Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)
1920-09-11 / 67. szám
4- o í iií* . a legversenyképesebb árusító volt jó Midi Sándor örökébe lépett Rokkantak Egyesülete. Mára újságot hozott a jó idő! Sók árust; sok vásárlót! Reggel féihétkor már ott vollak a legkorábban kelők, a legfrisebb háziasszonyok, hétre már a Baross-utcába 'szűrődön a vásári zaj, fél nyolcra meg már javában folyt a legmelegebb vásár. Az aszlalok tele zöldséggel, a paradicsom azonban még nem tudott egész kívánatosra belepirulni az eladók áraiba, s halványan, fázósan várták a vevőket. De hiába, mindenkinek halvány volt a színük, magas volt az áruk, nem tóm, nem maradtak-e meg, mint a mai lányok, petrezselymet árulni, s nem tették-e meg mégegyszer az utat vissza a faluba, ahonnan utrahozta őket a gazdájuk A sarkon egy asszony halat árult, s a puttonyban lomhán fekvő keszegek között büszkén tekergőzött egy ángolna, de bizony aligha tudott befonni valakit IS koronás árával, meg az eladója meleg ajánlásával, hogy : de kérem csupa hús ez! Mindenki megnézte, de bizony' mindenki csak a másikat nézte, hogy kőiéinek áll-e a vételre! A legnagyobb sokadalom a kocsik között van. Leereszkedtek már a katnocsai, gidai pógáfok a káposztás szekerekkel. Messziről sárgít a friss káposztáiéi, megy az alku, mert aszerint csinálódik az ár. Megkérdeztem egy falusi importőrt, hogy vesztegeli a portékáját: „Mér’ kérdi az ur?!“ mondja, „mert venni .akarok“, mondom én. „Mer’ még nincsen maximálva, hát azér’ mondom“, ügy látszik, vaiami rendőrfélének nézett, pedig, biz! Isten, örültem, hogy legalább piac a piac, van mit venni. De az az egy is biztos, hogy olyan árat mondott, hogy olyik nagy urnák a mai furcsa világban aligha taksálnák annyira a fejét, mint egy fej káposztának. Gyengén kelt, még nem igen kel! a háziasszonyoknak, meg aztán ügyesek ám a mi asszonyaink! ügy gondolkodni, hogy még várnak, majd odaadják olcsóbban is, min' a múlt héten, hogy a falusi úgy tiz óra felé kiöntötte az egész szekér rakományát, hogy ő biz még egyszer nem cipeli és eladta fele áron, mint reggel kínálta. Valami ilyen kibőjtölő szisrtémát kellene bevezetni a ruhás és cipős boltokba is, deltát azoknak a portékáját a vasút hozza, s ha el nem ke! mindjárt, majd pár hét múlva megint csak lehet valami címen egy kis árcsavarintást csinálni fölfelé, konjunkturálisán, szépen, arCránditás nélkül, t. i, a boltos arcránditása nőikül. De maradjunk csak a piacnál. Újság is van, vagy tiz szekér kukorica, szép, ép csövű, egészséges kukorica. A zsákokból (mert hát annyira nyíltan még sem lehet „kihágni“ a requirálási rendeletből) kikandikál egy pár cső, persze a legszebb a „mutató“, ami fogja a vevőt.“! Az eladók egykedvűen állanak a szekerük mellett, nem kínálják, annyiok van, beszél az helyettük, meg aztán nem magyar szokás, hogy a vevő után szóljon, pláne szaladjon az eladó, mint ezt a városi szokást az „élelmesség“ belelopta a tisztességes verseny nem kodifikált szabályai közé. Akinek kell, veszi csak úgy zsákra, vagy csomóra, vagv csőre, ahogy tetszik. Egy-egy zsákért elkértek 80—100 koronát, a csövet nem is számították külön!! Ha úgy csomóra vagy csőre vette a vevő, a legjobban jött ki, t. i. nem boszankodott azon, hogy ha átszámítaná súlyra, jóval a maxin felül lenne a kívánt ár! De hát nem számítja át, kár is volt súlyra megállapítani az árakat, az emberiség belenőtt abba, hogy becsapj ik, az eladók híven tártják magukat a régi latin közmondáshoz, így jobban jönnek ki! A közönség, a vevő, no néha az is kijár a béketürésből, de csak — otthon! a piacon szidja a „drágaságot“, elkáromitja a „viszonyokat“, csak otthon szidja, csak otthon, szűk családi körben meri lekapni a lábáról a boltost, kofát, a parasztot, mert végre is mégis csak ők azok, akik — egészen becsületet — nenr — sértő kifejezéssel élve — alkalmazkodnak a konjunktúrákhoz a maga zsebe