Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)
1921-09-17 / 85. szám
1921. szeptember 17. „Komáromi Lapok.“ 5. oldal. fali! a tótlaÉliaili. A csehszlovák kormánynak halmazrendelétéi közt olyanra is találunk, mely felkölti ugyan figyelmünket, de egyszersmind animozitást vált ki bennünk. Ez a tóttanfolyamokra kozó rendelet. Azt tartja a magyar közmondás: ahány nyelven beszélsz, annyi embert érsz, — se közmondás az életben találja meg magyarázatát.A nyelvismeret eredete belenyulik a bibliai ószövetség babylon torony építése idejébe s annak elterjedését a népfajok korszaka szerint az emberek művelődési eredményének tulajdoníthatjuk. Krisztus után az apostolok a világ minden nyelvén hirdették a népnek az evangéliumi igazságot, s mai uapság már — ha ugyan lehet hitet adni a világstatisztikái adatoknak — több száz nyelven beszéluek az emberek s közük egymással akaratukat. Az ország minden nemzetisége a saját nyelvét használja a beszédben, beigazolván a költő mondását: nyelvében él a nemzet! A nyelvismeretek közt minden nemzetnél legbecsesebb az anyanyelv. Ez sajátos tulajdona az embernek, mely a szülőanyától ered, melyet a csecsemőgyermek az anyától sajátít el, aki beszélni tanítja. Ezért nevezik anyanyelvnek, mely elévülhetetlau nyomot hagy az ember lelkén s amelyet feledni nem lehet; épp úgy, mint nem lehet elidegenedni a sziüöföldtöl sem. Akár hány nyelvet értsen is az ember, az anyanyelvet beszéli legörömestebb, s épp azért minden más idegen szó a nyelvérzékre nehezebben hat, s elsajátítása gyakorlati időhöz kötött feladat. A többnyelvűség elsajátítása iránti hajlam és igyekezet többféle célból származhatik. Vannak emberek, kik társadalmi, kereskedelmi, tudományos és művészeti sőt politikai szempontból igyekeznek mennéltöbb nyelvet megtanulni. Ha ezen szempontok vezérlik a csehszlovák államot a tóttanfolyamokra vonatkozó rendeleténél, bizonnyal elismeréssel adóznánk még az esetben is, ha rendelate hazafias tekintetből bár, — de nem a nemzetiségi kisebbségek kulturfejlesztése céljából történnék is. Minden egyébb cél sajnálatos kísérlet s eredményében káros. A tóttanfolyamok elrendelésével felfogásukban az a látszat kulminál, mintha a kormány az iskolák általános el'.ótositásával a kisebbségi ^nemzeteket nyelvükben elnyomni akarná. Ha ez lenne valóban politikája az államnak, úgy ezen eljárását nemesebb erkölcsi érzés hiányára mutató hatalmi visszaélésnek tartanók. Ha a tanfolyamokat didaktikai szempontból ítéljük meg, az azokra vonatkozó rendelet végrehajtása közben, sőt még gyakorlatba vétele előtt önmagától nulüfkálódik. A rendelet ugyanis határozottan kényszeríti a tanítókat a tót nyelvnek rövid időn belül való elsajátítására. Hát hiszen a kényszernek már csak formailag is engedni kell, hacsak nem akarja a tanító magát kitenni azon eshetőségnek, hogy állásától felmentik. De szerencsés nyelvérzékűnek kell lennie az illetőnek, hogy rövid idő alatt annyira elsajátítsa a tót nyelvet, hogy az iskolájában a magyar gyermekbe beleojtani tudhassa. Kérdem: mikép gondolja a bölcs kormány, hogy a tanítók az akaratukon hívül eső idegen nyelven, — mely iránt különben is nem nagy barátsággal viseltetnek — sikeresen kezdjék az iskolát ? Mikép érvényesítsék szinmagyar iskola ukban a didaktika elvét? Ez még az esetben sem sikerülne, ha a tanitó bírná is a tót nyelvet. Ahol magyar szellem lengi át az iskolát, ott ugyanazon szellem befolyásolja a tanítót is s a tananyag feldolgozásánál befolyásolja magát a gyakorlati didaktikát is. Az eddigi 3—4 évi tanítóképzőkben szerzett képesség mellett is nehéz feladat volt gyakorlatban megfelelni a tanítás mesterségének, — hátha csak néháuy hetet tölthet a tanitó a tanfolyamon, fo -ja-e tudni magát megértetni a gyermekekkel? Birja-e feldolgozni előkészített tananyagát? Nemi A rendelet ép ily problematikus a közigazgatás más szakágazataira nézve is. A magyar tisztviselők, hivatalnokok s a községi jegyzők