Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)
1921-01-19 / 6. szám
2. oldal. .KtímáWffiiLap dk * 1921. január 19. A költő múló földi lángból Ötök fényt, csillagot varázsol ; Álmot, mely gyorsan tovalebbífi. Msgköt, édes cícojő nmekben, A játszi kedy, a tarka vágyak Italában pillangókká tálnak . . . Emléket, mely rég elmúlt été, Kihimez bűbájos regévé. Szivárványt sző futó mosolyba S a könnyet gyémánttá csiszolja. Az idealizmus szava cseng ki ezekből a sorokból és a versekben is az ifjú szív nemes lelkesülése árad elő, melyet a női eszmény tölt be. A költő szent áhítattal közeledik az eszményhez, melyet magas piedesztálra állít, mint a középkori trubadúrok, akiknek ő közvetlen utóda. Gyöngéd érzése a nőt menteni akarja még akkor is, mikor az már menthetetlenül elveszett a társadalomra nézve. De ezen az egy érzésen kívül : mely uralkodó motívum gyanánt zendül meg lantján, már utat tör magának egy derűs hang, az allegro versek zenéje scherzoba, vig és csapongó ütemekbe megy át. Kis epgirammszerli, Heine-ra emlékeztető versek, egy-egy csillogóan megkomponált ötlet, a küllői ellentétek és fordulatok tarka köntösében jelennek meg, de ezek is mind Ámor birodalmában teremnek, hol örök a tavasz s a napsugaras nyár nem perzselte el a szerelem buja színekkel ékes virágait. Nem változtat ezen a korai csalódás sem, amelyen minden fiatal szív átmegy, ez nem üt mélyebb sebet a költő lelkén, a fájdalom vibrál lelke húrjain, hogy helyet engedjen utóbb egy másik érzésnek, az élet szereteíének. Derűs filozófiája ez az életnek, melyet nem annyira ismerni, mint élvezni akar, annak fényét ke rési és nem látja még árnyékait, a szakadékok szélén bátor léptekkel jár, magasba emelt fővel és nem szédíti ei a Iába alatt tátongó mélység tudata. Pedig érzi, látja ezt a mélységet, az emberi lét problémáit sejti, de nem akarja azokat megoldani. Vannak lelki konvulziói, tusái, melyeknek (alán legértékesebb versében A kakukk-órá-ban ad erőteljes hangokat helylyelközzel drámai széles vonásokkal és a kifejezés ereje teljes készségével, melyek Faust vívódásait juttatják egy pillanatra eszünkbe. »Költői tárgyai közül a szerelem kifejezetten lírikussá teszi Kiss Gyulát. Ez az ifjúra vonatkozik benne, ki lelke érintetlenségét és üdeségét megőrizte. Midőn rövid időre vágyaitól űzve búcsút vesz ettől a várostól, hol veröfényes ifjúsága napjait éli, megható búcsút vesz attól a hanttól, mely mindnyájunkat ideköt: Isten hozzád csendes ősi tűzhely, Ismerős fák, vizek, csillagok. Indulnék, de még valami úgy nyom És szemem még egyszer visszanéz ... Az élőktől könnyű volt búcsúznom, Csak egy sirtól, attól lesz nehéz. A szerelmen kivül erős vallásos érzése az, mely költészeteben megnyilatkozik Ez érzés emeli őt a tisztult régiókba a föld porából, ahova csak a jók és a tiszták tudnak felemelkedni : Hatalmas Isten! annyi milliói Világod e kicsinyke részinek, Miként fiuk a jó édesanyához Búban, örömben, hozzád esdenek Meghallod te az elfojtott sóhajt is Ks balzsamot öntesz el a seben . . . Ki mindenütt vagy és sehol se látszol, Én hiszek benned édes Istenem. Ebbő! a Iliiből fakadnak nagyszerűen megverselt zsoltár fordításai, melyeket az uj protestáns énekes könyvgyűjtemény készítésénél is figyelembe veitek a szerkesztők. A Dávid 