Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)

1921-02-23 / 16. szám

2. óidul. * Konti) form Lapok 192 í. február 23. A megoldást — úgy látszik — sikerült megtalálni abban, hogy az egyik nyersolajmo­tor átalakittatott u. n. gcnerator-gáz hajtására, amihez a nyersolajnál jóval olcsóbb faszón szükséges. Az átalakítás befejezést nyert, a be­rendezés most van kipróbálás alatt. Az összehasonlítási lehetővé teszik a kö­vetkező adatok: A nyersolajfogyasztás óránként kb. IS kg. tehát 8 órai üzemnél 144 kg. Mikor az át­alakítás elrendeltetett, 1 kg. nyersolaj ára volt kb. 10 K a vizniti telepre szállítva, ez tehát napi 1440 K kiadás, egy év alatt kerekszám­ban 520,000 K Ezzel szemben a faszén-szükséglet ólan­ként körülbelül 36 kg. Nyolc órai üzemidő alatt 288 kg. A fenti számítás idején volt a faszén ára kgként kb. 1 K 20 fill. A napi ki­adás tehát 345 K 60 f, egy év alatt pedig ke­rekszámban 125000 K. A különbség a két összeg közt az évi eredmény összehasonlításánál 395,000 K, mely­ből le kel! vonni az átalakilásra és uj beren­dezésre mintegy 95000 K-t, igy fennmarad kerek 300000 K megtakarítás, fia most ebből 125000 K-t arra fordítunk, hogy a 8 órai üzemidőt 16 órára emeljük s igy a faszén­­szükséglet is a feni számításba vett mennyi­ségnek kétszeresére emelkedik, még mindig marad 175000 K megtakarítás a nyersolajjal szemben, ami talán elég lesz arra, hogy a víz­­dijak újabb emelésének réme elűzhető legyen. A számításnál alapul vett nyersolajárak időközben majdnem 2/3-ra csökkentek ugyan, de azért a számítást reálisnak fogadhatjuk cl, mert az áresés a faszénnél is előállott; emellett nem hagyható figyelmen kivüi az sem, hogy faszenet a városi gázgyár is termel mellékter­mékként, amelyből a szükséglet egy része a beszerzési árnál -olcsóbban ellátható. A közölt számadatok még nem véglege­sek. A próbák, megfigyelések, számítások még folyamatban vannak, de az már az eddigiek­ből is megállapítható, hogy a közel jövőben már nem lesz szükséges a vízszolgáltatást olyan erősen redukálni, mint azt a legutóbbi idők nehéz viszonyai indokolták. Ajánljuk azonban a fogyasztó közönség figyelmébe, hogy tartózkodjék a vízpazarlástól, mert ha naponként rendszeresebben és ál­landóan kap is vizet, ez még nem indok a vízpazarlásra, sőt a vízpazarlás révén abba a másik káros helyzetbe juthat, hogy most már a vízvezetéki kutak napi teljesítő képességét merítve ki, tényieg vízhiány mialt kell majd az eddig oly súlyosan érzett kellemetlenségeket szenvednie. A Élpipii Aiziii ülése. Interpelláció özön. — A megyei tisztviselők ügye. — A szlovák tanfolyam. — Az útlevél osztály elleni panaszok. — A népszámlálás. — A köz­ségek vagyona. — Tisztviselők nyugdíjazása. Szokatlan időben tartolta a közigazgatási bizottság ütését f. hó 22-én, kedden. Dr. Folk­­man István zsupán ezt azzal okolta meg meg­nyitójában, hogy az ülés elhalasztását az tette megokoittá, hogy a megyei tisztviselők nyug­díjügye tárgyalható legyen. Egyébiránt bejelen­tette, hogy időközben a népszámlálás is lefolyt és azt semmi incidens nem zavarta meg. (Ké­sőbb derültek ki az egyes zavaró jelenségek.) Egyes nagybirtokosok ellen vizsgálatot indítanak, akik gazdasági cselédeiket kénysze­­ritették, bogy magyarnak vallják magukat. Az interpellációk sorát Csepy Dani biz. tag. nyitotta meg és a népszámlálás visszaélé­seit tette szóvá, felhozva az ógyallai népszám­lálók ügyét. A zsupán a kérdésről hivatalos tudomással nem bir és azt meg fogja vizsgálni, ha a panasz beérkezik. Utána dr. Mohácsy János biz. tag. szólalt fel reámutatva arra, hogy a megyei át nem vett magyar alkalmazottak két év óta vannak mai lehetetlen helyzetükben. Átvételeiket minden fórum megígérte és kérvényük másfél éve