Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)
1920-11-13 / 84. szám
2. oldal. „Komáromi Lapok“ 1920. november 13. konnyal azok kaplak, akikre az ütést irányították, de a vastaggal a szlovák gondolatot, a szlovák politikát őldÖsték. Uraim! Amikor Srobárék minden katolikusnak, minden Hlinka-pártinak. minden katholikus papnak, tanítónak és hivatalnoknak magyarónokba raktak, ezzel körülbelül ezeket mondották: „Magyarok, ne féljetek, tartsátok magatokat, ássatok alá mindent és mindenütt, mert hiszen semmi sincs végleg elveszve. Csak állandóságra, kitartásra és szívósságra van szükség. Nézzétek, veletek van csaknem egész Szlovenszkó, veletek van a kathoükus többség és a néppárt. Veletek az egész papság, a hivatalnokok és a tanítóság. Ellenetek csak néhány referens van Srobár körül, néhány mizerábilis zsupán, agrárius, hazafi és senki több. Es ha mi mégis napról-napra tartjuk magunkat, azt csak azoknak a cseheknek a segítségéve! tehetjük,, akiket épen azért nevezünk testvéreinknek és nagy fizetésekkel itt tartjuk őket. És épen ezéit a szlovák nép gyűlöli is őket, mert n csak utánatok, magyarok után, vágyakozik." Harag és pártelfogultság nélkül kérlek, ítéljetek józan ésszel és egészséges szlovák logikával, ez az állandó magyarón-gyalázás nem ezt jelentette-e a magyarok számára? ítéljetek, hogy nem tényleges és önkéntes előidézése és ébresztgefése-e az irredentizmusnak ? Kel'i-e a magyarok számára jobb bátorítás? Ez többet ártott, mint az egész tényleges magyarónság és minden esetre százszor többet, mint az ördögi hlinkaizmus, amellyel mint mumussal mindenkit magatokhoz akartok hessegetni. A falra festett ördög végre is megmutatkozott, de nem Rózsahegyen, de a határon, a magyar vidékeken és a megmagyarositott helyeken. Megmutatkozott mint bolsevizmus, internacionalizmus és irredentizmus. De nem elég. A magyarónsággal, a hazaárulással való gyalázkodás a sajtóban és a közéletben aláásta a külföld bizalmát is államunkkal szemben. Csak igy válhatott mintegy nemzetközi kérdéssé, hogy valóban joga van-e Csehszlovákiának Szlovenszkón, vagy legalább is az egész Szlovenszkóra úgy, amint áll, vagy tulajdonképen mégis csak Magyarországot illeti ez a jog, mivel a csehszlovák kormány sajtója szerint Szlovenszkón csaknem minden magyaron, azaz lélekben, érzésben és gondolkodásban Magyarországhoz húz. Nem volt-e ez indirekt beismerése ügyetlen kormányunknak : igen, úgy van, Szlovenszkó nagy részében nem akar Csehországhoz, hanem Magyarországhoz tartozni. Eltekintve attól a pár fizetett állami embertől a kormánynál és azok híveitől mindenki a magyarországhoz való csatolást akarja. Nos, uraim, ismerjétek be, hogy ez olyan nyomorúságos diplomácia, olyan vak politika volt tőletek, hogy nem tudjuk eléggé csodálni, miképpen törhettük. Csodálhatjuk-e azután, hogy egy ügyes Apponyi éppen erre támaszkodik és a „Slovensky Denik“-kel mint dokumentummal megy a békekonferenciára és úgy bizonyítja, hogy Szlovenszkó Magyarországhoz akar csatlakozni. Továbbiakban még rámutat, hogy mindezek mennyit ártottak a nemzeti gondolatnak, mennyi uj nehézség elé állították a diplomáciát. Így nem szabad tovább dolgozni, mert ez a rombolás és nem az építés útja. A mi fellépésünknek a nemzetiségekkel szemben valóban kereszténynek és igazságosnak kell lennie, de legföképen egységesnek, egy szivből-lélekböl fakadónak. Ez az egészséges nemzetiségi politika posztulátuma az .egész világon. Itt van a tál. (K.) Az idei télről nasyon sok rosszat jósolnak az asztronomusok. És ime, már is átjött a küszöbön, hogy az félelmes erejével megnövelje a szegények rettegését és kétségbeesését. Az árdrágítás, küönösen az élelmi és tüzelő szerekben még mindig annyira dühöng, hogy a reánk