Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)
1920-09-04 / 65. szám
I5>tí0 s «fplero bért 4 2. o•da-' i'iia-Htii ■ji&p 'sf kapta meg a pozsonyi szinti kát. A tízéves Polgár társulatot, amelynek ruha- és diszlettára első volt egész Magyarországon, amelynek tagjai a budapesti művészei nívóján állottak, ez a 60 derék, becsületes színész, a mi zengzetes magyar nyelvünk hirdetői kenyér és állás nélkül, csak azért könyörögtek, hogy alakítsanak egy II. szlovenszkói magyar szinikerületet, amelyben Pozsony és Kassa kivételével a többi magyar város tartoznék bele. A miniszter Ígéreteit negligálva a színházi ügyek referense Mathesius ur állandó sakhuzásaival igyekszik a magyarságnak és a 60 éhező magyar színésznek a jogos kérés teljesítését megakadályozni. A Komáromban ezidőszerint idéző szerencsétlen társulat nem tudja most hová menjen? A komáromi szezont már nem lehet tovább folytatni, a két hónapra tervezett szezont már befejezik. A társulat újonnan szerződött tagjai Nyitrán várják a társulatot, mert hiszen eddig biztosra vették, hogy odamehetnek, hiszen az régi biztos állomása volt mindig a magyar színészetnek. És íme a referens ur ezt megakadályozza. Az a színházi referens ur. aki egy szót se tud magyarul. És ez ntézi a magyar színészet ügyét! Már hetek óla állandó küldöttségek sürgetik a nyomor előtt álló magyar színészet ügye gyors megoloását, de mindezideig sikertelenül. A napokban is járt ilyen küldöttség Pozsonyban, de a magyar kulturaeller.es irányzatnak megint sikerült kivinni, hogy ez a küldöttség ne jusson a miniszter elé, hanem megint Mathesius referens úrhoz vezették, aki ellensége a II. magyar szinikerüleínek, s aki a szlovenszkói magyar városokat igyekszik megfosztani a színészeitől. A szétmarcangolt magyarság szemében a magyar színészet nem afféle unalmat elűző szórakozás számba megy most, hanem a magyar kultúrának egyik erős védőbástyája. A százév előtti idők, Déryné asszony, Kantomé, Lendvay, Megyery, Szentpéteri és a többi halhatatlan úttörő magyar színészek ideje tért vissza és a legutolsó félszert, a legszegényesebb pajtát, ahol magyar színészek játszanak, a magyar kultúra templomává szenteli fel a magyar Géniusz és mivel nemcsak Pozsonyban és Kassán, hanem a többi magyar városokban is laknak magyarok, akik ragaszkodnak a színészetükhöz, a szlovenszkói magyar sajtó kötelességszerüen informálja az itt élő magyarságot, hogy az újabb kuHuraelienes merényietet megakadályozza. A küldöttségek elől elzárt miniszter bizonyára olvas magyar lapokat is és igy tudomására fog jutni, hogy mi történik a háta mögött. Az egész magyar sajtó, a nemzetgyűlés magyar képviselői, a Magyar Népszövetség, az egész magyarság magáévá tette az ügyet, s erősen hisszük, hogy a magyarellenes referens urak hatalma, még ha titokban Prágából biztatják, utasítják is a másfélmillió magyar akaratán mégis csak meg fog törni! a légi négyei iáimnál „úgynevezett“ fizetés rendezése. A megyei alkalmazottak szeptemberi fizetései. — Havi 37 korona fizetés a szolgának. Megemlékeztünk már igen sokszor arról a küzdelemről, melyet a régi megyei alkalmazottak a kormánnyal folytatnak megélhetésükért és nyomorúságban levő családaik fentartása biztosításáért. Ez a küzdelem most érte el tetőpontját. Megírtuk azt is, hogy a zsupánok mindent elkövettek a megyei tisztikar megtartása érdekében. Lépten-nyomon kijelentették, hogy őket az állam szolgálatába átveszi és létfentartásukat biztosítja. Dr. Jamnicky zsupán minden megyei alkalmazottat ajánlott kinevezésre, ezt fentartotta utóda dr. Folkman zsupán is. Hiszen ez csak természetes, mert egyik zsupán sem tudott t volna ezek nélkül egy percig se boldogulni és ■ j eredményeket elérni. ( Tudják ezt igen jói a zsupánok, akik . kellően értékelik is a régi ^negyei alkalmazottak munkáját és nélkülük becsukhatnák a hivatalaikat! Ugyanis Szlovákiában a magyar törvények és kormányrendeletek vannak érvényben. Az ide hozott cseh alkalmazottaknak ezekről homályos sejtelmeik sincsenek és ha ők intézkednének pojitikai vagy közigazgatási ügyekben, teljes jogbizonytalanság állana be mérhetetlen kárára a közönségnek. Ámde a cseh mellékkormány a pozsonyi teljhatalmú minisztérium kebelében mákép gondolkodik. Annak a programja az, hogy a magyar tisztviselő elemet ki ke l cserélni, ha selejtesebb anyag áll is rendelkezésre. A közönség érdeke semmi. (Nak jgy lehetséges, hogy magyar nyelven egyáltalán nem értő csehek ültek be a megyeházára és azok intézkednek útlevél és más ügyekben is, amire különben visszatérünk. A megyei alkaimazottak egy év óta húzódó bérmozgalma csak Ígéretekkel ieit mindezideig foltozgatva úgy hogy a közigazgatási sztrájk szinte elkcríiliiedennek látszott, amit csakis a statárium rendelet akadályozott meg. Dr. Dérer miniszter ígéretet telt, hogy az alkalmazottak augusz elsején már állami illetményekben fognak részesülni. Ez az ígéret juiius 5-én j hangzott el. Öí alkalmazott részére folyósították is az állami illetményeket szolgálati idejük tel- | jes figyelmen kivül hagyásával, de azért hely- j zetük mégis javult némileg. Azután érkezett a | rendelet, mely egyszerűen oidja meg a fizetés- j kérdést, az úgynevezett cseh császármetszéssel: , a segéd és kezelő személyzetet elbocsátották, j Igv nem szükséges fizetési rendezni, A miniszter jobb érzése, melyet a megyei szolgaszemélyzet elbocsátásánál is tapasztaltunk, újból megnyilatkozott és ebbe a balkáni izü . megoldásba nem ment bele. Végre is szerzett 1 jogokról van szó és erre a békeszerződés szej tini is igényük van az itt maradt és szolgálatot I teljesített alkalmazottaknak. A miniszter kijelentette, hogy egyéni revi' zió alá veszi a megyei s-zemélyzetet és aki nem j követett el főbenjáró bűnt, azt átveszi. Ez meg- i nyugtatóan hatott a segéd és kezelő személy- : I zeírc, mert egyik se köveiéit el semmi főben- ; i járó dolgot köztudomás szerint, a bírósággal I sőt még a rendőrséggel se volt bajuk és híva- i i tálukban sem folyt egy ellen se fegyelmi eljár4s, : j tehát kötelességeiket pontosan végezték. j Hogy az Ígért fizetésrendezés, illetve az ; ! állami illetmények folyósítása még szeptember 1 ! e'sejére sem következett be, ismét érthető ; i izgalmat keltett a megyei régi alkaimazottak j körében. Augusztus 31 én Dathó Lajos főjegyző . I elnöklete alatt értekezletet tartottak és testületileg I ; vonultak dr. Tafferner zsupáni tanácsoshoz, l hogy tőle kérjenek ebben az ügyben támogatást. I A zsupán helyettese meg is igerte, hogy sürgős | felterjesztést lesz ez ügyben és azt pár nap í múlva megsürgeti. A megyei alkalmazottak részére egy vaggon j liszt érkezett, nem képesek azt kiváltani. ítt van j szeptember eleje, az iskolai beiratások ideje, ! amikor tandijat kellene fizetni és iskolai könyj veket venni, ruhát, cipőt, kalapot vásárolni a í gyermekek részére, de a szeptember 1-én kapott j fizetésükből nem csak hogy nem telik erre, de I ha másképp nem segítenek, éhen is halhatnak. A kormány ugyanis a február I-töl ka• pott pótlékot is beszüntette és augusztus óta csak az 1918. évi illetményeket kapják a megyei alkalmazottak. j Hogy a közönség is lássa, mit jelent ez, utánajártunk a régi (magyar) megyei alkalmazottak szeptember 1-én felvett fizetéseinek, amelyből meggyőződhetik mindenki, hogy nem ok nélkül történt a mozgalmuk. A legkisebb fizetésű utcaseprő többet keres, mint a megyei főbb tisztviselők. A szolgák fizetése a száz koronát sem éri el havonta. Szégyeljük ezeket ; leirni, de egyszer ki kell nyitnunk a közönség szemét, hadd lásson tisztán. Megyei alkalmazottak havi fizetése-Bathó Lajos főjegyző K 620 — Dr. Witausek Károly t. főügyész. 6Ö5— Dr. Mezey János főorvos Hl!.— Dr. Alapi Gyula, főlevéüárnok 623 — Czíke Imre árvaszéki ülttök 456'— Mészáros Károly* . 399 — Jókai Lajos irodaigazgatö 402 —■ Mészáros Lajos irodatiszt 354' — Szél Ferenc „ 404- — Joachim Kálmán „ 346 — Hoffet Károly h 322 — Elek Sándor ,. 302 — Tuba István „ 278 — Joó Ilonka gépirónő 214 — Thic! Teréz , 214 — Ruzieska Mária , 214- — Kerekes ímre altiszt 132' — Nehéz István hivatalszolga 37' — Lengyei Lajos „ 37*— P.ivelka Gyű a * 37 — Cseh alkalmazottak havi fizetése: irodatisztek 1200 - 2000 Gépirónők 800—900 Hivatalszolgák 1100—1400 Ezeket az úgynevezett fizetéseket Fiíssy Kálmán képviselő összeiratta és a minisz'erp.ek tegnap bemutatta A miniszter ebből meggyőződést szerez *etett előadóinak jóindulatáról es a magyar alkalmazottakkal szemben való elfogulatlanságáról. Egyik öreg bivatalszo'ga, akinek nagy családja is van, a 37 korona havi fizetést számlálhatta és szemei könnybe lábadtak. Azt gondolhatta az öreg, hogy érdemes vot-e ezért huszonöt évig, híven szolgálni a vármegyét ? Ebből az összegből nemcsak kenyér krumpli, hanem kenyér- és krumpiihéjra sem telik. Bathó Lajos főjegyző a maga kis fizetéséből száz koronát adott a fizetés pótlás ira Meg kel! mozdulni a megyei közönségnek, ameiy ezeket az alkalmazottakat választotta és eddig elíarto'ía. Ha a kormány nem teljesíti kötelességét velük szemben, mely az autonómiát megszüntette, a kormányt kell erre szoritani. Szólaljon fel a közönség is ezen jog* tiprás ellen, amely nem illik egy magát demokratikusnak tartó állam méltóságához. Az emberi méltóságot alacsonyitja le ez a rut lilék, mely itt a magyar alkalmazottakkal szemben folyik. A közönség vegye pártfogásba a nyomorba jutott megyei magyar alkalmazottakat. Mozduljon meg a falu, a nagybirtok és küldjön részükre szereteiadományokat, terményeket, lisztet és zsírt, hogy szégyenkezzenek azok, akik ide juttatni engedték azokat a tisztviselőket, akiknek itteni egzisztenciájukat köszönhetik, akik áthidalták részükre a nehézségeket; ezek a közönség szolgálatára lelkiismereti aggályaikat leküzdve itt maradtak a végeken és missziót teljesítettek a magyarságéri, tehát a magyar közönség támogatására mindenképen érdemesek. Berzsenyi-Janosits távozása. A magyarok sorai egyre ritkulnak. Legjobb, legértékesebb tagjai távoztuk el sorainkból és mig ezt fájdalommal, jövőnk felelt érzett érthető aggódással nézzük, nett csillámük felénk egy kis reménysugár sem, hogy a magyar jövő hogyan alakul ki, és a magyar baisors mikor változik jobbra. Egész sereg értékes név sorában a legújabb Berzsenyi-Janosits Józsefé, ő is távozott váratlanul, hirtelen, búcsúszó nélkül, hogy számkivetése napjai megszűnjenek. A magyar kormány fényes és megtisztelő hivatali polcra emelte, amire nagy tudásánál fogva méltán rá is szolgált. A magyar megbecsülést és meghívást nem utasíthatta vissza és uj állását azonnal el kellett foglalnia. Ezt jött bejelenteni Komáromba és nyomban elhagyta azt, hova tiz évnek sikerei, eredményekben gazdag munkájának emlékei fűzik. Berzsenyi-Janosits 1911-ben került az ál-SZALAY fest, tisztit, pliseeroz és guivléroz Komárom, Nádor-utca, mim
