Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)

1921-08-13 / 70. szám

«Komáromi Lapok«

1921. augusztus 10.

4. oldal.

pap, akár világi, felelőssé teheti-e itt referens úr liturgikus ügyekben a templom igazgatóit?

Kérem elgaloppirozta magát referens ur. Óoaek semmiféle felelősságrevonási joga ilyen ügyekben nincs. Liturgikus ügyekben bennünket főpásztornak és ennek nevében egy vicunas vonbat felelősségre. Más senki. Tehát ne vesződjék ily nevetséget keltő rendeletek gyártásával, hanem, ha tovább is viselni akarja fontos hivatalát, —vegye elő szépen a kathotíkus egyházjogot, s általában a theológiát, szorgalmasan tanai mányozza át, s aztán — majd más szemmel fogja látni a világot, sőt rá jön arra is, hogy egykor önt is felelősségre fogja vonni, paphoz nem illő nemzetiségi gyűr Kilétéért és általában hivatalos működéséért a miniszter helyett — a jő Isten!

Egy klérusbeli.

Csak egy sző,

egyetlen kis szó s mégis, ha hallod drága felebarátom, a félelemmel vegyes meghatottság érzése száll szivedre. Vágyaid netovábbját jelenti e kis szó, s ha azt, mit jelent egyszer hónapok sőt félévek után nagy nehezen, véred és könnyed c morgásával megkaparintottál, a világ legboldogabb emberének tartod magadat. Nem lehetetlen ngvan, hogy amíg kezed közé kapod, test ben és lélekben megtörve, anyagilag tönkre menve, könnyelműséggel vádolod magad, de mégis lelkedet megnyugtatja a meleg érzés, hogy végre birtokodba került az elérhetetlen, a hihetetlen, az — útlevél S

Az útlevélről szól a dal, melynek m^g szerzése oly rettenetes akadályokkal jár, s melyet te, halandó váadortársam, egy balszerencsétől űzött csillagzat szülötte, a legtöbb esetben hiába kergetsz, hajszolsz, fáradságod semmi eredménnyel nem jár. ígérik már régóta, hogy a nehézségeket megszüntetik s talán eljön az az idő, amikor rájönnek a hivatalos körök is, hogy polgárai több bizalmat érdemelnek s külföldön elvégzendő ügyes-bajos dolgukban segíteni fógják azzal, hogy útlevél nélkül engedik át a határon.

A lelki és fizikai tortúrák egész során kell most átmenőié annak, aki útlevélhez akar jutni, de ezt végre is meg kell szüntetni. A prágai szenátus egyik ülésén hivatalos oldalról olyan nyilatkozat hangzott el e kérdésben, mely hajlandóságot árul el az útlevél végleges eltörlésére. Nem lehet tagadni, hogy a jelenlegi állapot a csehszlovák köztársaság és a barátságos államok közölt sem ideális. Mennyivel viszásaab azokkal az országokkal szemben, a melyek eddig nincsenek abban a szerencsés helyzetben, hogy ifjú republikáuk barátságát érezhetnek. Ezt tudjuk és érezzük mind annyian, föképen itt Komáromban, hol a dunai demarkációs vonal egy egész világot választ el tőlünk, úgy, hogy szinte azt mondhatjuk, hogy könnyebb más világrészre útlevelet szerezni, mint a Duna túlsó oldalára.

Azzal az Ígérettel, hogy a kormány még 1923. év beállta e őtt könnyítéseket akar eszközölni, nem lehet megelégedni. Végre is a békeszerződés ratifikálásával nagyon is aktuálissá válik a békének mieden vonalon való visszaállítása, már pedig békés viszonyok közölt semmi ok sincs arra, hogy a határok meg ne nyíljanak.a közönség elölt. Az útlevél kiváltása nehézkes körülményeinek nyomán fakadt elégedetlenséget és elkeseredést csakis azzal lehet elsimítani, ha a kormány arra törekszik, hogy az útleveleket eltörölje és polgárainak szabad átjutást biztosit a szomszédos államokba.

Satilikis isholafjgpak védelmére.

Szőke Kázmér dr. alesperes-plébános, egyházkerületi tanfelügyelő beszéde az érsekujvári eucharistikus értekezleten. (1921. aiig. 10.)

Mélyen tisztelt Értekezlet! Az emberi társadalmat — fennen hirdetett kultúrája mellett is — őserdőhöz hasonlítom, melyben minden dudva szabadon tenyészhet. A kertész ültetget, öntözget, gyomlálgat, nyeseget, hogy üde rirág és nemes gyümölcs teremjen azon a földön, melyet az ő szakértői kezének munkája néjkiil tövis és bojtorján lepne el. „Maledicta terra in operetuo: Spinas et tribulos germinabit tibi“ (Átkozott a föld a te munkádban: Töviseket és bortorjánokat terem neked. Gén.

3. 17-18.) tz már nem az áldva teremtő, hanem a büntető Istennek átka, mely szó szerint a földet érinti— siralornvölggyé teszi — voltaképen pedig a lázadó embert sújtja, ki bűnnel ojtotta be magát. Séd miserentis Dei est — a könyörülő Isten műve — Hogy a sö* tét átok nem lett szemfödővé s a Iverőfényes ég alatt fizikai és szellemi élet virul, virágillat és madárdal teliti a levegőt s édes mosoly játszik ajkain annak, ki arcának verejtékével keresi kenyerét, küzdve küzd a létért, de örül az életnek s nem tartja hiú álomképnek a boldogságot: az ember és az emberiség.

A kertész ismeri és megkülömbözteti a virágot a gyomtól, a gyümölcsojtványt a fattyúhajtástól, azért diszkertté varázsolhatja akár az őserdőt is. Tudása biztos az érzékieknek e körében. Hát a lelkek birodalmában, ahol a a virág és a gyümölcs az igaz, a jó és az erény, a gyom pedig tévedés és a bűn, hol van a biztoskezű kertész? Az emberi ész talán az a hatalmas erő, mely a paradicsomi lét után is mennyországgá varázsolhatja a földet 6 emberméltóságra emeli az egyedet és az egész társadalmat ?

Sajnos épen itt, a szellemiekben és a lelkiekben sújt a rettenetes átok: a borzalmas vakság. Az emberi ész — megtagadva a tőle független, abszofut igazat és jót — kikiáltja saját autonómiáját, töviseket és bojtorjánokat termel. A tudomány nevében kérkedő bölcsek vakoskodnak, a tömeg pedig, mely világtalan módjára vezetteti magát, melynek iskolája a környezet, tanítómestere a mindenkori korszellem, időnkint a romlásba rohan. Mindezt mutatja a nagy könyv : a történelem. Szerencse, hogy az éjben egyes kiváló lelkek az égre mutattak, ébresztgetvén az isteni szikrát a lelkekben. Különben a civilizált kor emberén valósult volna meg az ősemberről szóló tudományos mese és a lelki sötétség őserdejében tört volna ki a „pugna omnium contra omnes“ (mindenkinek harca mindenki ellen), tzt mutatja a forradalmak áliatembere.

Mikor megjelent a világ Világossága, az égi Fénye, az isteni Nap, megváltó Krisztus, mindenki Öreá tekintett. Christus est Deus. ergo existit Deus, kövessük Öt! Ismétlem: Christus est Deus, ergo existit Deus! (Kristus Isten, tehát van Isten!) Döntő és világhódító érv! Az emberiség kereszténnyé lett és alap jában keresztény mind a mai napiglan vallásában kultúrájában, világnézetében. Ám a bin vetendő átka, a „Spinas et tribulos germinabit tibi.“ nem szűnt meg. A keresztényiden elvek minduntalan uralomra törtek és sok-sok bajt okoztak a századokon át a legutóbbi világháborúig, — jó, hogy nem világforradalomig.

Szokása az embernek a szebb múltat, a jobb időket emlegetni, de nekünk nem lehet eszményünk a statüsquo anute beíium: eléggé keresztényiden volt már az is. Ámde a post bellum állapota gonoszabb minden eddiginél.

Szociáldemokrata és kommunista államok keletkeztek,- melyek egyenesen a vallás és annak törvényei ellen törnek. Hála a kereszténység isteni eredetének és kétezeréves gyökerének azért, hogy azt ei nem pusztíthatják. Hogy azonban a mindent ígérő, semmit sem adó hazug jelszavak mekkora rosszabodást, mennyi múló és maradandó kárt okoznak a népek lelkében, azt szomorúan tapasztaljuk.

Főtisztelendő Oltártestvérek! Ez a hatalomra jutott de krisztianiziló áramlat főként az által akarja a kétezeréves keresztény kultúrát és világnézetet megsemmisíteni, hogy annak uj hajtásait lenyesi. vagyis legfőbb törekvését a népnevelés kereszténytelenné tételére irányítja. Jól ismeri azt a nagy igazságot, hogy akié az ifjúság, azé a jövő, ezért veti magát teljeserővel iskoláinkra,

Nálunk is erősen kisért az államosítás melynek célja az ifjúságot fokozatosan kivenni az egyház szellemének befolyása alól. Fenálló törvényeink és a békeszerződés szerint jogunk van iskolákat állítani és államsegélyt igénybe venni. Ámde ezen pontban a köz, felfogásba oly téves okoskodás ment át, mely épen a demokrácia alapelveivel ellenkezik legszegesebben. Azt mondják, hogy az az ur, aki fizet, ha tehát az állam fizet, akkor a kormány parancsol Concedo antecedens, nego consequens. Az állam nem a kormány, hanem a nép.

