Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)

1921-12-31 / 106. szám

2. oldal. «Komáromi Lapokf 1921. december 31. E cáfolathoz a krakkói »Cas« ezaket fűzi hozzá : — Hogy gróf Csekonicsot a magyar kor­mány Varsóból visszahivia, ez megfelel a való­ságnak. A visszahívás miatt gróf Csekonics ki- ' lép a diplomáciai szolgálatból. Annyira anga­­zsálta ugyanis magát a Jengyei-magyar közele­dés politikájában, hogy e politika fiaskója után nem akar többé politikai szolgálatokat teljesíteni. = A magyar kormány memoranduma a jóvátóteli bizottsághoz. A jóvátétel! bizottság a magyar kormányt felszólította. hogy Magyar­­ország erdőgazdaságáról, valamint mezőgaz­dasági állatállományáról pontos és kimerítő adatokat juttasson rendelkezésére, mert a ma­gyar kiküldöttek által Parisban folytatott ta- j nácskozásokon ezekre az adatokra feltétlen j szükség van. A magyarországi erdőgazdaságra j vonatkozóan az igényeit adatok már megvan- j vak és a jelenlegi helyzetet memorandum for- i májában ismertetik. Az erdőgazdaság lielyze- i tének vázolásánál a legutolsó békeévi átlag ' kerül kimutatásra, amely szerint Magyarország I erdőállománya 7400000 hektár volt, tölgy-4 ; bükkfa és fenyöerdőben. A megállapítás sze- ! rint Magyarország 6231000 hektár erdőt ve- \ szitett el a trianoni béke következtében, úgy, ' hogy a megmaradt erdőség csak igen kevés- , sei haladja meg az egymillió hektárt. A mos­tani erdőállomány megoszlása is igen kedve­zőtlen, tölgyerdő kb. 600000, bükk és egyéb erdő 500000, fenyőerdő 46000 hektár, úgy, hogy a megmaradt erdőterület a békebelinek 15'7 százaléka. Az erdő kitermelése a béke­években tölgyfából kb. 950000 köbmétert, bükk és egyéb fából 625000 köbmétert, fenyőből 6 millió köbmétert, tűzifából pedig 10 millió köbmétert eredményezett. Nyilvánvaló tehát, hogy az erdötermókek kereskedelmi és ipari jelentősége jóformán teljesen megszűnt. A le­váltott területekről Csehszlovákiára töigyerdöbő! 20 százalék, bükk és egyéb erdőből kb. 27 százalék, fenyőből 36 szazatok esik. Ugyan­csak nagy megoszlási százaléka van Románi­ának és Jugoszláviának, amely százalékkal szemben Magyarországnak százalékaránya a lehető legkedvezőtlenebb, mevt tölgyerdőből 8 i százalék, bükk és egyéb erdőkből 6 százatok, fenyőből 0 7 százalék és tűzifából mindössze alig 7 százalék maradt. — Memorandum a Habsburgok érdekében. Hussarek, volt osztrák miniszterelnök több legitimista jogtudós közreműködésével memo­randumot. készített, melyet a bécsi kormányá­nak adtak át s melyben azokat a dolgokat sorolják fel, amelyek kétségtelenül a Habsburg­­ház magánjavai voltak. Kimutatják, hogy csak az udvari kincstár tulajdonát képező mügynj­­temények, szőnyegek, kastélyok még arany valutában is milliárd értéket képviselnek. Has• sarekék azt állítják, hogy Károly ezeket az értékeket nem akarja Ausztriából kiszállítani; az ingatlanokat hajlandó átengedni Ausztriá­nak, ha ennek ellenében Ausztria megfolelő összegű apanázst biztosit Károlynak. A memo­randumban kérik hatálytalanitását a Habsburg­­ház tagjainak Ausztria területéről kitiltó tör­vénynek. = Amerika nem bízik Romániában. Ame­rika pénzügyi köreiben a románok minden köl­csönkérelmét ridegen elutasították. A számitó amerikaiak nyíltan bevallják, hogy a jelenlegi román helyzet,' a nemzetiségi vulkánon tán­coló nagyhatalmi elbizakodottság csöppet sem kedvez egy hosszúlejáratú kölcsönnek. Határkőnél. A világesemények, a szemünk előtt elreb­benő történelmi mozzanatok egymásutánjában szinte nem is jelenthet megálló pontot szürke téli napoknak egyik évből a másikba fordulása. Jó béke idők eseménytelensége, mennyi uj