Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)

1921-12-17 / 101. szám

1821, december 17. »Komáromi Lapok« 5. oldal. Komáromi Kacz Eudréné szül. Kiss Sarolta j menye. Dávidházy Jáno» veje. Nagy Nándor «■oka vöje. Kiss Kálmán sógora. Nagy Nándorné * szül. Dávidházy Hona, Dávidházy István, ifj. Bávidházy János, Dávidházy Bandika, Komáromi Kacs Rőzsika unokái. Nagy Antika déd unokája. Mm varmegye kszigazgalási bizottsága kedden tartotta rendes ülését, amelyet dr. Folk­­mann István zsupán-kormánybiztos nyitott meg, üdvözölvén a gyér számban megjelenteket. E közigazgatási ülés tulajdonképpen lé­lekharangja volt a leendő nagy halottnak: Ko­márom vármegyének és Komárom törvényható­sági városnak. Komárom vármegye, mint ilyen megszűnik és egy részét Pozsony, más részét Uyitra vármegyéhez, mint a tervezett nagyme­­yékhez csatolják. Komáromból pedig nagy­­ezség lesz. Ez a szomorú, elkövetkezendő újítás már előre veti sötét árnyékát. A modern közigaz­gatási tudomány régen eldöntötte, hogy a de­centralizálásé a jövő, a központosítás a távolabb •ső vidékek lakosaira ró rettenetes nagy hát­rányokat. Tegyük fel, hogyha itt Komáromban, vagy a környékén valakinek a megye székhe­lyén lesz ezentúl dolga, mehet Pozsonyba, vagy Nyitrába. Ettől eltekintve, már most elszomorít ben­nünket az a tudat, hogy ezzel az újítással mennyi sok, sok tisztviselőt fognak majd me­int elbocsátani, hány család jut megint a nél­­ülözésbe, nyomorba. A zsupán-kormánybiztos jelezte, hogy a ■agymegyék tervét a jövő év első felében fog­ják végrehajtani. Jelenti, hogy ennek előhírnökeként már történt is egy intézkedés. A nemesócsai fő­szolgabírói székhelyet Komáromba helyezték l»e. Komárom ugyanis meg fog szűnni, mint megyei székhely, de járási központ fog lenni. Bár a nemesócsai főbírói hivatal behelyezése az uj megyei beosztásokkal előbb-utóbb meg­történt volna, de a járási központ most történt behelyezésének oka a nemesócsai nagy lakás hiány. A tisztviselők nem kaptak lakást, s úgy szólván úgy szökdöstek el. Ha valakit kinevez­tek Nemesócsára, amint megérkezett oda és látta, hogy nincs lakás, sarkon fordult és az feléje se nézett többet Nemesócsának. Jelenti továbbá a zsupánkormánybiztos, hogy a múlt hóban a főszolgabírói hivatalok­ban vizsgálatot tartott, mindenhol példás rend uralkodott, de különösen kiemeli a nemesócsai főbírói hivatalt, ahol a tisztviselői hiány dacára is példás a hivatal állapota. Jelenti továbbá, bogy a mozgósításkor Csányi ógyallai, Peller nemesócsai, Vecsey párkányi főszolgabirákat a felvidékre helyezték át. Majd a tárgysor előtt interpellációkra ke­rült a sor. Dr. Mohácsy János bizottsági tag ter­jesztett be hármat. Mint jelezte, ezek nem is annyira interpellációk, mind inkább kérelmek. Első kérelme az, hogy a járásban levő orvoso­kat szlovák nyelvű tanfolyamra ne egyszerre rendeljék be az egész járásból. Megtörténhetik így, hogy rögtöni segély szüksége esetén nincs egyetlen egy orvos se kéznél az egész járásban. Kéri, hogy a szlovák tanfolyam napján inspek­­eíós orvos legyen a járásban. A második kérése, hogy a beszolgáltatott fegyvereket sürgősen adják vissza a jogos tulajdonosaiknak. A vadászati idő hiába elmú­lik, pedig a vadászterületek bérösszege igen magas. A harmadik kérése, hogy a gabonakon­tingens beszolgáltatás