Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)
1921-06-04 / 45. szám
■egyvenkettedik évfolyam. 45. szám. Szombati 1921. junius 4. KOMAROMI LAPUK KOMÁR.OMMEGYEI KÖZLÖNY Előfizetési ár C»eh-sxlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel: ftffés* évre 60 K, félévre 80 K, negyedévre 15 K. Egyes szám árai 70 fillér. Politikai lap. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-o. 28., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők» Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik winden szerdán és szombaton. ban egy gyújtó beszédével kormányt buktatott. A parlamentáris küzdelmeknek régóta ismert vezére. Az egyházpolipikai harcban — amelyben az őshumoru Eötvös Károllyal és a végtelen okos Szilágyi Dezsővel kell összemérnie az erejét — a nemzeti pártot vezényli. Az uj század elején a függetlenségi pártnak egyik vezése és a szakadás után Kossuth Ferenccel együtt a jobboldali frakció élén áll. A függetlenségi pártnak elnöke maradt mindaddig, mig a nemzet Ausztriától elszakadt. Apponyi teljes politikai pályafutásában nacionalista volt, ettől az iránytól sohasem tért el. Hatalmas szónoki készsége is mindig ezen politika szolgálatában állott. Tisztelettel hajtjuk meg fejünket a magyarság legnagyobb és az egész világ egyik legkiválóbb cétora előtt. Lássa a világ és Ítéljen. A Kassai Napló írja: Zsatkovics Gergely, a lemondott ruszin kormányzó kilátásba helyezte, hogy lemondásának elfogadása esetén nyilvánosságra hozza expozéját. A szenzációs okmánytár első részlete most jelent meg. A címe: A csehszlovák és kárpátalji ruszin egyesülés alapvető tényei; — jeligéje; Lássa a világ és ítéljen! Az okmánytár azzal kezdődik, hogy 1918. julius 16 án az amerikai ruszin nemzeti tanács egyhangúlag a következő határozatokat hozta: A kárpátalji ruszinok teljes függetlenséget tartoznak kapni, — ha ez nem lehetséges, egyesülnek a galíciai és bukovinai testvéreikkel, — ha ez sem volna lehetséges, akkor autonómiát kell kapniok. Ezt a határozatot 1918 október 21-én személyesen adták át Wilson elnöknek, mivet azonban az általános vélemény az volt, hogy az első két kívánság nem találkozik az antant szimpátiájával, Zsatkovics, mint az amerikai ruszinok teljhatalmú képviselője az autonómia elnyerésére fordította minden figyelmét és erre nézve kapott is biztosítékokat. A középeurópai unióhoz tartozó nemzed tanácsok október 26-án Philadelphiában a következő ünnepélyes kijelentéseket tették: Az összes kormányok minden hatalmukat kizárólag a néptől kapják; minden népnek olyan kormányformához van joga, milyet a legjobbnak tart; titkos diplomácia nem létezik. Ezeket a kijelentéseket Masaryk a szlovákok, Zsatkovics pedig a ruszinok nevében aláírta. Október 27-én Masaryk kijelentette, hogy ha a ruszinok csatlakoznak, Podkarpatska Rus teljesen autonóm állam lesz, a határok is úgy lesznek megállítva, hogy azzal a ruszinok meg legyenek elégedve. Ezen Ígéret alapján a ruszin nemzeti tanács november 12-én rezoluciót fogadott el, a mely szerint a legszélesebb önkormányzat alapján föderativ formában csatlakoznak Csehszlovákiához azon föltétellel, hogy oda kell tartozni az öszszes ruszinlakta vármegyéknek. Meddig fog tartani hosszú és békés türelmünk húrjának feszítése, önérzetünk megalázása, magyarságunknak állandó megcsúfolása? A cabinet noir, a besúgó rendszer, a detektív adminisztráció, és a fekete liszta, melyre a legjobb magyar nevek vannak felírva ? Miért vadásznak oly nagy buzgalommal a magyar színekre, a magyar érzésekre, melyekkel senki sem tüntet és senkit sem bánt ? Miért a magyar éppen a rend egynémely őrének, akiknek tudvalevőleg a botrányok okozásának elhárításán kellene dolgozniuk akkor, amikor itt már előttük is és nélkülük is példás rendet tartott fenn maga a lakosság! Talán elég lenne a állam Ízelítőjéből és időszerű lenne a pontot rátenni a végére. Veszedelmesen kezd a helyzet hasonlítani ezernyolcszázötvenegyhez, amikor szintén a csehek uralkodtak a magyarok felett. Mi a jogrend pillérének a törvények tiszteletét és a független bíróságot tartjuk, mely a törvényeket alkalmazza, a pártatlan és nemzetiségi elfogultság nélkül működő közigazgatást, olyan tisztviselői kart, mely a konszolidáció nagy gondolatát felfogni és az életbe átültetni tudja. Miniszteri torkok kifelé a demokrácia harsogásában kapnak hurutot, de befelé igy fest a demokrácia, ahogyan látjuk. A kereskedő, az iparos, aki politizálni nem ér rá, csak adót fizetni, nem tud egy rongyos útlevelet megkapni; ha egy vaggon rakományt akar elküldeni, akkor néhány száz korona államkölcsönt kell jegyeznie, a telefon bérlőnek pedig négyezer koronát. Vájjon tudja-e az államfelséget képviselő rendőr ezeket, akkor amikor kiutalványozza a magyarnak becéző melléknevet? Vájjon azért a magyar, mert annak verejtékes munkája nyomán termett búza fehér kenyerét nyújtja a hegyvidék nélkülözéshez és fekete kenyérhez szokott lakóinak? Avagy azért, mert milliókat fizet a csehszlovák állam konszolidációjához adókban, vámokban, vasuti fuvar dijakban ? Vagy talán azért, mert fiaink ott katonáskodnak a hadseregben és oda beviszik a magyar katona szellemét? Úgy tudjuk, hogy a magyar katonát senki sem, egy nemzet sem győzte le a háborúban, vitézebb a magyarnál egy náció sem volt. Szlovákia közgazdaságának európai szintre fejlesztése szintén magyar érdem, a nagyszerű berendezettség, melyet itt készen találtak, magyar kezek és magyar agy munkája, a magyar gazda verejtéke, a magyar kenyér talán mégsem érdemel ekkora hálátlanságot. A magyar megtartja az írás szavait: aki téged megdob kővel, hajítsad vissza kenyérrel. Mit akarnak tőlünk? Hogy máról holnapra feledjük el magyarságunkat. Ne tartsanak ennyire becsteleneknek bennünket, mert ez a feltevés is a legnagyobb becstelenség volna velünk szemben. Apponyi. Odaát Csonkamagyarországon a magyarságnak egyik legnagyobb disze, Apponyi Albert ünneplte 75-ik születésnapját és egyúttal félszázados politikai működését. Apponyi a magyarság legnagyobb szónoka és a szónoklás mesterei a nemzeti kultúrának, a nemzeti irodalomnak is részesei. Mindenütt, ahol a magyar kultúra él, ahol a magyar nyelvet beszélik, ezen ünneplésben részt vettek. Apponyit a politikust mi nem ünnepelhetjük, de igenis ünnepeljük a szónokot, aki mesterien ismeri ennek a nyelvnek minden finomságát, hajlékonyságát és akinek minden beszéde a fou.iai tökély legmagasabb megnyilvánulása. Az ősz államférfiu azokon a szónoki hagyományokon nőtt fel, amelyeknek Kossuth a legszebb sikereit köszönhette. A műit század klasszikus szónoki iskolájának egyik a modern parlamenti formák közé helyezett tanítványa. Gyújtó és lángoló a maga helyén, majd nemesveretü nyugodtabb formára tér másutt. Szárazzá sohasem válik. Nyugodt és méltóságos, mint az angol parlament hagyományos speakerje. Nem debatter a szó szoros értelmében, mint például Eötvös Károly, hanem nagystílű vezérszónok. Minden szava jól megválogatott es Ízléses, a beszéd tartamához szorosan igazodó. Lloyd George vagy Briand gyakran egy-egy fényes ötlethez, egy frappáns bon mot-hoz idomítja egész beszédét; Apponyi minden szava a tanalomból folyik. Nem alkalmaz gazdasági fordulatokat, mint Lloyd George az angol gondolkodási módnak megfelelően, nem oly szenvedélyes, mint a francia Biiand, beszédei sokszor közjogiak és nemesen patétikusak, amint azt a magyar országgyűlésnek közjogi vitái megkövetelték A nyelvtudása páratlan. Épp oly tökéletesen beszél angolul, franciául, olaszul és németül, mint a saját anyanyelvén. Trianonban valósággal elkápráztatja a négyeket. Orlando az olaszon kivül csak az angolt beszéli, Loyd George britt sovinizmusában sohasem tanult meg más nyelvet. Nem csoda, hogy a magyar gróf, aki mindegyikük anyanyelvét oly tökéletesen birja, a legnagyobb feltűnést kelti. Az interparlamentáris konferenciáknak egyik legnagyobb disze. Sajnos, szónoki eredményei nem olyan nagyok, mint aminők Kossuthé voltak, aki London-Milus János ruhafestő és^gyliszüió Komarom, Nador-utca 3. es 48. szám. .aiiaaaBTn Mindennemű ruhanemüeket, bútorszöveteket« függönyöket stb. fest és tisztit. 11 *62 ■ _ • i p . - • . ....................... .. ..............................