Ha tehát nekünk, katolikusoknak, egyházi vezetés alatt működő katolikus iskolákat tartanának fenn teljesen állami költségen, akkor jutnánk el a jog, igazság és demokrácia teljes fokához. Ez az állapot meg volt nem a sötét, hanem a vallásos középkorban és hiszem, hogy még meg lesz valaha, nem azért, mert végleteket végletek szoktak fölváltani, hanem azért, mert a sokat hányatott emberiségnek végre rá kell erre eszmélnie.

Quod uni aequm, alteri iustum; tehát azt, amit a katolikusokra nézve jogosnak tartok, a demokrácia alapján, a maguk számára mások is megkívánhatják. Tehát mindenkinek olyan szellemű iskolát adjon a szociális állam, amely neki való.

De mi most nem küzdhetünk a legeszményibb állapotért, csak azt kívánhatjuk, hogy eddigi törvényes jogaink sértetlenül megmaradjanak. Az uj államban úgy kezdtek velünk bánni, mintha nem is volnánk, hogy igy csendben elmúljunk. Állami közegek közvetlenül akartak rendelkezni iskoláinkban. Mikor aztán erélyesen felszólaltunk, akkor ők védekeztek. Egy állami tanfelügyelő azt mondta nekem, hogy ezután már nem igy lesz, a forradalmi állapot már megszűnik. íme ez az, amit sokszor hangoztattam: forradalmi állapot. Biz ez forradalmi betolakodás, olyanforma, mint a mézesmérgesszavu paradicsomi kígyóé volt, hogy övé legyen Isten birodalma.

Az 1868. évi XXXVlll. te. 11. §-a értei[ mében a hitfelekezetek saját iskoláikban a : tankönyveket maguk szabhatják meg s a_tanij tási rendszer és módszer iránt is intézkedhet* i nek. Es ime az egyházi szellemmel ellenkező, rendszertelen és módszertelen tankönyveket erőszakolnak, ránk! — — És folytathatnám a részletezést. És az ellenünk irányuló sok támadást, tervet, bujtogatást és a konjunktúrák kihasználását.

Az államnak ellenőrzési jogát valljuk és szükségesnek tartjuk minden iskolában, mert minden iskola állampolgárokat nevel. De ez semmikép sem jelenti a nyílt, vagy lappangó államosítást, még kevésbbé az egyház és az állam szétválasztását, melyet csak a legkereszténytelenebb elemek sürgetnek önző és lélekvesztő céljaik elérésére.

Kevés az iskola I Főként a magyar iskola! Ezt a sovinizmus okozza. Sohasem voltam téritő sem vallási, sem nemzetiségi téren. Mindig csak saját katolikus híveim és magyar testvéreim között működtem. A hittérítő nehéz munkáját nagyra becsülöm, mert egy a kinyilatkoztatás, unus Christus, una fides, unum baptisma. A nemzetiségi kérdésben azonban, bármily tüzes magyar vagyok, az indefferentizmust vallom. Egyik nemzetiség sem egyedül üdvözítő. Mindenkié szent. Becsülje meg önmaga és ne bolygassa senki! „Non est personarum acceptor Deus, séd in omni gente, quí timet eum ét operator iustitiam, acceptus est illi.“ (Nem személyválogató az Isten, hanem minden nemzetben, aki őt féli és igazságot cselekszik, az kedves előtte. Act. 10. 34—35.), mondja szent Péter. Adjanak tehát a magyarnak annyi és a szlováknak is annyi iskolát, amennyi szükséges és akkor nem fognak parlagon heverni, tövisét és bojtorjányt teremni a lelkek. (Folytatjuk.)

Ismét egy megtiltott gyűlés.

Ugylátszik, most már állandó rovatot kell nyitnunk a nem engedélyezett gyűlések számontartására. Hogy miért kezelik itt minálunk az alaptörvényekben biztosított gyülekezési szabadságot annyira abszolutisztikusán, annyira az emberi szabadságnak meg nemjfelelően, igazán nem bírjuk megérteni. Némely esetekben még csak megmagyarázhatjuk azzal, hogy rendzavarásoktól tartanak. De akkor is ott vannak a rend fentartására hivatott közegek, gondoskodjanak azok róla, hogy kihágások ne forduljanak elő.

Azonban ne úgy történjék ez a gondoskodás, hogy egyszerűen minden gyülekezési jogot már eleve fölrúgnak azáltal, hogy meg sem .engedik az összejövetelt. Mert igy nagyon könnyű — ideig-óráig •— kormányozni és könnyű elhitetni fölfelé, hogy a „Sipkaszorosban minden csendes“. Ez azonban nagyon hasonlít a