el­intézetlenek. Lehetetlenek anvagi viszonyaik'-'is Erre nézve példákat tesz ’fel. A zsupánhoz kérdést intéz a magyar alkalmazottak átvétele tárgyában, továbbá abban az irányban, hogy miért keli az át nem vett alkalmazottaknak a szlovák tanfolyamra beiratkozniok és havi 40 K tandijat fizetni, a megélhetésre amúgy is kevés illetményeikből, A zsupán válaszában kijelentette, hogy a megyei alkalmazottak ügye március végéig el­dől a prágai belügyminisztériumban. Az al­kalmazottak egy része át tesz vévé, egy ré­szük nyugdíjazva lesz. Szlovák tanfolyamra ajánlatos beiratkozni és az állam hivatalos m elvét elsajátítani, mert erre az átvett alkal­mazottaknak feltétlen szükségük van. A nem véglegesített alkalmazottaknak tetszésére bízza, hogy beiratkoznak-e a tanfolyamra, vagy nem. A választ az interpelláló tudomásul vette. A második interpelláció dr. Mohácsy ré­széről az útlevél hivatal elleni panaszok tár­gyában hangzott el. Ez a hivatal a kisebbségi jogok figyelembe vétele nélkül szlovák nyelvű kérvényeket követeli a felektől. Az útlevél hi­vatal vezetője nem tárgyal csak csehül és né­metül, a magyarokat meg nem érti és nem fogadja. A hivatal szolgálja is durván bánik a felekkel. Az útlevél hivatal előtt síró asszonyo­kat látni minden ap. akiket elutasítanak ottan. A városi rendőrségtől beérkezett 120 szabály­szerű útlevél közül 112 leit blankettán eluta­sítva. Ezek az állapotok tűrhetetlenek, kéri az útlevél osztály vezetője kicserélését. A zsupán felvilágosításában védelmébe veszi az útlevél előadót, aki hivatalában rendet teremtett. Az útlevél kérvényeket az állam iránt tanúsított lojalitás és hűség szempont­jából bírálják felül. Itt igen sok útlevelet adnak ki, többet mint szabad volna. A hivatal veze­tője tanul magyarul és egy év múlva megta­nulja a magyar nyelvet. A szlovák nyelven követeit kérvény visszaélés volt, amelyet be­szünteted. Dr. Mohácsy harmadik interpellációjában a marhalevelek után szedett 1 K illeték ellen szólal fel, mely törvénytelen. A kormánybiztos ezt elismeri, de a pénzalapra szükség van, hogy az állatorvosok kiküldetését díjazhassák a járványos állatbetegségek eilen. A felszólaló a választ nem vette tudomásul. Hickisch Károly biz. tag szintén az útlevél ügyek közvetlenebb kezelése érdekében szólal fel, amire a zsupán Ígéretet is tesz. Soós Károly (Búcs) a kíméletlen gabona­­rekvirálást panaszolja fel A zsupán ezt azzal menti, hogy a megye csak 48°/0-át szolgáltatta be a kivetett kontingensnek. Több felszólaló a községi számvitel és va­gyonkezelés módját teszi szóvá (Köbölkút, Ovivá, Dunaradvány sib,), egyik a Komáromszentpé­­teren lezajlóit népszámlálás ügyét és az olt lefolyt tüntetést említette fel, Zámbö András a kéményseprési dijak tárgyában tett kérdést. Már 12 óra felé járt az idő, amikor a tárgysoria került a sor. Ezek rendjén letárgyal­ták az előadók jelentéseit 'és megállapították Bathó Lajos, Antal Gusztáv és dr. Baranyay József nyugdijait. Az iilé; fél kettőkor ért véget, mikor a tárgysorozat már kimerült. A Magyar Tanító megjelenése óta leveleket kapok Bars-, Dönt­és Szepesmegyékben működő tanitótársaimtól, melyekben az egyik vén csatalónak, a másik öreg darunak, a harmadik az ezred Marcsájá­­nak titulál. A Hírek pedig kinevezett a tanító­ság egyik illusztris vezérének s tőlem várja, hogy a Komáromi Lapoknak kritikájára felele­tet adjak. En csak az „öreg daru“ címet fogadom el s e minőségemben válaszolok a Komáromi Lapoknak a Magyar Tanító dolgában írott „őszinte és objektiv“ bírálatukra. öreg daru lévén, ne vegyék rossz néven,, ha válaszomban nem repülök magasan és nem szólok szépen, mert habozás nélkül megmon­dom, hogy a Magyar Tanító tartalmára és ezzel kapcsolatos szervezkedésünkre vonatkozó bírá­latuk