Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)
1921-02-23 / 16. szám
1912.'febfilár 23. 3. oldal. 1 „Komáromi-Lapok* W M jí /2lßeDSÖ3GtQ/2aa a^.o/^2a/?, cl rriínöúé^De zónát tdCl-CUlJjM.. nyomban rámutassunk néhány igen súlyos tévedésére. Ne ütközzék meg a Komáromi Lapok állásfoglalásán, mert ezen megütközni ve ló nincsen. A magyar tanítóság egyesülésére soha nagyobb szükség nem volt, mint mostan, ennek azonban a tanítóságból kell kiindulni, nem pedig a tanfelügyelőségből. A Magyar Tanító is kiváló szolgálatokat tehet a magyar kultúrának, ha teljesen hivatalos lap, vagy ha független tanügyi szaklap és nem a kormánytól függő egyén szerkeszti. Mert a tanítóság juthat olyan helyzetbe is, mikor a kormánnyal szembe kerül : akkor detronizálja vezérét és .bizalmi emberét, szerkesztőjét? Mi elvi okokból nem tartjuk lehetségesnek, hogy tanfelügyelő szerkesszen ilyen lapot, nekünk nem Jezsö Márton úrral van dolgunk, akit közelebbről nem is ismerünk; a Skoisky Referátus iránt megvan az okunk a teljes bizalmatlanságra, hogy miért, arról minden számunkban olvashat, adatokat; akit ez érdekei. A Skoisky Referálus a magyar kultúra és a magyar iskola negációját képviseli. A fizetésrendezés tigye az iskolakcrd úsnek csak egyik része, a fő kérdés az, hogy elvett magyar iskoláink visszakerüljenek és ez a Skoisky Referátuson muiik. Ha a Magyar Tanító is ezt fogja sürgetni, úgy egy véleményen leszünk úgy az öregebb, mint az ifjabb generációhoz tartozó darumadarakkal. A i. I Elüli sílift Ifjúsági egyesületeink között kétségkívül egyik l.egagilisabb a Komáromi R:f. Ifjúsági Egyesület, mely közel negyedszázados fennállása alatt nemcsak tagjainak vailáserkölcsi nevelését mozdította elő eredményesen, de társadalmi téren is sikerrel töíiöíie be feladatát, Komoly irányzata mellett mindenkor megtalál'a a helyes formáját annak, hogy az -öriKépzés terén nemes eszközök igénybevételével nemcsak oktasson, de szivet-lelkei gyönyörködtetve szórakoztasson is. Jeles vezetőségének kitartó, lelkes munkája, évek hosszú sorén át csak erősbitette az egyesület jó nevét s megállapíthatjuk, hogy szép hivatásának követésre méltó betöltésével a legvirágzCbb egyesületié emelte városunk hasonló irányú ifjúsági egyletei közölt. A szép, nemes és nívós uíán való törekvés sikerült példáját ragyogtatta szombaton, folyó hó 19 én is az egyesület, midőn ügyes műkedvelő gárdájával Csiky Gergelynek örök bee ü vigjátékát „A nagyúriamt mutatta be közönségünknek a Kollégium nagytermében. Magának a darabnak h .nyes megválasztása, gondos betanítása és rendezése a legteljesebb dicsérettel találkozód s csak őszinte éli,-méréssel adózhatunk a/, egylet fáradságot nem ismerő lelkes ügyvezető tu nőkének, hogy lehetővé telte a közönségnek, tiogy a magyar színi irodalom e gyöngyének előadásában gyönyörködhessék. De hasonló elismerés illeti az összes szereplőket, kik odaadó szorgalommal igyekeztek megoldani azt a nehéz feladatot, melyet a darab* elébük szabott. A gördülékeny és egybevágó ös-zjáíékból Joó Leonka (Máitha) emelkedett ki otthonos, kedves alakításával, melyet ifjúságának virágzó üdeségével, szivének tiszta érzésével ruházott fel s a műkedvelők mértékét jóval felüihaladó bájos, közvetlen játékával méltán ragadta el a hallgatóságot. Méltó társa volt a sikerben Csukás Mariska (Szerémi grófné), kit a