Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)
1921-07-28 / 63. szám
2. óidat. „HouiAromi .Lapok* 1921 juiius 23 Azok számára, akik titokban még mindig olvassák a Bécsi Magyar Újságot és a többi bécsi sajtóterméket, és ezeknek szentül hisznek, pótlásul két esetet örökítünk meg, hogy az érem másik oldalát is lássák. A két esetet a bécsi magyar sajtó bizonyára nem fogja megírni. Az első esetet az Eperjesen megjelenő Uj Világ irfa a juiius 24>iki számában és szól eképen: „A mi kis városunk és megyénk állandóan meglermi a maga botrányait s gondoskodik arról, hogy a lakosság társadalmi, nemzetiségi avagy felekezeti megoszlása szerinti részének, avagy az egész társadalomnak, mindig legyen valamije, amin joggal megbotránkozhatik és mi ezt közölhessük. Az állandó nemzetiségi heccelödések után most egy uj apostol lépett Tel uj jelszóval Kojdn reálgimnáziumi tanár személyében, aki a felekezet elleni izgatást irta zászlójára, s hogy ezen izgatása sikeres lehessen, tanait a megyebeli tanítók által rendezett államilag segélyezett tanfolyamon hirdeti az oly órákban, amikor alkotmánytörténelmet kellene a tudás vágyától szomjas tanítóságnak előadnia. E hó 16-án ugyanis az alkotmányiam előadásán, a kb. 100 különböző felekezeti tanítóból álló hallgatóságot felhívta arra, hogy az antiszemitizmust csepegtessék bele minden gyermek szivébe, tegyék lehetetlenné a zsidót, ne vásároljanak a zsidónál stb. stb. A tanfolyam ezen óráján jelen volt egyik zsidó felekezeti tanító jelentést telt saját felsőbbségének a botrányos esetről, amely azonnali elégtételadásra szólította fel a tanfolyam vezetőségét. A tanfolyam vezetősége, elkerülendő a nagyobb botrányt, ezt meg is Ígérte és az e hó 18-án megtartandó alkotmányiam órára ígérte meg, hogy Koján ur vissza szív mindent. A zsidó tanerők csodálata azonban határtalan volt, amidőn Koján ur a következő szavakkal kezdte meg előadását: „Mindazt, amit az előbbi órán mondtam, szó szerint fenntaríom. Amennyiben azonban a zsidó tanerők részéről továbbra is renitenskedést látok fennforogni, azokat kizáratom a tanfolyamból." Felhívta a tanfolyamon lévő tanítókat, hogy antiszemiták legyenek. Felhívta a tanítóságot, hogy községükben hirdessék a zsidók elleni gyűlöletet és csepegtessék a gyermekek szivébe az antiszemitizmust. Előadása folyamán azt állította a zsidóságról, hogy azok az államban minden szerencsétlenségnek az okozói, felhívta a tanítókat, hogy a zsidókat községeikben lehetetlenné’ tegyék. Felhívást intézett a tanítókhoz, hogy a zsidóknál ne vásároljanak, hanem inkább 30 km. távolságról szerezzék be szükségleteiket.“ Eddig szól a tudósítás. A bécsi magyar sajtó olvasóit nem akartuk ettől megfosztani. A bécsi magyaroknak ugyanis erről nem szabad Írni, mert a magas kurzussal jól beváltható szokolok, amelyeket szubvencióként kapnak, akkor elmaradnának. Ilyen antiszemitizmust csak Csonkamagynrországra szabad ráfogni. A bécsi magyar sajtónak Szlovenszkóról és Ruszinszkóról csak dicsérőleg szabad írni. A kisebbségek joga őket nem érdekli, ellenben a megrendelés szerint minden nap arról kell irniok, hogy az itteni magyarok — már akik nem olvassák a bécsi Magyart és a Jövőt — mind irredenták, akik pedig ellenük mernek nyilatkozni e magyart gyalázó sajtótermékeknek, azok Horthy aranyakat kapnak a túlsó oldalról. A második eset szintén nem lesz olvasható a bécsi magyarok állal irt lapokban, tehát — hogy a kizárólag a bécsi magyar sajtóból táplálkozók jól értesültségükön csorba ne essék, közöljük az Ungvárott megjelenő Határszéli Újság juh 24-diki számából a következőket: „Innen-onnan második esztendeje már, hogy a bécsi magyar „informátoroktól“ értesült külföldi sajtó nagyrésze úgy ir Magyarországról, mintha ott fényes nappal a nyílt utcán zsidó-I kát és szociálista munkásokat lövöldöznének | agyon a „kurzus-lovagok“. De ugyanakkor a jól fizetett orgánumok és a jogrend szószólói mélyen hallgatnak arról, hogy a keresztény nemzeti gondolat úttörői ellen egy messze szétágazó titkos bűnszövetkezet gyalázatos merényletek egész sorozatát követi el. Most is egy újabb — sajnos, halálos kimenetelű — merénylet vet szinte döbbenetes í világosságot arra, hogy az idegenek micsoda j ádáz, eszközökben nem válogató harcot folytatj nak a keresztény nemzeti eszme exponense 1 ellen a liberáliznuis, pacifizmus, radikalizmus, j kommunizmus és egyéb izmusok szent nevében I bitorolt uralom visszaszerzéséért. Péter-Pál ünnepén a Makó melletti Battoj nyán, két rovottmuhu szerb csavargó behatolt j pataki Gálffy Árpádnak, az ébredők ottani vej zető emberének a lakására és az alvó ember i fejét vasbottal több helyen bezúzta. A szerencsétlen Gálffy négy napi borzalmas szenvedés után, anélkül, hogy eszméletét hosszabb időre viszszanyerte volna, kiszenvedett. A gyilkosokat a csendőrség edogta. Most abban az irányban folyik a nyomozás, hogy ! kik voltak a felbujtók? Mert teljesen kizártnak [ látszik, hogy a két naplopó minden különösebb j indok nélkül követte volna el a szörnyű tettet. Itt említjük meg, hogy Battonyán a múlt | ősszel „ismeretlen tettesek“ éjnek idején megtámadták, félholtra ; verték, s aztán eszméletlen állapotban az Ér hullámaiba dobták az ébredők ügyvezető alelnökét. Történt pedig mindez az Urnák 1920. és 21. esztendejében, Magyarországon, a „fehérterror“ földjén. Az elvesztett mozi-jogát sirató, s a társadalmi kiengesztelődés után jajveszékelő „li; berális“ lapok persze mélyen hallgatnak az ! ilyen és ehhez hasonló esetekről, nehogy a sok ' pertraktálás révén valamiképen pozitív alakban j is napvilágra jusson az, amit hallgatólagosan úgyis mindenki tud: hogy kiknek a fanatikus gyűlölete és szolidárisán duzzadó erszénye áll j az egész maffia háta mögött? ...“ Eddig szól a tudósítás, amelyről az európai ; civilizáció, humanizmus és jogrend éber őrei, j a bécsi magyarok, bölcsen hallgatni fognak. j i ' fi IliSÉSfiSÉ lüifli Mill é EllllS Egy kis párhuzam. — A kisebbségek teljes szabadsága, a magyar nemzeti színek használata Erdélyben. A „Ruszinszkói Magyar Hírlap* Írja: „Gróza Péter erdélyi miniszter tegnapelőtt éjjel Brassóba érkezett. A miniszter az állami hivatalok vezetői előtt igen nagyfontosságu kijelentéseket tett. így a többek között kijelentette, hogy: Románia nemcsak a vagyont és az előnyöket, hanem a kötelességeket is örökölte s ezeket respektálnia kell... (És nálunk!?) A kormány képviselője megállapította azt, hogy: „ Nem volt helyes egyes erdélyi vármegyéknek a régi királyság közigazgatási központjához csatolása. Nemsokára rendelet jelenik meg a visszacsatolásáról. . . (És nálunk? Mikor jutunk hozzá Ruszinszkó jogos nyugati határaihoz?) A miniszter kijelentette, hogy: a román állam szuverénitásának keretén belül minden szabadságot meg kell adni a kisebbségeknek. (És nálunk?) Kifogásolja a miniszter az államnyelv megtanulásához kötött fix határidőt... Nem kívánható, hogy nem román bírák és ügyvédek záros terminus alatt perfeklül tanulják meg az állam nyelvét. (És nálunk? .. . hány tisztviselőt elbocsátottak már eddig is, amiért az állam nyelvét még nem tanulták meg? És a tanítók? . . .) Gróza még azt is kijelentette, hogy: az államnak a kisebbségi zászlók és színek használata ellen sem lehet kifogása, ha egyidejűleg az állam jelvényeit is tiszteletben tartják. A közel jövőben rendelet jelenik meg