stb. nagyon csekély százaléka fogja tudni elsajátítani a tót nyelvet, s ezzel pedig a közügy szenved, mert a kívánt eredmény egyáltalában elérhető nem lesz. Gordiusi csomó ez, melyet á kormány meg nem oldhat. Szinmagyar helyeken kárba vesz a tanitó, jegyző, vagy bármely közigazgatási tisztviselő tót tudománya és fáradtsága, nem fogják tudni a kormány intencióját a kívánt módon érvényesíteni. Ha politikai célja a kormánynak a nemzetiségi kisebbségek nyelvének a cseh-tót, illetőleg az állami nyelvbe való olvasztása, akkor kárba veszett eddigi minden költségeskedése a tanfolyamokra. Hasznosabb lett volna ezt más kulturális célra fordítani. Azért tehát hagyjuk meg a kisebbségek nyelvét szabadon használni, mert a történelmi igazság szerint: nyelvében él a nemzetit! Honffy J. Lajos Hz Mwmú áiM felelte Le kell mondanunk a húsfélékről. — 56 korona a'ldisznózsir ára. — Elkeseredés a fogyasztók között. — Küldöttség a főkapitánynál és polgármesternél. — Revízió alá veszik azármegállapitöbizottság tagjait. Csehszlovákia éléskamrájának, Csallóköznek főhelyén, Komáromban olyan nagy a drágaság, amiilyen csak a köztársaság fővárosaiban uralkodik. Az élelmiszerek ára a környékbeli hasonló kaliberű városokhoz képest olyan magasra szökött fel, hogy hovatovább teljesen le kell mondani a közönségnek arról az amúgy is ritka élvezetről, hogy húsétel kerüljön néhanapján asztalára. A szegény »földhözragadt« mészáros és hentes urak az általuk árusított. élelmiszerek árát oly alacsonynak találták, hogy azt újra meg kellett állapítani, azzal persze milsem törődnek, hogy a fogyasztó képes lesz-e megfizetni a rettenetes árakat. A folyó hó 12-én, hétfőn délután tartott ármegállapitó bizottság ülésén a húsnemüek árát következőképen állapították meg: sertéshús 22 kor., zsirszaionna 48 kor., csemegeszalonna 48 kor., füstölt szalonna 52 kor., disznózsír 56 kor., tepertő 20 kor., nyári szalámi 36 kor. kgr. ónként. A marha- és birkahús, valamint a sonkának eddigi árát 2—2 kor.-val, a borjúhúsét 2—4 kor.-val, a halfélék árát 2—2 koronával emelték fel. A dolog nem is ment olyan nehezen, mert az ármegállapitó bizottság megjelent tagjai között a hentesek és mészárosok többbségben voltak s igy az történt, a mit azok akar tak. A bizottság többi tagjai közül alig egy nehányan vettek részt, amit nem lehet eléggé megróni, mert végre is azért lettek abba kinevezve, hogy ennél a fontos kérdésnél ők is érvényesítsék akaratukat a fogyasztók javára. Aki nem ér reá, vagy bármi okból feszélyezve van, az mondjon le és foglaljon ott az olyan tag helyet, aki lelkiismeretes és kötelességtudó közreműködésével a lakosság érdekét előmozdítja. Az elkeseredett fogyasztók jogos feljaj dulásának adott kifejezést az a küldöttség, melyet a szociáldemokrata munkásság képviselőiből dr. Földessy József nemzetgyűlési képviselő vezetett a főkapitány és a polgármester elé. A főkapitánynál Fö'dessy képviselő kérte, hogy a hatóság mielőbb tegye meg a lépéseket az árak helyes szabályozására és jelezte, hogy ebben a kérdésben a város összmunkássága együtt lesz és nem nyugszik bele a közélelmezésnek ily módon való intézésébe. Nagy Jenő főkapitány válaszában felvetette a. tavaly is jól bevált módozatot, t. i., hogy Déiszlovenszkó városai egy közös szerv utján állapítsák meg esetről-esetre az irányárakat. Kilátásba helyezte, hogy az árakat újból megfogják állapítani és uj árszabályozó-bizottságot neveznek ki, melyben a termelők és fogya.