Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)

1921-10-01 / 91. szám

„ Komáromi Lapok 1621 október 1 2. oKlai. —------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­tatni e súlyos élelmezési bajokért, de kötelcs­­séjüikoek tartjuk rámutatai arra, hogy helye­sebb rolaa, ha e demokratikus kormányzat inkább polgárainak könnyebb megélhetését, az élelmiszerek olcsóbbá té elét sietne előmozdítani azokkal a nehéz milliókká1, m nyékét az irre dentizmust szolgáló detektívek és titkosrendőrök légiójának fizet ki; nem voína-e jobb a szegé­nyek élelmezésére fordítani a „propaganda kau­­cellariá':-nak titkos és nyilvános tisztviselőire pazarolt bankóh ílmazt. Simák. — Csehszlovákia kisebbségei és a népszö­vetség. Ismeretes, hogy a népszövetség köz­gyűlése aikaimáüói Omsky a esahsziováa. köz­társaság párisi követe lord Róbert Cecil fel­szólítására kénytelen volt a kisebbségek hely­zetéről előterjesztést teuui Omsky ez alkalom­­mai hangoztatta azt, mint azt cseh részről gyakran akarnak eihaetui a külvilággal, hogy t. i. az állam sokkal többet nyújtott a kisebb­ségeknek, mint a mennyire a békeszerződések értelmében kötelezve lett volna. Ez alkalom­mal statisztikai anyagot is előterjesztett, mely veszélyesen emlékestet a Gazette de Prague tendenciózus cikkeiben megtalálható adatokra. Csak egy példát ragaduuk ki. Dr. Omsky szerint a köztársaság magyar és német lakó­­ságának száma az öszlakósság 29 4/0-át teszi ki, holott a képvisaioíiázban a magyar és né­met képviselők 29.1°/o-át kép zik valamecy­­nyi képviselő számának. I ne tehát itt a bizo­nyíték arra, hogy a kiseb í,ségnek miiy jól megy a dolguk Csohsziovák’ában. Nos ez a példa igen alkalmas arra, bogy a kormány mily eszközökkel igyekszik a külföldi közvé­lem myt megtéveszteni. A Bulle iái statistigue de la R-.publique Toecáco Siovaque 1920 évi január 1 és 3 füzete szerint a csehszlovák köz­társaság 13,665.809 lakósa közül magyar vau 1,071.678 és német 3,828.974. A magyarok és németek száma ezen hivatalos közlés szerint is összesen 4,900 552, azaz az össriakóság 35 8%-a, több tehát, mint a lakoss ág Va_a- Az 1921 évi népszámlálás nemzetiségi statisztikai eredménye ma még nem ismeretes és 1923 január 1-e előtt nem is leszuek végérvényesen feldolgozva. Az utolsó közlés tehát egyáltalá­ban nem igazolja O uszky állításait. * Criusky külömben a nemzeti kisebbségek védelméről külön egyéni elméletet alkotott ma­gkas, melyet nemrég a „Slovenská Politiká­ban“ fejtett ki imigyen. „Kisebbségi jogokat csak olyan más nemzetiségű állampolgárok igényelhetnek akik hü és jó polgárai azon ál­lamnak, amelyben élnsk, akik derekasan telje­sítik polgári kötelességeiket. Ez az első felté­tele a kisebbségi jogoknak. Ebből következik, hogy államnak olyan másnyelvü polgárainak, akik a köztársaság és annak törvényei ellen izgatnak, az államot s annak biztonságát alá­ássák, a rendet és a viszonyok kouszoüdáció­­jának nyugodt menetét veszélyeztetik, abszo­lúte semmiféle igényük nincsan kisebbségi jogok­ra, mert erkölcsi s jogi alapja hiányzik. Mon­danunk sem kel!, bogy ezen elméletnek semmi alapja nincsen, mert a békeszerződés minden nemzeti kisebbségnek biztosítja a kisebbségi jogokat. Ez nem is lehet másképpen, mert a kisebbségi jogok gyakorlása inar-ő illúzió volna, akkor, ha az államhatalom politikai belátá-áiól és mérlegelésétől függne azok gyakorolhatása. = Választások a fölszabadult baranyai területeken. A felszabadult területeken a pécsi első és második, a dárdai, mohácsi, villányi, a bácshodrogmegyei regöcai, torontáli, nagyszent­­mikiósi és töiökkánizsai választókerületedben október 30-ára tűzték ki a választásoka'. = A kiutasított Bsrzeviczy Albert nem hagyja annyiban a dolgot. Ifjú államunkban vezető fértük egymásután követik el a bak­lövéseket. Ilyen a sárosi zsupán esete is, aki egyszer gondolt merészet és nagyot és a var­megyéje területéről kiutasított minden magyar állampolgárt és psdig úgy, hogy 24 óra alatt kellett elhagyniok Csehszlovákiát. Ezzel a sá­­rosi zsupán bizonyára egyengetni akarta a csehszlovák és magyar jó viszony tövises út­jait, amelyeken Báuffy és Benes is csak nagy pihenőket tartva tudnak előre haladni. A célon túllövő zsupánnak azonban rémséges pechje volt. mert a zsnpáni kiutasító parancs folytán, — mely mint most már pozitív« megállapítható, egyedülálló volt az egész Sz ovenszkón — a magyar állampolgárok kiutasításának erélyes keresztülVez lése folyamán kiu1 ásították az ott tartózkodó Berzeviczy Albert voJt magyar kép­viselőházi elnököt is, aki Sárosmegyéban levő nagy kiterjedésű birtokán nyaralt, akinek meg­hurcoltatásáért az olasz diplomácia is elégté­telt fog kérni, lóvén tudós Berzeviczynek egész Olaszország tisztelője és barátja. — Egészen megbízható helyről vett értesülés szerint, Bsr­­zeviczy — aki a budapesti csehszlovák kon­zulátus által szabályszerűen kiállított útlevél­lel tartózkodott Sárosban — panasszal élt a csehszlovák konzulátusnál, amely táviratilag azonnal felelősségre vonta Brezoy zsupánt. A csskszlovák konzulátus Prágában is orvos­lást, illetve elégtételt kért, ahol egyidejűleg Tahy magyar követ és a francia diplomácia csehszlovákiai képviselője is erélyes intervenció den állam nyakig adósággal, azt polgáraira igyekszik áthárítani s ezeket oly mérhetetlen adókkal terheli, hogy az eddigi boldog polgárok, most a teljes lerongyolódás stádiumába jutot­tak. Nem kü önb a munkás sors. Munka és kenyér nélkül — melyet az állam ily állapotában nem képes nekik adui — a legvadabb szociliz­­mu3 zá-zhja alá sorakoznak, onnan várva sor­suk jobbra fordultát, onnan várva a pillanatot, mikor rohanhassák meg s pusztíthassák el a még meglévő tőkét, hogy azután a legázolt polgárság romjain felépíthessék Marx iák a papiroson oly szépen festő, de a valóságban lehetetlen proletár társadalmat. Arról nem is beszé ünk, hogy tüzelő anyag is szükséges ahhoz, hogy a 3 4 hónapig tartó kémény télen valahogy átvergődjünk s fazó csa­ládunknak a meleg szobát biztosítsuk. De attól félünk, hogy nem le,z mit ennünk. Kilátásaink nagyon rosszak. Mindennek az ára, de kü öiiö sen a fontos élelmiszereknek árai emelkednek hihetetlenü. A liszt ára is. — ha csak a kor­mány közbe nem lép — állandóan emelkedik. Ezt pedig az okozza, hogy a belföldi termelés nem fedezi a lakosság egész évi szükségletét, az államnak külföldről kellene beszerezni a szükséges gabonát. De mit látunk? Az állam kasszája üres. Köic-ön után kapkod. Belföldi kölcsön nem igen kínálkozik; a kifosztott pol­gárságnak nincs. A iáncosok meg kiknek van bőven — nem adnak. A külföldi kölcsön ügye még rosszabbul áll. Onnan sem tudnak kipró selni pénzt. így az alíatn pénz nélkül, gabonát nem tudván szerezni, a spekulánsoknak ismét bő alkalom nyílik, hogy a mi bőrünkre a kezeik között levő gabona árát oly magasra csapják föl, amilyenre nekik tetszik. Ha az államnak pénze volna, most nagyon könnyen megvásárolhatná a magyar gabonát, annál is inkább, mivel közelsége és a. cseh valuta kedvező állása a magyarral szemben, ezt nagyban elősegítené és olcsóvá tenné. A zsir árát pedig az állatokat tápláló és hizlaló magvak ára irányítja, illetőleg szabja meg. Az árpa és tengeri ára pedig rendkívül magasra szökött, úgy annyira, hogy a házilag hizlalt sertések száma ennek következtében alaposan megfogyott s nagyon sok családnak nem lesz módjában az — miként annak előtte — hogy a tólen sertést vágjon. S még növeli félel­münket a téltől az a körülmény is, hogy az idei burgonyatermés rendkívül rossz volt. így a szegény emberek legfőbb táplálékukat kény­telenek nélkülözni, mely aránylag mindig a leg­olcsóbb élelmek egyikét képezte. Nem akarunk senkit okolni, vagy hibáz-Vezeklés. — Koszorú a Tuba János sírjára. — Irta: Lőrinczy