őszinteségét elismerem, de objektivitását: már nem. Nem pedig azért, mert a világ drámájá­nak folyamatában mi magyarok olyan helyzetbe, illetőleg állami alakulatba sodortattunk bele, melynek minden téren való nyilvánulata iránt természetszerű elfogultsággal, bizalmatlansággal viseltetünk. A Magyar Tanító kritikusai nem tudják magukat ezen természet- és helyzelsíertí elfogultság aló! emancipálni s ebből eredőleg bírálatukból kirí a bizalmatlanság érzete, meiy­­lyel a Skolsky Reíerátus és Jezsó Márton tan­felügyelő iránt viseltetnek és ezt az érzetet, a mi lelkűnkbe akarják szuggerálni, sőt éleszteni, fokozni kívánják. Ez semmiesetre sem objek­tivitás, A bizalmatlanság élesztgetésére pedig nincs szükségünk, mert hisz mi is meglátjuk, hogy valaki a megértés munkáját kivánja-e kö­­j zöttünk folytatni, vagy pedig csak lépvessző a megértésre való törekvés íitogtaiása. jezsó Márton tanfelügyelő ízig-vérig tanító i és nem tartozik azok közé a tanfelügyelők közé, j akiket én tanügyi Hüvelyk Matyinak tartottam, j Az iskola belső világában jártas, nem hatalmi érzettel forgolódó tanfelügyelő. A szlovák taní­tók egyik' vezére, aki azon fáradozik, hogy a becsülettel és hűséggel működő, tanító társa­­j dalmi megbecsülésben és intelligens embert : megillető javadalomban részesüljön. E törekvé- I sében én kezet fogok vele. Tudjuk mi is, hogy a Skolsky Refer,itus j a tanügyi adminisztráció téren még a gyermek­­í korát éli. Tudjuk, hogy ott még ma bizonyta­­j lanság, kipkedás, kapkodás nyilvánul meg. De i hogy a tanítók anyagi helyzetén teendő javítás j akaratának jelei megvannak, azt állítjuk. És In j a drágasági segély folyósításának fönnakadása j miatt a Magyar Tahitóban a zúgolódások és tufa kádasok köveivel telt tarisznyánkkal nem vertük fejbe a Skolsky Referatust, tettük azerr, mert megszoktunk a türelem utján haladni s belátjuk, hogy annyi ezer tanító javadalmi jegyzőkönyvének határozott utasítások és irány­elvek nyújtása nélkül történt hibás megállapí­tásának újbóli revideálására.a megfelelő mun­kaerők hiányában a Skolsky Referáiusnak hu­zamos időre van szüksége. Ne máltóztassék a tanfelügyelőről tett szavaimat hízelgésnek, sem pedig a Skolsky Referatusra vonatkozó állításaimat tömjériezés­­nek minősíteni. Hiszen ott a szerkesztőségben ismernek engem s tudják, hogy a hízelgés nem természetem és hogy nekem erre nincs okom és szükségem. Önök kritikájuk közben meglátják azt, ami a Magyar Tanítóban nincs meg, de nem látják meg ami benne van. Mindenekfelett nem látják meg, hogy a Magyar Taniió életre kel­tésével s ezzel kapcsolatosan a magyar kultúra munkásainak egy táborba való tömörítésének akaratával nem a kormány iskolapolitikájának tömjénezése és ezzel a magyarság ügyének gyengítése a célunk, sőt ellenkezőleg, a ma­gyarság ügyének a megerősítésére irányul a törekvésünk. Mi, a kultúra munkásai alkotjuk azt a védő sáncot, ahol a magyar kultúra minden ellenséges támadás ellen védelmet talál. Ennek a védő sáncnak egy hatalmas alapkövét akar­juk elhelyezni Szlovenszkó területén a tervbe ? vett országos magyar tanító egyesület megala­kításával. Ezen akaratunkban, ezen nemes tőrekvé­­! sünkben, hogy a Komáromi Lapoknak nincs : egy biztató, egy bátorító szava hozzánk, ezea ! valóban megütközöm. I Marcsa György. Közöljük ezt az írást egész terjedelmében, de a t. nyilatkozó meg fogja engedni, hogy szükséglete beszerzése előtt saját érdekében okvetlen tekintse meg t :-r;.-=rTr-t^-^.rr.rrn:r-r Steiner Kornél és Tsa kirakatait, hol mindenkor a napi árak mellett szerezheti be a világhírű F. L. POPPER (Chrudim) Goodyear-cipőket. «=u--ai..,w j-mmr■■■■■• osassegységes árak: 59 koronától 299 koronáig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom