Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)
1920-11-27 / 88. szám
«Komáromi,. Lapok« 1920. Aevfmfeer 37. Uzsora a tankönyvekkel. A kultúra ' veszedelme. — Tnklrúga magyar táti kön) vek. — Az o'lqmnaR kell kezébe venni a kötiyy kiadóst. — . RönyvbatúíoR aggodalma. Azt, hogy a háború a kultúra ellensége, mindenki elismeri, de sohasem mutatkozott kézzelfoghatóbban mint napjainkban. A gazdasági ’viszonyok lehetetlen ' leromlása minden téren érezteti hatását, de seholscm oly veszedelmes, mint a kultúra terén, ahol egyenesen tarthatatlan állapotot teremtett. Egyenesen a leül túra gyökereit fenyegeti a veszedelem, mert a könyvek ára oly magasra emelkedett, hogy csak a nagyon gazdag ember engedheti meg magának a könyvvásárlás luxusét. Katasztrófáiig 'ázouban a helyzet, melyet az iskolai kultúra terén egyrészt a tankönyvek • hiánya, másrészt azok hihetetlen drágasága teremtett. A hafárzárlat következtében a szlovenszkói könyvkereskedők nem tudtak hozzájutni a budapesti tankönyv-széilimányokhoz. Ezen úgy igyekeztek segíteni, hogy három hónappal ezelőtt pősfycni értekezletükön a magyar kiadókkal megegyezést kötöttek, hogy a magyar könyveket 10:6 kulcs szerint veszik át Azonban ‘a valóságban más történt. A magyar könyvkiadók az üzleti haszon dolgát eiőbbrevalónak tartották a kultúra ügyénél. A Lantos- cég léfesitelt egy expoziturát, a Comcniusíigynökséget Pozsonyban és ez az egyetlen szerv, melyen át a könyvkereskedők budapesti könyvkiadókkal érintkezhetnek. Ez a vállalat azonban egyáltalán nem tartja magát a megállapodásokhoz így a valutaszámitásnál 21 helyett 34 koronát számit, szokatlanul magas bizományi dijat számit, amellet magas futárdijakat is szed, úgy hogy a könyvkereskedők kénytelenek úgy árusítani a könyveket, hogy amennyi magyar koronába kerül, ugyanannyi cseh koronát vesznek érte. A pesti kiadók teljesen rendszertelenül számláznak. Vannak könyvek, melyek rendkívül o’csóak, igy 3—8 koronás árban számítják őket s ugyanannyiért kaphatók, vannak azonban könyvek, melynek számlaára tüneményszerü magasságot ér el. igy például a Macher-féle francia olvasókönyv budapesti ára 70 K, .s ez veszteség nélkül itt sem árusítható máskép, mint 60. koronás árban. . ■. Ebből azután következik az, hogy a tanulók nem képesek könyveket vásárolni. Egy Burián-féle latin-magyar szójár {. részét 136 koronán árusítják, egy Trautmann könyvitel 76 koronában kerül, egy hittankönyv ára 30—40 korona, úgy hogy 500 koronán alul egy diák sem tudja hiányzó könyveit beszerezni. A magyar könyvek honibiiis árának az az pia, hogy Pesten nincs papír, a kiadók kénytelenek papirsztikséglettiket Szlovenszkóból és Bécsbő! beszerezni. A munkabérek pedig magasak. Az árakat a minisztérium állapítja meg. Felárt nem engedélyez és csupán portó címen számíthatnak fel a kiadók 10 százalékot. A szlovenszkói kereskedők úgy segítenek magukon, hogy a Comenius megkerülésével, csempész utón szereznek tankönyveket innen van, hogy egy és ugyanazon könyv különböző kereskedésekben más és más áron kapható s jelentékeny, 10 koronára menő különbségek mutatkoznak. De nemcsak a magyar könyvek drágák, hanem a szlovák könyvek is. így például a Rychlick-félg. szlovák nyelvtan, melyet a magyar középiskolások használnak, fűzve 14K-ba, kötve pedig 22 koronába kerülnek. Még Iegolcsóbak az állam által kiadott tankönyvek. Egy szlovák olvasókönyv például 12 koronába kerül. Az immár válságossá vált tankönyv krízist a közoktatásügyi minisztériumnak kell megoldania. Az államnak kell kezébe vennie a tankönyvkiadást és szlovák, magyar, német tankönyvekről gondoskodnia kell. Erre az üzletre rá kell fizetni, de amely állam nem kultúrára költ, az nem érti meg kulturföladatainak lényegét. A demokratikus tanügyi politika mindenütt feladatául tűzte ki a szegény gyermekek ingyenes oktatását, ingyen tankönyvekkel való iiláíását. Most csak az igen gazdag emberek engedhetik meg maguknak a luxust, hogy gyermeküknek tankönyveket vásárolhassanak. Az a kevés könyvbarát is hamarosan leszokik a könyvvásárlásról, aki nagyan szereti a jó könyveket. ülm «Mát jelel Imi. Szenzációs tolvajiá$ Erdélyben. Erdélyt és Romániát egy párját ritkító szenzációs iolvajlási eset fanja izgalomban, amelynek tettesei az általános zűrzavart felhasználva, * egy egész vasúti vonalat loptak el a vasúti vágányokká! és minden berendezéssel együtt. E hó elején négy előkelőén kiöltözött talmi franciasággal büszkélkedő román ember járta végig a gyulavidéki \asu!vonal állomásait, akik mindenütt a román államvasutak kiküldötteinek adták ki magukat és kijelentették, hogy parancsuk van a vasútvonal leszerelésének végrehajtására. Ugyanakkor társzekerek és munkások érkeztek, akik hozzáláttak a vágányok felszedéséhez és a leszerelt anyag elfuvarozásához. Egy heti munka után fényes nappal siketül! is ellopni a helyiérdekű vasútvonal összes vágányait, talpfáit és minden műszaki felszerelését. A vasúti tisztviselők a botozástól és a statáriátis intézkedéstől való félelmükben egyetlen szóval sem mertek tiltakozni „a parancs“ végrehajtása ellen, hanem türelmesen várták a vasuligazgafóság további intézkedését. Mikor várakozásuk itiábaló volt, Bukarestből kértek távirati utasítást, mikor is legnagyobb meglepetésükre azt a választ kapták, hogy a gyulavidéki vasút felszedésére senki sem adott parancsot. A tolvajok természetesen eltűntek a zsákmánnyal és kézrekéritésükre az ottani közbiztonsági állapotok közölt nincs remény. ' Komárom. .4 pozsonyi „Magyar Újság“ cikke. A Pozsonyban megjelenő Magyar Újság egy munkatársa járt Komáromban, ahol konstatálta a meglevő nagy bajokat. Cikkéhez minden tekintetben csak gratulálhatunk, mert az, amit itt látott, mind igaz. Sajnos, nagy a munkanélküliség, aminek oka az, hogy a komáromi lövőszergyárat leszerelte a katonaság és ezzel ötezer munkásnak megszűnt a keresete, tegyük hozzá, hogy jó keresete. Ez igen nagy visszahatással van á város lakosságának megélhetési viszonyaira, lit csak az írjuk meg a tudósító helyett, aki úgy látszik, nem járt a - hid körül, hogy a forgalom hiányát a hid lezárása okozza. Nem lehet a túlsó oldallal közlekedni, holott Komárom minden iparvállalata (lengyár, selyemgyár, államvasutak, gőzmalom, gőzfürész, famegmunkáló gyár) a túlsó oldalon van. A komáromi tőkéseknek úgy látszik, hogy a mostani munkaviszonyok, "adóviszonyok (forgalmi adó, luxusadó, vagyonadó, nyereségadó, kereseti adó, pótadók, kényszerkölcsön)- mellett nem sok kedvet éreznek magukban arra, hogy itt ipari vállalatokat létesítsenek. Ellenben arról már van tudomásunk, hogy egyes ipari üzletek meg fognak szűnni, mert megrendelés nincsen. Be fognak egy két vendéglőt és kávéházst is zárni, mert forgalom nincsen. Élelmiszer elég drága ugyan minden, de legalább van. Tűzifa is van a városban, bár ára 52 korona mázsánként. A szegényeknek 20 koronával olcsóbb. De ki meri azt mondani, hogy ez olcsó ? A hivatalokban dolgoznak a tisztviselők és a rend ellen csakugyan semmi panasza sem lehet a hatóságoknak. Ehhez a tisztelt tudósitó ur nagyon különös következtetéseket fűz. Nevezetesen azt, hogy itten „Szlovenszkó leginagyarabb és sokak előtt legveszedelmesebb vármegyéjében sem letartóztatás, sem internálás politikai okok miatt r.em volt és nincs, ugyanakkor, amikor kevésbbé magyar helyeken igen bőven akad." Ezt a hatóságok javára írja a t. tudósító ur, akivel abszolúte nem érthetünk egyet. Meg is mondjuk, miért. Hogy Komárommegye és Komárom város magyar, azt mindenki tudja. Hogy itt letartóztatás és internálás most nincsen, annak az oka az, hogy rend van és arra nincsen sem ok, sem szükség. Vagy magyarság és internálás, letartóztatás már teljesen oksági viszonyba kerültek volna? Tisztelt