Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)
1921-09-17 / 85. szám
6. oldal. „Komáromi Lapok,, 1921. szeptember 17. mennyire demokratikusan kezelik erre mifelénk ; a kisebbségeket, azok nyelvét és kultúráját védő ■ állami alaptörvényeket, kezdve ama hírhedt talp- I beszédtől és a treucséni zsupán szájkosár i rendeletétől, egészen a pozsonyi magyar jogi fakultás bezárásáig és ezer más »megértő« rendeletig. És igen épületes állapotok uralkodnak az iskolai tankönyvek terén is. Azt mindenki tudja, hogy a régi, kipróbált tankönyvek halálra vannak Ítélve. Hogy csak addig tűrik azokat, amig itt készült uj könyvek nem állanak rendelkezésre. Behozni azonban addig sem szabad a régiekből. És most már ott tartunk, hogy sem régi, sem uj könyvek nem igen állanak rendelkezésre. Igaz, hogy az eddig megjelent uj magyar könyvek bár sohase születtek volna meg. Mert inkább semmit se adjunk annak a fejlődő léleknek a kezébe, mintsem olyan fércmunkákat, amelyek erkölcsileg megmételyezik azt. Már pedig ezek az uj olvasókönyvek — mind az elemi, mind a polgári iskolák számára kiadottak, a gimnáziumokat még nem boldogították a legújabb tankönyvgyártás remekével — mintha csak egyenesen arra készültek * volna, hogy disszonanciát, nemtelen indulatokat, ördögi érzéseket keltsenek az őket forgató gyermekek lelkületében. Hát akkor miért nem imák az arra hivatottak jobb, megfelelőbb könyveket? Hiszen hái’ Istennek nem nélkülözzük a kiváló magyar pedagógusokat, akik alapos elméleti tudásuk és gazdag tapasztalataik segítségével könyen megbirkózhatnának azzal a feladattal, melyet egyegy tankönyv elkészítése állít eléjük. És idő is állt már eddig is rendelkezésre bőven. Miért nem lépuek hát elő munkálataikkal? Nos igen, akadtak is a tanítással foglalkozók között, akik csupán ügybuzgalomból és a nemes cél által vezéreltetve nekiláttak a munkának, el is készítették könyvüket, átnézették másokkal is. Aztán, amikor teljesén készen áilt, benyújtották hivatalos bírálatra ezelőtt egv évvel, háromnegyed, fél évvel. Mert több ilyen vállalkozásról is van tudomásunk, amelyek eredményeképen egymásután mentek fel a megbirálásra szánt alkotások. És az eredmény ? Mind máig semmi. Egyetlen egyre sem jött még csak válasz sem. Ha nem ismernénk a titkos rugókat, gondolnánk magunkban valamit a bírálók villámgyors munkájáról. De nagyon jól tudjuk, hogy miért nem nyert elintézést annyi idő elmúltával sem a megbirálásra ;és jóváhagyásra benyújtott könyvek sorsa. Mert Bucenec, Kurinszky, Lengyel et komp,, akik az eddig megjelent és az iskolákra ráerőszakolt remekműveket összetákolták, úgy látszik kizárólagosan monopolizálják a tanköuyvirodalmaU Nekik ki vau még nyom tatva mintegy 60—70000 példány azokbói az annyiszor megdicsért könyvekből és erre a kiadóval — magyarnyelvű tankönyv kiadó vállalat — szerződésük van. Ezeknek a példányoknak tehát el kell fogyniok. Mert az üzletüzlet. És könnyű Bucenec- Kurinszky -Lengyeléknek megakadályozni, hogy más versenyzők is fellépjenek a porondon. Hisz az első kettő állami tanfelügyelő. Aztán meg a hivatalos bíráló bizottságban is benne van Lengyel ur is, az egyik csallóközi polgári fiúiskola tanára, így könnyű elgáncsolni a többi akadékoskodót, akik olyan merészek, hogy még tankönyvet is mernek Írni. Igaz viszont, hogy a mi gyermekeinkért aggódó szemünk nem Buceoecék zsebén keresztül nézi ezt a lehetetlen állapotot. Mert ha ezek a magyar iskolákra rátukmált könyvek nem is lennének annyira selejtes, annyira antipedagogiai gondolkodással összetákolt alkotások, melyek még a régi magyar költeményeket is meghamisítják, még akkor sem lenne oly nagyon veszedelmes egy kis egésszéges verseny. Mert a jók közül is legcélszerűbb a legjobbat választani. De ezek a könyvek tudatosan sülyesztik alá a magyar iskolák nivóját és igazin