137. zsoltárja egyike a legszebb ilyen tárgyú magyar verseknek. S a költő, aki gazdag lelkének érzéseit feltárja előttünk, ni egál módja jövendő boldogságát a jövőben látásával Cím nélkül cimü versében. Boldog házasságában életének uj szakasza nyílik meg, de ennek csak Íróasztala őrizte nyomait. Cirikus verseket nem irt többé! Szemérmes lelke, mely sohasem kereste a nagyvilággal való kapcsolatot, megőrizte féltett hangulatait. De a napi élet gondjai, a megélhetés és a kenyérkeresés mindennapi feladatai, az elvégzendő penzumok is elvonták ettől. A bohém, vig életnek vége van, az ul korláttal van szegélyezve s e korlátok köteleznek. Kiss Gyula bizonyára nem ilyennek álmodta sorsát az ifjúi álmok idején. Költő, iró akart lenni, a dicsőség szomjúsága égette, de útjában megállította az élet. A gyakoilati élet, mely gondokat rak vállainkra és hajunkba ezüstöt sző álmatlan éjszakáinkon. Kiss Gyula lehetett volna költő, ha az akart volna lenni, gazdag érzései, fényes tehetsége megvoltak hozzá, szárnyai sem hiányoztak. És mégis ügyvéd lett, kriminálissá és újságíró. Hány pálya roppanik ketté derékon, ha a sors keze hozzáéri Mennyi élet hivatás'tér eredeti irányából más útra, ha az élet viszonyok úgy parancsolják. Az ember a környezet rabjává lesz és ritka az olyan igazán nagy egyéniség, mely ezektől el tud vonatkozni. Kiss Gyulát minden erre predesztinálta, hogy költő és iró legyen. Ámde ehhez a kisváros teret nyújtani nem képes. A kis város életviszonyai mások, mint a nagy városéi. Akkor mikor Kiss Gyula irói működését megkezdte, a múlt század nyolcvanas éveiben, Komárom kulturéleíe nagyon szerény színvonalon állott. Ezek a szempontok ha nem is döntők, de minden esetre befolyással voltak későbbi pályája kialakulására. Ha Budapesten élhet, az iroddom fókusában, talán magasabb ívbe lendül pályafutása, mint itthon, ahol a viszonyok korlátozottabbak és az egyénnek sorsa szinte adva van. Kiss Gyula is megalkudott a sorssal és bár ez az ő szempontjából lemondásnak látszott, de nekünk, a városnak nagy nyereséget jelentett, ahol legszebb munkás éveit töiíötíe s amely tanúja lehetett nem mindennapi tehetsége szárnybontásának. Szereti ezt a várost annak sajátos társadalmi és közéletét. Publicista lesz ügyvédi foglalkozása mellett, szerkesztő és 1897-ben élére álla Komáromi Lapok- nak, melynek 1881. óra munkatársa, amikor Kárpáthy Zoltán név alatt írja e lapba feltűnést keltett szép verseit és tárcáit. Mint szerkesztő nem a mai értelemben vett újságíró, aki siet és ezért a legtöbbnek írásain a felületesség, a pongyolaság hagy kirívó nyomokat, aki a nap krónikáját csak hangulata szerint irja meg, de ahhoz a kellő tudása, sokszor miveltsége is hiányzik. Kiss Gyula újságírása valami egészen más, tökéletesebb és szebb mesterség, jobban áthatja a hivatás és a hivatottság tudata. Cikkeit, de még a hírrovatot is gondosan kiésiszolja és formába öltözteti. Dolgozatain ott van a hozzáértés, a fölényes tudás és éles szeme megakad minden hibán. A Komáromi Lapok régi évfolyamai azért becses krónikája marad e város történetének minden időkre. Mint újságíró ötletes, eleven tollú, mint szerkesztő megkőzeiitheletletiüí lelkiismeretes, a közérdeknek önzetlenül dolgozó; ez magyarázza meg nagy tekintélyét is, amelyet mint