esz­mének, gondolatnak megszü'etését eredményezte ilyenkor újév napján, mikor az emberek szinteÄ gyermekes örömmel ragadják meg az alkalmat, hogy a régi évben való visszapillantás tükrében felfedezhessék a jövő kezdődő és ismeretlen ar­culatát. S a régi, jó békeévek kényelmes fotel­jében szinte szívesen is olvastuk eme eszme­futtatásokat, mert hisz a naptári, csillagaszati évforduló magában hordta mindig a nagy végte­lenség egy kis misztikumát. De e régi idők ma már sziote express gyorsasággal távolodnak tő­lünk s kezdjük őket történelmi távlatból meg­ítélni tudni. Ránk szlovenszkói magyarokra nézve szür­ke varjú 1921 dec. 31 én éppen úgy, mint 1922 jan. 1. Három év óta élünk állam keretben, három éve szakíthattunk el édes anyánktól, Ma­gyarországtól. A megpróbáltatások, martirom­­ságok, üldöztetések tengeréből nehezen pillantja meg szemünk a naptári évnek most harmad­szor újbóli beköszöntését. Napjaink sűrű köd­ben haladó tehervonat., melynek végállomását nem ismerjük. Határoztak rólunk, nélkülünk egy messze nagy városban s mi ezen határozat kö­vetkeztében nem tudjuk ma érezni az éltető nap melegét, nem tudunk gyönyörködni a haj­­nalpirban, nem élvezzük a szikrázó fehérségét a hónak s nem is üdít toj pázsitjaink viruló Ferencz József márványszobra a pozsonyi szé­kesegyházban. a pozsonyi Petőfi és Mária Te­rézia szobrok, valamint Zrínyi Ilona Csáktor­nyái ágya. Romániától szintén sok követelni valója van Magyarországnak. így a Csenk te­tején álló Milleniumi emléket, a máramaros­­szigeti Honvédszobrot, a kolozsvári Mátyás király szobrot, Purjesz professzor szobrát, va­lamint a „Kárpátok őre“ cimii emlékművet -akarja Magyarország hazahozatni. Azonkívül igényt tart a marosvásávhelyi Bocskay, Rá­kóczi, Kossuth, Bem és Petőfi emlékművekre, valamint a szatmári Kölcsey-szoborra, a ka­­ránsebesi királyné szoborra és a zilahi Wes­selényi emlékműre. Jugoszláviától már kevesebb szobrot reklamál Magyarország. A kért emlék­művek között van azonban Kiss Ernő negy­vennyolcas vértanú nagybeeskereki szobra, Leiningen törökbecsei szobra, valamint a zitno­­nyi emlékmű. Ez a lista még korántsem tel­je*, mert a magyar kormány nemcsak szobro­kat, hanem históriai jelentőségű múzeumi erek­lyéket is követelni fog a Jóvátételi Bizottság utján az utódállamoktól. A békeszerződés erre Magyarországnak mindenesetre jogot ad és több precedens van már a békeszerződések ratifikálása óta. így, hogy csak a legismer­tebb esetet említsük, Olaszország temérdek olasz vonatkozású műkincset reklamált ki ma­gának Ausztriától. = A S H. S. királyának címe. A szerb­­horvát szlavón királyság uj minisztériuma el­határozta, hogy a király az I. Sándor nevet fogja viselni! Mint ismeretes, a vélemények megoszlottak airól, hogy a király I. vagy II. Sándor uevén fog e uralkodni, minthogy Sán­dor nevű szerb király az Obrenovics házból már uralkodott. = Mennyibe kerül Szlovonszkó közigaz­gatása. A Nár. Listy érdekes adatokat közöl: A költségvetés szerint a politikai hatóságok kiadásainak fedezésére 36 millió korona (a múlt évben 25 millió korona) és rendkívüli kiadásokra 44 millió korona (mait évben 26 millió korona lett előirányozva.) = Miért távozott Csekonics magyar követ Varsóból? A »Keléti sajtóügynökség« mérték­adó helyről megcáfolja azt a hirt, hogy a bu­dapesti lengyel követ állítólag leköszönt volna. Ez a hir szerinte tárgytalan. Csekonics gróf eddigi magyar követnek Varsóból való távozása arra vezetendő vissza, hogy Csekonics elhatá­rozta a magyar diplomáciai szolgáltból való kilépését. A magyar vonat. Körül fekete-véres alkonyát. Vesztett síkok, mélységek felett rohan Bns, halálos rettenetben