nehéz címszerep nem mindennapi követelményeit kiválóan oldotta meg. Fürjes Jolán (Szerafin) a vénkisasszogy szetepét diszkrét komikummal játszotta végig, sokszor derűs hangulatra ragadva a közönséget. Bájos színpadi jelenség volt Fehér Dida (Piroska) is ügyes volt Szaday Mariska (Galan - bosné) a gazdasszony szerepében, valamint Nagy Zsófika (Karolni), ki helyesen illeszkedett be játékával az együttesbe. A növendékek kisebb szerepét Kelemen Terus, Gulyás E:zsike, Sebestyén Mariska, Mike Ida, Cziiling Dida, Vargha Emiké és Kelemen Klárika adtak, színessé, elevenné léve az első felvonás intézeti jelenetéi, A férfi szereplők is mind derekasan megállónak helyüket Hegyi Lajos'(Ernő) és Heg>i ! Zsigtnond (Kálmán)ekét tehetséges műkedvelő ezúttal is szépen játszóit, Mórocz Péter (Tédorkö) a tanár szerepében ötletes alakításával ájlandóan kacagásban tartotta a közönséget, Takács Antal (Koszta) a nyugalmazott tábori lelkész alakját jellegzetes; sikerült alakításban mutatta be és Csukás Lajos (Örkényi báró) a nyug. ezredes ' markáns ' szerepében méltán keltett feltűnést Németh Gyula félős pincére is tetszett. A szép számban egybegyülí közönség az egész előadás alatt feszült érdeklődéssel kisérte a szereplők játékát s a felvonások végén szűnni nem akaró tapsokban fejezte ki elismerését. Ez elismerés nagy része Vargha Sándor egyleti ügyvezető elnöknek is szóit, ki ezúttal is rutinos, biztos kézzel és nagy gonddal rendezte a pompás előadást. A felvonás közöket Kiss Margit zongorajátéka töltötte ki, aki néhány szép magyar dalt adott elő hatásosan. Az előadást vasárnap este megismételték, zsúfolásig megtelt nézőtér‘előtt igen nagy hatással. Kedves Barátom! Csodálatos nagy hatalom az emberi akarat, különösképen hatalmas pedig az asszonyi akarat. Amit egy nő igazán akar, azt keresztül is viszi, szövetkezzenek bár ellene a föld és a pokol minden hatalmasságai. Hogy miképén? ezt nem tudom neked megmagyarázni, ezt csak ők tudják, vagy talán ől< maguk sem tudják. Mindebből pedig az következik, hogy ha ők valamire azt mondják: nem lehet, ez bizony a mi nyelvünkre lefordítva annyit jelent, hogy nem akarom, vagy legjobb esetben annyit, hogy nem igen akarom .es ez a két eset majdnem egyre megy. Azért kedves Barátom őszintén sajnállak téged. Nem azért, hogy nem láthatod azt, akii annyira szeretnél látni, hanem azért, mert a fentebbiekből kitűnik, hogy mit jelent ez. Nekem ne emlegesd a demarkációs vonalakat, ezeken legfeljebb a férfi-akaratok szenvednek hajótörést. A nő, ha igazán akar, olyan könynyedén sétál keresztül a drótakadályokon, mint ha liliomokkal és rózsákkal volna útja behintve. Ne beszélj nekem a rossz postaközlekedésről 1 Azok a levelek, amelyek nagy női-akarattal Íródtak meg, sohasem vesznek el, sőt komoly tapasztalatok alapján álLithatom, hogy lényegesen gyorsabban' járnak, mint a többi levelek. Hogy micsoda erő szállítja tzeket a leveleket? sajnos nem tudtam még kideríteni, pedig mindenesetre érdémes volna a tudomány szempontjából tanulmányozni a dolgot. A környezete akadályozza meg, hogy veled találkozhasson? Ugyan! Ha egy asszonyt fegyveres ármádia őriz is, csak addig tudja megőrizni, mig az asszony mást nem akar — de igazán, erősen. Vagy legyen'egy ártatlan hajadon elrejtve a zárda falai közé, ahova , a külső világból még a levegőt is csak óvatosan engedik be, — nem tudjak tőled elzárni. Ha irni akar neked, megkapod a levelét, talán a susogó szellőre bízza, talán egy kis madárka repül’véle hozzád — nem tudom, hogyan, de az bizonyos, hogy megkapod azt a levelet. Azt magyarázod nekem, hogy a véletlen nem kedvez'' nektek, sőt "ellenetek 'esküdött? Kedves Barátom, a véletlennek csak mi felettünk, férfiak feleit van hatalma, az asszony ha, talmásabbj mint a véletlen. Sőt ez a véletlen ! alázatos sí Olgája a hatalmas asszonyi akaratnak. Ha tehát a véletlen ellened fordult, akkor ott valami nagyobb baj van! Sajnálom, hogy ilyen szomorú dolgokat kell neked írnom, de ez a puszta igazság. Nem ok nélkül vallom én a női akarat mindent Iebiró hatalmát. Majd egyszer gyönyörű példákat fogok neked erről mesélni azokból a boldog időkből, amikor még én is tapasztaltam, hogy semmi sem lehetetlen. Sajnos egészen friss példákkal nem szolgálhatok, mert mostanában én is minduntalan beleütközöm abba a rettenetes szóba: nem lehet. Ezért tudom oiyan jól, • hogy mit jelent ez a szó. őszülje megértéssel köszönt Ali. A1. Süllli Üli Ilii KÉÍÉfll. Az állatni tanfelügyelő felelős szerkesztésében megjelenő Magyar Tanító citnü hivatalos lapban A népiskola kibővítése címen W. tollából jelent meg egy buzdító cikk a Vili. osztályú elemi népiskola érdekében, amelyben többek között ez van irva: Kezd már térthóditani az eszme, hogy a VI. osztállyal ne fejeztessék még be a gyermek kötelező iskolai oktatása. Fel-fel hangzik a kérdés : — Igaz, hogy őszre már megnyílik a Vil ik osztály? Az óhaj megvan, a szükségességét belátja minden érdekelt tényező, a tanítóságra vár immár a feladat, hogy a törvényhozás elé juttassa az eszmét, megvalósiiás céljából. Megalakuló felben levő egyesületünk ezt is bizonyára teendői közé fogja sorolni. Nem tagadom, hogy sokat öregedtem az utolsó két év alatt. Olyan eszmékért, olyan ideális célokért ma már nem lelkesedem, amelyek még pár évvel ezelőtt emgem is magukkal ragadtak. A fenti eszméért a jelen viszonyok között nemcsak hogy nem tudok lelkesedni, de egyenesen kijelentem, hogy a mostani körülmények között, különösen magyar felekezeti és községi iskoláinkra nézve veszedelmesnek tartom. Veszedelmesnek tartom anyagi tekintetből, de veszedelmesnek tartom a magyarság szempontjából is. Számot vetelt-e a cikkíró azzal, hogyha a cseh-szlovák állam ’kötelezővé teszi a Vili. osztályú elemi népiskolát, akkor legalább is egy tanítóval minden iskolában több tanítóra lenne szükség, sőt népesebb faluk és városokban 2, 3, 4 tanítóval többnek kell lenni? Minden tanítónak kell tantermének és lakásának lenni. A felekezeti és községi iskoláknál a lakosság már most sem bírja az iskola dologi szükségleteinek kiadásait, melyekhez a csehszlovák állam egy fillérrel sem akar hozzájárulni. Egyre másra érkeznek a hatósági rendeletek iskolaépület jókarban tartására, tisztogatására, fülesére stb. vonatkozólag, de azt soha egy szóval se kérdi, hogy ti felekezeti vagy községi iskolát fenntartók, minő terhet viseltek iskolátok elkonfiskált autonómiájának rongyaiért? De veszedelmesnek tartom a magyarság szempontjából is. Ha nem a cseh-szlovák félhivatalosban jelent volna meg a cikk, azt kellene gondolnom, hogy IV. valamelyik magyar tanítóképzőnek most végzett ideális gondolkozásu tanítója. Milyen idealizmussal telitetten irta cikk-
