Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)
1921-09-17 / 85. szám
1921. szeptemher 17. „Korpárorr i Lapok 8. oldal. után útlevelet kapott és Budapestről Komáromon át Koltára érkezett. Alig időzött ott egy napig, a zsupáni hivatal megtiltotta neki a község elhagyását és igy Koltán kellett maradnia. Nem is kívánkozott onnan sehova. Itt még egyszer meglátogatta ami neki kedves és bájos volt: az ősi házat, az ősi földet és a kis templom melletti kriptát. Leszámolt az élettel, mely neki sok munkát, gyötrődést, felelősséget nyújtott, de örömét keveset. Mielőtt elutazott, egy levelet hagyott hátra öccsénél „Halálom után bontandó föl“ felirattal ellátva. Ebben van végakarata elmondva és jellemző az ő mélységesen vallásos keresztényi alázatossággal eltöltött életére ezen levél tartalma, mely igy hangzik: „A mai szerencsétlen időben, mikor úgy a köz, mint a magánjogok terén teljes jogbizonytalanság uralkodik, mikor véges elmével a legközelebbi jövőt sem lehet előre látni, mikor alapjaiban megredeiilt hitem minden emberi jóság, tisztesség és böleseség iránt, csak egyetlenegy menthet meg a végső kétségbeeséstől: a Mindeható, a könyötiiló Istenbe vetett hit és bizalom. S mikor halálom esetére akarok intézkedni, gondolataim elősször is ő hozzá szállnak a magasba: az Üdvözitő Ur Jézushoz s az Isten anyjához, Magyarország Pátronájához, ahhoz, akit teljes életemben miudenekfelett tiszteltem, a boldogságos Szűz Máriát.“ Sokat szenvedtem, sokat, dolgoztam az életben, de egyet: a nyugodt boldogságot, a csendes megelégedést s főleg az önmagámmal való elégedettséget nem tudtam elérni soha. Bízom a jó Istenben, hogy irgalmas és kegyeimes lesz hozzám, halálomban és halálom után, azok kedvéért, akik sokkal, de sokkal jobbak voítak nálamnál, akik szerettek és akik megbocsájtják mindazt, amit. ellenük vétettem, közbenjárnak érettem annál, aki egyedül Ítél eleventrk és holtak fölött. Isten veled még egyszer, Édes Testvérem! Higyjiink egy szebb és jobb jövő éleiben s higyjünk abban is, hogy megjön még Magyarország szebb és jobb jövője is. Amen. Rémképeket * lát a nyugatmagyarorszagi eseményekkel kapcsolatban egyik másik nacionalista csehszlovák újság és tuibuzgalmukbau — vagy talán ijedtségükben — a fantázia csapongó szárnyain a mesék birodalmába kalandoznak el, hol a legrikitőbb valótlanságok teremnek. Magyar kémkedés, magyar lazítás, magyar agitáció, lengyel-magyar szövetkezés, magyar irredenták, lázadás, forradalom és más válogatott szenzációval kedveskednek olvasóiknak, igy agitálva az itt élő magyarok ellen. Elfogult cikkekben kifejtett rendszeres izgatásaikkal még a hivatalos köröket is megtévesztik s alig f múlik el nap, hogy valami rendelettel példát j ne statuálnának a köztársaság területén j „kisebbségi jogokat élvező“ magyarokkal szemben tanúsított türelmetlenségükről. Idegesség, ! izgatottság odafönt a kormány vezetőinél, kapkodás és fejetlenség az alsóbb hatóságoknál, i mintha valami nagy fölfordulás előtt állna Csehszlovákia. Harmadik éve már annak, hogy unos untalan halljuk ezeket a szemenszedett vádakat, a gyanúsításnak és rágalmaknak éles fullánkját eregetik állandóan a megalázott, ezer sebtől vérző magyarságnak vonagló testébe, azzal a ma már eléggé világos célzattal, hogy ezt a ■ testvéreitől kegyetlen szerződéssel elszakított : szerencsétlen sziovenszkói magyarságot teljesen | lehetetlenné tegyék. Mintha egyenesen a legkirivóbbá akarnák tenni azokat a nagy ellentéteket, melyek a napokban Szlovenszkó meglátogatására érkező köztársasági elnök elvei, gondolkozása, kijelentései és az állam kormányának cselekedetei között fennállanak, — fokozott buzgalommal