Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)
1921-05-11 / 38. szám
1921. május lt. „Kotaárumi Lapok 8. oldal. vádbeszédet hallunk, a részben leszerelt hatalmas orgona, melynek mását ezen egész országrészen hasztalan keressük, gyökeres helyreállításra szorul, a gyönyörű templom, minden komáromi katolikus jogos büszkeségének tárgya, viharíépeü külsejével cselekvésre hi bennünket. De nemcsak ez, hanem az alapítványi templomok: a Szent Anna, a Szent József, a Nép. sz. János kápolnák is fokozottabb gondozást igényelnek. Mindez a kegyurasággal egyetértve oldandó meg a célnak kölcsönös és megértő anyagi és erkölcsi támogatásával. Legfőbb kötelessége az autonom egyházközségnek t. Közgyűlés az iskola ügyének áldozatkész felkarolása, hiszen itt a jövő nemzedékének, gyermekeinknek sorsáról van szó. iskolánk, mely a legkitűnőbb eredményeket mutatja fel évek hosszú sora óta, a feladatuk igazi magaslatán álló tanítói kart vallhat a magáénak, akiknek munkáját njugodt öntudattal bocsáthatjuk a legszigorúbb bírálat alá is. Ezek hűséges és önfeláldozó munkájától támogatásunkat megvonni bűn volna magunk és gyermekeinkkel szemben. Minden áldozat, melyet iskolánkért hozunk, busásan térül vissza gyermekeink ismereteiben, tanultságában, amelyekkel vértezve az élet iskolájában is szilárdul állják meg helyeiket. Bár szorosan véve nem tartozik autonom hatáskörünkbe a Simor alapitványu és az irgalmas nővérek vezetésére bízott leányiskola ügye és a katolikus hitoktatás kérdése, mégis katolikus kötelességünknek keli ismernünk úgy ezen iskola áldásos működésének, mint a vallásoktatás ügyének figyelemmel kisérését és támogatását. Szociális téren nagy feladatok várnak t. Közgyűlés egyházközségünkre. Ezek közül elsőrendűnek látszik a már meglevő katolikus egyesületek társadalmi működésének lelkes támogatása és megerősítése. A nagyszerű társadalmi munkát végző és három évtizede fennálló Katolikus Egyházi Énekkar és Katolikus Legény- Egylet mellett a karitativ célokat szolgáló Szent Erzsébet Egylet, a Katolikus Nők Oltáregylete, Jézus szive Társulata és a Mária kongregációk elismerésre méltó hitbuzgalmi működése szorosan és szervesen kapcsolódik bele a hitélet mélyítésének nagy programjába; hogy ennek itt milyen hálás talaja van, arról hetekkel ezelőtt alkalmunk volt közvetlen meggyőződést szerezni, Uj intézmények létesítésével is vannak szociális feladataink, melyek végső célja a katolikus összetartás és öntudat megteremtése, annak az erőnek és energiának kifejtése, mely más vallásfelekezetekben oly eleven életet él és áldásos gyümölcsöket terem. Minderre példát nyújtanak a többi vallásfelekezetek, melyek széleskörű autonómiában élve, az összetartás kapcsa közöttük szoros szolidaritás és tudatos tömegéiet feltételeit teremtette meg. Utoljára hagytam t. Közgyűlés — de ez csak a sorrendre vonatkozik, — azonban működésünk sarkalatos pontjának tekinteni azt a feladatot, hogy az itt élő minden vallásfelekezettel a legbékésebb és legszivélyesebb viszonyt valósítsuk meg, ezt ápoljuk és^megzavarni ne engedjük. Nemcsak a vallásunk alaptételét képező felebaráti szeretet kötelez erre, mely miég az ellenségeinknek való megbocsátást is tanítja, hanem magyar voltunk, akik imádhatjuk különböző oltárok előtt istenünket, de valamennyiünkben mégis a magyar hit él, a közös múlt, a faji és nyelvi kapcsolat és a kulfurközösség tudata valamennyiünket egy test és lélekké kovácsol. A vázolt működési tervnek reális, a gyakorlati élet követelményeivel számoló alapja egyházközségünk anyagi helyzetének megszilárdítása. Gazdasági téren is belterjes munka vár reánk: az egyházközség vagyonának, az iskola anyagi ügyeinek gyökeres rendezése, alapjainak, alapítványainak helyes és okszerű gyümölcsöztetése. Huszonkét év óta vagyok az egyházközség képviseletének, utóbb