György. Az a generáció, amelyik most, a szemünk láttára elmúlik, a magyarság fénykorának és életerejének gyönyörű fellobbanása : a dacos és hevülékeny, de minden becsületes hatásra hajló magyar szellem, melynek vezető egyé­nisége kétségkívül Tisza István volt. „Ennek igy kellett lenni 1“ sóhajtotta utolsó lélekzeté­­vel és elomlott az orgyilkosok golyója alatt. Nem láthatták gyöngének, de láthatták a méltóságba, a fenséges gőgjét, amivel aljas­ságukat megvetette. Romlott lelkiismeretűktől talán tudnának aludni, de a nagy mártír utolsó pillantása kiséri őket. Tisza István hívei nálánál kisebbek vol­tak, de nem méltatlanabbak. Thuróczy Vilmos azt mondta: ügy szeretnék meghalni, ahogy Mezey Gyula meghalt. Egy óra múlva úgy halt meg. Most Tuba János, a Tisza-gárda legrajongóbb közkatonája, azt mondta: ügy szeretnék meghalni, ahogy Kürthy Lajos meghalt. És úgy halt meg. Ezek az emberek nemcsak élni tudnak szépen, de meghalni is. Pálmák, akik kidőlnek a földből, mert elvág­ták a gyökereiket-Komáromnak, az ÖRinagyar duaameuti városnak három jellemző típusa volt: a halász, a super, meg a szekeres gazda. A szekeres gazda a polgárság arisztokráciája; a száza­dokra visszatekintő patrícius. A komáromi ha­tár és utcák büszke nagy ura, aki a tradíció­kat őrzi: az ősi szokásokat és erkölcsöket, sőt a bevehetetlen kőszüzet is, aki fügét mu­tat az ostromlóknak : nec arte, noc marté! Ünneplő alkalmakkor ő a bandérium; a maga lovát üli, a város zászlaját lobogtatja és pu­­nyókára veti ezüst-pitykés sötétkék dolmányát Ő a köveíválasztások perdöntő kortese, aki egyformán érti a hordók, a dalok és a fokos nyelvét. Komáromnak a vasárnapi képe ma is a szekeres gazda. 6 még nem jutott a bölény kivesző faj­tájának a sorsára, mint a super, a hajóács. Valaha, a rác kalugyerek korában, virágzó céhbeli mesterség volt a superé. Még Csokonai boldogtalan szerelmének, a bűbájos Lillának, akit polgári nevén Vajda Juliannának hívtak, a „föl­diekkel játszó égi tüneményének az első férje is super volt, hajóács- A tömérdek dunai mal­mot és dereglyét mind a super eszkábálta. De jön a gőzhajó és a gőzmalom, a vashid és a vasút és elsodorta a kompot, a dereglyét, a vizimalmot, sőt a supert is. Szerencsére a ma­­' kacs legendák legalább az emlékét megőrzik. A halász örökéletü. Őt ne csak keuyér­­kereső iparosnak képzeljük. Nem. A halász poéta is. Az é szaka álmodója. A locsogó víz­ben az eget látja és az égen a viz tükrét. Az éj rejtelmeit, szépségét, költészetét senki sem ismeri .és senki se szereti nálánál jobban. Ő a csend rajongója s a csend már maga is álom. De ezenkívül nemcsak maga szerkeszti és szövögeti a hálót, amivel ö<szefogja a ha­lat, de ennek nagyszerű szakácsmüvésza is. A halételek százféle fajtája szerint én végig lakotnáztam a Tiszát, a Dunát, Bodrogot, Ga­­ramot, a Balatont és Quarnerót, ettem scam­­brit, osztrigát, tengeri rákot, pisztrángot, fogast de ahhoz fogható vizi gyönyörűségre, amilyen a komáromi halászié, seholsem találtam. Ko­máromnak két hírneves halász dinasztiája volt a Salamon és a Tuba család. Az előbbinek legutóbb Salamonná asszonyom volt a kiváló zsenije, ő mutogatta meg esztendőnként, szep­tember 4-én, a Beöthy Zsolt születés napjára összesereglő irodalmi és közéleti potentátoknak az Erzsébet szigeti bájos vadonban, hogy mi az a halpaprikás. De már a háborús gyötrel­meket, főképpen, Komárom hihetetlen katasz­trófáját nem bírta elviselni, nem régiben hátat fordított ennek az árny ék világnak. Tuba Jánosnak az apja volt hires halász­mester, de János már tudományos emberré, Megérkeztek az őszi újdonságok férfi, női és gyermek Ugyanitt egy „balkaros“ és egy „cilin- nlniln deres“ Singer-féle varrógép GluliUa mm Nagy választékban kaphatók FISCHER JENŐ ciptfkereskedésében Komárom Megye-u. 16. (Zsupán! hivatallal szem bon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom