Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)
1921-03-26 / 25. szám
1921. március 26. munkájáról tájékoztatta a választmányt ezután.,. Hetenként egy este, a kör előadásokat rendez. Szavalatok,, ének, zeneszámok töltik be az estély műsorát. A kör vezetője tart előadásokat az irodalomról, verstanról, szavalás módjáról stb. Hogy milyen munka kedve van a fiatalságnak, bizonyítja az, hogy szintén a tagok óhajára alakult, 12 tagból álló vonós kottista zene banda táti esténként próbákat és már oly szép haladást tud felmutatni, hogy a közel jövőben a nyilvánosság előtt is szerepel- \ hét. A sport szakosztály felállítására vonatkozó j indítványát a választmány elfogadja. Valamint ; az engedélyt megadja ahhoz, hogy tánctan- ’ folyam rendeztessék. Bejelenti, hogy husyét • •második ünnepén, az önképzőkör a „Kérők“ i cin ti vígjátékot fogja a nagyközönség részére ? előadni. . ! Ezután a választmány kiegészítését kérte j Az egyesületben vezető szerepet betöltő Gosz- j tonyi Nándor bencés tanárt, választmányi íaggá | választották. Előterjesztésére a választmány, dr.; Vittkó Rezsői és Ipovitz Józsefet az egyesület tiszteletbeli tagjaivá választotta meg. Utóbbinak köszönetét mond az egyesület helyiségébe bevezetett villany világítás érdekében történt támo gaíásér*, valamint gyártelepéről az ingyenes j világítás adásért. j Jegyzőkönyvi kös öneteí szavaz és a családnak tudomására, hozni kívánja továbbá azt, hogy néhai Korén József 500 K ás takarékpénztári betétkönyvvel anyagi támogatásba részesítette az egyesületet. Más, szorosan az egyesületet érdeklő ügyek letárgyalása után, a választmány teljes megelégedésének adott kifejezést az egyesület rnükö- j dését illetőleg. , A fentiekből látjuk, hogy milyen kornóiy, kulturális működést fejt ki ezen ifjúsági egyesület s ha ez így folytatódik, nem fényük magyar kuhuránk eddrgi csorba lanságát, meri latjuk, hogy igenis vannak ifjúsági egyesüle teink, amelyek nem «másnak, hanem csupán'a magyar kultúrának szentelik működésűket. Ne zengjen jnost Halleluja. Ne zengjen most Halleluja, Hallgasson az ének, Mikor könnyet, sir a gyermek, S zokognak a vének, Mikor hitünk porba döntve, Reménységünk távol, Ne zúgjon a szent zsolozsma Nagy feltámadásról. De ha eljön Messiásunk, S hitünk újra éled, Hogyha hoz még szebb időket Számunkra az élet, Majd ha egyszer testet ölthet Egy nemzetnek álma, Viiág reng a Feltámadás Dicső himnuszába. Komáromi levelek, Kedves Olvasók! Tudom kedves olvasóim, hogy a husvéf számba nekem is, mint jól nevelt Faunak, illik valamit Írnom. Szeretem ezt a rovatot, mert itt agyba főbe leszólhatok minden ismerősömet, az illetőnek még fanyarul mosolyogni is illik hozzája. Itt, ebben az én rovatomban a menyasszonyról nem kel! azt hazudni, hogy bájos művelt és házias, amikor egész város tudja, nogy csúnya, mint az éjszaka, ostoba, mint a liba és a vőlegényfogó vacsorákról is csak hazudta, hogy ő főzte, — hiszen lekozmásit mindent. Ebben a rovatban nem kell azt hazudnom, hogy milyen deli legényekből áll városunk arany ifjúsága, amikor nyilvánvaló, hogy az se nem arany, se nem ifjúság és csupa trikó meg f csupa vatta az ebadta és az ifjú évek könnyel- j müségei okozták bajok miatt ugyancsak a sarkára kell állnia az orvosi tudománynak, hogy az emberroncsok tovább is hordhassák az élet terhét. — Itt, ebben az én rovatomban nem kell minden elhunyt uzsorásról és embernyuzó láncosról azt írnom, hogy messze vidék osztatlan részvéte kisérte ki a nagy emberbarátot utolsó . útjára. Itt nem kejl azt írnom a leghülyébb szónoklatról, hogy. a fölszólaló magas Lapok* 5. oldaL ztekér, ecQs/ogcoÁ megőrzése, íegueszede/meseóó eÜenségüki a, szegscar m síkezes leküzdése hhséséges, ha. hasz72áéank pereme 3LÉMJ? Hő ) •3 • •>J \> < ’S 'i ■ ■*< röpíti, költői hasonlatokban gazdag beszéde magával ragadta az egész, hallgatóságot. Itt, ez az a szent berek, ‘ahol nem keli hazug udvariassági formák között egymás előtt hajionganunk, amikor úgyis azt gondoljuk egymásról, hogy pukkadj meg a .neved napján, stb. (Többször nem mérem kiírni ezt a „Sib“-t. mert egy bájos olvasóm, aki jó órában !e' gyen mondva — most nem haragszik szegény j öreg Faunra, erre a három betűre réínségesen j fölinérgesedik.) A múltkor berni óboroiiam ?. városban. A j Nádor -utcán csak ‘úgy nyüzsgőit a nép. Egyí mást kerülgették, horzsolták, taszigálták-, íökdösték, taposták, 'köszöntötték, leszólták, lemosoiyogták, lekicsinyelték az emberek. Ezt nevezik a civilizálták sétának. Itt nem jó! érezj lem magam. "Gondoltam, v'áiami csendesebb j helyre megyek s bementem a moziba. A város | összes cigány és koldusgyereke rongyos, pisz| kos ruhában mind végig nézte az előadást. ; Nappal alázatos képpel koldulnak az utcán, \ este azután elmozuzak. Szop tőlük! Ezek a ; kuiiura magas fokán alti koldusok. A páholyokban itt és ott is összesimuló j párok ültek, akik nem szívesen vették, ha ei- i szakad, a film és világos lett a nézőtér. Ezek | részére egy figyelmes mozis is megtehetné azt j az újítást, hogy a felvonás vége előtt ilyen fel\ Írási vetittelne a vászonra: „A nézőtér két perc j alatt viiágos lesz. Far centiméternyivel odébb j üljön szomszédnőjétől. A hölgyek siessenek ■ frizurájukat rendbe hozni “ Mozi után a plakáton kiadott parancs | szerint káveházba mentem. A kávéház már í akkorra televol; népséggel és katonasággal. A I nők túl rövid szóknyácskákban ültek s amint | keresztbe rakták lábaikat, a rövid szoknyácskák i meg többet engedtek a selyemharisnyákba í bujtatott lábakból kilátszani De ez nem csupán a rövid szoknyácskákon múlott, hanem igen sok nőn lehetett látni, hogy ők maguk akarják igy. A blúzok erősen ki voltak vágva, de amit eltakartak, az is kilátszott, valahányszor a hölgyek előre hajolva beszélgettek a \ szembe ülő férfiakkal. Azok aztán a kivágáson l túl jó messze belátlak. A nőkön látszott, hogy | tudják, hogy a férfiak beléjük néznek, de úgy | mutatták, mintha mit se tudnának, de annál többet hajollak előre a szembe ülők felé. A szomszéd asztaloknál a férfiak borzalmas megjegyzéseket tettek a rövid szoknya alól kilátszó iábakra, térdekre, a kivágott blúzokra és azok viselőire egyenkint és összesen. Ilyen megjegyzéseket minálunk a részeg kondások szoktak tenni a legutolsó kurfakocsmában, de onnét ki is szórják őket e beszédek miatt. Hát persze ez a civilizáció, — ehhez nem értek én, vén kóborlója a réteknek, mezőknek és az erdőknek. Én már nagyon elmaradtam a kortól. A cigány persze húzta a különböző nótákat. A Három a kislány bájos „Türeknet- Ien“-jét: A szélnek ezt szeretném sírni el, Az égre csillagokkal írni fel, A rétre száz pipaccsal vetni rá, A napsugárra ezt nevetni rá: t - ' ' ' 1 "■ .... I>^ " (Es millió fa vé törzséb vágnám. Rád várok én, rád várok én. ' : Te légy a párom, •, Várlak drágám ! . ... De nem sokáig ringathatni a lelkűmet ebbe a gyönyörűséges dalban, mert az Ez a tánc egy elsőrangú tánc meg a '■ hülyeségek kizökkentenek belőle! Szinte bántó, hogy utána mindjárt ez következik: •; Koldus magyar temetőből jöttem én, jöttem én., majd a Pillangó főhadnagyból: Vén diófa levele, Mondd a párom szeret-e ? következik, de jaj, oda a jó ízlésnek, mert a Vasárnap várom a bakámat, meg Jobb láb, bal iáb Jaj de nehéz, Ez az fí iési ? ■ követi. Meg szerencse, hogy a i Köröttem csendes, néma éj, • A nagy világ pihenni tért, Epeszt, epeszt a szenvedély Eg, édes forró csókodért! Oh mért vagy másé? Oh inért vagy misé? i kissé a melancholiába ringat vissza. Ezt követi j az Ányos Laci . Nem én tettem hűtlen hozzád, Te‘ csaltál meg engem. j nótája és a tuliimonádés Egy ablaknál állj meg cigány, j amelyet a • szomszéd asztalnál egy túldekoltált ! leány Te csak szeress, dalolj nevess, í szöveggel dudorasz.« Oda van. az egész társaság, amikor ezt a I vértelen nótát huzza a cigány: Esti fény, Lámpa fény, Örökre szivembe zárlak én. Légy enyém, oh lámpa-fény Csillogó tündén fény. | Ellenben semmi hatással nincs a lúldekoltál-j takra ez a gyönyörű magyar nóla: Vasra verve visznek engem a megyeházára, j Ablakából kitekinget az alispán lánya, Kék szeméből hull a könnye babos kötőjére; Én Istenem mért is néztem a betyár szemébe! Ez a megsiratni való magyar nóta hidegen j hagyja a kávéházi vendégeket, ellenben a i Gróf Rinaldó operett szerencsétlen Kávé, kávé, babkávé i j:i ütemszerü mozgásba hozza a selyemharisnyás | lábakat, és az egész kávéház: „Jaj be bájos!“ í sóhajba tör ki, amikor azt húzzák: Ősszel megkönnyezünk minden szomorú kis dalt» j Jó, jó, hat ez is szép dolog, bár kissé édeskés, 1 de ami aztán következett, azt már nem bírta j tovább esztétikai idegzetem. A cigány elkezdte huzni a „Linát*,' aztán a „Nyomd meg a gombot!“ kezdetű dolgokat. Erre az én selyemharisnyás hölgyeim kezeikbe kanalat ragadtak ée a vizes poharakon ütötték ki a taktust. Eleméi ben volt mind valamennyi. Szépen kimentem a Dunapart felé. Valahol' * a Gül Babából énekelte valaki:
