Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)
1921-12-24 / 104. szám
2. oldat „Komaromi Lapos.“ 1921. december 24. célból, anélkül, hogy politikai pártmeggyőzódésünket és a jog álláspontját elhagynék, politikai cselekvésünk súlypontját helyezni át oda, ahol evőnk legnagyobb érvényesülésére kilátás van. Az kotmányos kormányzás ideáljától végtelen essze van a köztársaság kormány zása. Az ügyesen végrehajtott nemzetgyűlési választásokból kikerült parlament ma nem képviseli a nép akaratát és ha az említett politikának többsége még ma is meg van, a közvélemény tisztuló hatása és nyomása a nemzetgyűlés erömagoszlásában mégis érvényesül az ellenzék számbeli növekedésében, annyira, hogy a esouka parlamentben a kormány politikájának végrehajtását csak a házszabályoknak a pariameutárizmus gondolatával teljesen ellentétes megácsolása teszi lehetővé és ez teremti meg a többség önkényes uralmát, melyet cáljaik érdekében kihasználni semmikor el nem mulasztanak a hatalom birtokosai. Szlovenszkó egész területén, ítuszinszkóban még inkább a szó teljes érteimében vett abszolutisztikus kormányzás folyik, melyet még súlyosbít a mármár állandósuló statárium, vagy katonai diktatúra. Az állami, törvényhatósági és községi közigazgatás autonóm szerveinek, alkotmányos kiépitése az egész vonalon hiányzik. Az egyesülés, a gyülekezés, az érdekvédelmi csoportosulás szabadsága, melyeknek pedig oly súlyos „biztosítékait“ adja az aikotmánytörvény, csak a kiválasztottak privilégiumai. Ezek az alkotmányos után létrejött önkormányzati szervek lényeges támaszai volnának az önvédelemnek és éppen ezért veszedelmesek a nép akaratával ellentétben álló kormánypolitikára, ezért nem lehetségesek. A kormány , azonban minden lelkiismereti furdalás nélkül, egyszerűen mellőzi az alkotmányos életnek ezeket a nélkülözhetetlen szerveit, mert a háta megetí áll a csonka nemzetgyűlés néhány embert kitevő többsége, melyet kitünően hasznosítanak a „jól“ szerkesztett házszabályok. És ha mindezek dacára álliijak, hogy politikánk súlypontját a vidéken folyó, felvilágosító és szervező munka területéről áfc kell helyeznünk a nemzetgyűlés porondjára, azért van, mert meggyőződésünk, hogy a kormány politikája, ha még csak az ellenzéknek a számbeli megnövekedését eredményezte, idők folyamán össze fogja azt kovácsolni. Ez esetben pedig a parlamenti munkának különféle guzsbakötö eszközei sem fogják lehetségessé tenni a többség elvi szempontokból is kifogás alá eső abszolutizmusát! És mert & nemzetgyűlésben elvesztett talaj meg fogja ingatni az ön-Karácsooykor. Ajtó ma ne legyen bezárva, Se gunyhókba, se palotákba. Hagyjátok nyitva a házatokat ma És a sziveteket . . . A Megváltó ma született! Az elhagyottak és szegények Hadd leljenek ma menedéket, Meleg vacsorát, puha, lágy kalácsot, Édes szeretetet. . . A Megváltó ma született! Ma az ütésre emelt kéznek • Tüzére hulljon halk igézet. S változtasson belőle gyöngén, lágyan Simogató kezet ... A Megváltó ma született! Gyülölség, irigység, kajánság Veszítse el ma királyságát, Hamupipőke: Szeretet — te légy Ur Ma a világ felett . . . A Megváltó ma született. Szabolcska Mihály. kényt, amelyet még mindig előbbrevalőnak tart a hivatalos politika a demokráciánál. Ezenkívül erőkifejtésünk fokozásának legértékesebb eszközét, a szlovenszkói ellenzéki pártok együttesét kell elmélyítenünk és esetleg kiterjesztenünk a velünk egy irányt követő politikai pártcsoportokra, tekintet nélkül arra, hogy az ország melyik részében léteznek. Ilyen iránya változást, vagy inkább fejlődést kell politikánknak megérnie! Csak igy tudjuk önvédelmünket szolgálni, miuden egyéb az önámitással egyenlő reménykedéí'', mert bárki fog közülünk, bármily „orientációval“ az alkotmányosságért küzdeni, annak a céltudatos és akadályt nem ismerő „csehszlovák“ politikán felül a rosszhiszeműséggel is meg kell birkóznia. Végére értünk ismét egy évnek s mikor a mérleget meg kell állapitanunk, szomorú és leverő érzéssel fogunk a számadás munkájába. Ha a néhány nap múlva letűnő esztendőre visszatekintünk, csalódva kell megállapítanunk, hogy ez az esztendő sem hozta meg számunkra a várva várt konszolidációt, melyre oly nagy szüksége volna az országnak és népének egyaránt. Hányatott életünkben hiába keresünk egy olyan pontot, hol lábunkat megvetve, biztos talajon éreznők magunkat és ahonnan egy határozott és eredménnyel kecsegtető irányba elindulhatnánk, hogy abból a khaosztól, melybe kerültünk, vaiamiképen kikeveredhetnénk. A javulásnak, gyógyulásnak semmi jele sehol, a helyzet reménytelensége nem akar enyhülni s hiába keressük azt a betlehemi csillagot, mely nyomasztó helyzetünkből kivezetne és megmutatná a Megváltóhoz vezető utat. Mindazok a nehézségek, melyek a háború okozta romok eltakarításának nagy munkájában Európa- sőt világszerte felhalmozódtak, teljes súlyukal nyomják vállunkat és megbénító hatásukat nem vagyunk képesek leküzdeni. Nemcsak hogy építeni nem tudunk, de a meglevőt sem vagyunk képesek megtartani. Ifjú köztársaságunk politikai és gazdasági életének megalapozása nyomasztó gondokkal terheli meg az állam minden lakosát és ezek a gondok napról-napra szaporodnak a helyett, hogy fogynának. A megélhetés, a nyomorult emberi lét fentartásának kérdése állandóan uj meg , uj problémákkal mered reánk és e problémák megoldását a még berendezkedése kezdetén álló ifjú republika nemcsak, hogy nem képes előmozdítani, de sőt napról-napra súlyosbítja saját existenciájának biztosítása körül fölmerülő kérdéseivel, Nem csodálható a kérdés, mely oly sűrűn hangzik fői mindenfelől, hogy meddig lesz igy ? . . . Kétségtelen, hogy a három év óta fennálló államtól fenntartó alapjainak lerakása nagy feladatok megoldását követeli. Belső rendjének megteremtése és népei boldogságának megszerzése igen nehéz feladat. Megelégedett és nyugodt életet biztosítani a gondjainkra bízottaknak s őket a szó legnemesebb és legigazibb értelmében szabad és független polgárokká fölemelni, — kivételesen nagy szellemeket és államférfiakat követel azokon a helyeken, hol a népek sorsát intézik, intézik pedig nem a paragrafusok rideg értelmezésével, de az észnek és szívnek egymással összhangban működő, áldást árasztó munkájával. Ez a tevékenység kizárja a megkülönböztetések, az osztályozások, a részrehajlások . és kedvezések teóriáinak érvényesülését, de úgy gazdasági, mint politikai szemporttból az állam összes tényezőitől megfontolást, figyelmet, körültekintést, megértést, türelmet, sőt elnézést kíván, mely erények gyakorlását egy olyan különböző nemzetiségekből álló országban, mint a mi köztársaságunk, minden téren be kell vezetni és uralkodóvá kell tenni. Ahol ezeket a kormányzati erényeket gyakorolják, ott a népek erős bázisaivá válnak ■ az állapinak, melyhez tartoznak, ott nyugalom és megelégedés honol, ott megértik és meg; szívlelik azokat az intenciókat, melyek a kór- J mányokat a köz érdekében irányítják, ott nem ; retten vissza még az áldozattól