Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)

1921-05-11 / 38. szám

2. oldal. »Komáromi Lapok'« 1921. műin« 11. badság mellett, nem lehet rájuk oktrojálni a munkaadókra, hogy csak helybeli munkásokat alkalmazzanak, akik a gazdának ellenségei. Ha a munkás szabadon választhatja meg a munka­adóját, annak is joga azt fölfogadni munkásnak, akit akar. A kormánybiztos kijelenti, hogy oktrojről szó sincs, csak a kölcsönös megértést, mérsék­lést ajánlja. Fejérváry Géza bizottsági tag szóvá teszi, hogy miért nincsenek jelen a főszolg3birák? Ha most itt volnának, az elmondott panaszokról itt közvetlenül tudomást vehetnének és otthon nyomban intézkedhetnének. Ez volna a gyors közigazgatás, nem pedig otthon bevárni az aktákat, leiratokat, rendelkezéseket. Panasz tárgyává teszi a kutyaadó laza kezelését, pedig az nagyon sokat jövedelmezne. Minek tűrik meg, hogy egy-egy pásztornak 4—5 kutyája is iegyen és hogy a föidmives ember a mezei munkánál kiviszi a kutyáját a határba és ott elpusztítanak minden foglyot, nyulat. A kutya helye otthon van házat őrizni. Csak fegyver és vadászjegy tulajdonosa vihet magával a földekre kutyát. Ezt szigorúan ellen­őrizze a csendőrség. A vasúti alkalmazottak semmi kimélettei nincsenek a podgyászokra, barbármódra dobál­ják azokat. Különösen a tejeskannákkal teszik ezt. így sok kanna megy tönkre, pedig egy kanna 500 K. Így aztán a városokat lehetetlen tejjel ellátni. Az országutak rosszak. A vízlevezető csa­tornákat nem temetik be. Agyrázkódást kap az utas. Különösen botrányos az ut Komárom előtt a pozsonyi kapunál. A községi pótadó kivetésénél semmi rend­szer nincs. Meg kell vizsgáltatni azokat. Útlevelét egy Ízben Pozsonyban már alá­írták, de az aláírás után éppen egy hónapra rá kézbesítették" neki. Nagyobb gyorsaságot, figyelmet kíván, mert a megértés, a közeledés csak úgy lehetséges. Panaszolja az uj rekvirálási anomáliákat. Amíg béreseitől 220, tőle csak 140 K-ért veszik át a gabonát. Hol itt az igazság. Szóvá teszi a komáromi munkásbiztositó érthetetlen eljárását, hogy nemcsak az ellátat­lanok, hanem a konvenciós cselédek részére is kirótták a lisztpótlékot, sőt a szorgalmas, gyors főszolgabíró a végrehajtót azonnal á nyakára küldte. Ellenben a kiutalt táppénzt éppen két hónapra kapják meg. A takarmányliszt kiutalásoknál is rettene­tes visszáságok vannak. Nemesócsán, hozzá pár kilométerre eső malomban van elég takar­mányliszt, de neki mégis Losoncról akarnak kiutalni. így aztán a tulmagas vasúti tarifán és zsákkölcsönző dijon kívül zsáktatarozási költsé­get is fizetnie kellett. Fölemlíti többek között, hogy újabb divat kapott lábra Csallóközben. A nádasokat az gyújtja föl, akinek kedve tartja. Azelőtt főszol­gabírói engedéllyel, csendőrök jelenlétében volt szabad. Orvoslást kér előadott panaszaira. A köl­csönös megértés, közeledés főfeltétele, hogy ne csak ígéreteket kapjunk, hanem tetteket is lássunk. A zsupán-kormánybiztos válaszában meg­ígéri, hogy a bajokon segíteni fog. Nemcsak Ígéretek lesznek ezek, de tettek. A főszolgabirót ezentúl minden közgyűlésre behívta. A pótadók körüli bajok onnét ered­nek, hogy járási számvevő nincs, de remélhe­tőleg az ócsai járási számvevői állást be fog­ják tölteni sokszori sürgetései után. A várme­gyei számvevőség szervezése is megtöiténik. A korpakiutalási mizériáknak a központok meg­szüntetésével vége lesz. Különben azonnal in­tézkedik a bajok orvoslása érdekében. Hickitsch Károly interpellációjában fölem­líti, hogy bár a békeszerződésben a kisebbségi jogok biztosítva vannak, mégis megtörténik, hogy e szinmagyar területen cseh nyelvű ren­deleteket, leiratokat kap a közönség, amelyeket nem értvén meg, azokban foglaltaknak eleget tenni nem tudnak következménye aztán a birság, a büntetés. Fölpanaszolja az újabb rekvirálási eljárást és az erre vonatkozó felhívás hangját, hogy ha a rekvirálás nem sikerül, a termelőket teszik felelőssé a rend felbomlásáért stb. Ez a hang sérti a