körüli bajokat sürgősen reparálják, mert maga a túlmagas kontingen­sen kívül a sok birság nagyon is súlyosan érinti a gazdákat. A zsupán-kormánybiztos megígéri, hogy a bajokat orvosolni fogja, de a gabonakontin­gens dolgában legfeljebb közbenjárhat, mert a gabonakontingens ügyekben kevés beleszólásuk van a zsupánoknak, még ellenőrzési joguk sincs. Majd a nemesócsai főszolgabírónak a fegyverek visszaszolgáltatása tárgyában történt fölszólalása után áttértek az előadói jelenté­sekre. A lévai tanfelügyelő jelentésére történt fölszólalás. Soós Károly búcsi ref. lelkész, is­kolaszéki elnök visszautasitja a jelentésnek azt a részét, amely szerint a búcsi iskolaszék szem­behelyezkednék a szlovák nyelv tanítása kér­désében a tanfelügyelőséggel. A Skolsky Re­­ferát engedelmével halasztotta el az iskolaszék a szlovák nyelv tanitását egy évre az 1—2. osztályban Nagy hibája a mai közoktatási rendszernek, hogy a tanfelügyelőség nem a tanitó felettes hatósága, az iskolaszék utján, hanem egyenesen a tanítóknak adja ki a ren­deleteket, igy legtöbb rendeletről az iskola­szék nem is tud. Fölpanaszolja Soós Károly bizottsági tag, hogy a lévai tanfelügyelő eltiltotta a kántor­­tanitókat, hogy az iskolai órák alatt kántori (templomi és temetési szertartásokat) funkciókat végezzenek. Pedig reggel 8 óra előtt sötét van a templomban, délután 4 óra után éppen a sötétség miatt temetni nem lehet. A lévai tanfelügyelő föntartja álláspontját, hogy 8 óra előtt el lehet végezni az istenitisz­teletet ; ennek — úgymond — nem a sötétség az oka, hanem a lelkészek kényelemszeretete. Soós Károly ezt visszautasitja. Majd a tárgysorozat többi pontjaira ke­rül a sor. A szeszadóból Komárommegyének enge­délyezett összeget olyképpen osztották föl, j hogy 500 ezer jutott a házipénztárnak, 30—30 ezer K a tiszti és a nyugdíjalapnak. A marha­levelek után szedett dijakból tisztán megmaradt 56 ezer K-t a tiszti és nyugdíjalap kapja. A vármegyei községi jegyzői egylet kéri a megyét, hogy a jegyzők, özvegyek és árvák nyugdijukat 1009/0-kaI emeljék. Mivel a nyugdíjasok ügye állami kezelésbe megy át, a kérvény tárgytalanná vált. Hont vármegye tiltakozó határozatot ho­zott a szlovenszkói megyék felosztása ellen. Hasonló határozat hozatalra hivja föl Komárom megyét is. Mener zsupáni tanácsos javaslata az, hogy mivel az ügy már törvényhozás utján is olyan előrehaladott állapotban van, hogy haszontalan minden fölirat, Hontvármegye megküldött ha­tározata irattárba helyezendő. Dr. Mohácsy János fölszólalásában amel­lett érvel, hogyha még nem is volna praktikus eredménye a föliratnak, de Komárom vármegye fölosztása mellett nem mehetünk el szó nélkül, igenis csatlakozzunk Hontmegye indítványához és mi is hasonló feliratot intézzünk a kor­mányhoz. Zsupán-kormánybiztos szavazatra bocsátja a két indítványt, mind a két javaslatra egyenlő szavazat esett. Itt tehát az elnöklő zsupán-kor­mánybiztosnak kellett dönteni, aki dr. Mohácsy János, az ellenzék javaslata mellett döntött. Mire a gyűlés a kormánybiztost megéljenezte. Hasonlóan járt el az ülés Gömör-Kishont vármegyék hasonló javaslatával is. Majd a többi pontokat tárgyalták le gyors egymásutánban. Nézzünk csak korul, hogy mi is történik a magyar iskolákkal, a magyar közoktatással ? A pozsonyi magyar egyetemet