rótt nagy teher alatt már is ropognak a háborús szenvedések állal felgyötört vállaink. A szegénység a munka hiány következtében oly nagy, hogy az idei tél ijésztő nyomorához nem lesz fogható. Élelmiszer és tü-„ zelőszer ^)!y méreg diága, hogy ma egyszer is jólakni s fűtött szobában tölteni az éjszakát fényűzés számba megy, nem is számítva a ruházatot, amelyet ma már szegény ember nem is képes megfizetni. A kenyér drága és becses portéka. Csak annyit kaphatsz belőle szegény éhező barátom, hogy épen ében nem halsz. A has és zsir ritka jószág, amely csak «kiváltságosoknak jut, XV. Lajos francia király még láthatott tyúkot minden alattvalójának fazekában, de ma nálunk nagyon könnyen megoivasható azoknak a száma, akik baromfit adnak fel az asztalra. Ezt legfeljebb azok tehetik meg, akik könnyen szerzik a pénst; az árdrágítók és lánckereskedők. A fát és szenei ma nem lehet megfizetni. Kétszáz ütvén koronát kérnek egy szekér fáért a lévai piacon, de talán még emeletes ház is kellene hozzá. Mert próbálj csak szegény barátom alkudni, úgy a torkodra fojtják a szót, hogy nyomban elszaladsz a piacról. A szén? Az ma egyenlő értékű a szegény ember .»szemében a gyémánttal. Ritkán jut hozzá. És miiidetiüit, minden felöl a kapzsiságba hirtelen meggazdagodni vágyás mereszd rád gúnyosan vigyorgő, kárörvendő szemeit. Hát azután, kérdjük illendő tisztelettel, hol kezdődjék a konszolidáció. A drágaság következtében a munkások újabb munkabérem eléssel huzakodnak elő. A munkaadók 'csekély pár koronával felemelik a munkabért, de ugyanakkor sok-sok keserves korosával az ujabo terhet áthárítják a fogyasztókra, amelynek legnagyobb kontingensét mégis csak a munkások adják, akik tehát amit nyernek a vámon, tízszeresen elvesztik a réven. Most mindehhez segítő társnak beáll a tél, mely egyébként is mindig a legnagyobb nyomor csináló volt. Fokozni fogja a háború által amúgy is, magasra szított gyü'öletet s nem engedi, hogy az emberek testvérkezet nyújtva se gitsenek gyógyítani a háború által ütött sebeket. Ettől a téltől retteg a szegény néposztály, kinek a hidegek beálltával megszűnik a munkája s a keresete. Ili maga a társadalom nem fog sietni, hogy jótékony intézkedéseivel enyhítse a nyomort év a tél okozta szenvedést, még nagyobb lesz a gyü’ölet és ellenségeskedés a nyomorgók és a gazdagok között. A rideg önzésnek véget kell érni akkor, mikor a vad tél aszott ujjaival az éhenhalást és a ffiegfagvást juttatja az embzr eszébe. Most a tél e'ején szerelném én a társadalom meleg szeretetét, emberbaráti nemes érzületét látni, amint kezet nyújt a szükölködöknek, nyomorgóknak, a fázok és éhezőknek. Hiszen most az üvöltöző vadhidegben még sirni sem szabad, mert szemünkre fagy a könny. Száraz, könytelen szemekkel kell keresnünk az utat, mely bennünket a gyü'ölet, a kapzsiság, züllés, mértéktelenség és erkölcstelenség kietlen pusztájáról visszavezet a tesívérisülés, á kiengesztelődés, a könyörülét, a jótékonyság és emberbarát! szeretet virágos ligetébe. Ne keressük a bűnöst, csak a szegényt, a szükötködőt. Nyíljék meg végre hét lakattal bezárt közönyös szivünk s emeljük magunkhoz mindazokat, akik fáznak és éheznek. Régi, szép emberbaráti társadalmi intézményeink támadjanak fel „újra, mint Csipke rózsa eívarázolt tündérvára a bűvös szellő érintésére s kezdjék meg nemes működésüket olt, ahol a háború könyörtelen szelleme azt megakasztotta. Nem teszünk most konkrét javaslatot, noha annak idején ezt is meg fogjuk tenni, mert a társadalom s a városi hatóság bizonyára megfogja érteni intenciónkat. Gélünk röviden a következő. Itt van a tél s amint látjuk, szokatlanul korán és hidegen köszöntött be. Nehéz lesz a szegénység igája, most drága a tüzelő anyag és az