Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)
1921-01-19 / 6. szám
negyvenkettedik évfolyam. 6. szám. Szerda) 1321. január 19. KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Elófiiftési ár Cseh-szlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel: Egész évre *10 K, félévre 30 K, negyedévre 15 K. Egyes szám ára: 70 fillér. Politikai lap. Főszerkesztő: GAÁL GYDLA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 20., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden szerdán és szombaton. fi írni Ni a kommunista inlernacionálé útirányát pontosan megszabják. Ezek szerinte tömegek foiradalmositása a cél és a forradalom előidézése utján kell megdőlnie a tulajdon alapján nyugvó mai társadalmi rendnek s a hatalomnak belehuliania a munkás protetárság kezébe. Az olyan államokban, ahol polgári törvényesség uralkodik, mint ebben az államban is, a törvényes renddel szemben iliagiíim, forradalmi szervezeteket kell létesíteni, rendeli a moszkvai parancs és ezeknek az elismert törvénye szervezetekkel kell együtt működniük a forradalomig. Természetesen a hadseregben is teljes gőzzel folynia kell a kommunista agitációnak. Moszkva utasítása szerint, mert. a szovjet árulásnak tekinti ennek ellenkezőjét, ha a hadsereget ebből az áilalános agitációból kikapcsolják. Hogy az állam mit szól mindehhez, azt az államra, illetve ennek képviselőjére a kormányra kell bíznunk. Lehetséges, hogy a kormány elég erőt érez magában és az állami hadseregben és nem fél a társadalmi rend megbontásától. Néhanapján a köztársaság elnöke szól bele a vitába, aki a kommunista mozgalmat elhibázotlnak és kivihetetlennek tartja, szóval elméleti vitát kezd velük. Látszik, hogy az elnök idealista és már öreg ember, aki nem látja azt meg, hogy a kommunisták nem vitatkoznak, mert arra nem érnek rá, de dolgoznak. Hogy ez a munka nem az állam megszilárdítására irányul, az kétségtelen. Bár a kommunista egyedek azt hangoztatják, hogy magatartásuk nem államellenes. Ez álláspont alapján áll a kormány is és annak helyi szervei, akik a mozgalommal szemben eddig állás nem foglaltak és tétovázva állanak. Ily körülmények közt a polgárháború szinte kikerülhetetlen és egyre, gyorsabban sodródik a felé a társadalom. A forradalomra előkészített tömegek ellen ki fog felsorakozni? A városi polgárság szervezetlen, a gazdák még annyira-mennyire szervezve vannak a zöld internacionáléban, egyedül a munkásság kisebb, bár súlyosabb része az, amely belátja a reánk szakadó nagy veszedelmet és kiáll a felette kockázatosnak Ígérkező játékból. Az állam védelmére maradna a bekövetkezhető mozgalmak és puccsok esetére a hadsereg, amelynek azonban kommunista részről szintén aláaknázásra türekesznek, mert igy kívánják ezt a moszkvai pontok. A moszkvai pontokkal vitatkozni nem lehet, csak szervezkedni ellenük. Az erővel szemben az erőknek. Ez végeredményében a harcot jelenti, de aki e harc elől elbújik, az esetleg rosszabbul járhat, mint az, aki harcol. A jobboldali szocialisták nem látják a helyzetet még érettnek a végső osztályharc megvívására. Tagadhatlak, hogy a kommunista munkásságnak és proletariátusnak szellemi vezérkara nincsen, ezredeik, dandáraik lagadhatlanul megvan, nak, egész táboraik — tisztek nélkül. Abban az esetben, ha a munkásság proletariátusa a politikai hatalmat átvenné, nem lenne abban a helyzetben, -hogy azt soká megtarthassa, mert évek alatt sem fudna berendezkedni az államigazgatásban és a közállapotok leziillése állandó kisebbnagyobb forradalmakat szülne, amit élesztene a mezőgazdasági és ipari termelés elkerülhetlenül bekövetkező csődje. A jobboldaliaknak alakilag is, anyagilag is teljesen igazuk van, de a vita, úgy látszik, elkésett. A közelgő községi választás olyan erőpróba féle lesz és sok mindent meg fog mutatni, ha a kormány annak elrendelésére, amelyen két év óta tanakodik