Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)
1920-11-27 / 88. szám
2. oldal. nek okait, bár szeretném azt mondani: „peceatur extra et intra muros“, de azt meg merem állapítani, hogy ennek a. helyzetnek súlyos voltát érzik most már azok is, akik most^a zöld asztal mellett ülnek. A másik ok, amelyben az általam inkriminált cikkek kifogásolható tónusa gyökerezik, az „érvágás* általában fájdalmas volta. Elismerem, hogy akinek a zsebéből ki akarnak valamit venni, az nem tetszik az illetőnek, még akkor sem, ha azt mondják az elveendő dologra, hogy csak kölcsön kérik és megfizetik a használatért járó kamatot. De megvagyok győződve arról, hogy bármely összeállítású közgyűlés foglalkozott vcrfn'a a városi költségvetés ügyével, a jelenlegi helyzetben az sem tudott volna más eszközhöz nyúlni, mint a „kényizerkölcsönhöz“, Mert ismerni kel! a helyzetet abban a tekintetben, hogy a város anyagi viszonyainak . rosszra fordulását' nem egy ok, nem egyedül i a 'kiséri munka, — amelynek megszüntetését j egyébként az ezt követő cikk megjelenése előtt j elhatározta a tanács — vagy nem is egyedül a • munkabérek emelkedése okozta, hanem szám- j tálán ok összemökődése idézte elő. Ezek közé 1 tartozik természetesen az általános drágulás, mindennemű árucikknek a köiőíéktől a nyersolajig, az ökrös szekértől a vasúti fuvardíjig való horribilis és még mindig fokozódó áremelkedése, a munkabérek és állandó fizetések ismételt és ismételt emelkedése, az inségmunkák kezdésének és folytatásának szüksége stb. De ide tartozik másik oldalról az'államsegélyek késedelmén, az adóbehajtásoknak a moratórium és- ostrom okozta nehézségein, a város jőve- ; delmeinek megcsappanásán, az általános pénz- j ügyi helyzet nehézségein kívül különösen két f fontos ok. v Az egyik a város elszakitása attól a vi- ; déktől, ahol fő élelmiszer forrásai, vevőközön- j sége és forgalmi eszközei volíak, tehát a vá- i ros forgalmának, további életereinek elvesztése, lélekzet vételének erős letompitása. A másik ok a múltbéli makacs ragaszkodás a községi pótadók stabilitásához, a pótadóemeléstől való irtózás a költségvetési ; realitás rovására. Olyanforma helyzetet idézett 1 elő, mint a magángazdaságban, ha a jövedelem j kevesebb, mint a kiadás. A vége az, hogy az ; évről-évre fedezetlen hiány egyszercsak, terme- j szelesen mindig a legrosszabb időben, ké.ség- j beejtő nagysággal jelentkezik. Hogyan lehetne j azt elképzelni, hogy amikor mindennek a vilá- ; gon emelkedett az ára mondjuk ötvenszeresen, I akkor a városi pótadó a inegcsökkent adóalap i mellett is a régi fokon maradjon? A kereskedő vagy iparos azt a költség- ; többletet, amely áruinak előállításánál jelentke- 1 zik, áthárilji vevő közönségére. Nos tehát, a ! város sem tud egyebet tenni, mint hogy emel- j kedeít szükségletének többletét áthárítja. Ennek az áthárításnak azonban többféle j módon kell történnie, mert a fedezendő összeg : olyan nagy, hogy egy alakban, pótadóemelés- ! ben nemcsak igazságtalan, de lehetetlen is. A jövedelmek szaporítása céljából felemeli j a város minden lehető dijat, hozott be uj jö- | védelmi forrásokat s adókat (vigalmi adó, telek- I értékadó), csak azért, hogy a szükségletek fedezésére előteremtendő összegeket minél inkább megossza. A végső hiány fedezésére kijelölte a még egyáltalán remélhető rendkívüli államsegélyt, a pótadóí is felemelte addig a mértékig, amit végső határnak kellett tekinteni (89a/0-ról 200%-ra), de még mindig maradt kétszerakkora összegű hiánya, mint amennyit a kiséri költségek okoztak. Mit lehet tehát ezen a ponton mást tenni, mint a kölcsönhöz folyamodni? Minthogy pedig idegenből kölcsönt nem