felé. És vették a tengerit, zseb szerint, ki mennyit tudott venni a piacra szánt pénzből, valamit a malacnak, „Komárumí Lipuíz" a libának, kacsának, a jövő hétig, mig megint jön a foss 4ru, bár aligha hiszem, hogy sokáig tartson a szabad vásár, mert megint eszébe jut vaiami nagyon hivatalos észjárású terményellenőrnek, hogy a kukoricának csakis a bizományosok tengeri-hadán kell előbb kereszliilmennie, egy kicsit rá keli nézni a különböző gusztárokpak, mindenütt rá kell nyomni pír koronácskát kezelési, megnézési, elnézést, felnézési, kopási, elpároígási, elcsurgási s az Istentudja hányféle díj címén s csak úgy hivatalos köntösben egyenesen, direkt közvetlenül a kukorica értékesítésével megbízott szövetkezet alosztályainak fióküzletéből kerüljön a fogyasztó sertéstársadalom vályújába. Valami ilyesféle készült a krumpli ellen is, mert alig lehet látni.ezt a nemzeti eledelt szabadon elővezetve. Csak a Rokkantak m érik a rózsafajtából valót elég megfizethető áron. Pedig keresi a közönség, s most biztosan a hatóságot okolj3, hogy nincs, pedig ngy emlékszem, hogy az egész nyáron volt friss krumpli állandóan minden hatósági beavatkozás nélkül; s úgy gondolom többet érne, ha ezt a nélkülözhetetlen cikket is hagynák a termelőkre és a viszonteladókra. Csak azért merem ezt megemlíteni,, mert ha nem csal az emlékezetem, a nyár elején a hatósági krumpli drágább volt a termelő helyen, mint itt a piacon a vevőknek. S' aztán mi szerény fogyasztók mégis csak jobban szeretjük, ha valamit olcsóbban kaphatunk. De hát nem is én mondom ezt, hanem így mondták nekem a komáromi háziasszonyok odakiun a piacon. A jóidő bőbeszédűvé tette az embereket, a a napsütésre elfelejtették, hogy milyen veszettül felfordult világ van nem is olyan messze a vásári zajtól hangos, mégis békés piactól, bennt a városban, a házak között, a házakban, ahová nem jut el az Isten melegítő napja. Megtehetné a világok nagy direktóriuma, hogy mindig csak jó időt adna, mindig jó termést, s mindig tele piacot s mindenkinek annyi pénzt a zsebébe, hogy még a jó falusiak is azt mondják — nem csak maguk között, mert ezt úgyis mondják, — de a piacon, ahogy félfüllel ellestem jó egypár szájából: „no ölig jó keet, el amit behoztunk.“ —Beta — Az uj tanév. (Nincs tanterv, tankönyv.) Beköszöntött a második iskolai év azóta, hogy a politikai viszonyokban változás állott be. De ez az esztendő sem igér semmi jót. Úgy látszik, marad minden a régiben: az iskolapolitika épen olyan primiliv és tapogatózó, mini az elmúlt esztendőben volt. Ennek az állításunknak egyik bizonysága az a zűrzavar, ami az állami középiskolák tanterve körül mutatkozik. A régi tantervet elvetették, de ahelyett, hogy egészséges, reális, a modern élet követelményeinek megfelelő kész eiaborátumot hoztak volna erre az iskolaévre, tág teret nyitottak mindenféle experimenlálásnak. Egységes tanterv helyett az igazgató s tanári karok belátására van bízva, hogy mit és hogyan tanítsanak. A tanteiv csak a főkonturokban van meg. Egyes tárgyakat kiküszöböltek, mint például Magyarország két évre terjedő történetét az alsó osztályokból s az okhyomozó történetet a nyolcadikból. Ehelyett azonban nem tudnak mit adni. Világtörténetet adjanak, vagy pedig csehszlovák nemzeti történetet? De ezt előbb meg kellene alkotni, ami a lehetetlenséggel határos feladat, mert Csehszlovákiának egységes szempontból a történetét nem lehet elképzelni, lévén a két nép történeti kapcsolata a múltban minimális. Magyarország földrajza helyeit Csehszlovákia földrajzát akarják tanítani, de még nem gondoltak arra, Jiogy ezt az anyagot feldolgoztassák. A legjellemzőbb az, hogy egy olyan tényt, mely a nemzeti felbuzdulás, a forradalom első napjaiban érthető volt, állandósítani akarnak. Az állami középfokú intézetek anyagából ' 920 szeptember t 1.. törölték a német nyelvet. Hagy ez mit jelent kulturális szempontból egy olyan országban, amelynek négy millió német lakosa van U szomszédja a nyolcvan milliós germán népnek, feledeges hosszasabban fejtegetnünk. Elég, ha rámutatunk arra a tényre, hogy az idehelyezett cseh tisztviselők is kénytelenek a német nyelvet közvetítőnek használni. Most ennek a kulturnyelvnek előnyeiből akarják kirekeszteni S:lovenszkó szlovák és magyar tanulóifjúságát. A tanügyi kormányzat soviniszta iskola* politikájának gyakorlása közepette megfeledkezett arról, hogy a középiskolák számára tankönyvek íratásáról és kiadásáról gondoskodjék. Miután a magyarnyelvű tankönyvek elfogytak, importálásuk nagy nehézségekbe ütközik es ezt a szlovenszkói kormány amúgy is megtiltaná, a magyar osztályokban tankönyvek az idén nem lesznek. Tanterv és tankönyvek nélkül milyen eredményre vezet a tanítás, ez sem szorul hosszabb fejtegetésre Nincs tankönyvük azonban a szlovák osztályoknak sem, mert bár Szlovenszkónak külön referátuma van a szlovák nemzeti ku tura felvirágoztatására, ennek a referátumnak kisebb dolga is nagyobb volt annál, hogy ilyen bagacelj ügyekkel törődjék. A szlovák osztályokban tehát cseh tankönyvekből tanítanak Hogy milyen eredménynyel, azt szintén elképzelhetjük. Soviniszta iskolapolitika helyett az összes, nemzeti kultúrák szabad felvirágoztatása: ideális kuiturfeladata egy demokratikus államnak. Közélelmezési hírek. Hirdetmény kenyér vásárlásról. Tekintettel a rozs kenyérliszr hasznát hatósága ellen állandóan ismétlődő panaszokra, egyrészt, hogy a rendelkezésre álló kenyérliszt mennyiségből az élelmezés folytonosságát biztosítsam, másrészt, hogy a város lakosságát felesleges költségektől megkíméljem, úgy intézkedtem, hogy a közélelmezési hivatal f. hó 8 tói kezdődően mindaddig, mig magánháztartások ál iái sütésre alkalmas kenyérliszt érkezik, kenyérlisztet a pékeknek utaljon ki kenyérsütés céljaira. Különösen szüksége mutatkozoit e rendelkezésnek most, midőn raktárainkban, dacara an .ak, hogy éppen az élvezhetetlen rozs kenyériiszt helyett buza kenyérliszt kiutalásai s leszállítását nap-nap után sürgetem, főleg rozs kenyérliszt áll rendelkezésünkre. A pékek által végeztetett próbasiiíések, után ítélve a pékek által nagyobb aranyban kevert rozs lisztből is ehető jó kenyér kcszü. , ezért elrendelem, hogy; szeptember hó 8-tój kezdődően e rendeletem visszavonásáig a „Kenyérliszt vagy kenyér“ szelvények kizárólag kenyérre váltassanak be a heti fejadag szerint megállapított súlyban. A jövőben tehát kenyérlisztet a körzeti lisztkereskedőknél vásárolni nem lehet, hanem mindenki kenyeret vásárolhat liszt helyett. A főzőliszt adag továbbra is körzeii lisztüzletekben vásárolható. Midőn ez intézkedésemről, melyre a közismerten súlyos ellátási viszonyok kényszerítenek, a közönséget értesítem, egyben megnyugtatásául közlöm, hogy mihelyt megfelelő mennyiségű és minőségű kenyérliszt kiutalásáról és illetve leszállításáról az erre illetékes Gabona Hivatal illetve ógyallai főszolgabírói hivatal gondoskodik, ismét életbe léptetem az eddigi rendelkezési, hogy a közönség tetszése szerint kenyérliszt szelvényét lisztre vagy kenyérre válthassa be. Felesleges ácsorgás elkerülhetése végett a kenyér vásárláshoz és a liszt vásáilásához hasonlóan a közönséget körzetekbe osztottam és felhívom a közönséget, hogy körzeti beosztását saját jó! felfogott érdekében tartsa be s csakis annál a péknél jelentkezzék kenyérért, ki körzetéhez tartozik. Hogy léhetőséghez képest a közönség állandóan friss kenyérrel láthassa el magát, a jegyfüzet kenyérszelvényei a hetenkinti érvényességi időn belül négy részletben is beválthatók lesznek. Komárom, 1920. szeptember hó 7. Polgármester. Női kalapok átalakítását, festését velour ás filc agyagból, továbbá mindennemű férfi- és fiukalapok tisztítását, legújabb divat szerint jutányos árak mellett vállalja : tm Czibor Géza kalapos m, KOMÁROM, Jókai M ór-utca 2. száasa*