törnek a magyarok ellen, : élesztve az elkeseredés tüzét a megalázott nép fiainak szivében. Lépten-nyomon olyan intézkedésekkel találkozunk, melyek a legvégsőkig feszitik a hurt. Beszüntetik iskoláinkat, feloszlatják egyesületeinket, kiutasítják rokonainkat, elbocsátják tisztviselőinket, megbénítják kultúránkat, betiltják nyelvünk szabad használatát, meggyanúsítják független bíróinkat és esküdtjdnket, miutha csak egyenesen arra törekednének, hogy törvényben és igazságban való hitünket megrendítsék. Ismételten kérdezzük, okos politika ez? Vezethet ez az ország konszolidációjára, teremthet az békességet, megelégedést a polgárok között ? Erősítheti ez a politika befelé a köztársaságot, szerezhet neki kifelé tekintélyt? Nem és százszor is nem! Mert a magyarok elleni ténykedéseikkel csak az állandó izgalmakat, elkeseredést fokozzák s a helyett hogy közelednének, még a lehetőségét is elvágják annak, hogy a köztársaságban élő népek egymással testvéri viszonyba kerüljenek. De azért tévednek azok, akik azt hiszik, hogy provokációs intézkedéseikkel célt érnek. A magyai ságot nem fogják megtéveszteni abban a becsületes szándékában, mellyel uj, bár megalázó helyzetében is az állam iránt viseltetik. Becsületes nyíltsága nem hogy kétséget fenn aziránt, hogy hátmögötti alacsony intrikákkal foglalkozzék és hogy része legyen azokban a dolgokban, melyeket elvakult ellenségei reáfognak. A magyar lélek jellemét megtagadni nem fogja soha s bár rákényszeritett helyzetében a megpróbáltatások keserű pohara jut osztályrészül, szenvedéseiben is az marad, ami: magyar. A rémképeket, melyeket ellenségei felőle festenek, a terhelt lelkiismeret idézi föl és meg tudja éiteni azt mindenki, aki a Csehszlovákiában rövid fennállása óta lefolyt eseményeket figyeli. De azt is tudja, hogy a mai helyzetnek az a bölcsesség nélküli politika az oka, melyet a nem szláv lakosság ellen állandóan folytatnak, dacára mindazon jogoknak, melyeket a békeszerződések számukra külön biztosítanak. Respektálják azokat a jogokat s akkor a rémképek egyszerre el fognak tűnni s az állam népei egymást megértő testvériességben fognak élni és munkálkodni. Erre égető szüksége van nemcsak az itt élő nem szláv lakosságnak, de első sorbau magának az államnak. = A keresztónyszocialista párt és az elnöki látogatás. Masaryk elnöknek Pozsonyban leendő tartózkodása alkalmával tartandó ünnepi városi közgyűlésen a keresztéayszocialista városi bizottsági tagok memorandumot fognak az elnöknek átnyújtani, mely memorandum öt pontba foglalva felsorolja a Szlovenszkóban előfordul!; valamennyi sérelmet és azok sürgős orvoslását kéri. — Sziovenszkói Magyar Jogpárt. Vasárnap, szeptember 18-án bont zászlót a Sziovenszkói Magyar Jogpárt, mely a napokban bocsátotta ki fölhívását Szlovenszkó magyarjaihoz. A felhívás a párt programját is ismerteti tömör vonásokban, melynek tengelye a sziovenszkói magyarság érdekeinek osztály és felekezeti különbségre való tekintet nélküli képviselete politikai, gazdasági és társadalmi téren. Az uj párt, melynek élén Szalay László volt magyar államtitkár all, Kassán fogja alakuló gyűlését vasárnap délelőtt megtartani. = Minisíterjolölt —- nők. A sokáig vajúdó parlamentáris kormány minisztereinek nevei között két női név is felbukkant. A közélelmezési ihiniszterjelöltek között Zenni** Libanon cédrusai. — Emlékezés Kiirthy Lajos báróra. — Irta: Lőrinczy György. Kői iilbelül harminc esztendővel ezelőtt az ajnácskői büszke sziklavár tövében fekete gyászpompával nagy magyart temettünk : Kemény Gábor bárót. Még akkor az ő tüzes ; csombordi rizlingjeiből és ajnácskői sóiét car- ! benetjebői tápláltuk a lelkünk