iskolaszékének tagja. Ez alatt az idő alatt szerény tisztemből folyólag ezeket az elveket igyekeztem szolgálni és megvalósítani. Ebben a munkámban vezetőm kizárólag lelkiismeretem volt, ma is annak a szava késztetett ezek elmondására és őszinte feltárására. Közel negyedszázada dolgozom Komárom város és Komáromvármegye közéletében, főleg kulturális téren tollal és tettel és ha ezek révén bizonyos eredményekre hivaíkcfzhatom, ezek mind egyíől-egyig a céltudatos munka nyomában keltek életre. Működési programom itt is ebben az egy szóban foglalhatom össze: ez a belterjes, az akadályoktól meg nem riadó, az átgondolt munka, melyre a t. Közgyűlés kívánsága folytán vállalkozom. Tudom, hogy katolikus embert ennél nagyobb kitüntetés nem érhet és e kitüntetésnek ellenértékét csak mumkámmal nyújthatom. Mivel azonban t. Közgyűlés a megoldásra váró feladatok oly számosak és oly nagyok, hogy egy ember teljesítő képességét j messze túlhaladják, legyen szabad számitanom első sorban is egyházi elnöktársam, a főtisztelendő helyettes plébános ur, továbbá az egyházközség igen t. tisztikarának, iskolaszékének, képviseletének és szakbizottságainak szives és jóakaratu támogatására, sőt nem csak erre, de az egyházközség minden egyes tagjának munkájára, mely katolikus egyházunkkal szemben mindnyájunknak kötelessége. Mi, akik itt születtünk ebben a városban, itt éltük át gondatlan és és boldog gyermekkorunkat, itt aiapitotiunk családot és látjuk gyermekeinkben énünk folytatását, itt dolgozunk és szedjük munkánk gyümölcseit, lelkünk szükségleteit az itteni templomok oltárai előtt elégítjük ki és talán az örök nyugalom helyére is itt kisér el majd a harangok bús szava kedveseink sírjai mellé: nem tagadhatjuk meg a munkát a. kötelesség hivó szavára. Ezt a súlyos szót mondom ki most és szeretném ha gyenge hangom, mint a hara* g ércszava viszhangoznék a lelkekben: hívok minden katolikust a munkára, hogy teljesítse, amivel egyházának és egyháza közéletének tartozik. A kötelességben és a munkában akarok Önök előtt járni a reám ruházott tisztségben, tanítani és tanulni, elesetteken, szenvedőkön, segíteni, csüggedőket vigasztalni és felemelni, a társadalmi békét erősíteni, sebeket gyógyítani, a megértést nemcsak hirdetni, de gyakorolni, a munkát és a munkást megoecslilni, a harcot ha az elveinkért és jog linkért el nem kerü hete elszántan felvenni és keményen állni, e mellett a keresztényi türelemről soha meg nem feledkezni, ezeken a nyomokon haladtam eddig is közéleti pályámon, amelyről most sincs okom letérni és uj Ösvényt keresni. Ezekkel az elhatározásokkal lelkemben megválasztásomért alázatos szívvel mondva köszönetét, azt mint az egyházközség első munkása fogadom és fogia- j lom e! az elnöki széket. Az előadott programot ieikes éljenzés és tapssal fogadta a közgyűlés azután megalakította a tisztikart a következőkből: Zechmeister János a'elnök, dr, Mihola Ferenc ügyész, Zsidek Mihály pénztáros, Gosztonyi Nándor és Zsidek Béla jegyzők, Lelsz Nándor és Félix Ferenc számvizsgálók. Az iskolaszék, a taniíóikar és az egyházközség tisztikara nevében Zsidek Mihály igazgató köszöntötte meleg szavakban az újonnan megválasztott elnököt, hangsúlyozva eddigi munkásságát és annak közhasznú eredményeit. Az iskolaszék, képviselőtestület és a temető bizottság megalakítása után a közgyűlés a lemondott Gidró Bonifác és Alapi Gáspár jegyzőknek hosszú és érdemes működésűkért jegyzőkönyvi köszönetét szavazott és dr. Alapi Gyula elnök indítványára dr. Aranyossy László távozó elnöknek három évi-tapintatos és az egyházközség javára szolgáló működéséért köszönetét mondott és ezt jegyzőkönyvébe foglalta. I iip fanéról napja. A tanítók magasztos és küzdelmes pályájának megbecsülése hovatovább több tért hódit napjainkban. Munkájukat nemcsak egyesek, de