Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)
1920-11-13 / 84. szám
1920. november 13. «Komáromi Lapok« 3. oldal. Nem frivol tanácsot várnék, például olyant, hogy úgyis eleget éltek és igyanak veronait, amitől szépen elalusznak, olyan vicceset se kér nák, hogy a párt (már t. i. a szoc áüsta kommunista párt programmjában) benne vau a kötelező aggkori biztosítás követelménye, hanem olyat, ami a helyzetnek, a mai adott viszonyoknak megfelel. Miből fizessenek és miből éljenek. Azt persze az én jámbor öregeim még nem is tudják, hogy hátra van a fekete leves. A kényszerkölcsön. Nem bízunk ugyan benne, de ettől az elszánt párttól mjuden kite ik, még az is, nogy megsarcolja a város adózóit kéuy szerkölcsöanel, amelyet bizonyára kabát szerint, a progresszivitás álkepletei a'apján vetnek ki. Megtehetik, mert őket sem a pútad sem a kényszerkölcsön nem érinti. Így, a más zsebére igen könnyű fizetéseket emelni és Ínség munkákat biztositaní. De ha a várost kormányzó és ügyeiben diktatúrát gyakorló pírt önzetlen kívánna lenni, nem le* helne kimondani azt, hogy ők és pártjuk is hozzájárulnak a város közterheih z. Például egy napi munkadijával, avagy a párt ideológiája szerint egy napi kényszermunkával, talán ez is segítene valamit a város leromlott pénzügyein, amelyet olyannyira ígérkeztek sziveiken viselni. De sajnos, úgy látszik, ők csak sziveiket kölcsönzik hozzá, de a közterheket mi viseljük, akik itt adózunk. Szép dolog a szocializálás, de kérjük alássan. ne épen azokon kezdjék, akiknek elég a mindennapi rangé hetés nagy'gondjait elsimítani máról holnapra. Azt sem tndju-, miért épen ennek a szerencsétlen Komáromnak kell a kísérleti nyúl szertpét betölteni, miért épen itt a mi ereinket vagdalják fel azok, akik azt hiszik, hogy a kommunizmus mennyországát pout Komát ómban kell megvalósítani ? 11a ez így tairt, akkor az ilyen öreg em berek csakugyan mehetnek ko'dulni, ha élni akarnak. Komáromban elegendő számmal akad nak ilyen üreg ember. k. Talán mégis más sor sót érdemelnének ezek, akik Itt dolgozlak ebben a városban és. ezért a városért egész életük folyamán. Kérem igen t. Szerkesztő urat, adja ki ezeket a sorokat. Fogadja érte köszönetemet és őszinte tiszteltemet. Komáromi. lm íl Káioíf teáisf Síin. Spanyolország felé utazván, ahová a fiamat mentem meglátogatni, akit a háború már hetedik éve elszakított tőlem, Svájcban nem állhattam elien a kísértésnek, hogy meone nézzem, hol lakik a király, hogyan, milyen környezetben s milyen körülmények között él. Erkölcsi lehetetlenségnek tartottam magamra nézve, hogy a gyorsvonat ablakából úgy nézzem végig a kies svájci falut, ahol a király lakik, mintha egy reám nézve közömbös idegen nagy ur nyaralna árnyas parkjában. Leszálltam .a vonatról s bizonyos formaságok elintézése után, amelyeket a köteles óvatosság diktál, abban a szerencsében részesültem, hogy a király fogadott. A francia Svájcban, Laussanc és Génévé között fekszik egy bájos kis község, a Lac Lernan (Genfi-tó) partján Prangins. A gyorsvonat itt meg sem áll s az embernek Nyonban kell leszállani, ha Prangisba akar jutni. Ez a Prangis ismeretes a napóleoni idők történetéből. Valamikor Napoleon császár szerzett itt egy hatalmas parkot, ahol a családjának különböző tagjai — a vesztfáliai király, Plonr- Plom herceg, stb. — laktak s mondhatni, laknak mind a mai napig, bárha a park időközben vásár utján egy Clarkné nevű amerikai asszony kezére került. Az amerikai hölgy a fejedelmi parkot négy részre osztotta. Az egyik részben most is egy Napoleon-ivadék — Louis Napoleon — lakik állandóan. Ennek a parknak egyik elkülönített, terjedelmes szakaszában áll a Villa de Prangins, ebben él teljes visszavonultságban gyönyörű családjával, hat szép gyermekével Ausztria volt császárja és Magyarország koronázott királya. A villa nem valami remeke az építőművészeinek; idétlen középső tornyával, kupoláival