Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)
1921-04-30 / 35. szám
4. oldal. ,Kofflferi)ffii Ltapote 1921. április 30. sági általános sztrájk hatalmi vagy politikai kérdések és ürügyek miatt provokálja az elfenszervezkedést. A gazdasági sztrájk egyébbként kudarccal végződött, mert sem általános nem volt, sem a munkások anyagi helyzetén nem javított semmit sem. Amit a gazdák a sztrájk után megadtak, azt már a sztröjk előtt is megkapták a gazdasági munkások. Ennek a leghatékonyabb eilenpróbája lenne, ha a gazdák a Srobár féle kollektiv szerződéshez szigorúan ragaszkodnának, amire azonban nem kerülhet a sor, mert ez a mai jövedelmeket jelentékenyen leszállítaná a gazdasági cselédek és munkásoknak. Az erőpróbában, melyet Moszkva diktált, a munkásság bizonyult gyengébbnek. De nem kisérte ezt a mozgalmat sem a más foglalkozási ágak rokonszenve, sem az ipari munkásságé, amelynek bőrére mehetett volna a dolog. A termelés rendje a gyomor kérdésével függ össze és ez semmiféle termelő szövetkezet, kollektiv szerződés vagy üzemszocializálásra nem hajlandó. Ellenben visszakivánja azt az időt, amikor bőség és olcsóság volt és a gazda is, a munkás is mag volt elégedve munkája eredményeivel és nein álltak egymással szemben mint ellenségek. Benes, az antiszemita. j i A Ruszinszkői Magyar Hírlap írja: A „Deutschpol. Arbeiteliege közli: G. H. : A csehszlovák köztársaság keltezésének most erősen felszínen lévő kérdéséhez a köveikezőket füzzük: a köztársaság mozgalmas kezdetéről ■ sok részletet beszéltek már a bámuló világnak, mégis egyes fejezetekre a hallgatás fátyola bo- 1 rul. Ezt szellőztetni kell egy kissé, hogy tiszta képet nyerjünk azon változásról, amely az újonnan alapított „Práger Presse“ publicistikai ma- j gatartásában is kifejezést nyer. A hivatalos közleményekből eléggé ismeretes, mily nagy fáradt- j ságába került dr. Benesnek, hogy a cseh irredenta és függetlenség gondolatát Parisban népszerűvé tegye. Kevésbbé ismeretesek azok a nehézségek, melyeket le kellett győznie, mielőtt Párisban tevékenységét megkezdhette volna. Jóval Párisba érkezése előtt, voltak ott emberek, akik a csehek érdekében dolgoztak. Mindjárt a háború elején alakult egy bizottság ott élő esetiekből, amelynek élén három ember állott: Freund Deschamps, Czergack ás Wedeles. Fontos megjegyezni, hogy az első és utolsó zsidó. Freund Deschampenak, aki neje révén rokonságban van Poincáréval, összeköttetése volt Franciaország vezető köreivel, amelyek által bizottsága érvényesüléshez jutott. Sok előnyt eszközölt ki a csehek részére, minek viszonzásául a bizottság ösztönzésére 1000 cseh jelentkezett francia szolgálatra. Ennek a bizottságnak már jelentékeny tekintélye volt, mikor dr. Benes Párisba érkezett és látnia kellett, hogy a nevezett három ur, mint a cseh függetlenség előharcosai, az állam alapkövén már elhelyezkedtek. Azonban dr. Benes leszállította őket onnan éspedig oly eszközzel, mely hatalmának megfelel. Alig hogy a helyzetet Párisban megismerte, már kevesebbet beszélt a cseh függetlenségről, mint arról, hogy a zsidók Csehországban schwarcgeld hazafiak, a cseheket denunciálják és Ausztria részére dolgoznak. Ennélfogva a zsidókban neiw lehet bizni. Jól spekulált. A bizottság ingadozni kezdett, feloszlott, hogy Benesnek helyet csináljon. Benes később is hü maradt az antiszemitizmushoz, mely által sikert ért el. Következetesen belépett az antiszemita nemzeti pártba és az antiszemita Cseské Slovót választotta leibjournáljává. De bekövetkezett az internacionalista fellépés ideje, különösen pénzügyi dolgokban és ekkor kitűnt, hogy az antiszemitizmus nem válik mindig előnyére. De Benes tudta a módját, miét kell átalakulnia és liberális szint öltött. Az ő lapja a „Práger Presse“ minden egyéb, csak nem antiszemita, de nagy buzgalommal igyekszik a német zsidókat a maga részére megnyerni és a külföldön liberális benyomást kelteni. Ezért nem lesz hiábavaló dolog a párisi napok ezen epizódját, a köztársaság megalakulását, a feledésből kiragadni. Színészet városunkban, A viszály nem csak törvényt ront, hanem haragot is bont. A mostoha körülmények, helyesebben a magyar kultúra halálos ellenségei, magukat a minisztereknél is hatalmasabbaknak képzett referens urak, akik, miniszter hátamögött fütyülve rendeletekre és különösen a Szentgermainei és a trianoni békében biztosított kisebbségi jogokra, a magyar színészet megfojtására törekedtek. Kimondották, hogy Sziovenszkóban csak egy magyar társulatnak engedik meg azt a kegyet, hogy rosszakaratú intézkedéseik jóvoltából itt elpusztuljon, a tagjai pedig éhenhaljanak. Így aztán az itt működő két magyar társulat: Polgár és Faragó társulata éiethaiál harcot folytatott, hogy melyik legyen ez az egy társulat. Mathesius ur, a színházi referens kegye eleinte Faragó társulatára mosolygott és Polgár társulatának csak máról-holnapra, városról-városra (később már faluról-falura) adta meg a játszási engedélyt. No de hát — tekintettel arra, hogy a színházi referensekre is reáragad a primadonnák betegsége, a szeszélyesség és ma erre mosolyog, holnap ana, — a színházi referens ur kegye Faragó társulattól is elfordult. Vagy helyesebben mondva a tönkre í-ett Polgár társulata után most Faragó társulatát kelleit tönkre tenni. így kívánja ezt a megértés és az állandó közeledés politikája. Faragó társulatának Pozsonyt és Kassát biztosították eleinte. Faragó ehhez képest kibővítette amúgy is nagy társulatát úgy, hogy hetenkint 2—3 operaelőadást is tartóit. Egyszerre azonban jött a referensi jó indulat és megüzenték Faragónak, hogy a kassai szezont fejezze be, da Pozsonyba egyenlőre nem mehet, — ellenben — és itt jön a kegyek kegye — megengedik, hogy nagy társulatával, díszlet és ruhatárával, zene ének és balettkarával elmehet Somorjára, Dunaszerdaheiyre és afféle nagy világvárosokba, így pl. Komáromba is és valószínűleg az elé se fognak akadályokat gördíteni, ha a Mihola nagyvendéglőssel sikerül a helykérdés iránt megegyeznie, elmegy Gutára sőt taián Aszód pusztára is. Nagyobb városokba azonban nem teheti be a lábát. Nehogy azonban Faragó igazgató e kegy miatt örömében kibújjék a bőréből és nehogy Polgár mégjobban el legyen keseredve, hogy a Faragó a színházi referens papa kedvence, — ugyanakkor ugyanarra az apró-cseprő helyekre játszási engedélyt adtak a már előbb faluzásra kényszeritett Polgártár! sulatnak is, úgy okoskodván:, a magyar a magyarral úgy is verekszik állandóan, a turáni átkot ezen a téren is ki kell alapo■ san használni, hadd veszekedjék e két szintár; salat, ha mind a kettő ugyanazon időben egy : helyre akar menni játszani! Ezek azok az előzmények, amelyek a két . társulat között a viszonyt kiélesitették, de viszont az éppen ebből folyó kényszerítő körülmények békitették is ki őket. Mivei az itt élő másfélmillió magyar részére csak egy magyar társulatot engedélyeztek, a két hadilábán álló tárj sulat békejobbot nyújtott egymásnak és elhatározták, hogy fuzionálni fognak, a két társulatból lesz egy társulat. A napokban volt alkalmunk Iván Sándorral, a Polgár társulat titkárával beszélni, j Még a fúzió megtörténte előtt Polgárék hamaj rosan vidékünkre jönnek. Komárom és Érsek| újvár lesz az állomásuk. Ahol hamarább kapt nak megfelelő helyiséget, oda mennek előbb, így nem lehetetlen, hogy május hó közepén már városunkban lesznek. Ha azonban Érsekújváron sikerül megfelelő helyet kapniok, akkor csak Érsekújvár után jönnek városunkba I és a komáromi szezon 4 héttel később veszi kezdetét. A társulatot örömmel várjuk közibénk és a százév előtti magyar színészek nimbuszában látjuk őket felénk közeledni, mert ők is csak tengődve, koplalva és nélkülözve járják be a magyarlakta vidékeket, hogy terjesztői legyenek a magyar szónak, magyar éneknek, magyar dalnak és magyar zenének, akiket a nélkülözések réme se tud innét elriasztani és kitartanak mellettünk és az itteni magyarság kultúrája mellett. Illő dolog, sőt kötelessége a magyarságnak, hogy támogassuk őket. , A koraszülött ápolásáról, j Előadta az önkéntes védőnők oktatása alkalmával* Weisz S. dr., munkáspénztári főorvos. Igen t. Hölgyeim! Amikor védenceiket felí keresik mindennapi Útjukon, sajnos, nem min; dig találnak jól fejlett, erős hanggal ordítozó j gyermeket, nem ritkán koránszülött, életgyenge csecsemőt lesz főfeladatuk a legveszélyesebb első időn át segíteni. És a koraszülöttség nem is oly ritkaság, ahogy hinni szokták, bizonyítékul szolgáljon néhány alábbi adat : A moszkvai lelencházban 100 újszülött közt 5 a koraszülött, a müncheni szülészeti klinikán 100 közt 13 a koraszülött, a párisi clinique Tarnier-n 100 közt 11, a párisi Maternitén 100 újszülött közt 15 a koraszülött. A koraszülöttségnek többféle az oka: az anya nagyfokú testi kimerültsége, nagy teher emelése, gyakori oka meg az ikerterhesség. Igv jelenti Miller, hogy 3380 ikerterhesség közül 2048 járt kőraszüléssel, tehát 60%-ban. Igen gyakori oka az anya vérbaja, súlyos veselobja, tüdőgümőkórja, súlyos szivbántalma; a heveny ,ertőző bántalmak közt a vörlieny az, amely igen gyakran vezet koraszülésre; a tüdőgyulladás eseteinek 2/3-ban koraszülés következik be. Az idült mérgezések közül a foszfor-, arzén-, higany- s kiváltképen az ólommérgezés az, amelyek ideje előtt szakítják meg a terhességet. Ha az okokat végignézik, hamarosan észreve» szik, hogy különösen a munkásnőt veszélyezteti a koraszülöttség, részben a terhesség előrehaladt állapotában is ránehezedő súlyos munka révén, másrészt a felemlített ipari mérgezések folytán. Azt már tudják, t. Hölgyeim, hogy az érett újszülött fi kb. 3400 gr., a leányka 3200 gr., előbbi hossza 52 cm,, utóbbi 50 cm. Ezen számokkal szemben a koraszülött méhé'elének ideje szerint, ha a terhesség 27. hetéből való 1140 gr.-os, 35 3 cm. hosszú 29. „ „ 1575 396 „ » 31. „ 1975 f> 427 „ n 33. „ „ 2100 J9 43 9 „ » 35. „ „ 2750 yj 47'3 „ n 37. „ „ 2875 » 48 3 „ n Ezek azonban csak általános számos esetből leszűrt számok, mely faj s az anya tápláltsága szerint változhatnak, tehát csak uíbaigazitásul szolgáljanak. Jellegzetes a koraszülöttre, hogy a lehűlésre rendkívül érzékeny, ha nem védjük eléggé, a testhő 32°C-ra száll alá, sőt mélyebbre is. Általában mondhatjuk, hogy a koraszülött testének hőfoka annál alacsonyabb, minél éretlenebb s minél inkább életgyenge. Könnyen érthető! Minél kisebb a gyermek teste, annál nagyobb az összfelülete tömegéhez viszonyítva, ez egy elismert általános fizikai tény. A nagy felületről pedig a lehűlés gyorsabb. Ha meggondoljuk, hogy a koraszülött fizikai hőszabályzó" központja még fejletlen s hogy a vegyi hőszabáí7zás — a táplálék elégéséből eredő — az emésztőszervek alacsonyfoku fejlettsége miatt sem jelentékeny, akkor megérthetjük a koraszülött hőveszteségének rendkívüli veszélyét. De a koraszülött hiányos táplálékfelvétele s ennek hiányos asszimilációképessége még az energiaegyensúlyt is felborítja, ez negatívvá válik: a gyermek súlyából vészit. Ha már az érett gyermek szervei tökéletlen fejlödésüek világrajöttekor, ha azok működése lassitott, mennyiségileg is jóval a rendesen alul áll, annál inkább lehet mindezt a koraszülöttről mondani. Sokat alszik és méiyen, idegszervezete könnyen megbetegszik. Vérének kevés hajlama van megalvadni, ezért vérzik el könnyen, különösen a köldökvérzésnél. Légzése felületes, a tüdő nem tágul ki teljesen, hangja erőtlen. Az emésztőcsatorna fejletlen, nehezen szopik, gyorsan kifárad, állandóan eldugult. Bőre piros, magzatpehellyel borított, a köröm még hiányzik, vagy puha és nem éri el az ujjkupot, a rendkívül vékony bőr könnyen sérül, különösen a bokán és a lábsarkon. Fontos, hogy nagy hajiammal bir a fertőzésre s ebbe belepusztul, ha éri. Rendesen a bőr és a nyakhártya apró sérülései, a gyomorbélrendszer megbetegedései s a köldökleválás képezik a fertőzés kapuit. A tapasztalat azt mutatja, hogy a terhes-
