Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)
1920-07-10 / 49. szám
2. oldal. „Komáromi Laput* 1920 jalias 10. jük helyesen és jól felfogoUari szolgálni, ha minden panaszt, minden sérelmet hangosan mondunk el, nem suttogunk vénasszonyok módjára fejeinket összedugva, nem az »aztmondják* „ugyhallottuk“ kényelmes formuláiba takarózunk bele, de férfias nyíltsággal állunk ki azokkal, bizonyításra kész anyaggal, szóval teljes sajtó-fegyverzettel. Talán kényelmesebb volna a sötétség leple alatt kompiottokat szőni, kis sérelmeket nagyokká felfújni, de igazságérzetünk és a magyar fajjal született egyenesség és nyíltság ezeket elutasittatja velünk. Irányunk és irásmodorunk nyitott könyv mindenki előtt Mi készséggel állunk minden jó és igaz ügy mellé, de viszont minden visszaélést és igazságtalanságot élesen bírálunk, amint azt az azok révén elszenvedett jogtalanság és a magyarságnak okozott testi és lelki szenvedések megkövetelik és parancsoló kötelességünkké teszik. Mi zsupán-kormánybiztos úrtól sem hivatali elődétől soha nem kértünk semmit, sem támogatást, sem elnézést, sem protekciót vagy kegyeket, előszobájában és hivatalában csak akkor fordultunk meg, ha ezzel kötelesek voltunk, nem is kérünk egyen kívül ma sem mást, mint igazságot. Ennek előrebocsátása után el kell azt a vádat hárítanunk, hogy olvasóközönségünket újból és újból államellenes gondolkodásra és hangulatkeltésre késztetjük. Nem mi tesszük ezt. hanem a közélet csendes vizeire kidobott izgató kérdések, amelyek nem maguktól bukkanak fel a vizek mélyéről. A hullámok felülről hozzák mozgásba és forrongásba a kedélyek, a tömeg, a társadalom nyugodt víztükrét Mi szeretnénk legjobban az elégedettséget hirdetni, hogy minden jól megy, jó sorsunk van, de ha ezt meg tudnék tenni, olyan szerepre vállalkoznánk, amelyre csak a közmegvetés lehetne az az egyedüli válasz azok részéről, akiknek mi lapunkat Írjuk. Mi látjuk a keserűséget, a szenvedéseket, az. összeszoritolt öklöket, mi halljuk a jajokat és a zokogást. Becstelen gyávák maradnánk és megbélyegzettek örökre a magyarság előtt, ha ezeknek hangot nem adnánk. Ám tessék a sebeket meggyógyítani, mi le szünk azok, akik levett kalappal állunk meg a tények bizonyítékainak látható eredményei előtt. Azt észleltük, hogy a politikai változással a sajtó szabadsága is levetheti a reá vert bilincseket, beszélnek e szabadság teljes visszaállításáról is — és ime a közölt rendelet mintha’ uj bilincseket akarna reánk kovácsolni. Ezzel a vála szunkkal felebbezünk ez ellen zsupánkormánybiztos úrhoz, hogy ezek után a jobb értesültség tudatában az e tárgyban beérkezett jelentéseket újabb megfontolás tárgyává téve alkossa meg rólunk és működésünkről ítéletét. .Tisztelettel a Komáromi Lapok szerkesztősége, Terjesszük a Komi Lapokat! és ez a nyugodt, komoly társadalmi osztály felkerekedett, vonatra ült aratás, a legnagyobb dologidő idejében és a miniszter elé járult panaszaival. Mindenesetre súlyosak lehettek az okok, amelyek a gazdákat arca kényszeritették, hogy letegyék a kaszát, abbahagyják az aratást. Az ezernyi seb közt, amelyből a társadalom vérzik, a gazdák sebei is oly súlyosak, hogy azokat gyógyítani koll. Ez a társadalmi osztály fajunk gerince, a mi drága és értékes magyar fajtánké, tehát minden bajuk és bánatuk, a mienk is, minden keserűségük megrontja a mi örömünket is, ha ugyan örömre lehetne okunk a mai időkben. Leginkább azt