és sárgás színével inkább valamely ambiciózus cukrász, mint tehetséges építész alkotásának í látszik. De homloka a fenséges tóra néz, 1 amelynek távlatában derűs időben a Mont . : Blanc vakító fehér orma emelkedik az ég felé. ; ) A környék tüneményes természeti szépsége j } tündöklő karokkal öleli át a parkot s a Villa 1 i de Prangis épületeit. A park terebélyes fái, 1 sűrű bokrai védelmet adnak a nap perzselő j heve ellen, gondozott utjai kellemes sétára hi- j vogatnak s zöld pázsitja pompás játszótérül í szolgálnak a királyi gyermekeknek. A király rendkívül nyájas szerete#tremél- j tósággal fogadott. Magyar szóval kezdte a be- ! szélgetést s mondhatom, kitűnő folyamatos- j sággal beszél magyarul. A legmelegebb köz- j vetetlenséggel érdeklődött Magyarország minden dolga iránt emberek és viszonyok irái\t egyaránt. Érthető elfogódottsággal ültem vele szemben s néztem azokat a változásokat, amelyek rajta végbementek, amióta nem láttam. Az elviharzott két iszonyú esztendőnek megprópáltatásai és szenvedései természetesen j nem múltak el nyomtalanul a király feje fölött, i Fejét ellepte a korai dér, sürü ősz hajszálak fehérlenek a halántékán, a homlokán mély barázdák húzódnak végig. Mély, fájdalmas vonás ül megféríiasodott arcán s fájdalom és j szomorúság tükröződik a szeméből, amelyből biztató, kedves, szivbeli jóság sugárzik felém. Társalgásában, keresetlenség, egyszerűség és közvetetlen melegség, véleménymondásában tartózkodás nyilatkozik meg. A szerencsétlenség. jó mester. A király, úgy látszik, alaposan megismerte az embereket értékükről és értéktelenségük szerint. Egész egyéniségén bizonyos szomorú melankólia omlik el, de amidőn megszólal, a szeméből és a szavából fegyelmezett energiának szikrái törnek elő. Politikáról természetesen őfelsége nem | nyilatkozik. E részben való tartózkodását oiyképp fogtam föl, mint tapintatos regardot ama semleges terület iránt, amely előzékeny készséggel biztos és kellemes azilumot nyitott számára az otthon dúló vad förgeteg elől. IV. Károly királynak most nyiiik először módja, ideje és alkalma arra, hogy benső családi életet éljen. Idejének jelentékeny részét gyermekéinek szenteli- Nagyobbacska fiait, Ottó trónörököst és Róbert királyi herceget maga tanítja a magyar nyelvre. A király i sokat olvas és a világ eseményeiről, főképp- Magyarországnak és Ausztriának közviszonyairól kitünően van tájékozva. Mély részvéttel kiséri azokat a szenvedéseket, amelyek a háború után rászakadtak a magyar népre. Nincs olyan mozzanat, amely figyelmét elkerülné. Számos kérelem is érkezik hozzá, volt birodalmai minden részéből: A király valamennyit elolvassa s a lehetőség szerint intézkedik. Ilyen munkálatokkal és gyermekei nevelésével telnek napjai s a mi ideje még fönmarad, azt némi sport, séta és olykor kisebb-nagyobb kirándulások — szárazon és vizen — töltik ki. Zita királynő gyermekei körül tölti el ideje nagy részét. A teljes , visszavonultság természetesen az ö sorsa is. Épp akkor gyöngélkedett, amikor én ott időztem. A királyi családnak hat gyermeke van s a legkisebb Rudolf, már a pranginsi villában született. Öt fiú s egy leány. Egyik szebb, mint a másik s különösen Ottó trónörökös olyan szépség, hogy szinte ritkítja párját. Megannyi bodros szőke fej a hat gyerek. Murillo ecsetjére méltó. Csak Ottó trónörökös hajfürtjei bámulták meg egy kissé s dúsan ömlenek le a vállára. Szinte leányos, gyöngédvonásu képe van. Az egyetlen leánygyermek, Adelhaide hercegnő végtelenül bájos gyermekjeienség. A szőke aprósereg egész nap fuikároz a parkban, sütkéreznek a napon s játszák az ártatlan gyermekek boldog játékait. A királyi udvartartás meglehetősen öszszeszorult Pranginsben a két év folyamán. Ezt nyilván a költségkímélés szempontja teszi érthetővé. Hogyne, hiszen a valuta-.különbség a korona és a svájci frank között, szinte nevetséges arányokat ött s akinek jövedelme vagy vagyona koronákban van, annak ötvenszeresen hatvanszorosan kell számítania költségeit. Az udvartartás élén egy Ledochovszky gróf áll s rajta kívül Schonta báró és Werkmann kapitány teljesítenek szolgálatot a király udvaránál. Egy Seiler nevű püspök is ott lakik a pranginsi parkban; ő az udvari papja a királyi családnak. A nagyobb gyermekek körül egy magyar udvarhölgy, Pálffy grófnő foglalatoskodik. Egy óra hosszáig voltam a királynál s amidőn búcsúzott tőlem, igy szólt: — Köszönöm, hogy eljött hozzám s adja át üdvözletemet az én drága szép magyar hazámnak. A parkban azután találkoztam a királyi gyermekekkel. Bájosan köszöntöttek s Ottó királyi herceg üdvözlésemre magyarul válaszolt. Egy kis szekérrel mulatozott kis öccse, Róbert királyi herceg társaságában. Egy hatalmas tölgyfáról szedték le az érett makkot s rakták a székérkére, boldogan és tündöklő vidámsággal azon, hogy szépecskén telt a szekér. A jó Isten a megmondhatója, hogy a sors keze mit gyűjt és mit rakosgat a maga szekerére a bíborban született gyermekek számára. beuél az utcaseprő elutárshoz. Elvfdrs! Régen akartam ezt a levelet megirni. Családapa vagyok és a fiamat kisérem az iskolába minden reggel. Minden reggel találkozom Önnel, elvtárs, amint szorgalmasan söpri az utcát, olyan szorgalmasan, hogy ez fáj nekem. Fáj, nem annyira az én tüdőm miatt, ami talán kiszolgál életem végéig, (azután meg úgy sincs rá szükségem,) hanem fáj a gyermekem és a más gyermekei miatt, akik éppen azon az utón haladnak és éppen ugy beszivják a gyilkos csirákat a felkavart porból, mint az én gyermekem. A gyermek sorsa fáj nekem, elvtárs, az enyémé és minden gyermeké, aki erre a sorsra van kárhoztatva. Az én gyermekem is proletár, mert nem hagyok rá semmit csak iskolai bizonyítványait. Azoknak vegye hasznát az életben, ha tudja. Ezen az utón, amerről mi jövünk az iskolába. Szánja meg legalább azokat elvtárs és ne söpörjön nyolc óra előtt. Legyen szives nyolc óra ufán söpörni, ha reggel hat órakor nem lehet. De látja elvtárs, nekem igazam van, kérdezzen meg bármilyen orvost, ha nem bízik azokhoz, hát kérdezze meg a bizalmit, avagy a pártvezetőséget: ezek igazolnak engem, aki egyé’bhként Önnel teljesen egyetérnek, mint olyan ember, aki kicsiny fizetésemből éldegélek hétrői-hétre, éppen ugy mint Ön, elvtárs. Gondoljon a gyermekekre, nézze, milyen vidorak és ártatlanok, szánja meg őket és legyen hozzájuk irgalmas, azoké a jövő, a mienk csak a múlt, ami már úgysem ér semmit. Elvtársi kézszorittással hive: Pénznélküli jános. Eieis 'úmmM tjét n síim eéIj’m. Abból az alkalomból, hogy a román parlament a magyar békeszerződést ratifikálására vonatkozó tárgyalásokat befejezte, az »Avantui« nevű román lap »A magyar béke« eimti cikkében ezeket írja : A békeszerződés ratifikálása nem tüntette el a magyarok és románok közti egyenetlenséget. Sem a párisi határozat, sem a kamarai vita nem oldja meg annak az Erdélynek problémáján amelynek története a magyarok és románok közti küzdelmekkel van telítve. Erdély földje ezer évig magyar birtok volt, városai a magyar múlt emlékei. Ne áltassuk magunkat, mert ezer és egy bizonyság szól önáítatásunk ellen. Az erdélyi szocialista párt kongresszusáról nem sok szivárgott ki a külvilágba, de olt — jegyezzük meg jól — magyarul énekeltek. Magában az ország belsejében minden lehetőt el kell követni, hogy az évszázados egyenetlenséget a megbékülés váltsa fel. Erinek elérhetésére nincs szükség sem a szociáliziuusra, sem a csendőrcég brulalitásairai hanem igenis szükség van egy becsületes és earberies polgári közigazgatásra, amely számoljon a nép szokásaival. A közigazgatásnak türelmes, kulturális és megnyerő hadseregnek keil lennie, mert minden időben és helyen csak ilyen eszközökkel lehetett véglegesen hódítani«. A fenti sorokhoz csak azt a megjegyzést fűzzük, hogy nem lehelne-e azok igazságát nálunk is alkalmazásba venni?