kapunk, magunk felé kell fordítani tekintetünket. Kétszer meghirdettük az aláirási kölcsönt akkor, amikor még volt pénz, ha nnm is bőven, de több mint most. Egyik akciónak sem volt sikere, pedig akkor eléggé figyelmeztettük a közönséget cik»Komáromi Lapoku kékben is a későbbi következményekre. Már akkor felhangzott egyes helyeken, hogy kötelezővé kell tenni a jegyzést, kényszert kell alkalmazni, de még bíztunk, hogy ez elkerülhető lesz. Bármily erősén hangzik is-a vád, hogy osztályérdek vezette a kényszerkölcsön elhatározását, de mégis arra kelí helyezni a súlypontot, hogy kölcsön alakjában mondta ezt ki, amely kamatozik és meghatározott idő alatt visszafizetendő. Lehet kritika tárgyává tenni az egyesekre kirótt összeget, de-legyünk tisztábaa avval, hogy nincs olyan kivetés, amelyben aránytalanságot ne lehetne találni s amit az érdekelt magára nézve igazságtalannak ne tartana. Az e tekintetben esetleg fenförgó tényleges hibák korrigálására pedig lehet elvégre módot találni-. Felhangzik az az ellenvetés is, hogy nincs most annyi pénz az érdekeltek birtokában, hogy a kivetett Összeget befizessék s, hogy akivetés még nem jogerős. Ezeket vette figyelembe a városi tanács akkor, amikor most csak a kivetett összeg 3Q°n ának befizetését kérte a legsürgősebben fizetendőkre s a fizetőképesség momentán föntartása céljából. Ez a 30'1'® pedig csak néhány százezer koronát tesz. Végül lássuk azt a „dajkamesét“, hogy miből lesz a költségvetési d ficit megszüntetéséhez szükséges kényszerkölcsön visszafizetve ? Igaz, hogy d .ifiéit magszüatetéséhez kell ez a kölcsön; de csak részben erre, körülbelül épen a most kért 30*.'® erejéig Az is igaz, hogy ez a mód' az elmélet, a tudomány nézőpontjából nem helyes fedezési inőd. De ha szabad volt néhány évvel ezelőtt a közgyűlésnek sokkal jobb viszonyok közt ugyancsak ezt az eszközt választania ugyanezen célre, miért ne szabad volna most kényszerből követni az — elismerem — rossz példát. Eiősebb argumentum azonban az, hogy igen is van remény arra, hogy a város jövedelmei fokozódni fognak a forgalom emelkedésével, a most nagyon csekély pótadóalapot szolgáltató állami adók nagyobb összege után az eddiginél magasabbra emelt százalékra a községi pótadó hozadéki többletéből és remélhető, hogy három cv alatt, amikorra a visszafizetés szól, konszolidálódnak annyira az általános pénzviszonyok, hogy lehetséges lesz hoszszabb lejáratú törleszíéses kölcsönre konvertálni a mostani függő kölcsönöket, mert a kényszerkölcsön is ilyen íöggö kölcsön és akkor a visszatérítés megtörténhetik. Nem az a fontos ebben az esetben, hogy a város három év alatt, vagy múlva kifizeti e teljesen ezt adósságát, hanem az, hogy azoknak, akiktől most kölcsönveszi, megszabott idő múlva visszatéríti. Az itt elmondottak célja csak az volt, hogy kissé megvilágítsam objektiv szemüvegen a kényszerkölcsön ügyét s ezzel ebben a fájdalmas kérdésben is azt keresem, ami inkább kiegyenlíti az ellentéteket és közelebb hezni igyekezzem a társadalom egyes rétegeit egymástól elválasztó és a megértési akadályozó különböző nézőpontokat. Dr. Szijj Ferenc polgármester. Frill iliij a Musfi lyoini. (Paris.) Danielou francia képviselő, aki a trianoni békeszerződést fogja a párisi kamarában eiöadni, az „Eclairben“ cikket közöl, melyben sajnálatát'fejezi ki, amiért nem tudja megfelelő módon leírni Budapest nagyszerűségeit. — Szükségesnek mondja, hogy hangsúlyozzuk . azoknak a problémáknak súlyosságát, amelyeket a háború felvetett és amelyek sürgős megoldást követeinek. A legelső megoldandó feladat — szerinte — a menekültek problémája. Danielou felhívja a figyelmet azoknak a magyaroknak