Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)

1920-09-04 / 65. szám

I5>tí0 s «fplero bért 4 2. o•da-' i'iia-Htii ■ji&p 'sf kapta meg a pozsonyi szinti kát. A tízéves Polgár társulatot, amelynek ruha- és diszlettára első volt egész Magyarországon, amelynek tagjai a budapesti művészei nívóján állottak, ez a 60 derék, becsületes színész, a mi zengzetes ma­gyar nyelvünk hirdetői kenyér és állás nélkül, csak azért könyörögtek, hogy alakítsanak egy II. szlovenszkói magyar szinikerületet, amely­ben Pozsony és Kassa kivételével a többi ma­gyar város tartoznék bele. A miniszter Ígéreteit negligálva a színházi ügyek referense Mathesius ur állandó sakhu­­zásaival igyekszik a magyarságnak és a 60 éhező magyar színésznek a jogos kérés teljesí­tését megakadályozni. A Komáromban ezidő­­szerint idéző szerencsétlen társulat nem tudja most hová menjen? A komáromi szezont már nem lehet tovább folytatni, a két hónapra ter­vezett szezont már befejezik. A társulat újonnan szerződött tagjai Nyitrán várják a társulatot, mert hiszen eddig biztosra vették, hogy oda­mehetnek, hiszen az régi biztos állomása volt mindig a magyar színészetnek. És íme a refe­rens ur ezt megakadályozza. Az a színházi referens ur. aki egy szót se tud magyarul. És ez ntézi a magyar színé­szet ügyét! Már hetek óla állandó küldöttségek sür­getik a nyomor előtt álló magyar színészet ügye gyors megoloását, de mindezideig siker­telenül. A napokban is járt ilyen küldöttség Pozsonyban, de a magyar kulturaeller.es irány­zatnak megint sikerült kivinni, hogy ez a kül­döttség ne jusson a miniszter elé, hanem megint Mathesius referens úrhoz vezették, aki ellensége a II. magyar szinikerüleínek, s aki a szlovenszkói magyar városokat igyekszik megfosztani a szí­nészeitől. A szétmarcangolt magyarság szemében a magyar színészet nem afféle unalmat elűző szórakozás számba megy most, hanem a ma­gyar kultúrának egyik erős védőbástyája. A százév előtti idők, Déryné asszony, Kantomé, Lendvay, Megyery, Szentpéteri és a többi hal­hatatlan úttörő magyar színészek ideje tért vissza és a legutolsó félszert, a legszegénye­sebb pajtát, ahol magyar színészek játszanak, a magyar kultúra templomává szenteli fel a magyar Géniusz és mivel nemcsak Pozsonyban és Kassán, hanem a többi magyar városokban is laknak magyarok, akik ragaszkodnak a szí­nészetükhöz, a szlovenszkói magyar sajtó kö­­telességszerüen informálja az itt élő magyarsá­got, hogy az újabb kuHuraelienes merényietet megakadályozza. A küldöttségek elől elzárt miniszter bizo­nyára olvas magyar lapokat is és igy tudomá­sára fog jutni, hogy mi történik a háta mögött. Az egész magyar sajtó, a nemzetgyűlés magyar képviselői, a Magyar Népszövetség, az egész magyarság magáévá tette az ügyet, s erősen hisszük, hogy a magyarellenes referens urak hatalma, még ha titokban Prágából biz­tatják, utasítják is a másfélmillió magyar aka­ratán mégis csak meg fog törni! a légi négyei iáimnál „úgynevezett“ fizetés rendezése. A megyei alkalmazottak szeptemberi fizetései. — Havi 37 korona fizetés a szolgának. Megemlékeztünk már igen sokszor arról a küzdelemről, melyet a régi megyei alkalma­zottak a kormánnyal folytatnak megélhetésükért és nyomorúságban levő családaik fentartása biztosításáért. Ez a küzdelem most érte el tetőpontját. Megírtuk azt is, hogy a zsupánok mindent elkövettek a megyei tisztikar megtartása érde­kében. Lépten-nyomon kijelentették, hogy őket az állam szolgálatába átveszi és létfentartásukat biztosítja. Dr. Jamnicky zsupán minden megyei alkalmazottat ajánlott kinevezésre, ezt fentar­­totta utóda dr. Folkman zsupán is. Hiszen ez csak természetes, mert