Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)
1921-10-11 / 94-95. szám
negyvenkettedik évfolyam. S4-95. szám. Keddi 1921. október II. KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Előfizetési ár caehuzlavák értékben : Heiyben és vidékre postai szétküldéssel: Sféi« évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. Egyes szám árat 89 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: GáÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY 1ÓZSEF dr. Szeriesztőség és kiadóhivatal: Náöor-u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mini a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. köid&ndők. Kéziratokat nem adunk vissza. Magiaienik hefenkint háromszor: kedden, csfilürtőköa és szsmhatoo. Udv a német testvéreknek! „Jsten hozott!“ kiáltjuk feletek német parlamenti tagok, akik okt. 9-én a mi ősrégi városunkban, Komáromban megjelenve, nekünk hűséges, harcedzelt, s viharvert jobbotokat nyújtottátok kézszoritásra. Ősrégi monda vált valóra! Élt egyszer egy szép szűz, Brunhilda volt a mve. Egyszer engedetlen volt, s Isten büntetése sújtotta. Mély álomba merült. Csak egy hős csókja ébreszthette föl. De a hely, ahol a hajadon mély álmát aludta, lángsánccai volt körülvéve. Sok hős jött, s meg akarták csókolni az alvó szépet— de a tűzfal előtt visszafordultak. Soksok év múltán megjelent egy harcvágyó lovag, Szigurtnak hívták, aki merész ugrással átugorla a tüzet, megcsókolta a szép leányzót, s fölnyitolla szépséges szemét. Szigurdnak szőke, göndör hajú, kékszemü fiai jöttek ide» láttak egy szép leányzót, földre terítve — a magyar nemzetnek egy részét — úgy látszott, mintha élettelen volna; lángfal riasztotta vissza a segilségre sielőt, az irigység, s gyűlölet lángfala. Szive azonban olyan volt, mint őséé; bátor ugrással áiugorta a lüzet s elcsallant az életrehivó csők. ' Bárcsak jelentené ez okt. 9. az ezer éve itt lakó magyarságnak az életet, a föllámadást! Bárcsak visszatérne fájdalomtól fátyolos szemünkbe az öröm csillogása, bárcsak változna sápadt arcunk rózsásra! * A világháborút azért vívták meg, hogy a népek szerződései ne legyenek lobbá papirrongyok. A cseh-szlovák állam ország-világ e’őit ünnepélyes Ígéretet tett a kisebbségek jogainak tiszteletben tartására. De vájjon megtartotta-e szavát? A Magyar Népszövetség alapszabályai több, mint egy év óta be vannak nyújtva a hatóságnál, de még mindig nincsenek jóváhagyva. Ifjaink ezrei vannak megfosztva a tudományos kiképzésrrek lehetőségétől, csak azért, mert magyarok. Régi tisztviselők vannak elbocsátva állásukból, csupán azért mert magyarok. De minek soroljam fei tovább az összes erőszakoskodást, amelyeket rajtunk cinikusan újra meg újra elkövetnek. Önölt, parlamenti tag urak, a saját szemükkel látták, mint bánnak velünk. Mily nagy volt örömünk, mikor hallottuk a hirt, hogy német képviselők jönnek városunkba, akik oly nagyszerű harcot vívtak a parlamentben nemzetükért! Mily régóta ülünk mi nyomorúságunk és tehetetlenségünk szürke felhői közt. A hir, hogy Önök jönnek, a hajnali harangsző hangja volt. Hogy vártuk az Önök jöttét! Előkerültek az ünneplő ruhák: A legények sarkantyút ütöttek csizmáikra, a lányok előszedték nemzeti színekben pompázó ruháikat. Ifja, öregje az állomásra akart sietni, hogy Önöket, mint legkedvesebb vendégeinket üdvözölje. De ki fogadta Önöket ! I Kinek a bűne, hogy ebben az állítólag demokratikus államban minden a demokrácia visszájára történik ? Nemcsak a Willkommen! Hochwillkommen rufen wir den deutschen Parlamentariern zu, die am 9. Oktober in unserer allberühmten Stadt Komárom erscheinend, uns ihre treue, kampfkundige und wetterharte Hand zum herzlichen Drucke reichten! Eine altverklungene Sage ward zur Wirklichkeit! Es lebte einst eine schöne Jungfrau, Brunhilde hiess sie. Ungehorsam ward sie einmal, da strafte sie Odin. In tiefen Schlaf versank sie. Der Kuss eines Recken konnte sie nur erwecken. Die Stelle aber, wo die Jungfrau schlief, ward mit einem Flammenwall umgeben. Viele Recken kamen, und wollten der schlafenden Schönen den Kuss geben — sie kehrten aber vor der Feuermauer um. Nach vielen-vielen Jahren erschien dann ein kampflustiger Ritter, Sigurd hiess er, der sprang mit kühnem Sprunge durch das Feuer, küsste die schöne Maid und sie schlug ihre schönen Augen auf. Sigurds blondlockige, blauäugige Söhne sind gekommen, sie sahen eine schöne Jungfrau am Boden liegen, einen Teil der ungarischen Nation, es schien, als wäre sie leblos; eine Feuermauer schreckte den zu Hilfe Eilenden zurück, die Feuermauer des Neides und des Hasses. Ihr Herz war aber, wie das ihres Ahnen, sie sprangen mit kühnem Sprunge durchs Feuer und es erscholl der belebende Kuss! Oh, möchte der 9, Oktober 1921 das Leben, die Auferstehung der hier seit tausend Jahren wohnenden Ungarn bedeuten! Oh, möchte Freude Glanz in unsere von Schmerz umflorte Augen zurückkehren, oh, möchte sich die Blässe unserer Wangen in Rosen.verwandeln! Man will den Weltkrieg ausgefochten haben, dass die Vertiäge der Völker nicht mehr Papierfetzen seien. Der tschechoslovakische Staat hat vor aller Welt feierlich gelobt die Rechte der Minderheiten zu wahren. Hat er aber sein Versprechen erfüllt? Die Statuten des Ungarischen Volksverbandes sind schon mehr a!s ein Jahr lang den Behörden vorgelegt, sind aber noch immer nicht genehmigt worden. Tausende von Schülern sind, weil sie Ungarn sind, d-. r Möglichkeit ihrer wissenschaftlichen Bildung. Alte Beamte werden ohne Ursache ihres Amtes enthoben, bloss weil sie Ungarn sind. Warum soll ich aber fortfahren, alle Schandtaten aufzuzählen, die an uns mit Cmismus immer fort verübt werden? Sie meine Herren Parlamentarier, haben es mit eigenen Augen gesehen, wie man mit uns verfährt. Wie haben wir uns gefreut, als die Kunde kam, das deutsche Abgeordnete, die einen so herrlichen Kampf in Parlamente für ihre Nationalität kämpfen, unsere Stadt besuchen wollen! Wie lange silzen wir schon in dem grauen Nebel unserer Not und Hilflosigkeit. Wie lange sucht schon unser Auge den leisesten Schimmer der Hoffnung. Der Klang des Rufes, dass sie Kommen, war der Schall der Ave Maria Glocke beim Grauen des Tages. Wie hat man sich gefreut auf ihr Kommen! Die Festkleider wurden aus den Kästen geholt. Der Sohn schnallte die Sporen an die SLiefei, die Tochter nahm ihr in ungarischen Farben prangendes Kleid hervor. Alles Jung und Alt wollte zur Bahn strömen, um Sie als die liebeswürdigsten Gäste zu Milus János Mindennemű ruhaneműéit et, ruhafestő és vegytisztító Komárom, Nádor-utca 3. és 48. szám. bútorszöveteket, függönyöket stb. jFest és tisztit. ===
