Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)
1921-01-05 / 2. szám
\ KOMÁROMMEGYE1 KÖZLÖNY " . Előfizetési ár helyben Cseh-szlovák értékben: Ig-étz évre 56 K, félévre £8 K, negyedévre 14 £. Előfizetési ár vidékre postai szétküldéssel: Egész évre 60 K, felévre 30 K, negyedévi e 15 K. Egyes szám áras 70 fillér. . Politikai lap. Főszerkesztő: GAÁL GYOLA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak slb. küidend k. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden szerdán és szombaton. 1 iáiéi lédé élül. Néhány zsákbamacskát már kibontogallunk az élet vásáros bódéi előtt. Néhány még halra van. Kihúztunk már aranygyűrűt, ezüstórát is egyik-másik zacskóból, de több volt az olyan, amelyikben fülellen pilykegombra, száraz krumplihéjra, üres gyufaskatulyára és szí varcsutkára is találtunk. Volt jó. esztendőnk, meg rokss^ is. Volt örömünk, de a bánat sem volt íilka vendég a háznál. A reménység azonban soha sem hagyott el. Az velünk volt jó és jössz időben Az öntött belénk erőt és türelmet s az volt az ostyánk, amelyben a keserűségeket bevettük. Az élet vásárját most is járjuk, az újabb és újabb esztendők, az újabb és újabb bódék előtt a kezünkbe nyomott zsákbamacskákat most is bontogatjuk. De már a zacskó is afféle hadi, a tartalmában sincsen változatosság s ijedten nézegetünk körül a nagy tolongásban. . . Valahogyan a vigasztaló jóbarátunk, a reménység is el-elmaradozotl tőlünk. Most, amikor a legnagyobb szükségünk van reá, most, amikor enyhítené az üres kamrát, a megaláztatást és türelmet adna varashoz, a kitartáshoz. A reménységet kezdtük pótolni az erővel, az élet szívósságával s .megint megvoltunk egv-két esztendeig. Az élniakarás, az ételosztón újabb* praktikákkal áll elő. Az elfögyó anyagokat másokkal hamisítjuk és helyettesítjük. Cirokból sört, szeméiből kávét csináltunk. Az életösztön valahogyan győzedelmeskedni látszik az anyagelvonások föiötl. Az élniakarás visszaadja a reménységet is. Hiszünk s ime máris remélni kezdünk. Az életre való jogunk, a magyarság ezer esztendős szívóssága nem kapitulálhat egy két rossz esztendő okozta kétségbeesés fölött. Győzünk itt is, az uj hazában, mert megvan az erőnk és az anyagpótlásunk hozzá. Megvan, mert akarjuk, hogy legyen. Felszabadulnak a bilincsek, amelyek még szorítják a csuklónkat, mert fel kell szabadulniok. Mert az állami föleszmélés, a józan ész fog rávezetni arra, hogy államot csak belső megnyugvással lehet fentartani s hogy a békesség és rend nélkül való ország olyan, mint a légy a marokban. Vannak ♦politikai állapotok, melyek csak erőszakkal változhatnak meg,, de _ szabadságot teremteni csak r^nd által lehet. Itt állunk ismét a tolongásban az ujév bódéi előtt. Egyhangúan, megadással bontogatjuk a ’titokzatos papírzacskót, de’' , már nem igen törődünk vele, hogy mi ‘ lesz benne, mert tudjuk, mert annyit - már érezünk, hogy élni fogunk. legyei alkalmazol tik fizetése. Politikai ügy-e ez a kérdés ? Vettük az alábbi sorokat: Dr. Tafferner Gyula zsupáni tanácsos egy küldöttségnek adott válaszában azt hangoztatta, hogy a megyei alkalmazottak fizetés ügye, mely most napirenden van, miután a megyei magyar alkalmazottak január elsején fizetést nem kaptak, — politikai kérdés. Ebből az okból érdemileg nem is válaszolt ebben az ügyben, hanem csak annak kijelentésére szorítkozott, hogy ez ügyben a zsupán utján a kormányt informálni fogja. Mivel ezt az álláspontot többen, akik a küldötiségben részívettünk és a megyei alkalmazottak ügyét magunkéivá tesszük, osztani nem tudjuk, ezt meg kell világítanunk minden oldalról. Mi eddig abban a hiszemben voltunk, hogy a megyei .alkalmazottak januári fizetésének elmaradása egyszerűen kormányzati slendriánság, mert mást nem tudtunk feltételezni. Vagy fordult-e elő ez valaha a magyat kormány idejében ? Bizonyára megakadt egy kormánytisztviselő íróasztalán, aki még a karácsonyi esetleg a szilveszteri ünnepeket nem pihente ki s a megyei alkalmazottak fizetései oft álmodoznak egy szebb jövő reggeléről a lélek nélkül való bürokrácia áldozata gyanánt.v Ide lenn 50 magyar család várja naptólnapra a hirt: kiadják-e ötödikén a januári fizetéseket vagy nem ? A szegényebbek arca el komorodik arra a gondolatra: lesz-e kenyér holnap az asztalon ? Azt hittük, hogy ez csupán pénzügyi kérdés, számviteli akadályok vannak és ezt majd megszüntetik ezért késik a dőltig; nem hisszük hogy előfordulhatna valahol, hegy a munkást ne fizetnék ki, amikor járandósága esedékes. Az állam leheti ezt legkevésbbé. Ezért hallottuk a legnagyobb meglepetéssel, hogy ez az ügy politikai természetű. Dr. Jamniczky, dr. Folkmann zsupánok és mint olvastuk, maga dr. Derer miniszter is kijelentették, hogy az összes megyei alkalmazónak át lesznek véve állami szolgálatba. Ezek a kijelentések a pormány reprezentáns.ai részéről hangzottak el, tehát a kormányt anyagilag is kötelezik, köteleznék akkor is, ha ez nem kötelezné az államot a saint- germaini békeszerződés értelmében. E szerint az állam tartozik átvenni az itt talált tisztviselőket. Mik tehát az átvétel poliíikai akadályai? Politikai vizsgálat bűnügyi vagy rendészeti utón úgy tudjuk, egy alkalmazott ellen sem folyt, sem ilyen ügyből eredő fegyelmi eljárás, tehát az alkalmazottak politikai magatartása tisztázottnak tekinthető. Az alkalmazottak kötelességeiket fiivén és pontosan elvégezték, tehát a szolgálat szempontjából sem eslietik velük szemben kifogás. Az, hogy csak magyarul tudnak, e kérdésben döntő nem lehet, mert sziníffágyar területen vannak. Tehát a politika ebben az ügyben ott kereshető,-hogy itt magyar Tisztviselőkről van szó, akiket valamely okból nem fizetnek és eddig állami szolgálatba át nem vettek, holott az államosítás ínüvét az utkaparókig befejezte a csehszlovák kormány. A bíróság, a pénzügy, a tanügy, a műszáki "szolgálat, - posta, vasút mind államosítva vap, csak a.vármegye van -féligmeddtg. Olyan se hús,- se hal. Ha akarjuk állami, ha nem akarjuk törvényhatóság. Most úgy látszik, ismét törvényhatóság. Vagy a kormány csak arra várt, hogy a kipróbált magyar tisztviselők betanítsák az ide kivezényelt cseh alkalmazottakat és azután a szélnek ereszti őket? Ezt még feltevésnek sem fogadhatjuk el, mert ez olyan kormányzati er-, kölcstelenség volna, amely nein feltételezhető demokratikus államban. Vagy a magyar alkalmazottakban a magyarságot akarja a kormány büntetni és magyar alkalmazottakat a kétségbeesés karjaiba kergelni? Ezt sem szabad feltenni egy tisztességes szándékú kormányról. Miért politikai kérdés tehát a megyei alkalmazottak fizetés ügye ? Erre nem találunk más választ, mint azt, hogy ezzel a politikai pártok foglalkoznak. Sajnos és szomoiu, hogy ezt más utón már megoldani nem lehet. A magyar politikai pártok kötelessége ezt a magyar ügyet hóna alá venni és ezért teljes fegyverzettel fe vonulni a kor/nánnyal szemben. De tegye az ügyet magáévá az egész vármegye közönsége, amelyre nem lehet közömbös az, hogy régi hü szolgáit az állam késedelmesen vagy egyáltalán nem fizeti. Ennek az ügynek a napirendről nem szabad lekerülnie, mig megoldást és befejezést nem nyer. Nem nyugodhatunk bele idegen főjegyzők és főszolgabirák máról holnapra való a'kalmazásába, akiket mi nem ismerünk és akik minket nem ismernek. Nekünk ragaszkodnunk kell- régi kipróbált tisztviselőinkhez. Ez a mi teendőnk ebben az ügyben. Deputat us. Megzavart mulatságok. A katolikus ifjúság Szilveszter estjét megzavarták. — Ismétlődött a Football Klub esete. — Lehet-e zártkörű mulatságokat rendezni? — Tudja-e a rendőrség biztosítani a rendet? Szilveszter estén három helyen is összegyűlt a komáromi polgárság, hogy az ó-évet eibucsuzíassa. A Dalegyesület, a katolikus ifjúság és a Munkásotthon helyiségeiben voliak mulatságok. A katolikus ifjúság mulatsága a Legényegylei helyiségeiben zajlott le és „szigorúan zártkörűnek“ volt minősítve. A következőkből meglátjuk, mennyire lehet ma Komáromban „zártkörű“ mulatságot rendezni. Ez a mulatság szabályszerűen be volt jeientve és a rendőrség is elküldte ügyeletesét, egy állami (szlovák) rendőrt. Éjfélig a legpáldásabb rendben és jó , kedélyben folyt a mulatság, mig éjfél után erősen beborozott társaság érkezett a helyiségbe. A rendezőség hivatkozott a mulatság zártkörű jellegére, de ezt nem vették tudomásul a . cseh vasutasok, akik kijelentették duzzadó nemzeti önérzettéi, - hogy a cseheknek mindenüvé „joguk van“ bemenni. A mulatság minden fennakadás nélkül folyt tovább, éppen szünóra volt, amikor a cigány az asztalok mellett mulató társaságoknak muzsikáit. A behatoló társaság egy tagja mindenképpen „vaicert“ akart táncolni, melyre azonban a rendezőség természetesen — szünóra lévén — engedélyt nem adott. Ebből szóváltás, majd botrány támadt és sajnálattal, kell megállapítanunk, hogy a jelenlevő rencRirőrszem a meghivatlanul oda szüremkedelf társaságnak adott igazat és egyik rendezőt ” 'ákarta igazoltatni. Szerencsére a jelenlévő dr. YütkÖ ügyvéd erélyes fellépése terelte az ügyet helyes mpderbe, aki a szlovák állami rendőrnek anyanyelvén megmagyarázta a helyzetet és a tennivalókat. A rendzavarókat azután az elősiető rend-