tudósító ur, itt statárium 3. oldal van és katonai diktatúra. Gyülésezni, politika - összejöveteleket tartant nem szabad, még kulturális ügyekben sem A Magyar Népszövetséget feloszlatták, a Magyar Nemzeti Párt gyűlését a katonai rendőrség szétverje. A Katii. Legényegyletet bezáratta a zsupán állítólagos politizáláséit, amitől szó sem volt soha abban az egyesületben. A vizsgálat ebben még nia sem folytatódott le. Letartóztatás és internálás bőven volt, hogy az igazságot megközelítsük, Kétszáz munkást internáltak a múlt évben, heteken át. A szocialista párt több vezető tagját elfogták. Az idén szeptemberben kilenc szociálistát letartóztattak. Május 1-én a múlt évben húsz polgári személyt lőttek agyon, köztük .egy kis gimnázistát. Ezt se vizsgálta meg a kormány soha. Agyonlőttek a bolsevik támadás alkalmával két községi jegyzőt teljesen ártatlanul, ami ki is derült. Á jóvátétel iránt mégsem történt semmi mindezideig. Folytassuk cikkező ur? Nagyon tisztelt ismerősei úgy látszik, mindezeket elfelejtették. Hamar felejtenek, bár bizonyos dolgokat nem tehet egykönwyen felejteni. fí Csallóközi naptár 1921. eure. Szerkeszti clr. Baranyay József. Így év végén, az uj év közeledtével se szeri, se száma nincs az uj magáraknak, kalendáriumoknak. De a sok közül is messze kimagaslik úgy belső értékes tartalmánál, mint külső kiállításánál és terjedelmes nagyságánál fogva is szerkesztőnk, dr. Baranyay József, a jónevü iró szakavatott szerkesztésében megjelent Csallóközi Naptár 1921. évfolyama, amely lapunk kiadóhivatalában, Spitzer Sándor nyomdájában jelent meg. * A vaskos kötetet kitevő naptár a szokás sós naptári, része is kiválik, többi naptárokéból az által, hogy minden napra közli a nap és a hold keltét és nyugtát, ami legtöbb naptárból hiányzik. Ez értékes adatokat Tass Antal ógyallaí csillagdái igazgatótól kaptuk, akinek itt mondunk ezért őszinte köszönetét. A nap és holdfogyatkozások, a névnapmutató, a bélyegfokozaf, a vásárok jegyzékén kiviil a naptár olyan gazdag szépirodalmi és tudományos résszel jelent meg, hogy amelyik család megszerzi e hézagpótló és magas irodalmi nivón álló napiárt, .a télen hosszú időre el lesz látva olvasmánnyal. Főbb vonásokban itt közöljük a szépirodalmi és tudományos rész tartalmát: Dr. Baranyay József: Beköszöntő. Lörinczy György: Csallóközi képek. Fiilöp Zsigmond: A Volgamentén. Csallóközi Géza: Mesélek Néked ! Dr. Baranyay József: Utazások a régi Csallóközben. Fiilöp Zsigmond: Bárányfelhők. Mészáros Gyula : Csallóköz nevéről. V. A1.: Kottanner Ilona Csallóközben. Lampérth Géza: Labanc nóta. Antal Iván: Mese. 5. /. Mi van a bankokkal? Géczy János: Az örökké égő mécses titka. Harsányi L3jos: Leya levele Ivánnak. Gárdonyi Géza : A vihar és a napfény. Zsolt Béla: Felvidéki este. Dr. Kemény Kolumbán; A pletyka lélektana. Futasfalvy József: Az aranybogár. Dr. Kiss Gyula: A pihent ész. Tuba János : Szüreten Jókai Mórnál. Hegedűs Gyula: Cserepek. Mankó Gyula: Adatok New-York nagyságához. Gosztonyi Nándor: Jókai külföldön. Zilohy Lajos: Egy krajcár. Krúdy Gyula: A falu rossza. Csolnoky László: Kisértet, G. Galamb Margit: A titkos fiók. Krúdy Gyula: Komáromi honvédek. Csehov Antal: A koldus. Dr. Baranyay József: Két tragédia. Keszthelyt Géza: Igen, csak biztass! Fehér Jenő: Hangok az éjben. Pogány Béla: Az őszirózsák. Vértessy Arnold: A szerencse. Mind ismert, jó hangzású irói név, akiknek cikkeit élvezet olvasni. Nem egy cikkíró' kedvence az egész magyarságnak. E spk sok élvezetes cikket egy jó csomó adoma követi, amelyeknek ötletei állandó derültségben tartják az olvasókat. Végül elsőrendű és megbízható cégek által feladott hirdetési rovatára hívjuk fel olvasóink figyelmét. A kitünően szerkesztett naptárt melegen ajánljuk minden jó magyarnak. Ara a vaskos kötetnek 8 K. Megrendelhető iapunk kiadóhivatalában Komárom, Nádor-utca 29.
