Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)

1920-10-02 / 73. szám

J920 október 2.

valamivel korábban kimehetne Komáromból, egy vonat Gutáról Ujkomáromba indulna, még pedig oly időben, hogy az csatlakozást nyerjen a' di u: fék 6 óra tájban Dunaszerdahely és Érsekújvár felé induló vonatokhoz. Ezen uj fór/at aztán a Pozsonyból Dunaszerdahelyen át este 6 óra 59-kor beérkező vonat után indulhatna vissza Ujkomáromból Guta felé. — Ha azonban, ezen uj vonatpár bármily okból beállítható nem volna, a helyzeten némi javulást jelentene már az is, ha az 1820. junius 10-iki állapotot visszaállítva, az Ujkomáromból jelenleg d. e. Guta felé induló vonat nem délelőtt 10 órakor, hanem már reggel fél 8 óra tájban, vagyis a Dunaszerdahelyről reggel negyed 8 órakor beérkező vonat után indíttatnék el, s egyébként a menetrend változatlan maradna. A fentiek alapján Kontárom törvényhatósági joggal felruházott város közönsége nevében tisztelettel kérelmezem, miszerint ezen menetrendváltozást sürgősen eszközölni méltóztassék, hogy a város élelemben szűkölködő közönségének a közeledő őszi idényben, midőn terményeinek tekintélyes részét a Vágvölgyén fekvő községekből beszerezni szokta, módjában legyen szükségletének biztosításáról gondoskodni. Komárom, 1920. juüus 31. Szijj Ferenc s. k. polgármester.

Tollheggyel.

Kontárom, 1920. szept. 30.

Megdöbbentő az a hang, az a társalgási modor, melyet ma a férfiak használnak, mikor nőkkel, leányokkal, férjes nőkkel, tisztességes szülők tisztességes leányaival beszélnek. Akarnom kel! hinni, hogy ez a hang még nem általános, de nagyon "kell akarnom, hogy elhigyjem, hogy még van jó Ízlés is a férfiaknál és nemcsak egy bizonyos korhatár képes e hangokat féken tartani. Nagy általánosságban az el’enkezöje áll. S ki ennek az oka?

A háború persze! Hát igen a háboiu, de csak egy távoli oka; olyan távoli ok, mint a hülésnél a nyirkos időjárás, de miként nem feltétlen következménye a rossz időnek a hülés, úgy nem okvetlen lesz minden tekintetben állat az embeibő! a háboiu alatt. Egy közelebbi okot! Nem nehéz megtalálni. Hogy ma a nőkkel ilyen-amolyan hangon beszélhetnek a férfiak, annak a nők maguk az okai. És legelsősorban az anyák. Igen azok a bájos mamák és feleségek, akik mosolyogva tűrik fiaik, férjeik kétértelmű szellemeskedéseit; és újra a jó mamák, akik leányaikat sem példával, sem jó szóval meg nem tanítják arra, hogy a férfinak csak az a nő igazán kívánatos, aki minden áron nem kelle'i magát, akit szeretni kell és tisztejni, hogy ő is szerethessen és tisztelhessen.

Az ételhez fűszer, az élethez ingerlő szórakozás szükséges; ám szórakozzunk, de ne feledjük, hogy a fűszer magában nem táplál és az ingerkedésből élő korán vénül és hamar hal meg; leszerepel. Hogy felszabadultak a szenvedélyek ? Igaz. De akkor ha igy megyünk továbbiakkor aztán ne kívánják, hogy a férfiak nősüljenek is, ha kivész a nők iránti tisztelet. Hölgyeim! Az önök kedves jószívűsége, elnézése, félek, hogy többet árt, mint az angol szívtelenség.

Mert értsünk szót, érezniök szabad, sőt épen önöknek legyenek mély és igaz érzelmeik, de cserébe szintén érzést keressenek és ne üres, léha, frivol, sikamlós társalgást, ha pofont kap önöktől az, aki úgy beszél magukkal, akkor a nyelvére is jobban vigyáz a hős.

*

Bocsásson meg Nagyságos Asszonyom! volna egy szavam, egy jóakaró kérdésem, egy öregemberhez illő, atyás figyelmeztetésem, a melyet már régen szerettem volna kimondani, de vártam, mig önmagától rájön a dolgok helytelenségének belátására és nem kell pironkodnia azért, hogy idegen ember szól bele a családi életébe, neveléstanába és módszerébe.

Mondja, nagyságos asszonyom, ne haragudjék, hogy szóvá teszem, utóvégre semmi közöm sincsen hozzá, de engedje megkérdeznem : mit jelent az ön tízesztendős kislányának a vékonya lábán az átlátszó, szürke selyempókhálóharisnya? Nem tudom megérteni. Nem tudom ugyan megérteni a húszéves lányok is miért hordanak ilyen divatcikket, amely méregnél is drágább és logika semmi sincs benne

Konrjáromi Lapot* *

Mert lenni nincs az a kis vékony szövetke, nincseni ellenben mégis csak van annyira, hogy inkább ne lenne. Azonban, hogy egy tízesztendős lányra hogyan képes nagyságos aszszonyom ilyen furcsa strimfüt feladni, azt sehögysem tudom felérni ésszel.

Csak szomorúan nézem az esti korzón ezt a harisnyakiáilitást. Kicsinyek, nagyok egyformák. Miért ? Szégyen ma, ha valaki régi becsületes tuhát visel, amely íuha, mint olyan? Vagy önök, nagyságos anyák, nem tudják már, mint öltöztette önöket a mamájuk, mikor ennyi és annyi esztendősek voltak? Vagy nem látják, hogy kinek nem való valami? Szegény kis lányok! Ejnye, nagyságos asszonyom!

i isi Epéi tepsii.

(1920. október 9-én, szombaton este 8 órakor a kultúrpalotában )

Említettük már előző számainkban, hogy az őszi szezon közeledtével Komárom és vidékének magyar kulturális intézményének a Jókai Egyesületnek elnöksége összeállította az őszi és a téli hangversenyszezon programját, amely méltó társa lesz az előző évekéhez. A tervezett hangversenyek megállapított műsora igaz művészeti élvezeteket kielégítő, magas nívójú, nemesen szórakoztató lesz, mint a Jókai Egyesület mindenik hangversenye.

Az első, a szezont megnyitó hangverseny terminusát október hó 9 áré tűzte ki a rendezőség,

Az idei hangversenyszezonban azt az újítást hozza be a rendezőség, hogy nem, mint eddig, vasárnap, hanem szombat este tartja az idén a hangversenyeket. A legtöbb egyénnek a vasárnap az egyetlen szabad napja, amelyet utazásra,, kirándulásra, látogatásra akar felhasználni, igy a vasárnap tartcrtt hangversenyek látogatói sorából sokat elvon a fenti körülmény.

Az első, a. szezonnyitó hangverseny műsorán két, művészi körökben jó hangzású név szerepel. Két nő neve: Simonffy Margit szavaló és A. Ackermann ílus zongoraművésznő neve.

Érthető az a nagy érdeklődés, amely e két név hallatára elfogja a közönséget. Mind a kettő dédelgetett kedvence a művészetet szerető közönségnek.

Simonffy Margit, a legnagyobb magyar színész, Hegedűs Gyula tanítványa, már egyszer elragadta a komáiomiakat. Élénk emlékezetünkben van az a fényes siker, amelyet a kultúrpalotában aratott isteni szavaló tehetségével. A legszürkébb, a legsemmitmondóbb, pár soros kis versikébe is olyan felfogást, olyan érzést, olyan lelket magával ragadó hipnózist tud varázsolni, hogy nem egyszer maga a szerző van legjobban meghatva. A legutóbbi komáromi fényes siker érthetővé teszi a nagy érdeklődést, amely a legközelebbi fellépését már megelőzi.

A hangverseny második szereplője a mi bájos zongoraművésznőnk, A. Ackermann Ilus, aki mesteri kezekkel uralkodik a billentyűkön és a szivet, lelket elbűvölve magával ragadja a ■ hallgatóságot.

Legutóbb Pöstyénben tartott hangversenyt, ahol naponta 5—10 hangverseny szokott lezaj- ’ lani és mégis kimagaslott, kitűnt az 5 hang- ; versenye fényes, meleg sikere által a többi közül. Dicséret illeti a rendezőséget; hogy lehetővé tette, hogy mi is gyönyörködhetünk művészi ; tudásában. Érthető az ő fellépése hírére megnyilvánult nagyfokú érdeklődés is.

A kilencediki hangversenyre már héijötöl kezdve lehet jegyeket venni 1 K elővételi díjjal a kultúrpalotában, de csakis délelöttönkint 9—12 óra között.

A Jókai Egyesület a hangversenyre az j alábbi meghívót küldte szét:

A Jókai Egyesület 1920. október hó 9-én, szombaton, este 8 órakor tartja a kulturpalotá- j ban I. hangversenyét a következő műsorral: ;

f. a) Chopin: Polonaise B dur. b) Mac Dowel!: Moto Perpetuo op. 46. Zongorán előadja: A. Ackermann Hits zongoraművésznő.

II. Petőfi: Az apostol (I. II. III. XV. rész). Rudnay: a) A vén diófa, b) Aúo őszi vándor. Szavalja: Simonffy Margit szavalómüvésznő.

III. Schumann: Papillons, Op. 2. Zongorán ziöadja: A. Ackermann Ilus zongoraművésznő.

IV. a) Maupassant : Rettegés, b) Farkas Imre: A vén Ambrus fia. c) Antal Benedek: ! Két vándor a Szaharán, d) Miklós Jutka: Uram | t tóiért? e) Alba Nevis: 3. Lány a mulatóban, i

3. oldal.

