Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)

1921-12-22 / 103. szám

Üeggrv©sste®fc4©ifils éwfngyam. 80S. «zánii Csütörtöki 8921. desembsr 22 KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Előfizetési ár cs.h-wclovák értékbe«: Helyben és vidékre postai szétküldéssel: Sgéss évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. Egyes szám ár* i 80 fillér. ALÄFITÖTTA: TUBA JÄNQS. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 2ö,, hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mii t a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik helenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szombatén. uem már az Öné is, igen tisztelt Col kinek része Tolt ama kormánymunkában, m nek- feladata lett volna a népegészségügy a’ . jait úgy lefektetni, mint ahogy építkezni szo­kás: szilárd alapozással. A népegészségügyet egy apásra jóvá tenni nem lehet, de hiába igyeke % komoly eredményt nem érhetünk el addig, g a népet hygienés gondolkodásra nem neveljük E téren csak az iskola és az oda taní­tóként bevonult orvos segíthet. Ha meg fogja tanulni a gyermek, hogy mi az egészséges la­kás, mi célja van a szellőztetésnek, hogy mi a fertőző betegség, hogyan kell az ellen vé­dekeznünk, hogyan kell a csecsemővel bánni, hogy a különböző táplálkozási ártalmaknak áldozatul ne essék, miért pusztít a tuberculo- * sis, sz alkohol, a nemibategségek stb. — és az iskolában igy megtanult fontos közegész­ségügyi vonatkozások vérévé válnak a felnőtt embernek: a jó egészség törvényeinek alkal­mazását a nép saját lelki szükségleteként fogja keresztülvinni és nem fog reá nyomasztó te­herként hatni, mint ma, a közegészségügyi hatóság intézkedése. Ezzel fog sok minden ma tervezett és irtózatos költségeket emésztő intézmény feles­legessé válni. Megmondtuk mi ezeket már sok kormány­nak Collega Ur, meg is bocsátottuk nekik, hogy nem valósították meg, mert nem volt szakember kezében az egészségügy; — de Ön­nek, kinek módjában állott az nj állam alap­vető munkálataiban résztvenni és ott szak­férfiúi mivoltának érvényt szerezni, nem tud­juk megbocsátani mulasztását, mert előre látjuk, hogy bármi történjék is a közegészségügy elő­mozdítására, nem fog eredményre vezetni és csak látszólagos sikert ad, ha nem az iskolá­nál kezdődik a reform. Ma az iskoiák uj és nagyon megsulyos­­bitott tanterv szerint dolgoznak — és mondja meg kedves Coliaga ur, hol maradt a köz­egészségtan tanítása, az iskolaorvosi intéz­mény nemcsak a középiskolákból, de az elemi­ből is? Addig, amig a mai iskolai tantervben sok, az életre teljesen felesleges meg­marad, addig amig készítik eiő az iskolapadtól vérsze­­góuynyé. csenevésszó vált ifjúságot — és nem az életre, annak szükségleteire nevelik, — ne várjanak javulást a közegészségügy terén, mert nem péuz, hatalmi szó, vagy könnyelmű rága­lom javíthat a helyzeten, hanem a hygiene szellemében vezetett nevelés. S midőn Ön bor­zalmakat lát Trencsén megyében és egyebütt a közegészségügy terén — be kell ismernie súlyos mulasztását és azt, hogy tapasztalatok nélkül íróasztal mellett csinált egészségügyi politikát. Igaza van igen tisztelt Colléga ur, az összes kórházakat rendes állapotba kell hozni, —■ mi is történt velük? Berendezésüket egy­részt felélte a hosszú háború hatalmas arányú üzeme, másrészt a megmaradt berendezések a forradalomnak a mindenrendü felelőtlen elemek kifosztásának estek áldozatni és a hiány Az orvosok tiltakozása. (Nyílt levél a volt közegészségügyi miniszterhez, aki egy nyilatkozatban az orvosi kart vérig sértette. Elkeseredett hangulat az egész vonalon.) Proházka dr. volt egészségügyi miniszter­rel beszélgetést folytatott a „Slov. Dannik“ szerkesztője a Szlovenszkóban és Euszinszkó­­ban uralkodó egészségi viszonyokról. Prohazka dr. nyilatkozatából a következő részeket ra­gadjuk ki. A cseh-szlovák államban és a többi eu rópai államban uralkodó egészségi viszonyokat összehasonlítva, azt mondja Prohazka dr., hogy nyugatról keletfelé az orosz viszonyokhoz való fokozatos átmenetet lehet megállapítani, Orosz­országban pedig egyáltalában nem kedvezők az egészségi viszonyok. Cseh- és Morvaország­ban 1000 lakosra 15—17 haláleset esik, ez a szám pedig a morva határtól kelet felé 30 — 3S-re növekszik. Hasonlóan a gyermekhalan­­landóság is nagyobb Szlovenszkóban, mint az állam nyugati részeiben. Mig Cseh- és Morva­országban az egy éven aluli gyermekek 12— 18% a hal meg, addig Szlovenszkóban ez a szám 30%-ra, sőt Trencsén vármegyében 70 százalékra emelkedik. De még az u. n. szoci­ális betegségek, mint pld. a tüdövész, hastí­fusz, trachoma, kiütéses tífusz és az alkoho­lizmus is sokkal jobban elvannak terjedve, mint Cseh- és Morvaországban. Ezeket az álla­potokat orvoslandó, a volt miniszter véleménye szerint az állam segítségének első sorban arra kell irányulni, hogy orvosok, valamint kórhá­zak és gyógyintézetek legyenek. Föakad.