Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)
1920-11-13 / 84. szám
Kegy ve negyedik évfolyam. 84. szám. Szambát* IS20. november 13. -KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Előfizetési ár helyben Csels-szlovák értőkben : Egész évre 56 K, félévre 28 K, negyedévre 14 K. E!őfi?eiési ír vidékre postai szétküldéssel: Egész ewe CO K, félévre SO K, negyedévié 15 K. Egyes szám ára: 60 fillér. Politikai lap. Főszerkesztő: GAAL GYDLA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. 1 up iii piai érkeznek hozzánk Csehországból, ahol ellenségek gyanánt tekintik őket a csehek, akikkel mintha ál! am polgártársak lennénk a törvények, a békeszerződés, Massaryk nyilatkozatai szerint. Egyenlő jogú állampolgárok a csehszlovák szuverénitás alatt. Gyönyörűen fest ai állampolgári egyenlőség cseheknél, ha az utcára kimenő magyar újoncokat túlerővel megtámadják, elverik és megbicskázzák. És ez jellemző a mi fajtánkra: hogy a túlerőtől sem ijed meg, hanem felveszi vele a harcot és nem is mindig a kisebbség futamodik meg, hanem a túlerő ... Ki kell mondanunk, hogy ezt nem fogjuk tűrni és gondoskodni fogunk fajunk védelméről. Követeljük a kormánytól, hogy újoncainkat haladéktalanul vezényelje viszsza Szlovenszkóba, ahol orvtámadásoktól nem kell tartamok. Követeljük, hogy magyar tisztek képezzek ki őket és a nyelv nem tudása miatt ne kelljen altiszti durvaságokat elszenvedniük. Azt hisszük, ezek elég szerény követelések azért, hogy a véradót pontosan lefizettük és nem vagyunk vele hátralékban, mint a morva németek, akiknek újoncai még mindig nem vonultak be a behivö parancsra. A falu jegyzői csendes működése elten agitál napról-napra a szocialista párt lapja, mely a közigazgatás ezen derék tisztviselőit szidja és felelőssé teszi azért, hegy hatalmi lörekvéssi nem érvényesülnek ka iönösen a községi elöljáróságok és képviselet megalakítása körű1. Mintha a falu jegyzőjének akarata elegendő volna ahhoz, hogy egy párt a maga akaratát, amely a kivitel dolgában az eszközökben tudvalevőleg nem igen válogatós, keresztül ne tudja vinni. Szóval a községi jegyzőnek olyan hatalmat tulajdonítanak, amely valójában nincs meg s amelhel a jegyzők bizonyára nagy megnyugvásukra — nem rendelkeznek. Mivel evek a támadások már bizonyos rendszert követnek és központi irányításuk is nyilvánvaló, szükségesnek farijuk — nem is annyira a jegyzők védelme szempontjából, amire rém szorulnak — hanem a közönség tájékoz tatása céljából reámutalni arra, lugy honnan is fuj a szél és mijaz oka ennek a nagy lármának. Azt a rendeletet, amelyet a-községi képviseletnek a politikai pártok számaránya szerint való megalakítását a zsupánra bízta, ismertettük. Ebben az ügy ben a főszolgabírók a zsupánnak előterjesztést tettek és az ennek mérlegelésével, a pontosan kiszámított ku’cs szarint nevezte ki az egyes pártok tagjaiból a képviselőtestületek tagjait. Most már előállott az az eset, hogy több községben a számarány nem a szocialista pártnak kedvezett és annak abszolút többsége a képviseletben nincsen. Ezek azután fűhöz fához — elsősorban természetesen a szakszervezethez — futkároznak vélt sérelmükké', hogy a képviseletben nincs többségük és igy nem tudnak a község nyakára ülni és elnyomni a burzsuj gazdákat. Mivel az arányszámítás igen könnyű