szilaj hevületeit és búsoDgó keserűségeit, nem kolyvalék li- í körökből. Hát valamivel melegebbek, minden 1 esetre őszintébbek és főképpen magyarabbak ; voltunk az érzéseinkkel együtt. A messzi ' Erdély kom-oly bércei és Gömör szelíd lankái közül a ravatalhoz gyűlt a magyarság színe- I java. Szász Domokos, az atlétatermetü és < ékesbeszédü papijejedeíem lebocsátotta habos j selyempalástját és a koporsó előtt megemelte fekete bársonykucsmáját. Alig bírta a megindulását leküzdeni. A fájdalom mély bugásával kezdte meg a beszédét, mint a harang, kongva és zúgva a meghatott gyülekezet felé: 1 — Hullanak a nagyok! Libanon cédru- i saif döntögeti a szél! . Körülnézek ezen a siralmak bus hazáján. | Mintha most is úgy hullanának. Vagy tán [ javarészt el is hulltak. Tán az utolsók közül való az is, aki most dőlt ki: a kemény, a szilárd, a rendíthetetlen vir probus : Kürtby Lajos. A legerősebb nagy magyai ok egyike, ' aki elmondhatja és büszkén el is mondta magáról a troubadourok jelszavát : Életem az Istené; Karom a királyé ; Szivem a hölgyeké; A becsületem — az enyém! Komárom vármegye szerény főjegyzői állásától a miuiszteri és pártvezéri méltóság ormáig megfutott gyönyörű életpályáján mindig azok után a kalauzoló csillagok után haladt, egyenesen és határozottan, amiket a jeligéje ragyogott elébe. Sohase tántorodott meg. Sohase kerülgette se az akadályt, se az ellenséget. Elveihez, meggyőződéséhez, barátaihoz, zászlajához és fegy vertársa’hoz egyaránt mindig hü maradt. Az egyéni becsület és a politikai becsület, amint összeforrott klasszikus jellemében, úgy homályt és foltot nem tűrő, csorbítatlan, sőt érintetlen tisztaságában kísérte mindvégig. Akik közelről ismertük és néztük ragyogó pályafutását, fényes tehetségeit, melyeket sohase fitogtatott, puritán gondolkozását és rajongó odaadását mindenért, ami jó, ami szép, ami igaz, azok tudjuk, hogy ez a kemény cser a leggyönyörűbb tipusavolt a nagymtiveltségü, büszke és emberszerető, a nemes és hajthatatlan, a megboesájtó, megértő és igazságos magyar Nagyurnak, közéleti funkcióban mindig az igazságra törekedett; a korrektség a természetében volt, mint ami magától értetendő s amiben kiforrott életelvei és mély vallásos érzései segítették. Az ellágyulás vagy elérzékenyedés gyöngyeit talán soha. senki sem látta a szemében, pedig a meghatottság sok bus pillanatában ott tündököltek — a szivö mélyén. De azokat nem mutogatta. És semmit sa mutogatott. Hidegnek, szertartásosnak látszott — külsőleg, mint a fehér karrarai márvány, de csak azért, hogy annál melegebb és bensőségesebb lehessen a lelkivilága. Erről tanuskoduak bizalmas levelei, amiket talán egyetlen igazi iatimusához, a rajongásig szeretett öccséhez: Kürthy Istvánhoz Írogatott. Én magam is két Kürthy Lajost ismertem. Az egyik, aki a közélet magaslatán áll, mint a bronz szobor. Mikor Rantzau gróf megállóit a párisi békeszerzök előtt .. . Erre a Kürthy Lajosra gondoltam. A másik a kolthai nyajas kúria szelíd gazdája, aki virágot öntöz és virágot szór a családi kripta csöndes álmodéira. Apja, az idősebbik Kürthy István negyvennyoleadiki szabadságharcunkban a Bocskay huszárok vitéz ezredese, száz véres ütközet hős bajvívója. A bukás utáu épp a mézes hetekben, szép ifjú hitvese karjaiból hurcolták el s ítélték halálra, majd kegyelemből életfogytig tartó fegyházra, a miből nyolc kerek esztendőt töltőt ki Josefstadtban. Az angyali lelkű, felejthetetlen Erzsébet királyné kedvéért kapott amnesztiát ő is. Első szülött fiá t BRansuim LENfllMJTCfl 33. Átvesz az összes bel- és külfö.di lapok reszere mr^teaeKet eredeti áron. Művészies mozirekiám képek, klisék gyári árban.
