Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)
1921-08-13 / 70. szám
Ü21. augusztus 13. 6. oldal. Szahara hosszúlábú madarának a viselkedéséhez. Amellett mi adózó alanyok sem nyerjük azt a boldog közérzést, hogy csakugyan szabad és demokratikus államban élünk, ahol ha rosszul mennek is a dolgok, de legalább mindenki szabadon nyilváníthatja meggyőződését és el* mondhatja azt, ami a szivén fekszik. A legújabb eset, amelyről nekünk, mint a nap-nap után feltorlódó események krónikásainak meg, kell emlékeznünk, a magyar kath. papsággal Ersekujvárott történt. Az esztergomi érseki egyházmegyéhez tartozó itteni magyar kath. papok ugyanis aug. 10-ére összegyűltek Érsekujvárott értekezletet tartani. Az értekezlet két részből állott volna, illetve egymásután kettőt akartak megtartani. Az első valláserkölcsi irányú eucharisztikus értekezletet, mivel ehhez csak egyházi engedély kellett, meg is tarthatták a Ferenciek templomában. Utána jött volna azonban a másik értekezlet a Kath. Körben, melynek tárgya a következőképen volt körvonalazva : „Az esztergomi érseki egyházmegyéből a csehszlovák állam területén fekvő részek egyházi beosztása kérdésének megbeszélése és ez ügyben állásfoglalás". Nos hát, az Ersekujvárott összejött mintegy 100—110 főnyi magyar kath. pap, sem megbeszélést nem tarthatott, sem állást nem foglalhatott azon egyszerű oknál fogva, mert ezt az értekezletet nem engedélyezték. Pedig idejében bejelentették Pozsonyban a referatusnál is, de még csak választ sem kaptak rá. Az értekezletet megelőző napon pedig a nyitrai zsupáni hivatal a Kath. Kör vezetőségének (nem a rendezőségnek I) küldött táviratban megtiltotta az értekezlet megtartását. Hogy miért ez a játék a gyülekezési joggal, szabad véleménynyilvánítással, igazán nem értjük. Mert azt csak nem gondolják a kormányhatalom exponensei, hogy az a 100 pap, akik közül mindegyik müveit ember, higgadt és megállapodott gondolkozásu fő, talán holmi demagógiába, államellenes izgatásba, esetleg rendzavarásba átcsapó gyűlést tartott volna t Ugyebár, azt senki sem hiszi el! ? Hát akkor miért nem tanácskozhattak a szóban forgó kérdésről? Hiszen Nagyszombatban ugyanezzel a kérdéssel a szlovák papság foglalkozhatott! Vagy talán azért nem, mert az Érsekujvárott összejöttek magyarok voltak? HÍREK. Komáromi levelei*. A komáromi kánikula a legkedvesebb téma manapság a kőszüz városában a Pivetz mama cukrászdájától kezdve egészen a Palesztina kávéházig. Nekünk, újságíróknak a komáromi kánikula ellenben éppen nem kedvenc témánk, mert még ebben is érezzük a szűk, kisvárosi kereteket. Nem Írhatjuk pld. a komáromi kánikuláról azt, amit a pestiről, hogy az asztalt besüpped a lábunk alatt, mert itt nincs aszfalt (népiesen: azt fald!) Nem is szívesen irok én erről a komá romi hőhullámról és kezdem bánni, hogy minden szombati számba leszerződtem egy-egy komáromi levélre. Mert pld. ezt a témát unom és szívesebben felelnék Cyrano barátomnak, aki azt irta a múlt heti komáromi levelében, hogy ő minden nőben angyalt lát. Szeretném b. figyelmét fölhívni Komárom egy-két közismert anyóstipusára és fölkérném, hogy keresse meg bennük az angyalt, a vömuramék örökre hálásak lesznek iránta. De hát erről a hálás témáról majd máskor. Most a kánikuláról kell Írnom. Miért? Csupa babonából. Régi újságírói babona ugyanis, hogy ha a sok eső miatt panaszos cikket Írunk, mire í lap megjelenik, a nap gyönyörűen kisüt és az olvasó azt gondoljajmagában, vagy esetleg a törzsasztalnál hangosan is kimondja, hogy megvan bolondulva ez az újság, az eső miatt panaszkodik, amikor verőfényes idő uralkodik. Hát ezt a babonát akarjuk kihasználni, a hőhullámról, a kánikuláról írunk, arra számítunk, hogy mire a lap megjelenik, zuhogni fog az eső. Kedves hölgyeim és uraim, nézzék el tehát, ha e cikkem nem fog olyan nagy tetszést aratni pro és kontra, mint a strandról irt cikkém, — hiszen ezt, mint Esőcsináló írom csak, megrendelésre, nem szívből. A kánikula különben egy fölfedezésre adott okot, Komárom a forróság hatása alatt fölfedezte, hogy ő egy fürdő város, hogy köröskörül víztől van körülvéve. (Talán ennek köszönheti Komárom, hogy sohase mondhatja el, hogy kint vagyunk a vízből.) Szóval fölfede- ; ződött Komárom, a fürdőváros. Egy két mátka- I párt leszámítva, akik boldogságban fürödnek s aztán a közélelmezési előadót, aki a város jóvoltából most tejben, vajbon fürdik, mint fő tejcsamokos, nem beszélve a holdvilágról, amely az éj tengerében fürdik, itt most mindenki a : vízben fürdik. Emberek, akik a keresztvízen I kívül nem igen érintkeztek eddig a vízzel, ; (ezek a gójok) s emberek, akik nem gójok és : a keresztvízhez sem volt szerencséjük, nagy ! elhatározásra szánták rá magukat: otthon titok- j ban, hogy a szomszéd meg ne tudja, megfürödtek és több órai erős súrolás után tisztára mosták magukat, hogy a nagy nyilvánosság előtt, a strandon, vagy az uszodában, vagy egyéb közfürdőhelyen is megfürödhessenek. Az összes fürdőhelyek a sportteleptől kezdve le a strandfürdőig zsúfolásig tele fürdőzőkkel. A komáromi strand vetekedik a siófoki stranddal viz, homok és ha rosszmájú akarnék lenni, azt mondanám, hogy felekezeti tekintet ben is. A gójok között még mindig sokan vannak, akik víziszonyban szenvednek és azzal a jelszóval, hogy ur nem fürdik, leszólják a strandra igyekvőket. A strand különben örvendetesen megszelídült, ami engem boszant legjobban, mert most már nem irhatok ellenük semmit. Pedig ez ugyancsak hálás téma volt és nagyon elősegítette népszerűségemet pro és kontra. S abban igaza van Cyranónak, hogy a strandozó hölgyek is mind angyalok, mert nem lincseltek meg a cikkem miatt, amikor kimentem a strandra. Az uszodában is kedves, intim, családi élet folyik, ha valamelyik megszokott fürdőző hiányzik, már aggódik az egész uszoda, hogy bizonyosan baja esett, vagy elcsábították a strandra s annál nagyobb az uszoda család öröme, ha egy ilyen elmaradt újra megjelenik az uszodában. A többi fürdőhelyek is élénkek és zajosak. A sör, a szóda és közönséges viz, fröccs, a fagylalt és a jég fogyasztás óriási Komáromban. A fagyos mosoly, a jéghideg tekintet a legkeresettebb cikkek most nálunk. A csók? — ugyan kinek kellene máma. Eszembe jut a komáromi régi aréna, ott az Anglia árnyas vadgesztenye fái alatt, amikor Heltai Naftalinját adták és a jó liumoru Szalóki Dezsőnek énekelte a partnere, Etuska, aki nem volt más, mint a mi bájos primadonnánk, R. Moly Margit, aki éppen most jött meg a vichnyefürdői nyaralásból, ezt énekelte: Bár kacsintgat. Meg nem ingat Engemet a párom, Nem kell a csók nyáron. És ebben a csóktalan tikkasztó forró nyárban irigyeljük a nőket, hogy a legkönnyebb ruhát viselhetik, rövid »jakkal, kivágott nyakkal és nekünk férfiaknak micsoda kínszenvedés magas gallérban, nyakkendővel kabátban, mellényben járni. Hát mért nem hozhatnák be Európában is azt az amerikai szokást, hogy a férfiak kabát és mellény nélkül járhatnak a nyári hőségben? Hát mért nem járhatnánk mi is igy az utcán? Ha a strandon még jobban dekoltálva együtt lubicskolhatnak a nőkkel, mért nem szabad a mellény és kabát nélküli járás is a Nádor-utcán és miért nem lehet eltenniszezni vagy fotballozni fürdőruhában? Miért nem igyekszik Komárom ebben a tekintetben úttörő lenni és miért nem hozza divatba ezt az igazán üdvös újítást? A férfi-nem örökre hálás lenne a komáromi nők iránt, ha kimondanák, hogy igazi úri ember csak ingujjban szalonképes a nyári forróságban. Ha a hölgyek járhattak valamikor kendő és ingblúzban, hát mért nem járhatnánk mi férfiak ingkabátban, vagyis olyan ruhadarabban, amelyet télen ing, nyáron meg kabátnak