nagy lelki tortúra a magyar tanítóság számára, hogy ezekből kell a rájuk bízott növendékeket oktatni. Fogjanak össze a magyar szülők és pedagógusok és valahogy bojkottálják ki az iskolák szentélyéből Lengyel Bucenecék erkölcsrontó és a tényékét hamis megvilágításban mutogató elme izzadcnányait. Csaba. Közélelmezés. Lisztutalvány kiosztása. Értésére adom a hatósági lisztellátásra fölvett lakosságnak, hogy a lisztutalványok kiosztása alant közölt sorrendben folyó hó 17—24-ig terjedő időben történik a városháza nagytermében naponként (vasárnap kivételével) d. e. 8—12-ig és d. u. fél 3—5-ig. jelentkezéskor a felvételi összeíráskor lebélyegzett Jegyfüzet beadandó. Lisztutalványra csak azok a háztartások tarthatnak igényt, melyeket kellően indokolt és igazolt vagyontalanságuk, illetve kisjövedelműk figyelembevétele alapján a 270. sz. kormányrendelet szerint alakult felvételi bizottság hatósági ellátásra felveendőknek javasolt. Tekintettel arra, hogy az igényjogosultak bejelentésére kitűzött időben jelentkezettek és esetleg elmaradtak számára vonatkozó és az országos lisztellátást intéző Szlovenszkói Gazdasági Hivatalhoz általam tett bejelentésre válasz és illetve az egész gazdasági évre szükségelt összes gabonamennyiség teljes biztosítására kért gabonakiutalás ez ideig le nem érkezett, az első lisztutalvány-kiosztásban részesedőknek és később jelentkezőknek az ellátási időszak további tartamában lisztellátásra való igényét csak az esetben fogom tudni figyelembe venni, ha a vagyontalan és kisjövedelmű háztartások számát megközelítően fedő számbeli felterjesztésem és azokra kért teljes mennyiségű gabonakiutalás a Szlovenszkói Gazdasági Hivatalban kedvező elintézést nyer. Mégis, hogy a vagyontalan lakosság lisztellátását felterjesztéseim elintézéséig is biztosítsam, minden hatáskörömben lehető intézkedést megtettem, hogy a hatósági liszt rövidesen kiosztásra kerüljön. Jelentkezési sorrend: A, B, C betűkkel kezdődő nevüek szept. 17. D, E, F „ „ „ „ 19. G, H, I, J „ „ „ 20. Kj L, „ „ „ „ 21. M, N, O, P „ „ „ „ 22. R, S, Sch _ „ „ „ „ 23. T, U, V, W, Z „ „ „ „ 24. Komárom, 1921 szeptember 16. Dr. Szijj, s. k. polgármester. i * Szeptember havi cukor jegyek kiosztása. A polgármester értesíti a lakosságot, hogy a szeptember hóra járó cukoradag vásárlásához szükséges cukorjegy kiosztása /. hó 19-én kezdődik a városháza nagytermében d. e. 8—12-ig és d. u. fél 3—5-ig és befejezést nyer szeptember 24-én. Mindazok, akik hatósági lisztuialványt kapnak, cukorjegyüket a lisztutalvánnyal együtt kapják, a iakosság többi része köteles cukorjegyért jelentkezésekor a jegyfüzetét beadni és háztartása tagjainak jelenlegi pontos számát hiteltérdemlően igazolni, mert ellenkező esetben cukorjegy részükre kiadatni nem fog. A kereskedőknek figyelmét felhívja a polgármester, hogy cukrot csakis a közélelmezési hivatali körbélyegzővel ellátott „A“ jelű szelvényre szabad a megállapított áron kiárusitani. Egy személyre 1 kg. 25 dkg. cukor adható. A szelvényekkel a kereskedők hetenkiat elszámolni és a készletet bejelenteni tartoznak a közélelmezési előadónál. Nyugateurópa tükre« — Impresssiók külföldi utazásaimról, -r-Irta: Nemes Izidor. 1. Azt hiszem, hogy senki sem fog azon csodálkozni, ha a közép- és nyugateurópai utaimon nyert impressióimat ezzel kezdem: sok ríyomor és nehézség az egész vonalon. Mi haszna lenne annak, ha a nyomorúságot, amelyben nyakig ülünk, részletesebben is megmagyaráznám, a fő baj, hogy itt van s hogy mint egy szürke kisértet, mindenki tűzhelyénél helyet foglal, hacsak nem olyan szerencsés valaki, hogy mint emberi alakba öltözött — liliom, sem nem vet, sem nem arat és mégis csak az ég tudja, hogy miért bővelkedik minden jóban. Ne felejtsük aztán el az uzsorásokat, f lánckereskedőket és a mindenből óriási hasz- j not húzó