egyik zsupán sem tudott t volna ezek nélkül egy percig se boldogulni és ■ j eredményeket elérni. ( Tudják ezt igen jói a zsupánok, akik . kellően értékelik is a régi ^negyei alkalmazottak munkáját és nélkülük becsukhatnák a hivata­laikat! Ugyanis Szlovákiában a magyar törvények és kormányrendeletek vannak érvényben. Az ide hozott cseh alkalmazottaknak ezekről ho­mályos sejtelmeik sincsenek és ha ők intéz­kednének pojitikai vagy közigazgatási ügyek­ben, teljes jogbizonytalanság állana be mérhe­tetlen kárára a közönségnek. Ámde a cseh mellékkormány a pozsonyi teljhatalmú minisztérium kebelében mákép gon­dolkodik. Annak a programja az, hogy a ma­gyar tisztviselő elemet ki ke l cserélni, ha se­lejtesebb anyag áll is rendelkezésre. A közön­ség érdeke semmi. (Nak jgy lehetséges, hogy magyar nyelven egyáltalán nem értő csehek ültek be a megyeházára és azok intézkednek útlevél és más ügyekben is, amire különben visszatérünk. A megyei alkaimazottak egy év óta hú­zódó bérmozgalma csak Ígéretekkel ieit mind­ezideig foltozgatva úgy hogy a közigazgatási sztrájk szinte elkcríiliiedennek látszott, amit csakis a statárium rendelet akadályozott meg. Dr. Dérer miniszter ígéretet telt, hogy az alkal­mazottak augusz elsején már állami illetmények­ben fognak részesülni. Ez az ígéret juiius 5-én j hangzott el. Öí alkalmazott részére folyósították is az állami illetményeket szolgálati idejük tel- | jes figyelmen kivül hagyásával, de azért hely- j zetük mégis javult némileg. Azután érkezett a | rendelet, mely egyszerűen oidja meg a fizetés- j kérdést, az úgynevezett cseh császármetszéssel: , a segéd és kezelő személyzetet elbocsátották, j Igv nem szükséges fizetési rendezni, A miniszter jobb érzése, melyet a megyei szolgaszemélyzet elbocsátásánál is tapasztaltunk, újból megnyilatkozott és ebbe a balkáni izü . megoldásba nem ment bele. Végre is szerzett 1 jogokról van szó és erre a békeszerződés sze­­j tini is igényük van az itt maradt és szolgálatot I teljesített alkalmazottaknak. A miniszter kijelentette, hogy egyéni revi­­' zió alá veszi a megyei s-zemélyzetet és aki nem j követett el főbenjáró bűnt, azt átveszi. Ez meg- i nyugtatóan hatott a segéd és kezelő személy- : I zeírc, mert egyik se köveiéit el semmi főben- ; i járó dolgot köztudomás szerint, a bírósággal I sőt még a rendőrséggel se volt bajuk és híva- i i tálukban sem folyt egy ellen se fegyelmi eljár4s, : j tehát kötelességeiket pontosan végezték. j Hogy az Ígért fizetésrendezés, illetve az ; ! állami illetmények folyósítása még szeptember 1 ! e'sejére sem következett be, ismét érthető ; i izgalmat keltett a megyei régi alkaimazottak j körében. Augusztus 31 én Dathó Lajos főjegyző . I elnöklete alatt értekezletet tartottak és testületileg I ; vonultak dr. Tafferner zsupáni tanácsoshoz, l hogy tőle kérjenek ebben az ügyben támogatást. I A zsupán helyettese meg is igerte, hogy sürgős | felterjesztést lesz ez ügyben és azt pár nap í múlva megsürgeti. A megyei alkalmazottak részére egy vaggon j liszt érkezett, nem képesek azt kiváltani. ítt van j szeptember eleje, az iskolai beiratások ideje, ! amikor tandijat kellene fizetni és iskolai köny­­j veket venni, ruhát, cipőt, kalapot vásárolni a í gyermekek részére, de a szeptember 1-én kapott j fizetésükből nem csak hogy nem telik erre, de I ha másképp nem segítenek, éhen is halhatnak. A kormány ugyanis a február I-töl ka­­• pott pótlékot is beszüntette és augusztus óta csak az 1918. évi illetményeket kapják a me­gyei alkalmazottak. j Hogy a közönség is lássa, mit jelent ez, utánajártunk a régi (magyar) megyei alkalma­zottak szeptember 1-én felvett fizetéseinek, amelyből meggyőződhetik mindenki, hogy nem ok nélkül történt a mozgalmuk. A legkisebb fizetésű utcaseprő többet keres, mint a megyei főbb tisztviselők. A szolgák fizetése a száz koronát sem éri el havonta. Szégyeljük ezeket ; leirni, de egyszer ki kell nyitnunk a közönség szemét, hadd lásson tisztán. Megyei alkalmazottak havi fizetése-Bathó Lajos főjegyző K 620 — Dr. Witausek Károly t. főügyész. 6Ö5— Dr. Mezey János főorvos Hl!.— Dr. Alapi Gyula, főlevéüárnok 623 — Czíke Imre árvaszéki ülttök 456'— Mészáros Károly* . 399 — Jókai Lajos irodaigazgatö 402 —■ Mészáros Lajos irodatiszt 354' — Szél Ferenc „ 404- — Joachim Kálmán „ 346 — Hoffet Károly h 322 — Elek Sándor ,. 302 — Tuba István „ 278 — Joó Ilonka gépirónő 214 — Thic! Teréz , 214 — Ruzieska Mária , 214- — Kerekes ímre altiszt 132' — Nehéz István hivatalszolga 37' — Lengyei Lajos „ 37*— P.ivelka Gyű a * 37 — Cseh alkalmazottak havi fizetése: irodatisztek 1200 - 2000 Gépirónők 800—900 Hivatalszolgák 1100—1400 Ezeket az úgynevezett fizetéseket Fiíssy Kálmán képviselő összeiratta és a minisz'er­­p.ek tegnap bemutatta A miniszter ebből meg­győződést szerez *etett előadóinak jóindulatáról es a magyar alkalmazottakkal szemben való elfogulatlanságáról. Egyik öreg bivatalszo'ga, akinek nagy családja is van, a 37 korona havi fizetést számlálhatta és szemei könnybe lábadtak. Azt gondolhatta az öreg, hogy érdemes vot-e ezért huszonöt évig, híven szolgálni a vár­megyét ? Ebből az összegből nemcsak kenyér krumpli, hanem kenyér- és krumpiihéjra sem telik. Bathó Lajos főjegyző a maga kis fizeté­séből száz koronát adott a fizetés pótlás ira Meg kel! mozdulni a megyei közönség­nek, ameiy ezeket az alkalmazottakat válasz­totta és eddig elíarto'ía. Ha a kormány nem teljesíti kötelességét velük szemben, mely az autonómiát megszüntette, a kormányt kell erre szoritani. Szólaljon fel a közönség is ezen jog* tiprás ellen, amely nem illik egy magát de­mokratikusnak tartó állam méltóságához. Az emberi méltóságot alacsonyitja le ez a rut li­lék, mely itt a magyar alkalmazottakkal szem­ben folyik. A közönség vegye pártfogásba a nyomorba jutott megyei magyar alkalmazottakat. Mozdul­jon meg a falu, a nagybirtok és küldjön ré­szükre szereteiadományokat, terményeket, lisztet és zsírt, hogy szégyenkezzenek azok, akik ide juttatni engedték azokat a tisztviselőket, akiknek itteni egzisztenciájukat köszönhetik, akik áthi­dalták részükre a nehézségeket; ezek a közön­ség szolgálatára lelkiismereti aggályaikat le­küzdve itt maradtak a végeken és missziót teljesítettek a magyarságéri, tehát a magyar közönség támogatására mindenképen érdemesek. Berzsenyi-Janosits távozása. A magyarok sorai egyre ritkulnak. Leg­jobb, legértékesebb tagjai távoztuk el soraink­ból és mig ezt fájdalommal, jövőnk felelt ér­zett érthető aggódással nézzük, nett csillámük felénk egy kis reménysugár sem, hogy a ma­gyar jövő hogyan alakul ki, és a magyar bai­­sors mikor változik jobbra. Egész sereg értékes név sorában a legújabb Berzsenyi-Janosits Józsefé, ő is távozott váratlanul, hirtelen, búcsúszó nélkül, hogy számkivetése napjai megszűnjenek. A magyar kormány fényes és megtisztelő hivatali polcra emelte, amire nagy tudásánál fogva méltán rá is szolgált. A magyar megbecsülést és meghí­vást nem utasíthatta vissza és uj állását azon­nal el kellett foglalnia. Ezt jött bejelenteni Komáromba és nyomban elhagyta azt, hova tiz évnek sikerei, eredményekben gazdag mun­kájának emlékei fűzik. Berzsenyi-Janosits 1911-ben került az ál-SZALAY fest, tisztit, pliseeroz és guivléroz Komárom, Nádor-utca, mim

Next

/
Oldalképek
Tartalom