2. Én. Szavalja; Simonffy Margit szavalómüvésznő.

V. Polonyi Elemér: Polonaise de Concert Op. 17. Thomann István: Scherzo Hongrois. Zongorán előadja: A. Ackermann Ilus zongoraművésznő.

Erre a t. egyesületi tagokat és a kultúra minden barátját meghívja a Jókai Egyesület. Helyárak a) tagoknak 8, 5, 3 K, b) nem tagoknak 10, 8, 5 K. Elővételi dij 1 K Jegyek eíöre válthatók a kultúrpalotában hétfőtől kezdve d. e, 9—12eig. Ruhatár. Az egyes számok alatt a terem ajtai zárva maradnak.

A lakáskérdés

nemcsak Komáromban, de mondhatnék, az egész világon a legszomorubb probléma. A lakosságnak különféle okokból való ide-oda tolódása, amelyben a politikai üldözés játssza a főszerepet, a lakásviszonyokat egyenesen tűrhetetlenné tette. Csehszlovákiából százezrek távoztak el, a legtöbbje kényszerűségből. Ez a tömeg Magyarország és Ausztria felé húzódott. Viszont Magyarország hatalmas rajokap Romániá és Jugoszlávia felől is, amelyeket elhelyezni teljesen képtelen.

A komáromi kivándorlás igen nagy mérvet öltött, de ezt jóval felülmúlja a bevándorlás, a szlovák és cseh elemek ide települése, mely lassanként már a város jellegét is befolyásolni fogja. Egyelőre ezt a lakás terén észleljük. A sok bevándorló elfoglalja a legjobb lakásokat és az autochtónok szorulnak előttük háttérbe.

A munkásság hatalmi eszközökkel akarja a lakáskérdést megoldani és ezzel teljesen helytelen vágányra tolja a kérdést. A lakáshiányt csakis építkezéssel lehet megoldani gyökerében. .Minden más megoldás csak fél intézkedés. Ha itt-ott le is rekvirálnak egy-egy szobát, az adhat szállást egy vagy két munkásnak, de a nagy többség még mindig zsúfolt és egészségtelen lakásokba fog maradni.

Egy szocialista képviselő azt hangoztatja hogy a polgárságnak segíteni kell a munkásságot. Ez talán megoldható lenne, ha a polgárság nem találkoznék lépten nyomon a gyűlölettel a munkásság részéről. Azzal a gyűlölettel, amelyet nem okol meg semmi, amely a munkás szervezetekben éjjel nappal folyik a polgárság ellen. Holott az a polgárság éppen úgy dolgozik, mint a munkásság, mert az a kereskedő, iparos, ügyvéd és orvos vagy nagyobb fizetésű hivatalnok, aki nagyobb lakással rendelkezik, nagyobb és fontosabb munkát végez talán, mint a fizikai munkás s munkájának eredményei a gazdasági és társadalmi életnek hatványozottabb tényezői, mint a testi munkáé.

Ez a polgárság hogyan engedje át lakását olyannak, aki őt ma ellensége gyanánt kezeli és annak tekinti? Elég bizonyíték erre, ha valaki egy cikket elolvas valamelyik munkás újságból. A szellemi munkás senki és semmi nekik és csakis a testi munka az, amely a megbecsülést kiérdemli, jogokhoz csak az jusson, aki testi munkás, minden más lényegtelen valami. Pedig az a cikkező nagyon, de nagyon is tisztában van azzal a megcáfolhatatlan ténnyel, hogy a világot nem a testi munka vitte előre.

A munkásság a lakásokat erővel is el van szánva elfoglalni, halljuk unös-untalan. Ha jön a proletárdiktatúra, ez be is következhetik. A proletárdiktatúrában ez a legkisebb rossz, a nagyobb az, hogy a lakáskérdést az sem fogja építéssel megoldani, csak erőszakkal. Az erőszak pedig a jogot sohasem pótolhatja.

A munkástakások kérdését kell mindenekelőtt állami, törvényhozási utón, azután pedig községi keretekben megoldásra előkészíteni. Komáromban erre szép tervek állanak rendelkezésre. A sokat ócsárolt polgárság készítette elő, a munkásságnak, mely ma a hatalmat kezébe vette — nem érintjük milyen aton-módon — a kivitel marad osztályrészül. Mutassa meg a munkásság, hogy a saját házi ügyét, egy úgynevezett osztály ügyet, osztálytudatosan meg tud oldani. A zöld asztal mellől kiszorított és kitessékelt polgárság ezt a törekvését mindenképen, még áldozatok árán is hajlandó támogatni. Mert ez közügy és közügyekben a polgárság sohasem tekintett osztályra, akár hiszik, akár nem.