sorsára, akiket a honfitársaitól elszakítottak, különösen azok kelyzetére, akik kény-1Ö20. november 37. télének voltak Magyarországra menekülni. Meglátogattam — mondja — elhelyezési helyüket és igen élénk impressziókkal tértem onnan vissza. A nyomornak ily nagyfokú összetorlódása megkapott, "faem felejthetem el azokat a szenvedéseket, amelyeket ellenségeink észak és északkeleti Franciaország népének okoztak. Ismerem azokat a nehézségeket is, amelyekkel akkor találkozunk, amikor a jóvátétel müvének kezdetét sürgetjük, főként pedig annak a szénmennyiségnek átengedéséi, amellyel a nemzetek által elpusztított bányáink termését kell pótolni. Lehetetlen azonban meg nem hatódni,, amikor a régi ellenségeinknél is — olyan nyomort lát áz ember, amíuőnek én voltam tanúja a budapesti pályaudvarokon. Ezután hosszasan leírja cikkében az eléje tárult láiványt és erősen kidomborítja azokat a részeket, ahol a beteg asszonyok és gyermekek helyzetet írja le. Felhívást intéz FranciaországhOE és kéri, amennyire lehet, könnyítsenek ezen a rettenetes helyzeten, különösen azzal, hogy amennyire lehet, a menekültek minél nagyobb számban valójvisszatérését megkönnyítsék családi tűzhelyükhöz. Tudni véli, hogy a cseh és jugoszláv oldalról lehetséges volna a megegyezés és hogy ha román részről nem volna olyan kiéiesedett a helyzet, a diplomáciai viszony fölvétele ugyancsak kedvezően hatna az ilyen irányú megegyezésre, Franciaország mindenesetre siettetheti ezt a folyamatot. Egy ilyen humanitárius feladat mindenesetre megfelelne a francia néptradícióinak. A dollár árhullámzásai. A dollár kisasszony újra megtréfálta barátait. Akik a legjobban btetak szereimében és í03-as kurzuson vásároltak belőle, azokat váratlan személyből cserben hagyta és lekrachoít 75-re. Ahogy mi a szépséges dollárkisasszonyt ismerjük, egy-nehány konlreminör örömére urja zuhanni fog. A dollár áremelkedésének és áresésének okairól egy pénzügyi szakember a következő információkat adta: A dollár tulajdonképp értéke alig több mint 20 cseh korona. Ezt igazolja, hogy Amerikában vásárió értéke alig 20 korona. Égy közepes ebéd ára 1 és fél dollár, egy pár cipó (középfülöm) 15—20 dollár, néha 50— tOQ dollár. Ez tehát azt igazolja, hogy dollár belső értéke álig haladja meg a 20 koronát. Miért emelkedik hát a dollár? — Ennek magyarázata a mérhetetlen spekuláció. Ma mindernd valuíázik, akinek csak egynéhány felesleges koronája van és a saját borén tanulja azt meg, mi az a krach. Mert elenyészően csekély azoknak a száma, akik egy néhány ezer koronát keresnek. A nagy közönség zöme bedül és leadja keservesen spórolt pénzét. A pénz pedig a nagy valutastréberek zsebeibe vándorol. Mert alig 50 nagy cég irányítja a piacot tetszése szerint. Hol tömegesen dobják a piacra a dollárt és igy a nagy kínálat által lenyomják az árát és amikor a dollár elérte azt a nívót, amelyet ők akartak, akkor vásárolni kezdik. A hauseba azután bedől a közönség is, amely szintén hausera spekulál, mig aztán „megfürösztve“ letörik. A dől ár legutóbbi erős áremelkedésének oka a politikai viszonyokban is keresendő. A prágai zavargások hirére rögtön emelkedett, amíg a rend helyre állt, újra zuhant. Fog-e még emelkedni a dollár, kérdeztük ? Nem valószínű, mert a mai ár is indokolatanul magas. Azonban egy tanácsot adhatok a közönségnek, ne valutázzon, mert ez a szórakozás csak pénzébe kerülhet. Steiner Kornél és lársa Komárom s * cipő kereskedése és (orthopäd) cipészműhelye, Nádor-utca 27. szám. (Hz OttllB MMlül SZMlM.! ^gs Ajánlja elsőrendű tehénbőrből és boxböfből saját műhe- 27o1pf PP ffe. UrAUfSfO "Xt no AU - *2 lyében készült férfi-, női- és gyermekcsizmáit.