élelmiszer. A nyomor hihetetlen módón fog emelkedni. A társadalom, annak jótékony egyesületei, intézményei, ezek hiányában a hatóság indítson jótékony ;á fi akciót a nyomor enyhítése érdekében. Kötelessége mindenkinek, akit az Isten minden jóval meg áldott hogy a jótékonyság gyakorlásából kivegye részét. lliszeu a háború úgy is olyannyira eltolta a vagyoni viszonyokat, hogy most a nyomor a nagyobb gazdagság inellett sokkal színibe szőköbb. Főleg az úgynevezett szemérmes szegények nyomora ugv, akik nem állhunak az utca sarokra, nem mehetnek házról-ház-a, mert a szegénységük s nyomoruk mellé még iesajnálást, gúnyt, kapnak: ezeken segíteni igazan I tennek tetsző munka lesz. lit van a tél. Fenyegetve áll a küszöbön. Emberbaráti kötelességünk megakad ilyozni, hogy fenyegetése valóra ne váljék. Meddig lÉisiiiÉia sitt e W. — Levél a szerkesztőhöz, — Igen tisztelt Főszerkesztő Ur, eziket a sorokat egy szegény öreg komáromi polgár akarta megírni, de néki már igen nehezére esik az irás és ezért én vállaikoz >m rá kérve ezeknek közérdek címén leendő kiadísát. Az én öregeim — kedves öreg emberpír — munkában megőszült és megrokkant emoerek. Egy házat szeri zek két kezük' munkájával és öreg napjaikra maradt egy két megtakarított forintjuk, annyi, hogy annak a kamata békében igen szűkösen tabui a házuk bérbeadott jövedelmével együtt fedezhette volna öreg napjaikra létfentartásukat. Ma ez távolról som elegendő és az öregek szükséget Iáin tk. A kis tőkéjük egy része hadikölc.-önben, néhány száz korona pedig takarékbelét. Egy jó forgalmú kereskedésnek egy napi haszna több lehet, mint ennek a járadéka egész esztendőre. Tehat az én öregeim nem burzsoák, ezt a legvörösebb, kommunista sem állíthatja. A sz*gény öregek panaszkodnak és el vannak keseredve, honnan fizetik azt a rettentő adót, amit most kiróttak reájuk. A házbérből éldegéltek és élni muszáj, tartja a népies vélekedés. A házbért felemelni tiltják ifjú államunk törvényei, csak 20 százalék lehet az emelés, mert lecsap ránk a lakáshivatal. Az élet és a megélhetés tudvalevőleg nem 20 százalékkal drágult mog és aki ebből él, az haljon meg éhen, a háza nem hal meg, a.z tovább él, tartja a komáromi lakáshivatal. Most már 111 százalékos pótadó emdés akkora eret vág az én szegény öregeimen, hogy abból az adót csak úgy tudják megfizetni, *ha az egész házbórt arra fordítják. Mi marad tehát a megélhetésükre ? A járadék, melynek kamata igen csekély, vagy a tők \ amelyet ha felélnek, — nem is keli hozzá igen nagy készülődés és már nincs is — nem marad semmijük a házukon kívül, ezt pedig kétségtelenül nem élhetik fel, mert akkor később akár koldulni mehetnek. A hadikölcsönre vonatkozólag - felhívást kaptak, hogy annak értékét készpénzben küldj k be a p ínziigymiuisztériuin bankhivatalához, akkor kicserélik államköcsönökre. De hat hol vegyék a készpénzt? A takarékpénztár havonként csak egy kávéskanállal ad ki belőle, az burgonyára is-kevés, adót pedig okvetlen fizetni keli, mert jön a végrehajtó és az öregek ezt a szégyent nem élnék tu', mert egész életükön keresztül reaees és pontos adózó polgárok voltak. Roppant szeretném, ha a kormányrudon levő szocialista párt házi tudósai valami tanácsot adnának az öregeknek. Például Raab dr. a párt jogásza és flicker Richárd a párt pénzügyi kapacitása. Valami olyan tinácsot szeretnék a részükről hallani, amely megnyugtatná ezeket a jobb sorsra érdemes embereket, akik egész életüket a munkában töltötték és abban fáradtak el. Steiner Kornél és Társa Komárom . cipőkereskedése és (orthopäd) cipészműhelye, Nádor-utca 27. szám. (Az QtiilOH l(3V0lläZZ<l! SZOüte.) Ajánlja elsőrendű tehénbőrből és boxbőrből saját műhe- 279 lyében készült férfi-, női- és gyermekcsizmáit.
