Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-02-18 / 21. szám
2 oJrt&l. ..Komáromi Lapoß 1922. február 18. mi csehszlovák köztársaságunkban uj magyarón jelent meg a láthatáron. Dr. Banes naponként szerepelt a magyar lapok hasábjain, melyek ők kidicsérik azért, mert több érzéke van a magyarok iránt, mint Bratislavának. Érvényre jutnak a „Kassai Újság“ szavai, melyek szerint a magyarok oda fognak menni, ahol nekik kényelmet, fehér kenyeret és talán „székely gulyást“ is biztosítanak. És ezt úgy látszik dr. Bmes megígérte a magyaroknak, akik megkezdték Prágába vonulásukat. Először színházzal fognak oda menni (40000 korona államse géllyel!) azután ellenzéki (?) lapokat fog nekik dr. Benes alapítani (a szerkesztők részére lakásokat szerzett már) és végül megkezdi velük és a kormánykoalícióval a szlovenszkói autó nomia elleni harcot. Ezt várjuk tőle, minthogy ügyes politikus, aki kihasználja a kedvező alkalmat arra, hogy a magyarokat a köztársaságnak megnyerje. Csak azon csodálkozunk, miért akarja dr. Benes a magyarokat Bratisl&vától, — mely állítólag dacol velük — elidegeníteni. Erre valószínűleg bővebb válasszal fog nekünk szolgálni, ha majd külföldi útjáról visszatér. = A csehszlovák sajtó s a horvát sze paratizmus. A belgrádi lapok részletesen foglalkoznak a horvát blokk memorandumával, melyben a 63 képviselő Horvátország önállóságának elismerését követeli. A cseh sajtó, amely eddig leplezni igyekezte a dolgot, most kényteten kelletlen foglalkozik a memorandummal, így a hradzsini orientációjú „Prager Presse“ ismételten hangsúlyozza, hogy bármennyire sajnálatos is az eset, ezen akció célja semmi más, mint annak az eldöntése, hogy centralisztikus vagy szövetségi legyen e az államforma. A „Tribuna párhuzamot von a horvát és a szlovák szeperatizmus között és a horvátok eljárását még nagyobb politikai éretlenségnek tartja Hlinkáék eljárásánál, mert hisz Európa sokkal fontosabb kérdésekkel van elfoglalva. Az állam és az egyház. — Az egyház elválasztása az államtól. — A szenátus kulturális bizottságának határozata. — Azok között a fontos kérdések között, melyek ifjú köztársaságunkban megoldásra várnak, igen aktuálissá kezd lenni annak a viszonynak rendezése, mely az állam és az egyház között fennáll és amelynek elintézése immár alig tűr halasztást. Az állam és az egyház elválasztásá nak kérdése az 1922. év belpolitikai küzdelmeinek egyik legfontosabb forgópontja lesz. Különböző értekezleteken éppen úgy, mint a sajtóban már most is előre veti az árnyékát. A szenátus kulturális bizottsága február 10 én tartott ülésén határozatot fogadott el, amelyben a kormányt felhívja, hogy az állam és az egyház szélválasztásának kérdésében a rendezés olyképen történjék, hogy az államfelséget külső egyházi ügyekben megóvják. Az anyakönyvek vezetését igazságos formában rendezzék. A cseh-szlovák egyház számára ott, ahol szükséges, alkalmazzanak hitoktatókat és a költségvetés összeállításánál legyenek tekintettel a cseh-szlovák egyház igényeire Mindazon perekben és bírói vizsgálatoknál, amelyek a cseh-szlovák köztársaság hiányos törvényhozásán alapszanak, az erőszakoskodások kivéte lével, szüntessék meg az eljárást vagy gyakoroljanak kegyelmet. A „Lidové Listy“, a cseh néppárt lapja úgy véli, hogy a párt csak abban az esetben maradhat benn a koalícióban, ha a javaslat fogja érinteni azon előfeltételeket, amelyek mellett a párt a koalícióba belépett és n*m fogja magában foglalni a kaíholikus cseh nép vallási és lelkiismereti szabadságának korlátozását. Más lapjelentések szerint a cseh néppár- j tiak el vannak határozva arra, hogy a többségi pártok koalíciójából kilépnek. Magatartásuk elsősorban az iskolaügyi minisztérium ellen irányul, amely egy, a cseh-szlovák egyháznak nagyon kedvező törvényjavaslatot