Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)

1921-10-11 / 94-95. szám

2. oldsd. „Komáromi Lapok" 1921. október 11.

mi »urainké«, hanem a mienké is, »rabszolgáké«. Mert azok vagyunk ! Szétdaraboltak bennünket s nem {ontottuk meg a latin közmondás mélységes igazságát: Concordia parvae rés crescunl.

Igen, nem voliunk eggyek ! A világháború után, amelyben vállvetve harcoltunk, tövis maradt a szivünkben.

Szigurdnak szőkefürlü, kékszemü fiai, fogadjatok bennünket, sarkanytyúpöngetö magyarokat magatok közé, mint hűséges baitársakat.

Akkor az október, amelyben köztünk megjelentetek, a halál, az elmúlás hava, a tavasz hava Jeez, a dal és virág fakadása, az emberi jogok ébredése!

= Kisebbségek nyelve a legfőbb bíróság

előtt. A legfőbb közigazgatási bíróság a napokban döntött abban az elvi kérdésben, hogy a csehszlovák nyelvhasználati törvény szerint a külföldiek használhatják e anyanyelvűket a cseh bíróságok előtt, ha kisebbségi nyelvről van szó, A döntést egy bécsi cég provokálta, amelytől még az igazságügyminisztérium is megtagadta nyelvének használatát. A közigazgatási bíróság, az igaz3ágügyminiszterium döntését, mint törvényellenest érvényen kívül helyezte.

— Miért nem lett Markovics Iván hadügyminiszter? A német sajtó több szerve egyöntetűen azon értesülésről szátno t be az uj kabinet alakulást kisérő kommentárjában, hogy a csehszlovák sz'ciáldemokrata párt a nemzetvédelmi tárcára Markovics Ivánt je'ölte. Esen tárca felett Lanában nagy vita volt. Masaryk minden áron tartani akarta Husák tábornokot.

A szociáldemokraták az uj kabinetből legalább egy nyereséget akarták huzni: a hadsereget a kezükben akarták keríteni és Markovics minisz térségét követelték. A párt ereje azonban úgy látszik gyenge, mert végül is az agrárius UJrzai nyerte el ezen fontos tárcát. (ESŐ.)

= Áltálános politikai amnesztia Magyarországon. Horthy Miklós kormányzó fölhívta a magyar kormányt, hogy az általános amnesztiáról azonnal terjesszen törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé. Az amnesztia a forradalom óta elkövetett összes politikai bűncselekményekre is ki fog terjedni.

= Albánia és a S. H. S. királyság.

Albánia és a S. H. S. királyság között kitörőben van a háború. Albánia a nagyhatalmak által 1913-ban megállapított határait kívánja a vele szomszédos királysággal elismertetni, de ez nem hajlandó erre. A napokban Olaszország két nagyhatalommal, Angliával és.

Franciaországgal egyezményt kötött, melyben az 1913-iki határokat újból elismerik, a S. H. 8. királyság azonban hallani sem akar erről, s azokat az Albániához tartozó területeket, melyeket megszállva tart, nem hajlandó kiüríteni. A délszláv kormány azzal az indoklással,

begrüssen. Wer hat Sie aber empfangen?

Wer ist Schuld, dass in dem demokratisch genannteu Staate alles so undemokratisch vorgehl?

Nicht nur unsere »Herren«, sondern auch wir »Sklaven«. Ja wir sind es. Wir waren zersplittert, wir bewogen nicht die tiefe Wahrheit des lateinischen Sprichwortes: Concordia parvae res crescunt.

Ja wir waren nicht eines Herzens. Nach dem Weltkriege, wo wir Hand in hand gekämpft haben, blieb ein Stachel ia unseren Herzen zurück.

Sigurds blondlockige, blauägige Söhne nehmt nun den sporen« klingenden Ungarn in eure mitte als treuen Kampfgenossen 1 Dann wird der Oktober, der Monat des Sterbens und Vergehens, wo Ihr bei uns erschienen, zum Monate des Frühlings, zum Erwachen der Lieder une.der Blumen, zum Erwachen der menschlichen Rechte.

hogy az albán csapatok már átlépték a demarkációs vonalat, hivatalosan közölte, hogy az albáu határon katonai miivaletekre szánta el magát. A belgrádi kormánynak e lépését Olaszország megbotránkozással fogadja, sőt a félhivatalos „Tribuua“ szemtelenségnek, az az olasz sajtó többi orgánumai pedig, Olaszország biztonsága elleni merényletnek tartják. A dolog úgy áll, hogy úgy Albánia, mint az S. H. S. mozgósít, s hamarosan kezdetét veszi az albán-szerb háború.