a vonat. Mély ásít, sikoltnak szörnyű kanyarok, Robajosan vétóznak végzet-sínek. Üres a mozdony, a vezér halott. Csak két szörnyű, véres szemmel világol — Benn fekete álomba hullt drága uép — És rohan iszonyúan ki a világból. Vészt zúgatni holt sípok nem eresztnek: Jaj, ki fog siklani élet-halálos Vártáján Parisnak vagy Bukarestnek! A nagy világon senki sem siratja . .. És rohan bus, üvöltő rettenetben A kétségbeeses sötét vonatja. Merényi Gyula. Irta: Szöllösy Zsigmond. Amint a kőrútról befordult a Bérkocsis­­utcába, a Latini feje valami furcsa, egészen kis eséssel lejebb omlott az alacsony, kékes­­sárga kaucsukgailérba. Mintha azt a kevés kis nyakat is hirtelen kirántották volna alula. A kaucsokkrágli két feketére hervadt sarka az álla elé szökött és a Latini két apró szürke szeme félénk kutatással villant ki a kemény kalapja széles, zsírtól súlyos eresze alól. Ha senkise járt az utcán, akkor az arca megnyu­godott. Ezt jobb szerette. Ilyenkor a kis köp­cös ember legfölebb sóhajtott egyet és tempó­san ballagott a régi, keskenykapus kétemele­tes ház felé, amelyben több mint harminc esz­tendeje lakott. De ha látott valakit, akkor La­tinin észrevehető szorongás vett erőt. A vállát úgy fölhúzta, hogy a kalapja karimája csaknem összecsókolózott a gallérja csücskeivel és a szeme rátapadt az utca kövére, hogy semmi­féle tekintettel össze ne találkozhassék. Latini szégyelte magát az emberek, a jó Isten és főként az utcája előtt, amelyben is­merték és — szerénytelenség nélkül lehet mon­dani — valamikor tisztelték. Mert Latini köz­jótékonysággal foglalkozott a koldusok, a gyer­; mekek és a kutyák irányában. A koldusoknak j három krajcárokat, a gyermekeknek krumpü- i cukrot, a kutyáknak csontot és kenyérdarabo­­| kát osztogatott. Nem hivatalból, hanem a szive ■ hajlandóságát követve, saját jólétéből kifolyó- i lag. Mert Latini Géza, ötvenegy éves, nőtlen ! segédhivatali főtisztviselő volt, aki minden el­sején kétszáznegyvenhárom koronán fölül még bizonyos tetemes számú filléreket is kapott munkássága ellenértékéül. Szóval olyan össze­get, amely szükségletei fedezésén túl módott adott neki arra is, hogy egyéni kedvteléseinek is áldozhasson. És a Latini egyéni kedvtelése az oszto­gatás volt. A fölöslegek hasznos és célirányos elhelyezése. Ha milliói lettek volna, bizonyára ismertté és emlegetetté tetté volna a nevét a világon gyönyörű és áldott intézményekkel. De csak garasai voltak és amit értük vehetett, leg­fölebb arra elegendő, hogy megvigasztalja ma­gát azért, ami már nem állott módjában. Ami­kor mezítlábas kölykök a Bérkocsis-utcában hangos üvöltéssel rohantak elébe, volt olyan szemtelen is, aki mocskos kis kezével beleváj­­kált a zsebébe, minden nap majd lehúzták az életük egyetlen édességéért: — a kapu alatti árus kutyája megérezte a jöttét, kiugrott a láda mögül és farkcsóválva, villogó szemmel várta a maradékot, amit az étkezdéből hozott szá-Raktáron tartok: saját gyártmányú, többféle méretű ce­ntien l-kutgyürüket, oement-csöveket, saines és egyszerűÁ «ement-lapokat. Ellí tOlIli (ElEÉliipÉ i Alapítva 1900-ban- Komárom, Gazda-utca 23. (Víztorony Elvállalok mindennemű épitési munkákat, u. m.: csatornázást, hídmunkái­tokat, magas és mély építkezést, cement-jászol, fürdőszobák és konyhák padló­burkolását, beíor.irozást, terrazzo- és velencei mozaik-burkolást helyben és vidéken a legolcsóbb árak mellett. — Szives pártfogást kér Polvar János, beton-mester. Raktáron tartok: tetőfedő-c s e r e p e t, sírköveket, sikere­teket, mükő-lépcső­­ket, valamint buíor­­. és kávéházi már­vány-lapokat stb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom