Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)
1920-11-17 / 85. szám
KOMAROMMEGYEI KÖZLÖNY Hegyvsneciy&iHik évfolyam* 35. szám. Szerda^ 1920. november 17. Eíéfizeiési ár helyben Cseii-szlovák értekben : Kg*#* évre 66 K, félévre 28 K, negyedévre 14 K. Eítífüetési ír vidékre postai szétküldéssel: Sptsz erre tiO K, félévre 30 K, negyedévié 15 K. ___Egyes szám ára: 60 fillér. __ „Elvégeztetett“ — így szólott Jézus a keresztfán. A trianoni béke keresztjére felfeszitett Magyarország is felsóhajthat most Krisztus e végszavával: — .Con summ atom est! A ratifikáció sziklatömbje oda gördült már a sir üreg. fölé . . . Némaságra kárhoztatva altjuk körül a nagy ravatalt, . . . nem zokoghat fel ajkainkon a fájdalom. De akkora irgalmatlanság talán már még sincsen e földön, mely megtiltaná nekünk, idegenbe szakadt fiáknak, hogy néhány könnycseppet hullassunk, hogy legalább a megemlékezés egy virágszálát helyezzük a boldogtalan édesanya sírjára. Sírnunk, emlékeznünk talán csak ?! És azután ? • A Jézus példájából fakadó erős hitlel vágjunk neki az uj életnek, a végzet által reánk kényszeri tett nagy feladatoknak! I fii Éflliíft ügye csakugyan nem tréfa, hanem egész komoly dolog. A szocialista párt elhatározta, hogy »eret vág« a burzsoán. Négyszázharminchárom polgárt pécézeít ki valamilyen kommisiő, végrehajtó bizottság, vagy rögtönitélö bíróság és kivetett egy ültő helyében több mint két millió sarcot a nyugodtan élő polgárságra, Holnap -árra ocsúdik fel ez a közel félezer ember, hogy a zsebéből »kölcsönkér« a város, 'mert ha nem ad kölcsönt, — de mindjárt és legalább harminc százalékát a sarcnak,'— akkor azt behajtják a közadók módjára . . . Az adózó polgárságnak kár volna begyulladnia e felett a tény felett, legfeljebb gondolkozóba esketik egy-két dolgon, ami ezzel a kérdéssel szorosan összefügg. Elgondoikozhatik például afelett, hogy a legfőbb sárcbizóttság milyen divalu kabát alapján vetette ki a kényszerkö'csönt, amely úgy látszik, az elvtársaknak nem okozott nagyobb fejtörést A bizottság tagjai közt szerencse, női szabó is vo't, amint v halljuk, bizonyára az szabta ki a polgárok jzsebeihez mért kényszerköfesön nagyságát. .’Amint abba. a névsorba belepillantottunk, > azt láttuk,, hogy az úgynevezett bizottság teljesen dilettáns munkát végzett, minden i szakértelem lelkiismeret! nélkül. * A kényszerköfesön ügyénél az adózó Politikai lap. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. polgárság, amely ezt a terhet viselné, megkérdezve nem lelt. Bármily nagy hatalom a szocialista párt, de akkora hatalma még sincsen, hogy egyszerűen neki szaladjon a polgárság zsebének és ebből tetszésének megfelelő összegeket emeljen ki akár kényszerkölcsön ürügye alatt is, arra a célra, hogy a kiséri amerikázás tovább folydogáljon egy-két esztendeig. Azután micsoda helyt nem álló felfogás az, hogy az egyenlő adózás és egyenlő teherviselés korszakába éppen a nem adózó szocialista párt vet ki közadók módjára is behajlhó kényszerkülcsönt! Ha egyszer a városnak csakugyan szüksége van kölcsönre, azt biztosítsa más utón és más módon, de igv semmi esetre sem. Végül kinek akarják azt a dajkamesét beadni — mert a kényszerkölcsön nem analfabéták rovására megy — bogy ezt a harmadfél millió kölcsönt a város három év alatt visszafizeti? Ez a kölcsön a költségvetés deficitje megszüntetéséhez szükséges. Hol vannak azok a bevételi tételek, amelyekben ez fedezetet találhat? Ez más, mint pótadó, vagy újabb kölcsön, nem lehet. Ez pedig nem fedezet. Ha a kormány egy ilyen határozatot jóváhagyna, akkor a kormány szándékaival is tisztában lehetünk. fi üli iÉliiiíÉ illiiííl. Reményeink kiszáradni készülő fájáról az őszi vihar újból lesodort egy leve'eí; a levél peregve lassan, szomorún hull a földre és a fa immár oly sivár, a készülő léi hideg, jeges szele szalad végig száraz gályáin, még néhány levélke s aztán csupaszon áll. Ugyanakkor a nap is nyugvóban van, a beálló sötétség oly vígasztalán, oly rideg kezd lenni.. . Mikor fog újból kicsillanni az éjszakák és felhők sürü egymásutánjából a napsugár; mikor fog a langyos, tavaszi szellő újból rügyeket csókolgatni s mikor fognak levelei újra jótékony árnyat adni . . . Mostanában ratifikálta a magyar nemzetgyűlés az áiitání által diktáló békeszerződést, ratifikálta a kényszer hatása alatt, ratifikálta, mert úgy gondolja, talán ezzel is enyhíteni tudja a