dolgozot ki a templomok közös használatáról. Ezen javaslat szerint oly helyeken, ahol a kisebbségi fetlekezet a helység lakosságának 10% át, illetőleg a járás lakosságának .5%-át éri el, neki is módot kell nyújtani arra, hogy a templomot használhassa. Bejárták a mDimienlet a franciák Bécstő! le egészen Ruszcsukig. Egy nagy világkereskedelmi kikötő építésére kerestek m gfelelő helyet. Dunamenti útjukban még Komáromba is bekukkantottak, nem hivatalosan, csak mint magánszemélyek. Az utódállamok mindegyikéből fölhangzottak a szirén hangok, erős diplomácia befolyásokat is igénybevettek, de a franciák egy jó darabig nem nyilatkoztak. Bécstől Pozsonyig a Duna forgalma csak korlátolt, tehát nem alkalmas kikötő építésére, Pozsonytól Esztergomig a Dunát szintén nem tartották alkalmasnak a franciák a Dunán végig vonuló közös határvonal miatt. Ők a hatalmas kikötőt a Duna mindkét partján ki akarják építeni s erre nem alkalmas a határmenti folyó. Jöjjön egy szigoritott határzár s akkor megbénul minden. A tőke ugyanis nem szereti a politikát, a diplomáciai fordulatokat, meglepetéseket. Bajától le a torkolatig szintén nem tetszett a Duna a francia tőkének. Igen Balkánszagú. A józan előrelátó tőke nyugodtan akar aludni s nem akarja magát kitenni vulkánikus kitöréseknek. Szóval nem maradi más hátra, mint az Esztergom—Budapest—-Baja közötti Dunaszakaszon végignézni. A francia tőkések bizonyára itt már úgy indulnak el, hogy úgy is haszontalan utat tesznek meg, de ha már itt vannak. Isten neki 1 — járják be ezt a szakaszt is. És az eredmény mégis az lett, hogy a csepelszigeti Dunaágat annyira alkalmasnak találták a nagy kereskedelmi világkikötő építésére, hogy nyomban meg is kötötték az üzletet. Azt mondták, hogy a nagy földismerő tudós, Reclus se képzelhetett volna el ennél alkalmasabb helyet. A csepeli Duna-kikötő építésére vonatkozólag tudvalevőleg Zielinszky Szilárd dr. a Budapesti Közmunka-Tanács elnöke, tárgyalásokat folytatott egy francia pénzcsoporttal. A tárgyalásosokat, február elsején befejezték és a szerződéses okmányokat kölcsönösen, mindkét fél részéről aláírták. A szerződést a magyar kormány a francia Schneider-Creuzot céggel kötötte, amelynek megbízásából azt Leon Daudet és Pierre Cheysson írták alá. A szerződés részleteire vonatkozólag illetékes helyen egy újságírónak a következő felvilágosításokat adták: — A hosszú, hónapokig tartó tárgyalásokat január 27-én fejezték be és aláírás előtt úgy a miniszterelnök, mint pedig a magyar pénzügyminiszter megtekintették a s/erződés részleteit és azt a maguk részéről jóváhagyólag tudomásul vették, egyben pedig megadták Zielinszky Szilárd dr.-nak, úgyis mint a dunai kikötő építésére kirendelt kormánybiztosnak a felhatalmazást a szerződés aláírására — A szerződés értelmében a Schneider- Creuzot cég és a mögötte levő francia pénzcsoport mintegy hatszáz millió korona hitelt folyósít a kikötő építési céljaira. Az építéseket a Schneider-Creuzot cég építi a szerződéshez mellékelt részletes és a legapróbb pontokig kidolgozott tervek, valamint költségvetések alapján. A francia megbízottak nemcsak a Schneider Creuzot cég, hanem a francia kormány hozzájárulását is bírták arra Vincze és Violka, Irta Krúdy Gyula. Ismertem a szemrevaló asszonyt, bizonyos Fellegi Violkát, a ki télen nem szerelett kimenni a szobájából. Igaz, hogy körülményes volt a lakása, a mely egy régi várnak volt a maradványa (egy északkeleti magyar városkában), a várnak a földszintjén, az egykori csatlósok és fegyvernökök kongó termeit a magyar királyi erdészeti és bányászati hivatalnokok alig győzték telepipázni, pedig e komoly, szakállas Írnokok, varjúszürke iktatók, mindig kicsit káposztaszagu irodatisztek, — a kik oly vörhenyeges arczulatuak, mintha disznótorból jönnének vagy készülődnének — a hivatali órák alatt nem szokták letenni a pipát. Sok esztendőnek kellett elmúlni, a mig az egykori várfalak megleltek tiszta szaggal, porzóval, régi akták avult dohosságával, a padlókat kikoptatták a fenyőszagu ügyfelek csizmái, a melyek többnyire messzire, a hegyek közé kanyargó országutak havát, sarát, csengetyü-hangjait hozták a hivatalba, az uj főnökök szavától megreszkettek az ablakok zöld, bugyborékos üvegei, a mig a főnökök is oly csendes korcsmázó férfiak lettek, mint az idevalósiak, reggelre törkölypálinkát ittak, mielőtt belepte volna a bajuszukat a zúzmara, déltájban a várhoz ragastoit sörházba gólyaléptekkel siettek, a hol bajuszukat megmártották a frissen csapolt sör habjában, délután pedig kis kolbászkát, füstölhust gyűrtek a bundájukba, a mikor elvándoroltak a hegyek felé, a hol mély kőbe vésett pinezék sötétjében már imbolyogva járt a mécsvilág egyik hordótól a másikhoz, titokzatos kopogtatások hallatszottac a hordók oldalán, a törött, sárgult üveglopó leereszkedett a hordólyukakon és rubintszinü bort húzott fel. . . . Ezt, a külső téli fehértől: vér-szint nézte gyönyörködve Fellegi Violka férje is, mint a legtöbb férfi a városban, a mig Violka nem mert kimenni a szobából. Az ő lakása az első emeleten volt, a hol a mindenkori magyar királyi erdészeti igazgatók laktak . . . Isten tudja, mily kemény idegzetű, hidegvérű emberek lehettek azok, a kik ezekben a szobákban megmaradhattak, holott már délfelé kezdett sötétedni az ablak melletti fülke, a homályban nem lehetett látni mást, mint varjut, a mely magas repülésével mindig hóesést jelzett, századok óta megnőtt nagy fák oldalain a hóprém mutatta a szélfuvás irányát, czinkék és verebek húzódtak közelebb a falakhoz mert azt hitték, hogy ott emberek laknak, lenn a mélyben árok, a melynek hólyagos jégen összegyülekezett minden szemét és piszok, a mit a várból kisepertek, a szelelőlyukak, a tisztogató- helyek nyílásai az árok felett függtek magasan és az északi szél bedádolt a nyílásokon, mert nem védte őket más, mint egy ritkás vasroslély, a melyet valaha középkori rablók ellen raktak fel. Fellegi Violka. a ki még alig töltötte be huszonötödik életévét, az ablakhoz sem mehetett tehát, hogy a hóboritotta vidékben gyönyörködjön. Kulcscsal bezárta az ajtaját, félt a lépésektől, amelyek néha havat verve felhangzottak valahol a házban, keresztet vetett, amikor az időjósló óra szelet jelzett, a kincstári erdők fűtőanyagában mindig egeret sejtett, a mely kiugrik az aprófa közül, félt a mosdóviztől, mert azt olvasta valahol, hogy a régi asszonyok, a várurnők télen nem mosakodtak (bizonyosan okuk volt rá), sokat gondolkozott azon, hogy miféle betegségekben haltak meg azok az aszszonyok, akik valaha e falak között laktak, elrutultak-e a betegségben, hogy a lelkiatya se szívesen időzött már ágyuknál, vagy megöregedtek és egész nap átkozódtak, mert senki se sietett ápolásukra; mit mondtak a medveszemü férfiak, amikor az asszony többé nem birt az ágyból felkelni és kenyérdagasztás idején is az olvasóval láncolták körül kezüket; igaz-e, hogy voltak elszánt lovagok, akik a haldoklóhoz a vár alatt fütyörésztek, vagy az árokparton elénekelték azokat a nótákat, a melyek valaha ■ ■ ■ Ne hagyja magát megtéveszteni, mert aki ol-i ■ csőt vesz, az kétszer vesz. Raktáron tartok ■ ^ férfi és női gyermekcipőket, csizmákat a leg-■ ■ Jobb anyagból, lag és színes különlegességeket ■ Ugyanott egy „balkaros“ és egy „cilinder“ Singer-féle varrógép ELADÓ! FISCHER JENÓ KOMÁRNO, mm hivatallal iMm. ügyeljen a cégre!!! ■ Egyúttal, ki nálam szerzi be cipőszükségle- ■ ■ teit, az ajándékul kap egy bármily nagyságú * ■ Berson gummi sarkot.! &■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ ■ B®~ Cipők és csizmák I “Pl Ne mulassza el senki az alkalmat!