arról, hogy a kisebbségi színeket hol és miként lehet használni. A rendelet szerint a magyar kisebbség a jövőben használhatja a magyar színeket, de a magyar címer és korona nélkül. A magyar zászlót az állam színeivel együtt kell használni. . . (És nálunk?) Gróza beszédét azzal fejezte be, hogy a politikának nem szabad pártérdekeket szolgálni . . . Nem kevésbé fontos az a kijelentése sem, melyszerint: A kisebbségekhez való közeledés nem üres frázis, hanem nyílt, őszinte valóság! (Eizei szemben nálunk a közeledés helyett távolodást látunk.) Gróza ezenkívül figyelmeztette hallgatóit, hogy: „Amit elmondottam, ne tekintsék miniszteri Ígéretnek. A mostani érán változtatni kelt, ez a szent meggyőződésem. Ezzel a programmal állok, vagy bukom “ (És nálunk? ? ?) HÍREK. — Szsmályi llir. Báró Kiirthy Lajos földbirtokos, a magyar középpárt elnöke, mint értesülünk, visszautazott Budapestre. Kürthy Lajos bárónak itt tartózkodása alatt mozgási szabadságot a csehszlovák kormány nem engedélyezett és azt Koltára, ahol birtoka van, korlátozta. — Fényes esküvő Feszty Edit urhölgyef, Feszty Béla min. tanácsos, ógyaHai földbirtokos és neje: Csepy Ilona nagymüveltségü leányát, a máris országos hírnevű festőmüvésznőt, Ogyabán, f. hó 26 án vezette oltárhoz dr. Pelter Sándor ottani főszolgabíró, ki jelenleg szoígálatlételre a csallóközi szolgabirósághoz van beosztva. Az eskeiési szertartást d. e. 10 órakor a fcaíh templomban S/alva helybeli plébános segédlete mellett Rudnay Alajos bajmőczi prépost, úgy a vőlegény mint a menyasszony csaladjának régi jó barátja végezte, ki a szertartás végeztével a fiatal párhoz költői szép, mindenkit megható beszédet intézett. Násznagyok voltak a menyasszony részéről Feszly Lajos nyug. urad. kormányzó, a vőlegény részéről pedig dr. Baross János voit országgyűlési képviselő, földbirtokos, ügyvéd, a vőlegény sógora. A templomi szertartás után a polgári kötést a menyasszony édesafvja házánál Csányi László főszoigabiró látta el, mely után a fiatal pár nyomban elindult nászutjára — Bécsen át München és Drezda, a művészi nagy emporiumok felé. A násznép sorában csak családtagok vettek részt és pedig a násznagyokon kívül, Csepy Dani és neje nagyszülők és gyermekei, Abaffy Adolf gömdrmegyei árvaszéki elnök, a vőlegény mostohaatyja és neje, a szertartást végző lelkészek és hivatalos személyekkel. A vőfélyek és koszorusleányok is a családtagok sorából kerültek ki. A nászmenet fényes fogatokon vonult a templomba, különösen a menyasszonyt vivő fogatot öltöztették valóságos művészi virágdíszé avatott kezek. Boldogság kisérje a szép frigyet. — Sikeres szigorlat. Igó Aladár rendőrfog-almazó az államtudományi szigorlatot kiváló eredménnyel tette le kedden a pozsonyi egyetemen. — Kinevezés. Böday Zoltánt, a törvényszéki vizsgáiőbirói iroda vezetésével megbízott földinket, irodasegédtisztté nevezték ki. — A magyar valuta és a belpolitikai helyzet. Feltétlenül megbízható helyről arról értesülünk, hogy a magyar valuta újabb romlása, bizonyos pénzügyi körök spekulációjára vezethető vissza, amelyben egy pár. magyarországi pénzintézet is érdekelve van. Össszefüggésben áll azzal a törekvéssel, hogy a jelenlegi magyarországi belpolitikai viszonyokat az entente és a külföld előtt kedvezőtlen színben tüntesse fel. Miután igen valószínű, hogy a vagyonvált- Ságról szóló és egyeb pénzügyi törvények még a most folyó ülésszakban tető alá kerülnek, ami egy újabb nagy lépés a pénzügyek konszolidálása felé, a fentihez hasonló mesterkedések hamarosan csődöt fognak mondani. — Őszi uetemények (konyhakert és virágfélék) magvait Berghofer János magkereskedéséből szerezzük be. Pozsony, Vásártér 13.