dolog és akárki számítja, ha jót megtanulta a számvetést', ugyanazt az eredményt hozza ki, a zsupáni hivatal sem tud másként számítani, csak ugv, ahogyan azt a számművelet szabályai tárulják, szóval többséget csinált.! nem lehet, üzért van azután az a nagy mozgolódás és lárma a szocialista párt körében. Mindennek oka természetesen nem más, mint a jegyző, aki a gazdákhoz húz satöbbi. A jegyző az oka mindennek, ha a rum kevés, ha a cukor sok, in nincs eső és ha kevés a rokkantsági nyugdíj. A szegény jegyző csodálkozva dörzsölgeti a szemeit: hogy ekkora hatalmassággá lépett elő. A tény pedig az, hogy a választási számarány hajszálnyi pontossággal van betartva, amiről mindenki meggyőződhetik, hu a százalékszámításhoz ért. Persze igen nagy baj, hogy a külső párttagok legnagyobb része ezt nem érti, mert nem tanulta. D; majd meg fogja tanulni. Panaszkodnak a szocialisták afelett is, hogy az elöljárói és kü.-sígi -tisztviselői állások nem az ő pártjukból tő tetnek be. Es a panasz azonos az előbbi termesze ével, ez is csak a hatalmi vágy erőltetéséből származik. Ezen a téren is világos a kormány rendelkezés, amelyet a községi jegyzők, -mint közigazgatási tisztviselők, igen jó! mrg-rtenek és becsületesen hajtanak végre, mert ez a kötelességük. A többség elölt meg kell hajolni, ezt tanújuk és ezt tanultuk mi, akiknek alkotmányos .érzékünk velünk nőtt fel. Ezt azonban a pár t neofiták nem akarják megtanulni és hinc iiiao l&cnmae .. . A községi jegyzőknek egy volna megszívlelendő magatartásukra nézve: ne lépjenek be politikai pariba, ne politiza janak és legyenek pártatlanok. ügy tudjuk, van a jegyzőknek és a közig ízgatáai alkalmazottaknak szervezetük, forduljanak oda vagy felettes hatóságaikhoz panaszaikkal, ha őket sérelem éri. Ezek a dolgot elintézik a hatalmaskodó szakszervezetekkel szemben, akik azonban csak addig hatalmasok, mig egy szemernyi kis igazság van a tarsolyukban, de ha ez hiányzik belőle, akkor kár minden izga om és szörnyülködés a lárma, miatt. Ez a lárma nem téveszt meg már senkit, mert hozzá vagyunk szokva. Lármának ugyanis mindig kell lenni, ez egyszerű pártlaktika. Ha párt él, akkor hangos és a párt egy-z rűm élni akar. Logkevésbbé ajánljuk a közigazgatási tisztviselőknek a sajtópoiémiát, aminek azért van igen kis jelentősége, mert célra úgy sem vezet: az ellenfelét meggyőzni úgy sem képes, a közvélemény pedig ebben az irányban teljesen elfut ült és közönyös. Az állandó és szüntelen bűnbakkeresés és az ebben való számtalan baklövés meggyőzte arról, hogy ezek nem komoly dolgok, csupán hangú atkeltésre valók. A falu jegyzői, akik most már állatni tisztviselőkké válnak, teljesítsék nyugodtan és zavarás nélkül kötelességeiket. A közönség megértő rét-zj az ő oldalukon áll és a hatóságok is régesrégen megjöttek onnét, hogy vak tüzilármákra teljes mentő készleteikkel felvonuljanak. A magyar ktfkmoudás pedig azt tarlja, hogy az kiabál, akinek a háza ég. Elüti iáit a nagyon szép világos faragott tölgyfaháló, szalontükör, szatoncsillár, eredeti olajfestmények híres mesterektől s egy antik vitánál, egy egész uj fehér gyermekágy és egy jégszekrény, valamint valódi perzsa szőnyegek. Cim Városház-utca 8. 