gazdákat, mert hiszen a termést acsép­lésnél ellenőrizték, A gazda tehát nem felelős semmiért. Az erőtakarmány késői kiutalásával tönkre­teszik a tejgazdaságot, mert az elapadt tehén­nek később hiába adnak takarmánylisztet, azt már nem lehet újra tejre hozni. Panaszolja, hogy bár a magas telefon­díjakat szedik, a telefont a gazdaság érdekében nem lehet kihasználni, mert az interurbán tele­fon tilos. A kormánybiztos felhívja a panasztevő­­het, hogy ezentúl minden konkrét esetet jelent­senek be nála, hogy magyar-nyelvű leiratok érdekében lépéseket tehessen. Sok esetben a panaszokat nyomban azért nem tudja orvosolni, mert a zsupánok hatásköre sokkal kisebb, mint a magyar főispánoké. Mire felterjesztésére in­tézkednek odafönt, abban idő telik s innét van az, hogy sokszor csak Ígéreteknek látszanak az intézkedések. A telefon interurbán használatát a pozsonyi postaigazgatóságtól kell kérni. Majd a munkásság interpellációját olvasták föl. Kívánják az idegen munkások tartalékba helyezését, amig a helybelieknek nincs munkája. A sztrájk idejére levont dijakat fizessék vissza a munkaadók. A szolgabirák, a csendőrök rész­­rehajlóan jártak el a sztrájk alatt. A zsupán kormánybiztos kátségbevonja a hivatalos körök részrehajlását. Ahol a mun­kásság békésen viselkedett, ott nem volt semmi hatósági beavatkozás de pl. Bátorkeszin két hivatalos személyt suhancok tartóztattak fel, Jászfalun ped'g a csendőröket bántalmazták. Arra kényszerűen! a munkaadókat, hogy kit alkalmazzon, nem lehet, itt csak kölcsönös megértés segíthet. Ezt ajánlja mindkét félnek. Pártatlanul fog eljárni a két fél között. Majd több felszólalás és válasz után közel tizenkét órakor elkezdték a tárgysorozatot. Elő­ször az előadók jelentéseit fogadták el, majd a tárgysorozatot pörgették le gyors egymásutánban. & Mii «üli ini — 1921. május 8. — Vasárnap d e. 11 órakor tartotta a komá­romi katolikus egyházközség rendes közgyűlését a Majláth-ískola dísztermében, melyen az egy­házközségi tagok igen szép számmal jelentek meg. A közgyűlésen dr. Aranyossy László elnö­költ, bejelentve dr. Madurkay Miklós plébános­nak betegsége folytán egy evre történt szabad­ságolását; az egyházmegyei főhatóság Solytnossy Dezső segédlelkészt bízta meg ez időre a plé­bános! teendőkkel. Ezt a közgyűlés lelkes éljen­zéssel fogadta. Zsideic Mihály igazgató, az egyházközség' pénztárosa ismertette ezután az 1920. évi zár­számadást, amely 56859 K 46 f bevétellel szem­ben 56371 K 46 f kiadással és igy 128 K maradvánnyal zárul. Ezt Leisz Nándor hozzá­szólása után a közgyűlés vita nélkül fogadta el. Majd a tanítók, a hitoktató és iskolaszolga részére pótlékokat szavazott meg. .Az 1921. évi költségvetést 51880 K bevé­tel és 51580 K kiadás kereteiben fogadta el a közgy űlés többek hozzászólása uláu és az adó­kulcsot 30 %-ban állapította meg, az 1920. évi adóalap alapján. Ezután került a sor a tisztujitásra. Dr. Aranyossy László eluök bejelenti, hogy a tisz­tikar és a bizottságok megbízatása lejárt és igy újból alakítandók. Az elnök a maga részéről kijelenti, hogy elfoglaltsága folytán az elnöki tisztséget tovább nem tudja betölteni, a maga részéről dr. Alapi Gyula iskolaszéki tagot, az egyházközségi önkormányzat e régi és munkás tagját ajánlja, akit a közgyűlés egyhangú lel­kesedéssel megválasztott elnökké. Dr. Alapi Gyula újonnan megválasztott elnök a következő beszéddel foglalta el az elnöki széket: Tisztelt Közgyűlés! Lelkemben mélyen megindulva fogadom a t. Közgyűlés határozatát mely előtt tisztelet­tel fejet hajtok. Nehéz időket élünk és egyházközségünk is minden téren érzi c körülményeknek súlyát. Ezernyi akadály tornyosul egyházközségünk igazgatása útjába, melyek előtt sokszor tanács­talanul állunk meg, nem tudva, mi levők legyünk. Úgy érezzük e viszonyok közt magunkat, mint a hajótöröttek, kiket sorsuk lakatlan szigetre vet ki, hol a hajó roncsaiból kell megépúeniök a szállásadó kis hajlékot, megművelni a földet és előteremteni a megélhetés eszközeit, szóval berendezni az uj életet. Ma mi is saját erőnkre vagyunk utalva egyházunk ügyeiben és ezr az erőt túlbecsülnünk nem szabad, mert sok ezren vagyunk ugyan, de teljesen szervezetlen életet élünk, hiányzik köztünk a szerves kapcsolat és nem él élénkebben bennünk az egymáshoz tartozás érzése. Ebben a helyzetben kétség fog el az iránt: vájjon meg tudok-e felelni annak a nagy vára­kozásnak, melyet joggal lehet támasztani az egy­házközség vezetősége iránt, vájjon rendelkezem­­e az ehhez az álláshoz megkívántaié elegendő szellemi és fizikai képességekkel és az ener­giának oly kivételes mértékével, mely az aka­dályok közepette is képes vezetni az egyház­­község hajóját? Azok után a kiváló elődök után, akiknek sorában Pechata Antal a mindig teftrekész, küzdő katolicizmus álláspontját képviselte. Sárkány Ferenc, aki az egyházközség erkölcsi és anyagi felvirágoztatásán fáradozott buzgó lélekkel és megbecsülendő eredményekkel, Galba Károly, az autonómia jogai és törvényeinek megalkuvást nem ismerő őre és most távozó elnökünk: dr. Aranyossy László a tapintattai párosult erély képviselője és egyházközségünk minden kulturális és anyagi ügyében fáradhat­­lan és áldozatkész vezetője működtek előttem, — e díszes tisztség betöltése nehéz feladatot ró reám. A katolikus egyházközség elnöki tisztének betöltése ma talán nem is közéleti dekórumot, meg tisztelteíést jelent, mint komoly és mélyen szántó munkát feltételez a megoldásra váró feladatok sokasága körül. Ezek közt a legelsőnek tekintem autonó­miánk kiépítésé és kiszélesítése ügyét. A katolikus ■ auíonomia az uj állam alakulásban teljesen ren­dezetlen és nekünk, világi katolikusoknak arra kell törekednünk', hogy ez mielőbb megoldásra kerüljön, az egyházi vagyon kérdése gyökeresen rendeztessék, céljaitól el ne vonassák és jöve­delméről, felhasználásáról nyilvános elszámolás történjék. Ez ennek az országrész minden világi katolikusának kívánságával megegyezik és itt hangsúlyoznunk kell azt a befolyást, melyet az egyházi vagyon kezelése feletti felügyeletben a kiépítendő autonómia szerveinek feltétlen gya­koroltok kell. A katolikus auíonomia terén én is annak az elméletnek vagyok a hive, mely az autonó­mia kiépítését aluiról kívánja elkezdeni, e nagy épület szilárd alapfalai lerakásával. Ezért leg­első sorban az egyes egyházközségek autonó­miája megszervezésére és megerősítésére van szükség. Mi itt Komáromban rendelkezünk ilyen egyházi önkormányzat keretekkel, ezek azonban az idők folyamán, főleg a beállott változások következtében a tényleges viszonyoknak többé nem felelnek meg. Egyházközségi autonómiánk szabályait kell mielőbb revizió alá vennünk és ujjáalkotnunk olyképpen, hogy az itt élő és közel 10030 lelket számláló katolikus közönség az autonómia kötelékében érvényesíteni tudja befolyását az egyházközség ügyeire. T. Közgyűlés! A komáromi katolikus egy­házközség főpásztorától elszakítva, a főegyház­megye ideiglenes vezetőségével van kapcsolat­ban, melynek intézkedési joga meglehetősen korlátozva van és ez kizárólag a lelkiekre és a lelkipásztorságra vonatkozik. Az itt élő ma­gyar katolikusoknak, kiknek száma csak ebben az egyházmegyében is meghaladja a 200000 lelket, jogos kívánsága az, hogy részére magyar püspökség állíttassák fel, magyar papképző teológiai intézettel. A kegyúri jogok és kötelességek rende­zése csak az autonómia keretében történhetik. Ezen ma teljesen rendezetlen helyzetből árad az általános panasz, hogy a kegyúri köteles­ségek ez egyházmegyében teljesítve nincsenek. Városunkban, hol a templom kegyúri jogait a törvényhaióság gyakorolja, méltánylással kell lennünk a város közönségének szomorú anyagi helyzete iránt, melytől egyelőre nagyobb anyagi támogatást nem remélhetünk. Ennek ellenére is Szent András főtem­plomunk állapota gondoskodásunk és szerete­tünk tárgyát kell képezze. A háború alatt el­némult harangok hosszú némaságából hango

Next

/
Oldalképek
Tartalom