-ztók egyenlő számban lesznek képviselve. Hetenként razziákat is tartanak, amikor a piactól elvont árukat fogják felkutatni. Dr. Szijj Ferenc polgármester e'őtt Szabó János adta eíő a panaszt és egyben kérdést intézett a polgármesterhez aziránt, hogy a kedvezményes lisztet mikor osztják szét? A polgármester meleg érdeklődést tanúsított a kérdés iránt és a lisztkiosztásra nézve Ivdnffy Géza közélelmezési előadót is belevonta a tanácskozásba. Az előadó bejelentette, hogy az igényjogosullak jegyzékét már összeállították és a hót végén már megkezdődik a kedvezményes liszt szétosztása. Az elmaradt cukorra vonatkozólag kijelentette a polgármester, hogy már útban van és a napokban szintén ki lesz osztva. A muukanélküliség kérdésére nézve a polgármester hivatkozott a város Dehéz anyagi viszonyaira, a közviszonyok rosszaságára és az államra, mely elsősorban volna hivatva ezen a nehéz kérdésen segiteni. Mi it értesülünk, az újonnan megállapított árak még egyszer revidiáltatni fognak, mihelyt a rendőrség a szomszédos piacok árait beszerzi, de az ármegállapitó bizottság tagjainak névsorát is átvizsgálják s a szükséghez képest kicserélik a tagokat, hogy a tisztségben a fogyasztók is ugyanolyan arányban foglaljanak helyet, mint az elárusítók. imw és Mii liiiíi íiiisiisa. A licenciák felülvizsgálását Srobár volt teljhatalmú miniszter rendelete szerint foganatosíttatják. A felülvizsgálat annyira előrehaladott, hogy karácsony előtt befejeződik. A vezérpénzügyigazgatóság a licenciák megadásakor, a rendelet szabta módozatokra volt tekintettel. Mindenekelőtt méltánylást érdemelnek a rokkantak, hadiözvegyek és árvák, nemkülönben ama személyek, akik a köztársaság létrejöttén közreműködtek. A vezérpénzügyigazgatóság meggátol minden igazságtalanságot — s a licenciák bevonását a vagyoni viszonyoktól teszi függővé. Kedvezményben részesülnek ama licenciatúlajdonosok, akiknél bebizonyosodik, hogy az üzlet fenntartása létérdekük. Mindazonáltal államellenes viselkedés, kihágások, uzsoráskodási elitéltetések maguk után vonják a licencia elvesztését, miért is a tulajdonos makulátlansága felette fontos. Az eddigi „igazságtalanságok“ „fiktiv természetűek“. Helytelen tehát az a kommentálás, miszerint a vezérpénzügyigazgatóság a megszívlelendő okokat mellőzve, elsősorban bizonyos egyéneket tervszerűen s elvileg favorizál. Ellene szól eme feltevésnek a vidéken megejtett felülvizsgálat. Ahol a régi tulajdonosokkal szemben uj reflektánsok törvényadta joguknál fogva nem jelentkeztek, avagy igényükről önként lemondtak, — ott az eddigi tulajdonos tovább is élvezi a licenciát, sőt olyan helyeken is, ahol a zsidóság részéről panaszok hangzottak el. Kisebb falvakban és községekben 500 személyre egy-egy, mig nagyobb községben 1000 személyre egy licencia jut. Kivételt képeznek helységekhez közel fekvő iparvállalalatok. Azokban a megfelelő számú licenciák továbbiakkal kiegészíttetnek. Amennyiben más helységekbe vezető utkeresztezéseknél épület áll, avagy a kérvényező olyant építtetni akar, licencia megadható, ha a forgalmi viszonyoknál fogva ez szükségessé vált. Mindenütt az a hír kelt szárnyra, hogy a vezérpénzügyigazgatóság a tranzakciók lebonyolításában érdekelve van. Ez nem más, mint merő kombináció! A leltár, valamint az üzleti átvétel teljesen magánjellegű. A tankönyvek kérdése sem utolsó nyomorúságos iskolai életünk mizériái között. Hogy nincs elég iskolánk a magyar gyermekek számára, hogy a meglevőket is sorra bezárják, elsziovákositják vagy egyéb mindenféle kerülő utakon kikérdik a tanügyi kormányzat kiskirályai, az miudenki előtt eléggé ismeretes dolog, ha magát a kuliszák mögött folyó munkát r:em is látják teljes meztelenségében. Az sem titok, hogy nagyon sok szülőnek nem szabad oda, abba az iskolába íratni gyermekét, amelyikbe akarja, hogy állami tisztviselőket, vasutasokat, tanítókat arra presszionálnak, hogy ne magyar iskolába járassák fiaikat, leányaikat; hogy felsőbb vidékről származó diákot egyes magyar iutézetek nem magyar igazgatói fel sem vesznek, hanem a pedagógia és tanszabad-.ág szent elveinek teljes felrúgásával azzal utasítják el őket, hogy odafönt is vannak iskolák, járjauak oda. Akik pedig ilyen fiukat fölvesznek, azok megrovásban részesülnek, mintha valami főbenjáró szabálytalanságot követtek volna el. Ismétlem, ezek a nagyközönség előtt mindinkább ismeretessé válnak. És megdöbbenve, de egyúttal dacos haraggal látja mindenki,
