Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)

1921-04-13 / 30. szám

Segyvenbettedik évfolyain. *—■—— -----~----------------------30. szám. Szerda) 1921. április 13. KOMÁROMMEOYEI KÖZLÖNY r;iwj!j ■!»■»*.MJM' ■■ I- 1 "■! ■■■■■ ■ ■■■w.iiij ■» ml III njni ■■■■■i m. Előfizetési ér Caeb-szlovák értékben : Helyben és vidékre postai szétküldéssel: JÉgés« erre 60 K, félévre 30 K, negyedévre 15 ¥. Egyes szem arat 70 fillér. Politikai lap. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: SARANYaY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 23., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak sth. ktildendéi. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden szerdán és szombaton. IBS Mii ügy látszik, nem talál visszhangra Magyar­­országon, ahol azt a legnagyobb gyanúval fogadják. Valijuk be őszintén, hogy ez a gyanú a demokrácia-ajánlattal szemben teljesen jogosult is. Ez a demokrácia csak köpönyeg, amely alól kilógnak a reakció lólábai, amely mig egyrészt a nemzetisé­gek elnyomásával, nyelvi, faji, kulturális és gazdasági szabadságaik elkobzásával dolgozik, másfelől a legteljesebb politikai elnyomatástol sem riad vissza. Céljának elérésére szolgáé eszközök: a statárium, a katonai diktatúra, melyet liberális és demokratikus szellemtől áthatva törvény­hozási utón állandósítani szeretne Bénes és t társasága, fegyverei a gyülekezési és politikai egyesülési jog teljes elkobzása, ami a gyarmati népek alkotmányainak felel meg, a leg.'eljesebb önkény, melyet internálások, egyoldalú besugásokon ala­puló letartóztatások, az egész detektív rendszer és a cenzúra tesznek nyilván­valóvá. Ha csakugyan nem kér ebből a mintából árut Magyarország, úgy ezt tel­jesen meg tudjuk érteni. Igaz, hogy ezek kizárólag a nemzeti kisebbségek kedvez­ményei, az úgynevezett „kisebbségi jogok14 gyakorlati végrehajtása. Amily erélyesen csörteti a casus belli kardját Benes ur a kis Magyarországgal szemben, amily mohósággal szervezett el­lene kis antantot támadó szándékokkal minden népszövetségi elv nagyobb dicső­ségére, oly kevéssé mutatja ezt az erélyt a mesterségesen kitenyészelt kommuniz­mussal szemben, mely állami protektorá­tus alatt nőtt meg és nyújtotta bele gyö­kereit eléggé szétágazóan az állam tala­jába, úgy, hogy elég erősnek érzi magát arra, hogy többé ne titkolja Moszkvával való kapcsolatát. Ámde Benes is tartogat egy-egy kibúvó ajtócskát, melyen át ki­evezhet a kommunizmus vizeire, ha az csakugyan elönlené a Kárpátok alját. Po­litikai gyűlést tartani a világért sem sza­bad magyar pártnak, mert ettől a katonai diktatúra hajaszálai talán az égnek mered­nének, de Léva télé felvonulhat tízezer ember egy kis proletárdiktatúrát csinálni Ízelítőül. Benes a kis- és nagy antant kard­ját csörteti a Habsburgok ellen és Ma­gyarország ellen, ha az a Habsburgokat restaurálná. A kis csonka Magyarország­gal szemben ez talán nem is olyan nagy dicsőség és eihissziik, hogy hat nagyobb állam csakugyan teljésen le tudná győzni ezt a kis átiamocskát, mely egyelőre el van foglalva talán nem is a királykér­déssel , ami végre sem olyan igeii sürgős, de a talpraáil.issal és a meggyógyulással, ami sokkal fontosabb és sürgősebb neki. Benes kardját minden megragadható al­kalommal Magyarországnak szegezi, bizo­nyára a kitűnő szomszédi viszony ápo­lása céljából. Ez a kard azonban a hü­velyében van és nem tudjuk egész biz­tosan, hogy a nemzetgyűlés kétharmad­része ki akarja-e onnan húzni, avagy azt találja kijelenteni, hogy a' szomszéd Magyarország belügyeibe nein kíván bele­­| avatkozni. Úgy hisszük, erre nem is ke- i rüihet a sor. Magyarország a kétségtelen ; konszolidáció utján van és bizonyára ; meg fog erősödni, valutája javul, termé­­j szeti é.-i nemzeti erői a kijegecedési fo­­j Jyamatot gyorsan fogják benne megin­­! ditani és befejezni Hogy ezt a nagy ha­­; talmak is kezdik belátni, annak hü tükre j a világsajtó, amelyből a legellenségesebb | francia sajtó is, mely állandóan pereátot ; kiáltott a kis Magyarország felé, olyan : búrokat kezd pengetni, hogy a trianoni j béke a nagyhatalmak »tragikustévedése*. Benes Magyarország belső bajaival | szemben a köztársasági államformát kí­nálja fel orvosszerül, amit Magyarország úgy látszik, teljesen elutasít magától. Van is reá elég oka. Látjuk a nagy Német­országon, a kis Ausztrián és láthatjuk ezen a republi-kán is, mely köztársaságok suiyos teherrel nyergükben lovagolnak a népek versenyében. Ez a súlyos teher a bolsevizmus, melyen Magyarország már átment és még egyszer nem kér belőle. Ezért ragaszkodik szinte teljes egyértel­műséggel Magyarország a királyság állam­formájához, mert abban látja a tekintély, a rend és a konszolidáció biztos zálogát. Magyarországon a köztársaság hívei csak az elenyészően kis százalékot - tevő ipari munkásság egy kis részéből és a — bécsi magyarokból kerülhetnének ki, a falu, a föld népe, a magyarság gerince és izma, az ország anyagi jólétének emeltyűje, mint egy ember áll a királyság mellett. A demokráciát hitünk szerint is fel­tétlen bele kell vinni a közéletbe és azt ezzel a friss vér keringésével kell betölteni. Az angol is demokrata felfogásában és élete egész berendezésében, bár királyság­ban él, királyával, aki csak uralkodik, de nem kormányoz és főleg nem politizál, teljes összhangban él. Ez a példa elég jó Magyarország részére, melynek alkot­mánya az angoléval egyidős, királysága pedig régebbi. A demokráciában mi is az egyenlő jogokat keressük, mely u dofgozók között külömbségéket nem tesz, azokat nemzeti­ségek szerint nem osztályozza, nem kii­­lömbüzteti meg foglalkozási ágak szerint az embereket és érvényesülésüknek nem szab gátat a nemzetiségi külömbséggel, hanem annak szabad teret enged minded vonalon, egyforma mértékkel mér, néni úgy, hogy egyik népfajnak autonómiát ad, a másiknak pedig statáriumot és katonai diktatúrát, Ij.yen demokráciát csakugyan el kell utasítani nemcsak Magyarországnak, de mindenkinek, akinek lelkében a jog, tör­vény és igazság gondolata él. Balegh Elemér. Az uj ref. püspök. , Reform. Egyházunk alkotmánya, önálló­sága és hitéletének zavartalansága talán soha, j még az osztrák abszolutizmus idejében sem' állott oly gyönge lábon, mint napjainkban. Erős beavatkozást jelent egyházi életünkbe és ön­­kormányzatunk gyakorlásába már a teljhatalmú miniszter 5411,920. számú rendejete is, amely a magyar ref. egyháztól való teljes elszakadást, valamennyi egyházi és világi tisztviselőtől a hüségeskü letételét, a lelkészjelölteknek gimná­ziumokban és theol. akadémián kiképzését kö­veteli, de kilátásba helyezi összes iskoláink államosítását is. Mindezek olyan követelések, amelyeket okkal-móddal még meg lehetne ol­dani. azonban sokkal nagyobb veszedelem fe­nyegeti az egyházat abban a törvényjavaslatban, amely már a prahai törvényhozás előtt fekszik és nemcsak az állam és egyház teljes szétvá­lasztását, de az egyházi vagyon teljes elvételét is célozza. Nem szükséges bővebben fejtegetni e veszély előrelátható következményeit; az anél­kül is meggyöngült vallásos érzés és hithüség nagyon könnyen összercppanhaína e csapások alatt és az ősi egyház, az állam életére min­denkor jótékony behatással levő egyház össze­omlására vezethetne. Ily szomorú jövendő előtt állva mondotta ki a dunántúli ref. egyházkerület szlovenszkói részeinek ez év jan. 27 iki közgyűlése a magyar egyháztól való elszakadást és a külön szervez­kedést, a kér. tisztviselők megválasztását. Mi­után Németh István püspökünk másfél év óta állandóan Magyarországon tartózkodik és nincs is kilátás arra, hogy visszatérjen, szükségessé vált első sorban a püspöki szék betöltése. A gyülekezetek többsége, amint múlt számunkba^ már hírül adtuk, e díszes és nagy jelentőségű tisztségre a pozsonyi egyház nagytudományu és közbecsülésben álló lelkészét : Balogh Elemért választotta meg. Már békében is egész embert kívánt a püspöki szék, hát még mennyivel 4L Komárno, Nádor-utca 3. és 48. szám. Mindennemű ruhaneműeket, bútorszöveteket, függönyöket stb. fest és tisztit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom