Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)

1921-09-17 / 85. szám

2. oldal. «Komáromi Lapok« 1921. szeptember 17. a nemességből származott, amely a maga elő­kelő uriasságának megőrzésével bár — de az előjogok elkorhadt korlátáit ledöntve lehetővé tette a közéleti szükségességgé vált magvar demokráciának megszüntetését és érvényesü­lés át, — annak a demokráciának, amely nem szélsőségekben jár, nem a tömegek tanulatlan­­ságára és rossz szenvedélyeire épit, nem a nemzetköziséget vallja elvéül, hanem abban látja megvalósítva és kimentve a maga alap­elvét, hogy e haza minden fia — születési, nyelvbeli és felekezeti különbség nélkül — tehetsége, szorgalma, tisztessége és a hazához való igaz hűség# szerint szabadon érvényesül­hessen és boldogulhasson. — E régi magyar nemesség megszentelt hagyományai nyomán alaku't és folyt le a Kürthy In jós pályája. Az áfjui álmok idején, a fiatalság bimbós tavaszán, szorgalmas ta­nulmányokat folytatott a testben-lélekben egy­aránt szép fiatal ember, hagyományos elősze­retettel vég zve — mint deli huszár — kato­nai szolgálatát, a Volga partjairól ide jött honfoglaló nemzetség egyik kései, de nem mél­tatlan utódaként. Azután a magyar nemesi if­jak régi szokása szerint megyei szolgálatba lép, s férfikova ott- telik le az Ö3Í vármegye talán kissé mohosodui kezdő, de a nemzeti érzésnek és gondolatnak mindig biztos mene­déket nyújtó várfalain belül, — kitartó munka nehézségei, sok küzdelmek vívódásai, sok fé­nyes siker ragyogása között — hosszú életre szólólag megszerezve a közélet bajnoka szá­mára annyira szükséges tapasztalatoknak ritka gazdagságát. — Pályája utolsó szakában pétiig a kö­zéppontban az országos politikát szolgálta Kürthy Lajos. E szolgálatot az idősebb korral járó nyugalom, higgadtság és bölcsesség jelle­mezte és tette értékessé, mely tulajdonok nyo­mán az ő munkássága — nehéz helyzetekben, sokszor gyötrclmesen kínos viszonyok között — oly gazdag gyümölcsöket termett a közélet számára. És ha eredő forrását keressük a Kürthy Lajos pályája sikereinek — megtalál­juk azt az ő kristálytiszta egyéniségében. Mert ő azok közül a politikusok közül való volt, akik politika alatt nem pártoskodó tülekedést, nem osztályérdekek előtérbe tolását, annál ke­vésbé egyéni érdekek hajszolását értik, — hanem a politikát a nemzeti közügy önzetlen szolgálatának tekintik. — Nem indult nagyhangú jelszavak után. Nem volt egyoldalúan sem liberális, sem kon­zervatív, de volt mindegyik aszerint, amint az országos közérdek kívánta. Tadott liberális lenni, akkor a mikor a szabadelviiség üdítő, tiszta levegőjére volt szükség, hogy a nemzeti élet talajában gyökerező ősi fák megritkult lombjai uj életre kapjanak, virágozzanak és gyümölcsöt érleljenek. És volt bátorsága kon­zervatívnak maradnia, mikor a régi világ el­évülhetetlen, meg nem rozsdásodó, igazi érté­keit kellett megmenteni a jelen és megtartani a jövendő számára. — Országunk jól felfogott agrárius és merkantilista érdekeit, falunak és a városnak követelményeit, sohanem állította szembe egy­mással — hanem egymás mellé sorakoztatta s egymás támogatására utalta őket, a Széchenyi István és a Tisza István ragyogó példái nyo­mán. — Mélyen vallásos érzésű, hivő ember volt, szent egyházának hü fia — ezt tudtak mindannyian, a kiknek volt alkalmuk az ö sok szenvedéstől sújtott, de Isten kegyelme folytán mégis megvigasztalódott leikébe bele­pillantanunk — de nem vitt bele felekezeti szempontokat soha a politikai ügyek intézésébe és az emberek megítélésébe s értékelésébe. — Ur volt — a szónak legszebb értel­mében, épp úgy külső megjelenésének finom­ságában és választékosságában, mint lelki és erkölcsi