csakugyan rászánja magát. Fei kell készülve lennünk mindenre, mert a kommunista agitáció nem szünetel egy pillanatra sem. Mi terrorral nem dolgozhatunk, mert erre lelki berendezettségünk nem alkalmas és a harc eszközeiben eddig mindig válogatósak voltunk. Egyedül szervezettségünk' lehet a védelmünk a fenyegető terrorral szemben nekünk, akik szintén a dolgozók rendjéhez tartozunk. Erre kell tehát minden eszközzel törekednünk, míg nem késő. Dr. Kiss Gyula 1864—1920. A csillagos égbolton milliónyi csillag fényük. Egyik fényesebb, a másik haloványabb, mert az egyik közelebb van hozzánk, a másik meg olyan távolságokra, amelyeket megmérni már képes a tudomány, de elménk elgondolni még képtelen. A sok csillag, mely az irodalom egét beragyogja, tele van tüzekkel: égnek,, sziporkáznak és a végén csendesen kialusznak. Azután uj csillagok tűnnek fel az elenyészők helyében. A mi kis irodalmi égboltunkon is sok tündöklő fényesség vonult végig. Parányi kis mécsvitágok mellett hatalmas napok gyulladtak ki és messze ragyogtak, üstökösök száguldottak végig. A halhatatlan Jókai, a Beöthyek, a Szinnyeiek, amellett hány magyar iró bontott itt ebben a kis dunamenti városkában szárnyat!. Egy szelíden világitó csillag hunyt ki egy évvel ezelőtt örökre. Az éjszaka azóta feketébb, hogy már többé nem látjuk szelíd fényét, melyből annyi szeretet sugárzott ki reánk. Kiss Gyula komáromi írónak szentelünk néhány percet ma, megállítva egy kis időre a feledés homokóráját; holnap lesz évfordulója a gyásznak, mely ez irótársunk elhunytával a Jókai Egyesületre borult. Célom Kiss Gyula irói egyéniségének méltatása, melynek látható eredménye két kötet. Ezek közül az elsőt pályája kezdetén adta. ki, a második halála előtt félévvel jelent meg és a kettő között harminc év múlt el; de ezeken kívül ezernyi dolgozat került ki szellemi műhelyéből, melyet mind ennek a városnak szentelt és emlékezetének ezért gyújtjuk meg a kegyelet fáklyafényét. Kiss Gyula régi komáromi családból született 1864 ápr. 28-án, édes apja Komárom város alkapitánya volt, szelíd lelkű édes anyját, Bihary Ágnest, fiatalon vesztette el. A komáromi községi iskolát elvégezte az öreg kollégium „Musis positum“ épületében, onnan a kisgimná2iumba lépett át. Eszes és jó tanuló diák volt, ám a szülői házat korán elhagyta és az akkori református diákok hagyományos szokása szerint Pápára ment a főgimnáziumba. Itt, ahol Petőfi és Jókai szelleme uralkodott még a kollégium falai között s a nagynevű tanárok, Tarczy Lajos, Bocsor István már félszázad óta még mindig tanítottak, uj és schatten légkörbe került. Az önképzőkör ülései, az érdemkönyvbe jutás becsvágya felkeltették az ifjú diákban a szunnyadó tehetséget és ódái pályadijakat nyernek, azokat szavalják, bekerül-, nek az önképzőkör érdemkönyvébe is, ahol Petőfi és Jókai diákköri dolgozatait büszkén őrzik. Kiss Gyula hires poétája lett a pápai főiskolának, hire évtizedekig megmarad a kollégium falai közt és nemzedékről-nemzedékre száll. Első verse 1880 december havában jelenik meg a Pápai Lapokban, de azután elvégezve a főgimnáziumot, Budapestre kerül joghallgatónak az egyetemre és versei sürii egymásutánban látnak napvilágot a Pápai Lapok s a Komáromi Lapokba, az egykorú szépirodalmi lapok közül az Országvilág, Vasárnapi Újság és Képes Családi Lapokba irt tárcákat, humoros költeményeket, vig anekdotákat a Bolond Istók és az Urambátyám cimü étlapokba. 1892-ben. megszerzi a jogi doktori oklevelet és ügyvéd lett, ott hagyva az irói pályát, mely részére nem levelenként, hanem koszorúkkal termette volna a babért. Komáromnak 1890-ben irodalmi eseménye volt, amikor megjelent Kiss Gyula verseskönyve a Költemények. Ez igénytelen cim alatt értékes éz abszolút irodalmi becsű alkotásokat találunk, ha azokat figyelmesen átolvassuk. Az iró maga határozza meg hivatását előszavában, melyben igy ir:
