Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)
1921-03-26 / 25. szám
»Komáromi Li.<v»ol>.« «'/ÍN március á6 B. úidfel. ______________.____.„—. Ott tál a rácson! , Haj, szebb világ van. Amelynek írzem börös illatii. De mára elég volt a sok melódiából, j Hazamentem. Lefeküdtem s azt á'mcdtam, hogy j •operettet írtam, de a premieren megbukott a i darabom, a közönség megakart lincselni, tie erre szerencsémre és azok szerencsétlenségére, akiket ezentúl fogok még leszólni... fölébredtem. Viszontlátásra kedves olvasóim. 'Faan. A pravoszlávok hús vét ja. Ismeretes az a nagy vallásosság, mely az ♦rósz népet jellemzi A pravoszláv egyház oly erővel tartotta fogva a legutolsó időkig a lelkeket, hogy dacára a két nagy forradalom romboló hatásának, még ma is törhetetlen ragaszkodással viseltetik az orosz nép egyházához és annak tanításaihoz. Az, hogy az egyház birtokainak nagy részét a bolsevikok megszüntették, csak külső erejében csökkentették a rnetropo- 1iták és pópák hatalmát, lelki vonatkozásban vajmi kevés változást idéztek elő. Az orosz nép lelkivilágát a vallás kormá•oyozza, vakbuzgó hittel csüng ősapái vallásán ts, életének minden fázisában, cselekedeteinek tendjében azok a tanítások irányadók, melyeket t lelkipásztorok véstek elméjőkbe és szivükbe. Az egyház által megszabott rengeteg böjtnap é9 ünnepnap az igazhivő előtt ma is a szigorú törvény hatásával jelentkezik, melyeket hűségesen be nem tartani — ha azok áldozatot követelnek is — a megbocsáthatatlan bűnök közé tartozik. A provoszlév egyház nemzeti célt is szolgált és politikai tekintetben főképen a cárok korszakában mind nagyobb, sőt sok esetben 4őntő befolyásra tett szert. Hatalma az orosz népnek nemcsak lelki irányításában vott félelmetes, de az ország sorsának intézésében is súlyosan érezhetővé vált. A szent s inódus, • "vagyis a legfőbb egyháztanács akarata egyetlen i egy országban setn érvényesült olyan mérték- j ben, mint Kelet e hatalmas birodalmában. Noha a világháború alatt a változó viszo- I nvok nem igen kedveztek az egyháznak, mégis ! azok az idegenek, akiket szerencsétlen sorsuk j orosz fogságba sodort, sokszor a legnagyobb csodálattal szemlélhették az orosz népnek egyházához és vallásához való tántoriihatlan ragaszkodását, mely külsőleg az egyház törvényeinek szinte babonás buzgósággal való megtartásában nyilvánult meg. És ennek a hányatott sorsú népnek tegszomorubb napjaiban bizot^yára megnyugtató érzést adott a vallásnak vigasza, melyre oly nagy szüksége volt s a amit a jövőben sem nélkülözhet. A pravoszlávegyház, mint államegyház természetesen különleges vezető-szerepet tölt be. Oroszországban a többi egyházak csak másodlagos helyre kerültek, a melyek egészen a cári rezsim 'bukásáig jelentéktelen pozíciót foglaltak el. A katholikus egyháznak püspökeit ugyan a pápa nevezte ki akkor is, de már ünnepnapjaik megtartásában az ó számításon alapuló pravoszláv egyházi intézkedéseket kellett követniök. A bolseviki tanácskormány ugyan a polgári életben kötelezőnek a Gergelyféle naptárt rendelte el, de az egyházi ünnepek megtartására nézve minden egyháznak fennlartotta a maga jogát. Így aztán ma már a nem pravoszláv keresztyének is megtarthatják ünnepeiket a maguk választotta naptár szerint. Az ünnepek megtartása a pravoszlávoknál természetesen fényes külsőségekkel jár. A sok tornyos templomok, melyekről az orosz városok nevezetesek, zsúfolásig megtelnek hívőkkel s az aranyozott szentek és metropoliták drága arcképeivel díszített csarnokban az áhitat szárnyain emelkedik Urához a hivő lélek. A pravoszláv templomok általában véve öttornyos monumentális épületek, melyek külső alakjukkal is imponálnak. A legkisebb faluból sem hiányzik a templom, mely csak ritkán kéttornyú. Az öt tornyos templomok az u. n, moszkvai művészet szabályai szerint épültek. A bizánci stilból fejlődött ezen épitési modor szerint a templom eredeti központi kupoláját, főkupoláját, — négy kisebb kupola veszi Sörül, melyekét gömbölyű alakra építettek és hengeralaku alépítményekre helyeztek el. A templom hatodik, rendszerint, mellé épített tornyában helyezték el a harangokat, melyeknek .különösen nagy szerepök van. A kisebb falusi templomok, fta kéttornyu3k; ezek egyike szintén kupolás, másika pedig a harangtorony. Magasan emelkednek ki A házak közül s mig városokban rendszerint ezüstös és aranyos kupolákat regyogtat á nap, addig falvakon zöldre, kékre, sőt téglavbtösrC festett tornyok törnek az ég felé. Ezekben a tornyokban nem húzzák a harangokat, hanem ütik, minden ütésre búgó kongás keletkezik s az első pillanatban azt gondolja az ember, hogy valami veszedelem van, azért verik félre a harangokat. A zengő mély hangot fokozatosan vékonyabb hangok követik és végül a csengetyük élénk csilingelése vegyül a hangversenybe, mely meglehetős nagy zajjal végződik. Nagyobb templomokban 8—10 harang hívja imára a hívőket, ilyen helyeken villamossággal hozzák mozgásba a harangütőket. Az ütők gyors lendületet kapnak és olykor megragadó harangjáték gyönyörködteti a távolról figyelőt. A pravoszláv egyháznak a legnagyobb ünnepe a husvét, Krisztus föhámadásának emlékezete. A hívek éjfélkor megtöltik a templomokat, hol a ragyogó ornátusban működő papok az alkalmi szertartást végzik. Mikor a pap eiénekli, hogy Krisztus föltámadt, — a harangok megszólalnak s diadalmas hangon hirdetik az igazság győzedelmét. Ugyanakkor üdvlövéseket adnak le miközben megindul a kőrmenet. A harangok mindaddig zúgnak, mig a hívők serege visszatér a templomba. Odahaza már husvét előtti szombaton nagy készülődés van. A szobákat zöld gályákká!, főkép fenyőágakkal, esetleg virágokkal föidiszitik, közöttük szentképeket helyeznek el s a házi kápolnát fölékesitik. Az asztalt megtérítik, kalácsot, gyümölcsöt, süteményt halmoznak föl rajta és italokat helyeznek el s a ki husvét napján a házba lép, szeretettel vendégelik meg. Az orosz vendégszeretet ezen a napon különösen kifejezésre jut. Az ismerősök alkalmi vallásos üdvözlete ebben a két szóban fejeződik ki: Krisztosz voszkresz! Krisztus feltámadt és a testvéries szeretet megnyilatkozásával megcsókolják egymást. A fiatalság ezt a kedves szokást az alkalomhoz képest szívesen is gyakorolja, noha ezúttal az öreg nénik csókját is viszonozni illik. Ez az alkalmi üdvözlés nemcsak odahaza, de künn az utcákon is csókkal történik. A harangoknak szerepe a harmadik húsvéti ünnepen kezdődik csak igazán. Kora reggeltől, késő estig megszakítás nélkül napokon át egyre zugnak. Aminek az az oka, hogy az egyház állal tett azon engedéllyel, hogy a húsvéti harangozásban minden hivő résztvehet, — igen sokan élnek és ebből az örömből föképen a serdülő ifjúság veszi ki bőségesen a részét. Megtörténik, hogy még a hét utolsó napján is zugnak a harangok Isten nagyobb dicsőségére. Hogy az ünneplés mulatságokkal és különböző szórakozásokkal van egybekötve, természetes, mint'ahogy az minden népnél szokásos. A különböző színekre (leginkább kék és ságára) festett tojások ott is divatosak, de a locsolást nem ismerik. Azaz hogy egy fajtáját igen, meri húsvéti nagy vendégeskedéseknél igen nagy mennyiségű szesz szokott elfogyni, torkukat locsolgatván azzal az ünneplők. Ez a locsolás békeidőben nagy méreteket öltött, de a háború alatt sem szűnt meg teljesen, mert bár szigorú szesztilalom volt, mégis a házilag készített, sokféleképen erjesztett itallal kárpótolták magukat. Usajka. HÍREK. Feltámadunk. Sokszor talán az evangeliomi asszonyokkal mondtátok: „Kicsoda hengeríti el nekünk a követ a sir szájáról?