tulajdonaiban is, — a legkisebb árnya­latokra is kényes, igazán integer vir hófehér köntösében járva, és hangtalanul is tiszteletet parancsolva a maga személye iránt. — Oh, hamvaidban is annyira szeretett nagyrabecsüít barátunk, — hadd forduljak fájdalmas hanggal egyenesen hozzád, mikor pártod nevében a búcsú szavait meg­hatva tördelem. E ptb-t megalakulásában nagy része volt anuak a szerencsés körülménynek, hogy tcbenned már eleve minden tekintetbe kitűnő vezér mutatkozott. És hogy e párt ránézve igen mostoha viszonyok között igy fönn tudta tartani és ha nem tudtt is bejutni a parlamenti életbe, a politikai küzdelmek homlokterébe, ha mintegy magános sziget szirtfokáról, úgy néztünk is mindig a körülöt­tünk morajló tengerre, figyelve annak zajgá­­suit, viharait, örvényeit, — de hogy mégis, minden visszavonultság és kikapcsoitságunk mellett is bizonyos szerepet tudtunk játszani a politikában s szavunk nem maradt mindig kiáltó szó a pusztában, — azt jórészben eppen a te bölcseségednek, a te tapintatodnak, a a te tekintélyednek köszönhetjük. — Te voltál az, aki fényes példa tüz­­oszlopaként jártál előttünk, egész magadtar­tásával azt bizouyitvi, hogy a hazáért lehet is, és kell is dolgozni akkor is, ha a válta­kozni szokott közhangu’at leszorít is. valakit a fórumról. Te megmutattad, hogy a hatalom­ban való részesedés kisértékü gyönyörűségéért nem volna érdemes, n?m is lenne szabad föl­áldozni az elvek szentségét és a meggyőződés tisztaságát. Te pártunk élén is a hazáért élt és halt Tisza Istvánnak hűséges katonája ma­radtál, ebből non c-iuáltál titkot, sőt ez volt politikai életed legnagyobb boldogsága és leg­szentebb büszkesége. — lit, koporsód mellett — hol a várat­lan halálod fölött érzett fájdalom lesújt, de a halhatatlan lelked nagyságára való vissza­emlékezés fölemel bennünket — fölmagaszto­­sult lélekkel fogadjuk, hogy emlékedet mindig kegyelettel fogjuk Öriznii, ragyogó példádat folyvást szemünk előtt tartjuk, bölcs tanítá­saidat ezutáu is köv tjük és sem a nagy tömegek, sem a nagy hatalmasok kegyét nem keresve, de az elveikben rejlő nagy erkölcsi erő és igazság megnyugtató tudatában tovább fognak dolgozni —ha csendben,’ha némán, ha vissza­szorítva, ha kevés látható sikerrel is, szegény hazáuk jól fölfogott érdekében. Ezt a gono­szul földarabolt országot és ezt a rutul meg­alázott szerencsétlen nemzetet ngy fogjuk mindig zzeretni, úgy fogunk érte küzdeni, úgy fogunk miatta szenvedni — mint ahogy arra teta­­niiottál bennünket, kedves elnökünk. S ha a Gondviselés kegyelméből a mi munkánk uyo mán is fakad áldás a hazára: a te nevedet akkor is hálával és szeretettel fogjuk emle­getni — egykorú bölcs vezérünk, felejthetetlen barátunk. Kürthy Lajos! . . . Isten veled! Isten veled! A mélyszántása beszédnek igen nagy hatása volt. A beszéd után Apponyi Albert gróf Tóth János társaságában odalépett Szász Károlyhoz, s a következő szavakkal fejezte ki részvétét a párt elnökségének: — Együtt érzek veletek fájdalmatokban és egész szivemmel osztozom ebben a nagy veszteségben.' A gyászöló közönség ezután áhitatos csendben oszlott szét. * Szerdán délelőtt a koporsót autón Komárom- Újvárosba és onnan Komáromon át kocsin Kottára szállították, ahol a kegyúri templomban ravatalozták fel. A családi sírboltból kiemelve korán elhunyt felesége sz. Zichy Ludovika grófnő cs. és kir. csillagkeresztes hölgy és Mária Terézia főhercegnő volt udvarhö(gyének érckoporsóját altemplom szentélyében egymás mellé helyezték el. A fekete lepellel bevont templomban gyer­tyák lobogtak a nagy halott ravatala körül és koszorúk zöld erdeje borította el annak egész szentélyét. A temetésre a környékbeli papság teljes számban vonult fel s a szertartást ezek nagy segédlete mellett Richter János ipolyszakál­­lasi plébános, volt országgyűlési képviselő, az elhunyt barátja végezte. A ravatal mellett kivont karddal, magyar díszben állott a megboldogult hűséges huszárja. Ott volt Komárom, Bars, Esztergom, Nyitra vármegyék társadal nának számos kép­viselője és a közélet sok jelese. A gyászoló Kürthy család és a rokon gróf Zichy, Jaross és dr. Noszkay családok tagjain kívül a Szombathely, Závody, Balázsy családok. Komárom városát dr. Szijj Ferenc polgár­­mester, dr. Gaál Gyula ny. polgármester, Mórocz Emílián bencés házfőnök képviselték. Ott voltak többek közt: Bathó Lajos py. vár­megyei főjegyző, Bathó Aladár, Kálmán Ferenc és Endre, Paal Dénes, Baranyay Lajos föld­­birtokosok, Jankó vielt Arisztid ny. huszár­ezrede?, Ágoston Miklós a Gazd. Egyesület titkára Galántai Farkas Ferenc, Csepy Dániel, Luczenbacher István, Síim ar Ernő, Renner Miksa földbirtokosok, dr. Witausek Károly ny. várm. tiszti főügyész, dr. Mohácsy János a kisgazda párt igazgatója, dr. Alapi Gyula ny, várm. fölevéltárnok stb. Barsmagyébö! ott láttuk Mailáth István ny. főispánt, br. Malcomes Béla. Motosiczky László, Rudnyánszky Titusz, dr. Hubert Vilmos és Tariss Rezső földbirtokosokat, dr. Mittelmann és Bartha Frigyes vezérigazgatókat. Nyitra­­megyéből dr. Turchányi László és Imre, dr. Ozorai József ügyvéd, H*gedüs Kálmán jószágigazgató, Kourád bankigazgató és a meg­boldogult régi jogtanácsosa: dr. Winter érsek­­újvári ügyvéd voltak jelen. Ezeken kívül a környék összes birtokosai, lelkészei, középosztálya nagy tömegekkel vonult fel a temetésre. A gyászszertartás bevégeztével Richter János plébános mondott gyászbeszédet, mely béiemarkolt a lelkekbe és nem maradt száraz egy szem sem az alatt. Csendes, elfojtott zo­kogás halk nesze hangzott fel nyomában a tempioinbau, azután a bsszentelt koporsót, a Kálmán és Závody családok ifjabb tagjai és Balázsy Árpád volt képviselő vitték a templom mellett levő sírboltig, utána pedig hitvese érc­koporsóját, melyen a fakult szétraáiló selyem­­szallagck az enyészet hatalmát hirdették. A A gyászmenet kivonult a templomból és a ko­porsót leeresztették a sírboltba, hol szerető hitvese és egyetlen fia mellett pihen Komárom­megye és a magyar nemzet nagy halottja. % Kürthy Lajos báró halála mély gyászba borította öccsét Kürthy István ny. komárom­­megyei főispánt, magyar közéletüuk e kiváló vezéralakját. Részvétievelek és táviratok nagy tömege. keresi fel. Részvétét fejezte ki távirat­ban bátyja halála felett József kir. herceg, Horthy Miklós, Magyarország kormányzója a következő részvéttáviratot intézte hozzá: Méltóságos Kürthy István urnák. A kormányzó ur Őfőméltósága megiílető­­déssei értesült r Méltóságod bátyjának, Kürthy Lajos báró Onagyméltóságának elhunytéról. Ofc-méltósága megemlékezve a megboldogult kiváló érdemeiről és kimagasló egyéniségéről, szívből osztja Méltóságod bánatát és megbízni méltóztatott, hogy bensőséges részvétét tolmá­csoljam. Bartha s. k., a kabinetiroda főnöke. Ezenkívül egyesületek, az elhunyt nagy­számú tisztelőinek serege seregestül küldik a résztvevő iratokat Kürthy Istvánhoz, aki báty­jában nemcsak a jó testvért, de gyászolja csa­ládja egyik legkiválóbb tagját, aki ez évszá­zadokba szereplő családnak igazán nemes haj­­tása volt. Nyugodjék békében. Feltámadunk. * Halálom után bontandó föl... Báró Kürthy Lajos ez év tavaszán volt utoljára koltai úri lakában. Hosszas utánjárás Megérkeztek az őszi újdonságok térti, női és gyermek Magy választékban kaphatók FISCHER JENÓ cipftkereskedéséhen Komárom Megye u. 16. (Zsupáni hivatallal szemben)

Next

/
Oldalképek
Tartalom