minősítenek. Hölgyeim, komáromi hölgyek, Európa férfitekintete önökön csüng. Tegyék meg, amire kérjük. Különben szóljanak és írjanak e témához. f A viszontlátásra i Faun. «Komáromi Lapok«_______ Vígy. Az utca kövét, az ég kék palástját Könyvem sok lapját egy vággyal hímezem ki, Vágyam a tavaszt-bokoló virágé, Vagy a madáré, mely hivó énekét zengi. * Kopogtatok az élet csukott ablakán Hej, nézzen ki már, akire én várok. Ne késsél te édes akárki-akármi Mert tova mennek nélkülünk a pórok. Isten kezéből mostan ide estem, Pártatlanság hajt árkon-bokron át, 36 lenne csókolni egy fehér kis kacsón A kék erecskék ákombákomát. Borira 6éza. — Személyi hir. Antal Iván dr. m. kir. belügyminiszteri osztálytanácsos a héten édesanyja látogatása céljából néhány napot városunkban töltött. — Előléptetés. Az igazságügyminiszter Hajdú Gabor államügyészség) irodavezetőt a Vili. fizetési osztály 4 ik fokozatába előléptette. — Gyász. Őszinte részvéttel vesszük a szomorú hirt, mely szerint Mészáros Károly mocsai református lelkész, a tatai ref. egyházmegye lelkészi karának köztiszteletben álló Nesztora, augusztus hó 9 én este, Isten hűséges szolgálatában eltöltött példás életének 81-ik évében csendesen elhunyt. A megboldogult lelkipásztort 1870 ben választották meg lelkésznek s több mint félszázadon át munkálkodott az ő Urának dicsőségére, egyházának javára. Kihűlt porrészeit augusztus 11-én délután helyeztek a mocsai ref. sírkertben nagy részvét mellett örök pihenőre. Az elhunyt érdemes lelkipásztorban Mészáros Károly vármegyei árvaszéki ülnök ádesaiyját gyászolja. A gyászoló család a halálesetről a következő jelentést adta ki: Alólirottak úgy a maguk, valamint az egész rokonság nevében a legmélyebb fájdalommal tudatják, hogy forrón szeretett édes atyjuk, nagyatyjuk, illetve rokonuk Mészáros Károly mocsai ref. lelkész, példás életének 81-ik és lelkészkedésének 51 -ik évében 1921 aug. hó 9-én este 9 órakor csendesen elhunyt. Drága halottunk földi maradványait 1921 aug. hó 11 én délután 4 órakor fogjuk a ref. templombantartandó gyászistentisztelet után a mocsai ref. temetőben örök nyugalomra helyezni. Mocsa, 1921 augusztus hó 9-én. Mindenkor hálás kegyelettel őrizzük emlékét! özv. Borbély Jánosné, szül. Mészáros Janka, Mészáros Jolán, Mészáros Károly az elhunytnak gyermekei. Mészáros Károlyné szül. Ambrózy Irma az elhunytnak menye. Mészáros Pál, Mészáros László, Mészáros Imre az elhunytnak unokái. — Eucharisztikus értekezlet. Folyó hó 10-én a magyar kath. papság Ersekujvárott eucharisztikus értekezletre jött össze, hogy első orientálódását az uj és nehéz helyzetben az örök központtól, Eucharisztia-tó! vegye. Az értekezletet megelőzően 8 órakor mise volt a Ferenciek templomában, utána Tyukos János tárta fel a magyar katholikusok szivének sebeit szent beszéd keretében. Az értekezlet elnökeivé B. Jeszendk Gábor pozsonyi kanonokot és Palkovich Viktor gutái esperes-plébánost választotta, jegyzőjévé pedig Gregoroyits Lipót jókai plébánost. Jeszenák elnöki megnyitójában vázolja a papság kötelességeit a mai viszonyok közölt. A megjelenésben akadályozott Drechsler Antal értekezését, amely szintén hasonló témával foglalkozott megjelölve a forrást is, ahonnan napjainkban lelkierőt menthetünk, Erhardt Viktor érsekujvári kanonok-plébános olvasta fel. Dr. Franciscy Lajos nyitrai kanonok szabad előadása a gyakorlati élet követelései körül mozgott. Sürgette, hogy a magyar és keresztény lapokat ne csak jóakarattal, hanem tettel is támogassák a lelkészek, ha másként nem, a falujukban történi eseményekről tudósítsák őket. Felvetette a fiatalabb világi papokból szervezendő népmissziós társulat felállításának eszméjét is, hogy a nép lelkiélete ne legyen elhanyagolva. Az indítványt a legnagyobb tetszéssel elfogadták. Végül dr. Szűke Kázmár csicsói