‘ Márk. XVI: 3. De kétségeskedéstek csak rövid ideig aggasztott, mert a hit keményebb a koporsó deszkájánál, erősebb a halálnál. Hallelujah! Hallelujah! Jött egy eget és földet rázó zivatar, egy bábeli zűrzavar, öldöklések, vérontások, hatalmas trónok pprbá omlása, az emberi ész csodálatos találmányaival, az emberi kultúra bosszú ó’-száz rJoa a pokoli vergődéseit között akadt egy ember, aki megoldásra talált, aki békességet teremtett, aki visszaszerezte a lelkek nyugalmát, az emberek békés munkáját, aki az ezeréves rabszolgaságból felszabadította az elnyomott nemzetiségeket. Kimondotta a népeknek szabad önrendelkezést jógát és ezzel teremtett uj állam alakulatokat. Hallelujah! Hallelujah! igaz ugyan, hogy mindenkinek tetszeni nem tehet, sőt a szent könyv is azt tanítja, hogy Jaj néktek, mikor mindenek jót mondanak ti felőletek ° Bocsás6átok meg nekünk, uralmatok all beosztott magyar nemzeti kisebbségnek, hamv is óhajtjuk saját alapelveitek szerint magyar nyelvünknek, magyar kultúránknak és nemzeti összeta-tozásunknak fenntartását és a feltámadás hitét, reményét a Kárpátok láncolatának kősziklája se képes megsemmisíteni a mi keblünkben sein, csak úgy mint nálatok ezer éven át. Ne bántsa a ti örvendező hangulatotokat, ne zavarja a ti mulatozástokat a mi nagypénteki gyászunk, szomorúságunk. ‘ A széni hagyományok szerint, mikor Jézus keresztrefeszitését látták, tanítványai szétfutottak, elrejtőztek, azt gondolták, hogy mindaz, ami! a Mester életében reménylettek, megsemmisül. Egy két nap telt el csak azután, hogy a fegyveres hatalom emberei megvizsgálták, hogy Jézus csakugyan meghalt-e? Megnyugodtak, hogy valóban meghalt, de azért nagy nehéz követ tétettek jézus sírjának ajtajára, hogy még nyugodfabban legyenek, De ime a kő elvétetett Jézus megjelent tanítványai közt és mondá: „Én élek, ti is élni fogtok." Ján. XVI. 19. Ünnepi örvendezések, hallelujáh. halleiujáh rengedezések között engedtessék meg nekünk is, hogy bizakodó reménnyel mondhassuk, feltámadunk, feltámadunk! ______ B. K. Lapunk olvasóinak, barátainak kellemes húsvéti ünnepekét kívánunk. — farksa fílárfa és Sándor Erzsi hangoersemje- Soha nagyobb érdeklődés még nem mutatkozott hangverseny iránt, mint arra a hírre, hogy a magyar ének- és hegedűművészet két fényes csillaga fog fellépni a helybeli kultúrpalotában április hó 5 én, kedden. Sándor Erzsi a budapesti m. kir. operaház énekesnőjének művészete annyira a tökély magaslatán áll, hogy minden dicsérő jelző igazán felesleges..így vagyunk a mi kedves hegedünűvésznőnkkcl, Farkas Mártával, Hubay neves tanítványával, aki itt szemünk előtt futotta meg művészi pályájának rohamos emelkedésit. Emlékszünk a bájos, rövid ruhás gyermeklányra, amikor először hangversenyezett nálunk. Már akkor könnyű volt megjósolni, hogy büszkesége lesz hamarosan a magyar művészvilágnak. Ez a jóslat hamarosan be is teljesedett. Farkas Márta nevét mi már messze földön ismerjük. Így csak természetes, hogy Sándor Erzsi és Farkas Márta neve nem tévesztette el vonzó hatását és a hangverseny iránt nálunk még nem tapasztalt nagy érdeklődés nyilvánul meg. A két nagy művésznőhöz méltó lesz a zongorakiséret 1 is, ugyanis ezt Szikla Adolf a budapesti m.kir. operaliáz karnagya fogja ellátni. Különösen káprázatos sikere lesz az első számnak, amely ének, hegedű és zongora hármas szám lesz. Ez Gounod Ave Mariáyá, amelyet Back Sebestyén első zongora prelűdjére irt Gounod. Itt a három főtényező: az ének, hegedű és zongora önállóan szerepelnek és a hegedű és a zongora itt nem a kíséretet látja csak el. jegyek már előre jegyezhetők a Spitzer-féle könyvesboltban. Amint értesülünk, a hangversennyel kapcsolatosan Harmos neves festőművészünk képkiállítást rendez a brüni tárlaton igen nagy feltűnést keltő képeiből. A dologra még visszatérünk. — Halálozás. Lapunk zárta után vesszük őszinte részvéttel a szomorú hirt, hogy Ghyczy Dénesné urhölgy, Ghyczy Dénes nyug. vármegyei alispán neje egy budapesti szanatóri_____ vivmá- __ . »íHcltjíb, bzllelujehumban a napokban elhunyt.
