Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)
1921-07-28 / 63. szám
üeg^venkdtsdih évfolyam. 63. ssáma Csütörtöki 1921. Julius 28. HHUHOin UM KOMÁROMMEGYE1 KÖZLÖNY El3f</.ctó&i ár cseh-szlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel: Bgás* érre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. Egyes szám ára i 89 fillér. Politikai lap. Főszerkesztő: GAÁL GYŰ LA dr. Szerkesztő: BARANVAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési éa hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. tilegielenik tekint háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. Demokratikus államunk, mely Európa kirakatában ezzel a diszjetzővel felékesitve. vagyon kiállítva, most már közel egy év óta parlamentáris kormány nélkül, felelőtlen hivatalnok-társaság álfa! vezetve, szerencsésen eljulolt a krónikus parlamenti krízis következtében ahhoz az állapothoz, melyet többé felelős kormány meg nem gyógyíthat. Ennek a kormánynak és pozsonyi ügyvivőségén :k törvénytelenségeit a parlament előtt tárgyalják a közel jövőben, de azzal, hogy ez a társaság legkésőbben augusztus hónapban elhagyja a helyét, nem lesz megoldva a.parlamenti krízis. A helyzet megérett arra, hogy döntsenek felette, nem a parlamentben, de a tömegek, a választók, az uj választások kiírása utján. Szóval, a parlamenti krízis, mint cseh vezető-politikusok is beismerik, mái államkrizrssé fajult el. Egyik oldalról az elnyomott nemzeti kisebbségek: a németek, a magyarok és a ruszinok egyre . harsányabb és erélyesebb követelései teljes politikai, kulturális és gazdasági szabadságuk visszaállításáért, másrészt a szlovákság körében elemi erővel megnyilatkozó autonómiai törekvések megsürüsödött gőzei fenyegetik az államgépezetet katasztrófával. A kormányok nem nyitottak ennek szelepeket, sőt azokat statárium, cenzúra és más szabadságjog-korlátozásokkal zárták szorosabbra. Az uj parlamentáris kormány tehát mielőtt megszületnék, máris halálosan beteg, nem lesz mellette közvélemény, közhangulat, csak a szuronyok hatalmának labilis ereje, a feszitő erők pedig működnek tovább. Az államnak 13 millió lakosa van, ebből a németség negyedfél millió, a magyar és ruszin kisebbség megközelíti a két milliót, ezekettovábh elnyomni és kizsákmányolni nem lehet. A kormányok által dédelgetett szocialista pártirányzatok erős kommunista elemekkel vannak teljesen megbénítva, ezek farkasszemet néznek egymással. Uj választásoknál a szocialista pártok erősödnek meg a kisebbségek közt, a szlovákoknak pedig háromnegyed része autonómistát küld a parlamentbe, a szélső nacionalista-kapitalista cseh és szlovák pártok szétmorzsolódnak a kommunistákkal vívandó küzdelemben; a választásokba a németség és magyarság most már teljesen szervezve megy bele. Az eddig űzött abszolutizmust tovább fentartani nem lehet; a németek a cseh elnyomókkal csak mint egyenrangú politikai tényezők hajlandók tárgyalni; a megegyezés pedig a prágai és turócszentmártoni kis parlamentek oktroj törvény alkotásainak revíziója, melyeket a kisebbségeknek hóztak, de a kisebt ségek nélkül. A magyarokkal is egyezséget kell kötni, mert addig nem lesz béke és megnyugvás, akkor sem, ha a statárium tiz éves jubileumát üljük is meg demokratikus és a kisebbségek jogait papíron viselő ez ifjú republikában. A kormányzásból feltétlenül ki kell kapcsolni a szokoiok rúgásra kész talpát, aminthogy az alkotmányból mi is kikapcsoltuk eddig az ökleinket. Becsületes végrehajtását követeljük a kisebbségi jogoknak politikai, iskolai és gazdasági téren. Nem tűrjük azokat a tisztviselőket akik provokáló magatartásukkal a megértés útjába mindennap uj sziklákat hengeritenek, ellenben ismét követeljük, hogy számunk aránya a tisztvikelői karban teljes kifejezésre jusson, magyar kulturális ügyeinket magyarok intézzék, az apró kisebb nagyobb politikai és közgazdasági basák, akiknek jeliemétől elfordul a magyarság becsületes és nyílt lelke, minél hamarabb menjenek Isten hírével és meg se álljanak a Hradsinig. Csak már a külsőség? (Gin.) Sulyok Julianna egy helybeli lap f. hó 21 iki számában — enyhén szólva — kissé elvetette a sulykot, amikor a K. L. azon felhívására, hogy a magyar nők hozzák divatba a magyar viseletét magyaaságuk szemmel látható kifejezésére, azt irta, hogy a külsőség csak máz. Mert ha némely esetben igaz is ez a bölcs mondás általános érvényűnek fdíüntelni igazán merészség lenne. Megcáfolja a való élet és az emberiség életének számtalan berendezkedése. Vegyük mindjárt a katonaság formaruháját. Miért nem járnak a cseh-szlovák, az'angol, a francia, a sziámi vagy akármilyen más nemzetiségű katonák, mondjuk angolruhában ? Miért van minden ország katonaságának küiön formaruhája? Ez bizonyára nem csupáncsak máz és katonai drill, hanem megvan neki a maga speciális oka; mondjuk a praktikus szemponton kívül valami szellemi tartalma is. És ha sétálunk egy nagy város emberektől nyüzsgő utcáján, egymás után halad el mellettük a postás, a rendőr, a vasutas. Amott egy meseuger boy rohan biciklijén, ezen a sarkon egy feltűnő sipkáju hordár — pardon! — közszolga — támaszkodik, annak a szállónak bejárójánál szintén egy egyenruhás ember pipázgat, a portás, az ut közepén pedig egy parádés kocsis hajt árvaiányhajjal a kalapja mellett, Mind-mind egyem uhit, szóval nem közönséges, hétköznapi „cibil“ öltözetet viselő alakok. Bizonyára ezek sem ok nélkül bújtak abba a „maskarádéba“. Pedig ugy-e, ez mind csak külsőség? De vájjon csak egyszerű máz-e az a külsőség? Nem, határozottan állítjuk, hogy nem! Mert az az egyenruha, az a közönségestől eltérő öltözet kötelezi is a viselőjét bizonyos dolgokra. Kötelezi arra, hogy se maga szégyent ne hozzon rá, se mástól megcsufolni ne engedje. Szóval az bizonyos zsinórmérték az illetőre nézve, tilalomfa, amely figyelmezteti, hogy ezt pedig nem szabad megtenned, mert szégyent hozol nemcsak önmagadra, hanem mindenkire, aki ezt a ruhát hordja. Jól tudjuk, hogy a régi hadsereg tisztjei milyen kényesek voltak a tiszti becsületre és az egyenruhájuk még fokozottabb mértékben kötelezte őket a megfelelő viselkedésre azon egyszerű oknál fogva, mert sokkal jobban szeme előtt voltak az egész világnak öltözetük miatt. No már most Sulyok Julianna kedves leányasszony vagy asszonynéném — nem tudom, hogy tituláljam — is beláthatja, hogy az a cikkében felhozott két leányzó sem viselkedhetik a magyarság szempontjából kifogásolható módon, ha az a magyar pruszlik szorítja a vállát és előtte van a kis zöld kötény. Mert annak a ruhának bizonyos irányú viselkedésre nézve kötelező ereje van. Azonkívül, mint minden érzéki tárgynak, ugyanúgy valamilyen viseletnek is szuggesztiv nevelő, irányitó, tanító hatása van. A nevelés tudományban úgy hívják ezt, hogy szemléltetés. Vájjon mire nevelhet hát bennünket az a magyar viselet? Mire? Először is gyakori látása a lanyha szivilekben is fölkelti a magyar érzést. Növeli bennünk a magyar öntudatot, ránevel arra, hogy egy pillanatig se feledjük el, hogy magyarok vagyunk. Amint a modem korszak technikai műveltsége képes plakátokon küzd valamely eszméért, amint az üzletemberek ugyanilyen módon rekiamirozzák áruikat, ugyanúgy küzdhetünk mi akár viselettel is magyarságunkért. Mert a szem összes érzékeink között a legkönnyebben reagál a külső hatásokra és az általa észlelt dolgok legjobban megrögződnek az emberi lélekben. Nem mondom én, hogy mindig helyén való a nemzetiségnek viselet utján is történő fitogtatása. De vannak idők, amikor igen is helyén való. És most olyan időket élünk. Mert a nemzeti érzés felbuzdulása akkor szokott a legerősebb lenni, amikor a legnagyobb veszély fenyegeti léiében. A magyarság most óriási krízisen esett keresztül. Léte és nemiéíe forgott kockán. Egészen természetes tehát, hogy ellenhatáskép nagy erővel ébredt fel a magyar érzés a szivekben. És az is természetes, hogy ez az érzés kifelé kívánkozik. És csak kívánkozzék is. Sohasem szabad titkot csinálni abból, hogy magyarok vagyunk. Sőt minden lehetséges alkalommal nyíltan is meg kell vallanunk. Mert azaz érzés, amely csak a szívben él, az nem eleven, ha kifelé is nem tör. És az a magyaros íuha nemcsak az illető érzésének megnyilatkozása szempontjából fonios, hanem fontos a környezetre gyakorolt nevelő hatása miatt is. Úgy hogy még a férfiak viseletében is előkerülhet — különösen télen — a zsinóros díszítés. A szépséges magyar leányok pedig csak hadd járjanak, sőt igenis járjanak abban azsinóros pruszlikban és csak kössék maguk elé azt a zöld kötényt, mert a külsőség nem mindig egyszerűen csak máz. Hirdetni a legnagyobb pangás idején kell leginkább!