megszün­tették. Nincs magyar tanítóképző egész Szlo­­venszkóban. A magyar gazdasági akadémiát szintén beszüntették. A különböző vallásfele­kezeteknek nincs Szlovenszkóban teológiájuk, papnöveldéjük, a magyar szakiskolákat egy­másután beszüntették, ugyanez a sors ért sok j magyar középiskolát és hasonló sorsot szán­tak a még meglevő magyar főgimnáziumok­nak is. Nagy üggyel-bajjal, rengeteg utánjárás­sal sikerült Komáromban kereskedelmi tanfo­lyamot nyitni, ahoyá még vidékről is igen sokan jártak, hogy a kereskedelmi ismereteket elsajátítsák, mert magyar kereskedelmi isko­lák és akadémia hiányában másutt azt nem tehették. A szépen megiudult munkát azonban megakasztotta a felsőbb rendelkezés és a ko­máromi kereskedelmi tanfolyam működését további intézkedésig beszüntetik alaki okok miatt. Azóta megint újabb sérelem érte a gyermeknevelést, a magyar óvodáktól megvonják az állam segélyt. Azok a magyar ifjak, a kik magyar egye­temre akarnak beiratkozni, nem kapnak útle­velet. Azt mondják nekik, menjenek Prágába, vagy Briinnbe, ott is van egyetem, tanuljanak ott. Természetesen, hogy az lehetetlenség, mert melyik magyar ifjú bírja annyira a cseh, vagy német Ínyelvet, hogy azzal boldogulni lehetne egyetemi tanulmányai alatt. Akik azonban ezt tervet kifőrték nagyonis elfeledték hogy ilyen eszközöket csak ideid óráig lehet elnyomni, az itt él# magyarság kulturális igényeit, mert az a sok ökölcsapás, ami az újabb időben a magyarsá­got érte megérlelte minden magyar emberben az életfentartás ösztönének segitségével, hogy összetartásban rejlik az erő és a magyar átkon, a széthúzáson győzedelmeskedni kell ez örök igazságnak. Minden sérelem, mellőz­­tetés, ami a magyarságot éri, csak erősíti a magára hagyatott magyarságot az összetar­tásban és az összetartott magyarság tömör sorain hamárossan megfognak törni a magyar­­kuPúra elleni támadások. íi Joli Egyessiet liangversenye. — 1921. december 11. — Művészi esemény színhelye volt a Jókai Egyesület kulturházának előadó terme vasárnap, december 11-én. Ekkor zajlott le az egyesület idei szezonjának második hangversenye, melyen Pogány György a budapesti m. kir. Operaház művésze és Kazacsay Tibor zeneszerző és zon­goraművész szerepeitek magas nívójú, rendkí­vül választékos műsorral. A hangversenyen szép közönség gyűlt egybe, noha nem térhetünk ki az elől, hogy meg ne jegyezzük, hogy a hangverseny telt házat érdemelt volna s valóban sajnálhatják, kik nem voltak ott, hogy ezt a kiváló tehet­ségű, nagy készültségü operaénekest nem hallották. Lehet, hogy ennek az az oka, hogy közönségünk nem volt eléggé tájé­kozva, noha az egyesületnek tagjaival kü­lön meghivóban közölték a nagyszabású mű­vészi programot. Pogány György, ki a berlini és párizsi operáknak volt tagja s jelenleg a budapesti Operaházhoz köti szerződése, — kiforrott ének­művész, kinek széles hangskála áll rendelke­zésére, melyen az érzések minden árnyalatát képes a legnagyobb precizitással és a legszebb hatással visszaadni. Iskolázottsága a legnehe­zebb feladatok megoldásán könnyedén vezeti keresztül, előadásának előkelő nemes tónusa a legnagyobb elismerést biztosítja számára. Akik hangversenyén ott voltak, feledhetetlen emlékekkel távoztak onnan. fest, tisztit, pliseeroz es ölliVlÓrOZ Komárom, Nádor-utca.

Next

/
Oldalképek
Tartalom