371 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Náűor-u. 29,, | hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint j a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden szerdán és szombaton. , . „Okosan kell hozzákezdeni a magyar seb gyógyításához." i A „Slovak“ az elhibázott nemzetiségi politikáról. ! — .4 „magyarón“ vádaskodás politikai kár- I tevései. — „Nyomorúságos diplomácia, vak j politika.“ — Igazságot és egységet a nemzetij ségi politikába! A „Slovak“ csütörtöki száma „A nemzeti egység és a magyar kérdés“ cimmel Kosa Gy. toliábóí figyelemreméltó cikket közöl. Azt írja, hogy a nemzeti életben nincs nagyobb kérdéj sük a nemzetiségi kérdésnél, amelyet magyar í kérdésnek is neveznek. Mindenki tudja, hogy j meg van ez a kérdés és azt is tudhatja, hogy akut stádiumban van. Seb ez, amelyet nem tudtak idejében okosan gyógyítani és ma már elmérgesedett. (A méreg alatt a rendszeresen és jól szervezett irredentát gondolja a cikkíró.) Mert hiszen ebben rejlik az a beteges állapot, amely tehetetlenné tesz bennünket az alkotó nemzeti munkára. Úgyszólván csak tengődünk és állandóan abban a veszedelemben vagyunk, hogy valahol a határon megkezdődik az „amputáci“, amely alaposan koldussá teheti a mi Sziovenszkónkat, sőt az életébe is kerülhet, i Nemzetiségi kérdés csaknem minden államban vs.v, nemcsak nálunk. Seb ez, de olyan, amely természetes utón a maga idejében orvoslódik. Évről-évre orvoslódik, gyógyul és benő. Ha lassan is megy ez, de mégis megy. De ha hirtelen hatja át az irredentizmus mérge, j eigenyésedik, dagad és végül is halálossá válik. És épen ezért itt egyszer már okosan | kell hozzákezdeni a seb gyógyitásához. Meg I kell kezdenünk- a tiszta, lelkiismeretes és igazj ságos munkát. Igazságosan magunkkal és mindenkivel szemben. És én a magyar kérdés rendezését nem tudom máskép elképzelni, mint az egészet „en bloc“ előtárni és úgy keresni a megoldást. Szomszédok vagyunk a magyarokkal. A milyen szomszédaink ők akarnak lenni, nekünk is olyanoknak kell lennünk velük szemben. Vannak szlovákjaink Magyarországon, ahogyan nekünk is vannak magyarjaink Szlo• venszkón. Amilyen mértékkel fognak mérni a magyarok ott a mieinknek,, olyan mértékkel kell mernünk itt nekünk is. És ahogyan nem ; szabad ott nekünk irredentát csinálnunk, úgy nekik sem szabad azt tenniök a mi magyar lakosságunk körében. És végül, ahogyan a magyar lakosság viselkedik Szlovenszkón a csehszlovák állammal szemben, olyannak kell lennie az államnak is velük szemben. Lojalitást lojalitásért és ökölt ökölért. Amilyen gyermekei lesznek ők az államnak, olyan anyjuk lesz nekik az állam. A magyaroknak tudniok kell, hogy minden irredentizmus csak nekik árthat. Ezt a politikát — írja tovább — nem lehet az újságokban, vagy a hivatalokban papiroson keresztülvinni, de érvényesíteni kell mindennapi életünkben: úgy a politikai, mint a szociális és kulturális téren. Ezt a hitvallást el kell fogadnia minden pártnak, mert csak úgy tudjuk dokumentálni álláspontunk erejét a kisebbségekkel és a külfölddel szemben. Továbbiakban kérdi, hogy megtették-e ezt a múltban is álláspontjuk igazolására ? Fájdalom, nem, sőt épen ellenkezőleg. „Magyarónsággal“ gyalázkodtak. Egyesek azt hitték, hogy ezekkel a fölösleges tréfákkal minden ellenségüket rögtön a föld alá temetik. Csakhogy minden botnak két vége van. És ennek egy vastag és egy vékony vége van. A yé-