az egész közvélemény a legfontosabb és a leghatalmasabb államfejlesztő tényezők közé állítja. Működésük a béke nemes művészete, melyhez fogható nincs. Ha meggondoljuk, hogy az ő lelkesedésük teremti meg az ideálok kultuszát, a humanitást s ha megfontoljuk, hogy az ő kezeikbe tétetett le a jövő egész tőkéjének gyümölcsöztetése, hogy a gyermeksereg érzés világában az életnek tartalmát, eszmei tökéletességet adó kincseit helyezzék el: úgy a maga fenségében átérteni tudjuk a tanítóság megbecsülhetetlen munkáját. Illő dolog tehát, . akkor, amidőn a magyar tanügy munkásai a ; magyar kultúrái védelme jegyében kiépítendő I országos egyesületük alapkövének letétele vé- 1 gett május 12-én Komárom ősi falai közt öszszesereglenek: a magyar közvélemény lelkes szeretele és megbecsülése fogadja őket. A mostani viszonyaink között minden komolyan gondolkodó ember tudatában van | annak, hogy a közös érdekek védelme az erők egyesítését teszi szükségessé. A nemes gondolat, hogy a magyar tanügynek itt élő minden rendű és rangú munkása egy országos egyesületbe tömörüljön: szorosan vett tanítói érdekeken túl a magyar hullucának is igen fontos érdekévé vált. Önként adódik a cél, hogy az itt élő magyar tanerőkben keil, hogy erősebbé váljék az egybetartozás tudatossága; s hogy legyen egy szerv, melynek keretében ez a tudatosság állandóan meg is nyilatkozhassék. Az a nemes ügybuzgalom és lelkes szeretet, mellyel a magyar tanerők a szervezés gondolatának megvalósításához fogtak, jóleső érzéssel töltheti el a magyar kultúrának minden igaz barátját. Mert hiszen, akikben ily lelkes szeretetet és hitet látunk, azok a magyar kultúra istápolásánál a maguk erejét és kedvét is át tudják majd plántálni annak a tanulóifjúságnak leikébe, melynek feladata lesz ezt a kultúrát tovább fejleszteni, öregbíteni. A nemes ügybuzgalom helyezze a kiépítendő egyesületet olyan önálló alapokra, I amelyen a maga erejére támaszkodva biztosan ! megállhasson. Vezesse siker a naggyülés fáradozását a tekintetben is, hogy szerencsés kézzel választhassa meg vezetőit, akiknek okos és erélyes irányításával minden jogos kérelemmel öntudatosan állhassanak elő, tudják képviselni az egyes tag érdekeit, védelmét s féltő gv ndossággal őrködhessenek az egyetemesség, a szervezet nagy és szent ügyeire. Kívánjuk, hogy a kartársi szolidaritás és az egyesült erők alapján kiépített országos egyesület valóra váltsa a hozzá fűzött reményeket s nemes példájával és hasznos tevékenységével szolgálhassa a magyar közművelődés szent ügyét. (v) Képkiálliíás a kultúrpalotában. — Csallóközi Ferenc gyűjteményes kiállítása. — A Jókai Egyesület pünkösd ünnepére művészi meglepetést tartogat számunkra, ekkor nyitja meg a kultúrpalota előadó termében Csallóközi.(Hoiczer) Ferenc gyűjteményes képkiáliitását. Csallóközi Ferencet sokkal kevesebben ismerik, mint művészete azt megérdemelné. Ez a művészet iskolához nem kötve hajóját, tört magának utat és a művész, aki Münchenben tanult,'mint kiforrott egyéniség jelenik meg előttünk. Nem a sablónok embere ő, de keresi az eredetiséget felfogásban és színekben egyaránt. Ecsetkezelése széles és erőteljes eszközökkel ér el kiváló hatásokat. A közönség minden esetre a művészi felfogás uj oldalát ismeri meg ezekben a képekben, amelyek közül — már előre megjövendölhetjük — sok fog vevőre találni. A művésznek, aki most Nemesócsán rendezett be magántk nagyszerű műtermet, körülbelül 80 képe kerül bemutatóra, köztük nagy vásznak is. Mindenesetre lesz vonzóerejük és a kulíurpalotát nem fogja elkerülni senki se, aki a képző művészetek iránt fogékony érzékkel bir. A képek jegyzékét lapunk jövő számában közöljük és ajánljuk a kiállítást műértő és müpártoló közönségünk figyelmébe. esetleg már május 15-ikétől szállít a kurtakeszi gazdaság Ajánlatok oda iatézendők. 224