üzéreket! Ok járnak legelői a népek * előtt. Messze utánuk a szürke nyomorúságtól nyert, akár egyenruhának is nevezhető öltönyeikben jönnek az éhező gyermekeik tömegei, a középosztály tagjai, a munkátlanok, kiknek úgyszólván egyedül és ártatlanul kell elviselniük a lezajlott háború szenvedéseit. Ehhez járul még az államok és városok nyomorúsága is. Ezeket ismertetve, nemcsak a legyőzött népek viszonyait kívánom ecsetelni, hanem a más győző, nagy kulturállamok helyzetét is. Mi azt képzeljük, hogy a hollandi vagy a sthweizi határt átlépve, egy olyan országba jutunk, hol bőven van tej és méz, mert hisz érintetlen neutrális béketerület, hol boldogan lehet élni. Hiszen igaz, hogy ezen országokat eldorádóknak is tekinthetjük, de ott tartózkodván, Midas király meséje jutott eszembe, kinél minden, amihez csak nyúlt, arannyá változott át, minek következtében kevés híja, hogy éhen nem halt. A magas árfolyam e két ország népeit erősen károsítja. Nemcsak, hogy a mindennapi élet szükségletei, nemkülömben egyéb cikkek is erősen megdrágultak, — úgy hogy a hivatalnok, a tudós, a kistőkepérues hasonló nehézségekkel küzd mint nálunk, — hanem az ott olyan óriási jelentőségű kivitel is pang. Azonkívül a bevitel is erősen korlátozva van. Minél közelebb jutnak Schweiz szomszédai a tönk széléhez, annál nagyobb kár éri a köztársaság polgárait is. Hollandiában, melynek tengeri kereskedelme is van, e tekintetben kedvezőbbek a viszonyok, azonkívül Angolország szomszédsága is hasznára van, mert egyedül a brittekről lehet elmondani azt, hogy ők most is hasonló árakat fizetnek, mint a háború előtt. Ha valaki a háború előtti viszonyokat tartva szem előtt azon reményben megy Schweizba, hogy ott fehérneműt, órákat, vagy papirt olcsóbban lehet vásárolni mint nálunk, az nagyon csalódik. Az ottani büszke polgárság emberi méltósága tudatában, nem erőltette meg túl nagyon magát a vagyongyűjtésben a háború alatt. A rósz árfolyamú pénzekben befolyt osztalékok és visszafizetések sok veszteséget okoztak neki. Sőt azok is, kik Franciaországgal vagy Itáliával dolgoztak, erősen károsodtak. Nem csoda tehát, hogy sok nagy bank és biztosító társaság óriási nehézségekkel küzd, vagy egészen tönkre is ment, s hogy a jómódú családok is sokkal takarékosabban élnek, mint a háború előtt. Ismert patríciusok a harmadik osztályban utaznak s beülnek a városi villamos kocsikba is, az autókat és fogatokat a háborúban meggazdagodottaknak és az újschweiziaknak engedik át. Ez utóbbiak nagyon kétes elemek, kik különböző országokból a háború kezdete óta ide beözönlöttek és az ország legszebb helyein régi kastélyokban és családi lakokban helyezkedtek el. A polgárság nem szívesen nézte országának ily módon történt benépesítését és sürgősen követelte, hogy óvják meg Schweizot az ilyen kulturanélküli elemek bomlasztó befolyásától. És a Kantonok nem is késlekedtek a polgárság e kívánságát teljesíteni s most az ilyen jövevényeket egy kicsit jobban megnézik, anélkül azonban, hogy azért őseik érzelmei iránt is kellőképen érdeklődnének. A schweizi ma is ép úgy, mint azelőtt, a legnagyobb toleránsával viseltetik minden nemzet fiai iránt, azt vallván, hogy jó schweizit csak olyanból remélhet, ki hazájának is hű fia volt. Anarchistákat ma már nem tűrnek meg Schweizban sem. Az idei szárazság, mely ott már tavasszal kezdődött, a helvéteknek is óriási kárt okozott, mert minden mástól eltekintve, a villanyos művek számos községben megszüntették működésüket, ami igen sok ipari üzem bezárását s a munkátlanok számának tetemes növekedését vonta maga után. Ismeretes dolog, hogy a német, magyar, ZSOLDOS TANINTÉZET BUDAPEST, VII., DOHÁNY-UTCA 84. _____TELEFONI J-l24-47. A legjobban készít elő magánvizsgákra. Vidékieknek levelező oktatás. Speciális, magánhasználatra irt tankönyvek alapján. 369