= Az újságírók informálják a zsupánt. A jól informált sajtó sok olyan dolgot tud, amelyek a hatóságok vezetőihez sose jutnak el. Ilyenek egyes kishivatalnokok barátkozása, akik a zsupánnál is nagyobb urnák képzelik magukat. Ezek által elkövetett hatalmi iúítengések nem szoktak a főnök urak tudomására jutni. Hs még vannak számtalan esetek, visszaélések, visszásságok, amelyekről csak a szemfüles sajtó tud, de amelyeket hiába Írnak meg a lapban, mert az éber cenzor, hogy ezekkei a középkorba való esetekkel ne kompromitáija az ifjú államot, gyönyörűen kitöröl. Ez a körülmény érdekes helyzetet teremtett Munkácson, ahol magyar újságírók fogják ezentúl fölhivni szóval az ottani zsupánt, hogy hol és mi bűzlik Dániában ?! Az érdekes eseményt a Ruszinszkói Magyar Hirlap irja ekképen meg : A „Munkács,“ a „Kárpáti Futár“ és a „Keleti Újság“ munkácsi lapok főszerkesztői a múlt héten együttesen felkeresték Toupalik zsupánt és kérték, hogy legalább havonként egyszer tartson megbeszélést a sajtó képviselőivel. A zsupán az újságírók kérésének teljesítését készs5í?ire^ megígérte s egyhen minden héten a pénteki napot jelölte meg, amikor a sajtó informálni fogja a zsupánt. Munkács közönsége reméli, hogy ezen megbeszélések javítani fogják a munkácsi állapotokat, mert éppen az újságírók vannak a legjobban tájékozva a helyi viszonyokról.“ Eddig szól az újsághír. Munkácson tehát jobb sorsa van az újságírónak, mint Komáromban. Itt egyes hivatalokban legtöbbször nem a hivatalfőnökök, hanem alantasaik egyenesen utaznak a magyar újságírókra, megboszantják, megvárakoztatják, kilincseltetik,

elküldik, Írásait visszaadják, azaz pardon visszadobják, lekéstetik, visszautasítják, összemacerálják, csupán azért, mert két nagy bűnben szenved: gerinces magyar és újságíró. Az összes kulturállamokban tekintet nélkül, hogy ellenzéki sajtó munkása-e az illető vagy nem, a legnagyobb előzékenységgel bánnak az újságírókkal, onnan indulván ki, hogy a legnagyobb méregfog is kisebb lesz előzékenységgel, udvariassággal. Minálunk — tisztelet a kivételnek — a legtöbb hivatalban a gerinces magyar újságíróban lázadót, betörőt látnak és úgy is bánnak vele. Tehát a kulturáliarnok e bevett ősi szokását is lábbal tapossák az újságírókkal szemben itt minálunk több helyen, mint gondolnák. Ha bizonyos hivatalok előtt ez a kölcsönös megértés útja, akkor kiváncsiak vagyunk, hogy hova fog ez az ut vezetni ?

= Horvát képviselő a magyar-horvát közös sorsról. A magyarság zágrábi tudósi-* tója előtt Orbanics Mihajló képviselik a belgrádi parlament tagja, hosszasan nyilatkozott népének küzdelmeiről és szabadságáról. Nyilatkozatát igy végezte: „Azt üzenem a magyaroknak az egész horvát nép nevében, hogy feledjük el 1918-at, tegyük félre a haragot, ha még van, hisz egy a sorsunk. A nyugatmagyarországi horvátság tanujelét adta a magyar haza iránt érzett szeretetének.“

= Osztrák propaganda a csehek ellen. A „Cesko Slovo“ arról értésül, hogy Wéber osztrák szövetségi belügyminiszter Bécsben nagy propaganda irodát létesített, amely a csehszlovák köztársaságban lakó németek ügyét akarja a világ közvéleménye elött-napirenden tartani és általában a köztársaság ellen agilálni. Weber ez ügyben, több ízben tárgyalt Lodgmann és Lmgenhau német képviselőkkel.

= Újra feltámad a magyar tengerészet.

A trianoni békeszerződés elzárta ugyan Magyarországot a tengertől, de mint értesülünk mégis . meghagyott egy módot, amely alapján a magyar kereskedelem ismét kijuthat a tengerre, hogy a magyar lobogó ott is hirdesse & magyar nemzet élniakarását. Erre nézve mó—