megszálló hatalmak alatt élő testvérei súlyos igáját. Az utcán ma sokan fognak végigmenni szótlanul, sokan fognak egymásra nézni némán egy könnycseppel szemükben, kérdezni senkisem fogja, miért? Gyásznapjai ezek a magyarnak s mi kérjük a hatalom birtokosait viseltessenek kellő tisztelettel nagy fájdalmunk iránt, engedjék, hogy csendesen gyászoljanak sziveink, ma megint temettünk s a sírba letüttük a Reményt. E gyászos emlékek nél időzve el kell magunkat határozni most már újból — mert hisz ezt már többször megtettük — hogy alkalmazkodva most már a magyar nemzetgyűléstől is elismert ténylegesből jogi helyzetté vált állapotunkhoz fogjunk hozzá szent hitlel, a meggyőződés tántoríthatatlan hatalmával s alkossunk, egy láncot, melynek annyi láncszeme legyen, ahányan itt szorultunk hazánkfól elszakított árva magyarok.- A széthu-Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29., hová ugy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendf-k. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden szerdán és szombaton. zás, a szociális, gazdasági ellentétek alapján való pártoskodás luxusa nem nekünk való. A szerencsétlenségünk közös, a gyászunk közös, miért ne lehetnénk egységesek, egyek a céljaink is. Az idő rohan, az átalakulások korát éljük, nincs megállás s aki idejében nem veszi észre magát, elsodródik s eltűnik. A hatalmat átvett népek nemcsak helyzetüket akarják megszilárdítani, de következetesen el akarnak törölni mindent, ami múlt itt volt, ami a régi, a magyar uralomra emlékeztet s mi magyarok, ha magunk nem állunk ellen eme áromlátnak, szintén elvesztjük jogát annak, hogy integráló részét képezzük az uj államnak is. Egy millió magyarral számolni kell az államhatalomnak is, miket nem lehet nem létezőnek tekinteni, ébredjen tudatára ennek minden magyar szív. Kultúránk, iskolánk, intelligenciánk és munkásságunk egy érték, mellyel számolni keli. Az óra ütött, az eddigi tétlen, légvárakra épített politikával fel kell hagynunk, itta tettek ideje; a különböző pártokra szakadt magyarságnak, a pártok vezetőinek, tekintet nélkül egyéni ambíciójukra letre kell kozniok az egység útját, a kezeket ki ksil nyújtani s ha nem érnek össze, meg kel! toldani egy lépéssel. Félre az álszentek politikájával, a gazdasági kérdések sem olyanok, hogy azokat legalább egy szövetségen belül ne lehetne visszhangba hozni; a szocialisták legyenek meggyőződve, hogy az új nagy magyar párt (melynek meg kellene alakulnia) célja nem a mai, rájuk nézve nemeléggé szimpatikus Magyarország felé való gravitálas, hanem a fajmagyarság a köztársaság keretén belül való szerepének, tekintélyének és súlyának a biztosítása. Szenüványi József nemzetgyűlési képviselő múltkori felhívása, kell hogy visszhangra találjon, nyújtsuk ki kezünket s legyen végre a magyar és magyar közt szent a béke. A keresztény szociális párt szüntesse be időnkinti viszályait a kisgazdákkal; a kisgazdák lássák be, hogy más is magyar ember. Látjuk a szép példát a csehországi németeknél; ngyan gazdasági felfogás szerinii pártokra vannak oszolva, de a német nemzeti" érzésben egyek ők, még a szociáisták is a németséget érdeklő kérdésekben mindenkor fajtetsvéreik oldalán állnak. Ezzel szemben nálunk? . . . de különben nem akarok kényes reministenciákat kelteni, mert szeretném renlélni, hogy a jövőben ez nem igy lesz. A magyar szociáldemokrata is legyen elsősorban magyar. A többi magyar párt nemzeti felfogása vitán felül áll. De nem célom az ellentétek bírálata, én ma csak harmóniát szeretnek látni, de látni nem tudok a körülöttünk uralkodó sötét mialt, de egy megállapítást a tisztelt szociálisfák megengednek nekem s tegyék szivükre kezüket s igazat adnak nekem. A tiszta internacionalista szocializmus idealógiája valamely idegen uralom alatt élő nemzet szocialistái részéről csak nemzeti jogfeladást jelent, melyen az uralkodó nép csak nyerhet és féktelen nacionalizmusának nyit tárt kapukat, mert ők — még ha szocialisták is — nem adták föl nemzeti öntudatukat. Nemzeti öntudat szivünkbe ojtött érzés, melyet kiiriani nem lehet, erről csak lemondhatunk becsületünk árán, tudjuk, hányán tették ezt már meg. Szeretném, ha szavam nem lenne a pusztában kiáltó szava s nynden érezze és állapítsa meg magában, hogy sohasem volt oly. könnyű igazán. magyarnak lenni, mint ma. * A béke ratifikálásával kapcsolatbah szeretném minden magyar lelkében fel— T
