Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)
1920-11-17 / 85. szám
2. oidaJ. 122Q- november 17. „Komáromi Lapok"1 ébreszteni a jövendő hivatását, mely őt ezen most uj uralom alatt élő földhöz kell, hogy kösse. Azonban menjen, aki azt hiszi a hontalanság odakünn nem keserűbb, mint idebenn, ha azt hiszi, hogy az emlékezés nem ácsol leikéből uj kereszteket, mert csakhamar tudatára fog ébredni, hogy az emlékezés szivébe süvít, sikolt s mint egy keresztfára ráfesziíi öt a honvágy és a bánat. Valamikor Mikes sem hitte „ki rab hazában élni nem tudott . . . s egy csillag mégis minidig Zágon felé mutatott.“ Igen! ne higyje senki sem a pillanatnyi kellemetlenségek hatása alatt, hogy neki innen mennie kell, nem ! nem szabad egy igaz magyarnak sem Önként elhagynia e földet, melyet mienknek tartunk, ahol születtünk, hol atyáink, nagyatyáink és őseink laktak s hol sírunk is kell, hogy domboruljon. A föld, melyről lemondunk, sohasem lesz többet a mienk, ragaszkodjunk tehát minden rögéhez, a nemzetközi szerződések biztosi!ják háborítatlan birtoklását földünknek. Magyarország csak úgy fűd hatalmi súlyával szerepelni, ha a magyarság ittlakó milliójára támaszkodhatna. A kiköltözködés, tudjuk, szörnyű mérveket ölt; mától kezdve nem szabad magyarnak azon indokkal, hogy nem birom tovább, helyét elhagynia. Mindannyian tűrünk és szenvedünk, de dacos szívvel, a jövőbe vetett hittel, nem mondva le, sőt követelve jogainkal. A kevés esetleg itt maradt magyar nem fogja tudni végigharcolni eredménnyel a nagy küzdelmet, melyet a mindenkori csehszlovák kormány elcsehesitő, eltótositó politikájával kell föl vennie, Össze fog roppanni s kénytelen lesz utat engedni az uralkodó nép féktelen nacionalizmusának. Ezzel szemben, az iltlakó egységes magyarság, mely helyét nem adja át idegennek, meg fogja nekünk tartani a földet, ho! a többség magyar, magyarnak, népe tősgyökeres magyar lesz mindig, mert az akar lenni és az is akar maradni. Kötelessége, legszentebb parancsolatja ma minden magyarnak itt maradnia s nem gyáván elköltözni, hisz ezt ielkiisnieretlenségnek, sőt majdnem Uonárulásnak tudnám nevezni. Csak az egységes, számerejét megtartó magyarság tekinthet Szloveiiszkóbau némi bizalommal a jövő elé. A kilátások mindenfelé el vannak zárva, szemünk belefájduina, ha valahol világosságot, reményt tudnánk felfedezni, s valószínű ez is csak fantáziánk játéka lenne, Nem nyugodhatunk bele, de meg kell az igazság rideg valójával mondanunk, hogy a sötétség ijesztő, de bátorság, fegyelem, céltudatos erő nem ismernek akadályokat és én hiszem, mert hinnem kell, hogy a nap mely leáldozott, még fel fog kelni, melyet a magyarság -jövőjébe vetett hite fog a horizont fölé emelni. S akkor talán még kizöldül a fa is, melynek levelei mind lehullottak. Kismuzsla, 1920. nov. 11. /aross Andor. Uj helyzetet teremt bizonyára, ha nem is máról holnapra’ úgy a gazdasági életben, mint az azzal szorosan összefüggő nemzetközi érintkezésben és a határszéli forgalomban a trianoni békének Magyarország részéről történt ratifikálása. Ennek előjeléül tekinthető a prágai kormánynak az az intézkedése, mely szerint a szlovenszkói helyi, különösen pedig a határszéli hatóságokat, jelentés, illetve javaslattételre hívta föl a határszéli forgalom jelenleg érvényben levő szabályozásáról, valamint a Magyarországgal köthető gazdasági szerződésben rendezendő kérdésektől. E kérdések eminenter érdeklik Komárom városát úgyis mint közjogi alakulatot; de magát a város közönségét, annak iparát, kereskedelmét s általában gazdasági helyzetét is. A helybeli zsupán-kormánybiztos e tekintetben jelentés és javaslat tételére a rendőrfőkapitányt hívta fel, mint akinek resszortjába a határforgalmi ügyek kezelése túlnyomó részben tartozik. Nagy Jenő főkapitány — igen helyesen és körültekintően bevonta e rendkívül fontos, közérdekű kérdések tárgyalásába a helyi érdekeltség képviselőit is, közös értekezletre hiván össze a kereskedelmi és ipartestület elnökeit, a gazdasági egyesület titkárát, a pénzintézetek igazgatóit, a város polgármesterét és mérnökét, az óllamépiíészeti hivatal főnökét, valamint a városi törvényhatósági bizottság két tagját is. Az ügy semmiesetre se vallotta kárát a fenforgó kérdések szélesebb körű megbeszélésénél. A múlt liít két délutánján tartott értekezleten alapos és szakszerű megvitatás alá kerültek azok. És az eredmény — az elhangzott kritikák, kívánságok és javaslatok alapján egy, a főkapitány által szerkesztett kimerítő memorandum lön, mely felöleli úgy a város, mint közjogi alakulatnak, a dunántúli város résszel való közös ügyei és alkotásainak lendezésére vonatkozó kívánságokat, mint általában a Magyarországgal kötendő gazdasági szerződés során a határforgalom és pedig: úgy a személyi, mint az áruforgalom tekintetében támasztott kívánalmakat. A terjedelmes memorandum minden részletére és a tárgyalás am került fontos kérdések | egész komplekszumára ezúttal nem terjeszked! hetünk ki. Talán más alkalommal. Ezúttal csak összefoglalva, főbb vonásokban ismertetjük azokat. Elsősorban rámutat a memorandum vá| rosunk — dunajobboldaü részével közös kér- I dések, a kötendő szerződésben való rendezésének sürgős és elengedhetetlen szükségességére. A közös érdekek, intézmények és alkotások egész légiója fűzte össze a két városrészt: a gáz- és vízmű, az eiemi, polgári és felsőisko- i Iák, a túloldali — közös erő segítségével — i épített gyárak, csatorna, szivattyú telep, ka| szárnya, közkórház, a városnak a túloldalon j levő egyéb értékei, a közös városi adósságok j stb. sib, a terhek és éríékek igazságos meg! osztásának és rendezésének kérdése feltétlenül sürgős és gyökeres tisztázást igényel, amelyhez mindkét városrésznek nagy érdekei fűződnek. Ezeket a kérdéseket csakis a két állam kormánya — a város bevonásával tartandó tárgyalások utján oldhatja meg. A hatúr forgalmat minél szabadabbá, egyszerűbbé és minél kevesebb korlátozáshoz kötötté kívánta tenni az értekezlet és ennek a Magyarországgal kötendő gazdasági szerződésben való szabályozását és biztosítását javasolta. Ez nemcsak Komárom városának, hanem a volt Komáronimegye innenső, Szlovákiához tartozó részének is igen fontos, sőt egyenesen életérdeke, úgy iparunk és kereskedelmünk, mint a közelláíás szempontjából is, mert hiszen városunk iparának, kereskedelmének legfőbb fogyasztója és a szószoros értelmében, főéléstára a túloldal volt. Egyéb gazdasági kapcsok is erősen fűzik egymáshoz a Duna két oldalát. Számosaknak vannak föld, szőlő, ház bit tokáik odaát és viszont. Teljesen szabaddá kell tenni a posta, táviró, telefon, áru és személyforgalmat a túloldallal, egyszóval a külön államiságból folyó minimális korlátozások (útlevél, vámvonal stb.) mellett lehetőleg teljes mértékben vissza keli álliteni a régi állapotot. Ez a gazdasági egymásrautaltságnak elengedhetlen követelménye. Addig is azonban — ez volt az értekezlet egyhangú megállapodása: mig a mindenesetre hosszabb időt igénybevevő gazdasági megegyezés Magyarországgal létrejöhet: sürgősen, lényegesen könnyíteni kell a mostani nehézkes, költséges és szűkre szabott határforgalmat! Az útlevelek kiadását egyszerűsíteni és azok tartamát hosszabb időre, korlátlan átkeléssel kell megállapítani; az átkelési engedélyeket kőiíátozás nélkül kell kiadni és azok terminusát hosszabb időre péld. 8 napra kitolni; a kiállítási dijat a mostani óriási összeg helycp 1—2 koronára mérsékelni, á jelenlegi 15 krntr. körzetet a Dunától iégvónatba számítolt 20 kimtnvi távra kitágítani. A magyar lapok és könyvek a határon szabadon legyenek áthozhatok és átvihetők, sib. Az értekezlet megállapodott abban, hogy az utóbbi átkelés és határforgalmi könnyítések érdekében testületileg fog eljárni a zsupankormánybiztosnál; inig az értekezlet egyéb megállapodásait, kiváltságait és javaslatai! — a tárgyalásokat vezető rendőrfőkapitány fogja feldolgozni és illetékes helyre eljuttatni. Valóban, úgy városunk, mint állatában a közforgalom szempontjából felette Óhajtandó, ső! szükséges lenne, In a tárgyalásoknak meg lenne a sikere. Az Országos Jegyzői Srövatség megalakulása. Amint röviden már megírtuk a sztovenskói jegyzők országos tanácsa a múlt hó 30-án- Zsolnán tartotta meg első ülését, melye t a jegyzői kar régi jogos*kívánságainak mellőzése és a jegyzőket a segély kiutalás és fi vetésre:* - dezés miatt ért sérelmek miatt oly exploziószerűen tört ki a vihar, hogy csak a vezetőit Higgadtsága cs kérieiése akadályozta meg az országos jegyzősztrájk kimondását. Az országos tanács az alapszabályok letárgyalása után a országos jegyzői szövetséget, megalakultnak nyilvánította, majd megejtette a tisztikar választását. Az igazgató tanács elnöke: Ferényi Antal trencséni nyug. jegyző, t. alelnök : Szokot Gyula, ny. jegyző, 11. alelnök: János Jenő malackai főjegyző, főtitkár: Dosíhai Gyula galgóci főjegyző, főjegyző : Sziiass Jin«s, jegyző : Pelikán János, pénztáros ; Pották Simon tett, mig Az igazgatói állást egyenlőre nem töltötték be Ügyésszé az igazgató tanács dr. Dérer volt szlovenszkói minisztert választotta meg, kit küldöttség fog felkérni az ügyészi tiszt elfogadására. A tárgysorozat 5. pontja volt a jegyzők anyagi helyzetéről és egyéb Kérelmeiről való tanácskozás, melynek mar a megkezdésénél az erruptiv elkeseredés lehetetlenné tette a luggaat megbeszélést. A tanács nagy többsége ragaszkodott a jegyzői teendők azonnali beszüntetéséhez s a sztrájknak jogos kiváltságaik teljesítéséig való fentarlásához Az uj elnökség azonban "higgadtságra és türelemre intette a tanács tagjait s végül elfogadtatta azt az indítványát, hogy utolsó kisérletképen ultimátumszerű tetiraítal forduljanak a bratisziavai és prágai minisztériumhoz. Ebben a feliratban a jegyzői kar kívánságainak november 15-ig való tegesitesSt követeli, ellenesetben az elnökség köteles Zsolnára azonnal országos közgyűlést összehívni, mely a továbbiakra nézve dönteni fog. Az országos szövetség elnöksége a szepesmegyei jegyzői egyesület poprádi közgyűlésének kívánságait is tolmácsolni fogja a minisztériumoknál. Egyelőre tehát elmúlt a jegyzői sztrájk veszedelme s a közigazgatás munkásai visszafojtott indulattal várják, hogy végre-valahára emberi sorba kerüljenek s az állam ne vonja el tőlük elsőrendű életszükségletük kielégítésének eszközeit. Amint nem azonosítjuk magunkat a sztrájk fegyverével küzdők iiarci modorával — s nem helyeselhetjük a munkabeszüntetések terrorján, úgy rá kell mutatnunk az állam érthetetlen közönyére, mellyel legelsőrendü munkása mák jogos kívánságai iránt viseltetik. Közigazgatásunk zavartalan funkciót pedig csak egy elégedett jegyzői kar biztosíthatja. A jegyzők ügyének háttérbe szorítása ma több, mint biin, — hiba. Steiner Kornél és Társa Komárom cipőkereskedése és (orthopäd) cipészműhelye, Nádor-utca 27. szám. (U ÜtlíUlil IbéiWIill Hliilli) Ajánlja elsőrendű tehénbőrből és boxbőrből saját műbelyében készült férfi-, női- és gyermekcsizmáit.