üy­­ként, amellyel Szlovenszkóban a közegészség­ügyi reformok találkoznak, Prohazka dr. a népnek az egészségügyi intézkedések iránt tanúsított bizalmatlanságát jelöli meg, ami sok esetben a bizonyos körök által űzött csehelle­­nes agitáeióval függ össze. A nép eme együgyü bizalmatlansága azocban, amennyiben ezt a jegyzők, papok, sőt a szolgabirák a jövőben nem fogják szítani, majdnem teljesen megszü­­nik majd, mert a lakósság az ezeréves elnyo­más után a kezdetben megmagyarázható bi­zalmatlanság után rendkívül hálás és 'ragasz­kodó, mihelyt meggyőződött róla, hogy jószán­dékkal vannak iránta. A ruszinszkéi viszonyo • kát illetőleg azt mondta a volt miniszter, hogy ezek még sokkal rosszabbak, mint Szlov.nsz­­kóban. Végül még egy passzust kell kiemelnünk Proházka dr. volt miniszter nyilatkozatából, amellyel a Szlovenszkóban működő magyar és zsidó orvosokat akarja jellemezni és amely olyan általános vádat tartalmaz, amelyet még alig emelt miniszter egy egész kar ellen. „Az összes kórházakat — mondja a mi­niszter — rendes állapotba kell hozni és mi­előbb szlovák és cseh orvosokkal ellátni, mert szilárd meggyőződésem, hogy a magyar és zsidó orvosokkal Szlovenszkóban nem lehet dolgozni, nem talán nemzeti okok miatt, hanem főké­­pen azért, mert az a mód, ahogy a népet és az orvosi működést nézik, részünkről teljesen elfogadhatatlan. A legcsekélyebb érzékkel sem bírnak a nép szükségletei iránt, Ínségével szem­ben nem viseltetnek könyörülettel, a népet nem tekintik magukkal egyenrangúnak, hanem mé­lyen a barom alá helyezik és rendkívül ciniku­san nézik kedvezőtlen egészségi állapotát.“ Erre az alábbi nyilt levelet intézték alulírottak a miniszterhez: Nyiit levél dr. ProházkAhoz, a cs. köztársaság volt köz­egészség- és tesínejelísílgyl miniszteréhez« Köszönjük igen tisztelt Collega ur a Slov. Denuik szerkesztőjének rólunk adott felvilágo­sító nyilatkozatát, mely a sajtó utján köztu­domásúvá vált, — de engedje meg, hogy annak úgy tartalmát, mint a benne kiirt és sorok kö­zött elhallgatott insinuatiőt a leghatározottab­ban visszautasítsuk é3 Out, mint orvost, fel­szólítsuk, hogy vádjait okokkal támogatva tárja a közvélemény elé. Előre bocsátjuk, hogy mi soha, sem a múltban, sem a jelenben nem politizáltunk, ha­nem egyedül orvosi hivatásunk magasztos vol­tának éltünk, mindig igyekezve segíteni ott, ahoL segítségünkre rászorultak és oly mérték­ben, amennyire azt véges emberi erőink en­gedték. Ez a becsületes igyekezet szülte azt az eredményt, hogy Komárom megyének és város­nak o!v orvosi kara van, mely hivatása teljes magaslatán áll, mríy ellen panasz a nép kö­zött élő alsó- és középfokú hatóság részéről sem a múltban, som a jelenben nem fordult elő. Mi emelt fővel, a becsületesen végzett munka tudatában megnyugodott ielkiismerettel térnénk napirendre az Ön sújtani igyekvő vád­jai felett, — de a közvélemény előtt mégis nyíltan fel kell tárnunk a helyzetet, mert hall­gatásunk ferde színben tüntethetne fel ben­nünket. De nemcsak magunkért emelünk itt szót, hanem Szlovenszkó egész magyar orvosi ka­ráért és legtöbb szlovák kartájunkért. Mind­nyájunkat az a régi magyar Alma Mater ké­szített elő és küldött ki az életre, melynek kebelén nemcsak a rideg tudást, de az önfel­áldozó emberszeretetet, a tántoríthatatlan tisz­tességet és kötelességtudást is megtanulja az orvos. Ezen erényekből fakadt a múltban a ko­­márommegyei és városi Szacatoriumegylet munkája, mely egy kiforrott érzékű vezető­­tényezó acélakaratával állami és társadalmi támogatás mellett a vármegye tuberculosis sta­tisztikáját annyira megjavította, hogy a tör­ténelmi Magyarország vármegyéi között az első helyre jutottunk; ez eredményezte a ko­máromi Népjóléti Központ kebelén belül mű­ködő Anya- és csecsemővédő intézet azon fé­nyes sikerű munkáját, mely a csecsemőhalálo­zást ad minimum redukálta; innen van, hogy a közegészségügyre igazán komoly, közelmúlt években a spanyoljárványt leszámítva, komo­lyabb járványunk nem volt, az orvos és a köz­­igazgatás vállvetett együttműködése a heveny fertőző bajok leküzdésében célravezetőt}. Nem vágynak azonban vádolhatók oly dolgokért, melyeknek elhárítása emberi véges erőinken túlesik. Hogy a halandóság, különösen a csecse­­; mőhalandóság Szlovenszkóban és Ruszinszkó­­* ban elrettentőén nagy, nem a mi hibánk, ha-Milus János »af II» Mindennemű ruhanemüeket, ruhafestő és vegytisztító Komárom, Nádor-utca 3. és 48. szám. bútorszöveteket, függönyöket stb. fest és tisztit. ======

Next

/
Oldalképek
Tartalom