újságíró és szerkesztő magának megalapozott. A hírlapi polémiát nem szerette és nem is kereste, de aki vele összetűzött, azt szelleme, ötletei és a gúny nyilaival némiíotia el. Talán kissé konzervatív felfogásában, a merész újításoknak nem hive, mert szereti a várost, szülővárosát, amelynek ismeri minden házát, minden kövét. Komáromnak ez a fanatikus szerelete húzódik végig egész közpályáján is. Hírneves kriminalista, kiváló jogász, tagja Komárom város törvény hatáságának és mint nagyszerű szónok, sokszor magával ragadja hallgatóságát a zöld asztai mellett. Igazán Isten áldotta tehetség és ilyenkor mindig elénk tolul az a kérdés: mire vihette volna, ha nem ebben a szűk környezetbe állítja végzete! Ezért nekünk komaromiaknak áldanunk kell a végzetet, hogy nekünk adta őt. Így jutunk el, négy évtizedes irói pálya végéhez: a Komáromi Almanach-ig. Kiss Gyula sokat irt. újságot, verseket, Íróasztalában sok kiadatlan és nem a nyilvánosságnak szánt kézirat maradt. Költői tervei, álmai voltak, ezeket szövögette, szövögette, mig csendben eliramtott felette az élet. Halála előtt ellenálhatatlan erővel lep e meg az alkotás vágya. Megérthető ez nála, aki annyit dolgozott másoknak, hogy magának is alkotott, a maga gyönyörűségére. Három évtized irói munkájából szedegette össze az Almanach darabjait. Mozaikok ezek Komárom félmultjából, azok számára íródott és gyűjtő - dött össze, „akik benne éltek a régi Komárom levegőjében hangulatában. Ez az én közönségem, ennek a hátrafelé nézegető generációnak irtain én ezeket az apróságokat“, mondja szerényen előszavában. Mégis ez a helyiérdekű könyv minden komáromi embert érdekelhet, mert hü tükre az itteni közéletnek. Száz esztendő mivetödéstörténete van benne színesen elbeszélve. Alakjai mi ad tipikus kisvárosi emberek, a történetek is azok, de éppen ezért természetesek és igazak, nincs is bennük mesterkéltség és raffinéria Megujhodnak előttünk a régi céhek, megelevenedik a komáromi hires halászat, felvonulnak a szekeresgazdák, a régi színészek, felsorakoznak hírneves komáromi cigányok; de e mellett a város régi közélete, kultúrájának képe csak úgy megtalálható e kedves könyvben, mint természeti nevezetességei és jelenének szereplő alakjai. Kiss Gyula mint elbeszélő csevegi, anekdotázza el ezeket a régi történeteket a stilimüvész gazdag szókincsével, azon az igazi tősgyökeres, zamatos komáromi nyelven, amelyen Jókai szeretett irni s amelyből kialakult a mai irodalmi nyelv. A Komáromi Almanach írója ezzel a könyvével akarta elfoglalni a Jókai Egyesület irodalmi osztálya elnöki székét, de ebben a végzet megakadályozta. Ámde emléket emel benne magának ennél maradandóbbat és jellegzetesek Mert amint ö Komáromnak éit és három évtized munkásságát ennek a városnak szentelte, úgy ez a könyv is mintegy összefoglalása egy élet emlékeinek. Kiss Gyula egyénisége lírikus, lelke érzékeny és finom, megilleti a mások szenvedése a valódi világira F. L Popper (Hhéiii) Geolyeir-Eipi kizárólag Steiner Kornél és Társa Komárom (Nádor-utca 27.) [ijÉllllÉíliail ItófM. [ tartósabb olcsóbb szebb Mindennemű gyermekcipőkben nagy választók. Mérték után készítünk orhopéd és a leg-Vigyázzunk a talpba vésett F. L. Popper védjegyre, mert csak az az eredeti. újabb francia formájú (faconu) cipőket