sem, de abban : a tudatban, hogy léte és jövője biztosítva van, ; minden erejével segíti az államot munkájában \ és századokra megerősíti annak alapjait Ott j megszűnnek az örökös problémák, ott minden idegen segítés nélkül önön erejéből virágzik : az állam, ott jog, törvény és igazság uraikod! nak, melyek védőpajzsul szolgálnak egyformán | mindenkinek. Ott teljes a rend, teljes a kon- I szolidáció . . . Mikor lezárjuk a letűnő év számadásait, ; keresni fogjuk mindazokat az adatokat, melyek az év mérlegét eredményessé teszik. S végig; tekintve az elmúlt dolgokon, keserű csalódás‘ sál keli megállapítanunk, hogy az évben fel; szaporodott súlyos tehertételeinket semmiképen ; sem tudjuk összhangba hozni a mérleg másik^ \ oldalával, melyen javunkra kellene valamit írni. \ Az állam súlyos feladatainak megoldásában nagy áldozatokkal vettünk részt, de ez nem Oleánderek. Irta: Lőrinczy György. Minden ízléstelen volt, minden parvenü. A berendezés vetekedett a matyóföldi és a ! pösíyénvidéki népviselet kiabáló tarkaságával. I A zsúfolt vitrinek a bolti kirakatokra emlékez| tettek. A falakon nagy, széles mázolások, a 1 kandallón, kályhapárkányon és szekrényeken | bronzirozott gipszfigurák és egyébb imitációk. \ A bútorok biedermayer hamisítványok. A ttík! rökön az árverező csarnok nyoma. Még lenn, j a parkban, a virággruppokon is látszott a kezej nyoma a részeges kertészlegényeknek, akiket az igazi nagyúri kastélyokból elcsaptak. Jóformán csak maga a kastély volt az igazi: a Tavassyak ősi fészke. Egyszerű, komoly, mint minden, ami előkelő. És csak ő volt benne úri és bájos : Judith. Azn uj gazda leánya fáradtan, unatkozva járt a zagyvaság között, amire a lelke grimászolt és alig leplezett megvetéssel nézett. Körülbelül úgy, ahogy Mária Antoinette tekinthetett a Temple ban a környékbeli proletároktól sebtibe összeszedett etablissementra. A fürjesi kastélyban, mióta a tönkrement Tavassy báró kezéről az uj tulajdonos, Erdős Ambrus kezére került, Berendyék 'voltak a legelső vendégek. A környék úri publikuma, a 1 gőgös falusi kiskirályok egyelőre tartózkodó álláspontra helyezkedtek s ezt a sértő tartózkodást csak ezúttal törjék meg Berendyék. S miután éppen látogatóba volt nálok a nagy csavargó, Szomolnoky Zoltán, magokkal hozták őt is. Általában elnézően mosolyogtak az erőlködésen, amivel Erdősék az előkelőség látszatát igyekeztek felkölteni, Hiába. A társalgás szinte döcögött, ahogy ez már szokásos a masmás világból összeverődő emberek között, akik minduntalan, minden szónál egymásba botlanak. Az ozsonna drága angol konzervjei, a vadonatúj ékszerek és vásári portékák a háború könnyű nyereségeire emlékeztettek s fölidézték az újdonsült jelen kétséges múltját, valami jegyzői lakást, amiről a szomszédokban pletykáltak, valahol lenn, a Tisza füzfaparíos környékén. Szerencsére nem sokáig tartott. Ozsonna után elszéledtek a parkban, ahol a francia-stilü alléekon, néhány érdekes fán, amihez költői elégiák és szerelmes mesék romantikája fűződött, az ügyesen összetákolt romon és néhány exotikus bokron még megvolt némi nyoma a száműzött előkelőség választékos ízlésének. Judith, unott szép arca és íölbiggyesztett szabályos ajaka bosszús* kifejezésével takargatta a szégyenkezését. Hajlékony termete, könnyed, graciózus járása kirítt a mázolt környezetből. Érdekes volt. Halk a beszéde, mély a tekintete, * szelíd a mosolygása, amelyben enyhe gúny, fest tisztit, pliseeroz és piYlgroz Komárom, Nádor-utca.
