — egyre huncutabb kabarénótákat zengett, mire a háziak fütykösre kapván, egynémely királyokat és pásztorokat kiebrudainak vala, itt-ott utánuk hajigáiván az udvaron felhalmozott fahasábokat. Lett aztán erre nagy orditás, a falubéliek rohanása a betlehemesek után, kergetés a nagy utcán végig, mígnem a Harschű udvarában nyom nélkül eltűnt az egész rossz hirre kapott banda. Az emberek pedig összedugták a fejüket, átlátogattak egymáshoz szent karácsony estéjén, szörnyűködvén, hogy mely istentelen énekeket zengettek Íme a betlehemesek az idén, holott más esztendőben olyan szépen el tudtak furulyázni, dudálni? . . . No, de tolják csak ide még egyszer a pofájukat ! E közben megérkeztek Harschlihoz az igazi betlehemesek. Ótt találván a Gyárfás hadar, éktelen dühbe gurultak és nekiestek azoknak, mint az ő konkurenseiknek, akik ígyen lefölöztek a hasznot — s igy nékik vajmi kevés mar dt. Hiába csitította őket Harschli is, meg Gyárfás is, hogy ezek nem igazi betlehemi pásztorok, hanem afféle cikória pásztorok és szurrogátum keleti bölcsek. A helybeliek harambasája nem hagyta a dolgot — végre abban egyeztek meg, hogy a végén majd osztoznak. Á második betlehemes trupp és az első Reggelizés előtt fél pohár Schmidthauer-féle Használ jta valódi áldás gyomorbajosoknak és székszorulásban szenvedőknek. 632—I természetes keserüsóban Europa Lgtöme nye b gyógyforrása, (w. k földtani intézet 133/1921 sz szakvele menye)