kérik a minisztertől, hogy a termés árát úgy szabályozza az állam, hogy az a termelés költségeivel összhangban álljon : az iparcikkekkel, a szénnel és a munkabérekkel. Azt kérik, hogy a kormány ne szolgáltassa ki őket a terrornak, mert ez a termelés végveszélyét jelentené. * Nem üres fenyegetés az, amit hallunk, hogy a gazdák csak a saját szükségletükre valót termelik, ha a mai eiíajuit állapotokon nem segítenek és a termelés nagy mértékben meg fog csappanni, a város nyomorogni és éhezni fog. Ezt nem volna szabad elnézni és megengedni. Segítsenek a földmunkás helyzetén, a gazdasági cselédekén is — akik mellesleg semmiféle városi hivatalnokkal és testi munkással nem cserélnek — adják meg azoknak jogos követelését, de azután legyen nyugalom, legyen rend, legyen nyugodt munka. A régi rendet pedig hagyják meg a gazdálkodásban, amely a naphoz, a legfőbb hatalomhoz igazodik és az időjáráshoz, amely mindenkinek parancsol. Az a földmunkás nyáron dolgozhatik két hónapon át 10 —12 órát is, mert télen hónnpokig tétlenül és munkátlanul él és ideje van erőt gyűjteni a nyár munkájához. Értsék meg, hogy ez a természet rendje, amelyet emberi ész megváltoztatni nem képes, emberi akarat meg nem fordíthat. Sem kormány, sem szakszervezet nem tud a napnak és az időjárásnak parancsolni. Xerxes a görögök ellen indult büntető hadjáratra és a Boszporuson nem tudott átkelni a vihar miatt. Haragjában megkorbácsoltatta a tengert, mikor az lecsendesedett és a sereg átvonulhatott. És Xerxes azt hitte, hogy a tengernek is tudott parancsolni, holott a természet örök törvényeivel szemben mi emberek, kisgazdák és szocialisták egyenlően senkik és semmik vagyunk. Ezt a kisgazdák igen jól tudják, tanulják meg a szocialisták is és a kormány is. A gazdák és a termelés. A szén kérdése. — Monstre küldöttség Pozsonyban e miniszternél. — A miniszter jóakarata nem kétséges. A kisgazda osztály több ezer tagú küldöttsége kereste fel szerdán dr. Dérét teljha talmu minisztert, hogy előtte panaszait és sérelmeit előadja. Ez a konzervatív osztály, mely nyugalmát minden viszontagság és rázkódtatás közepette is meg tudta őrizni, ma az elégületlenségtől forrong. Az összes gazdasági kormányintézkedések a termelőt sújtják úgy a munkáskérdés megoldásában, mely a legszerencsétlenebb helyzetet teremtette, mert a termelést gyökereiben támadja meg, mint a szén kérdésben tapasztalható roppant viszás helyzet, a malomipar megoldatlan válsága: mind a gazdák megannyi óriási baja. Ezeket tárta fel a miniszter előtt az a hatezer kisgazda, aki szerdán Pozsonyba utazott, hogy a miniszter előtt előadandó kérelemnek számbeli súlyával is nyomatékot adjon.. A kisgazda és fölmives párt vezetői csakugyan kiváló agitativ működésük fényes példáját nyújtották a tömegek mozgósításában. A pozsonyi vonat csak úgy ontotta magából az utast és azon egy talpalatnyi állóhely sem maradt üresen. A miniszterhez Füssy Kálmán kisgazdapárti képviselő vezette a küldöttséget és rövid szavakkal üdvözölte a minisztere rámutatva egyúttal a gazdáknak nagy sérelmeire, amelyet a képviselő úgyis mint kisgazda a leghivatottabb megítélni és tolmácsolni. Dr. Mohácsy János a kisgazdapárt ügyvezető elnöke vette át azután a szót és egy óráig tartó beszédben ecsetelte a gazdák panaszait és sérelmeit, melyek a gazdasági termelés csődjébe vezetnek. Rámutatott a lehetetlen szén* árakra, amelyek a béke árakhoz viszonyítva 3000%-kai emelkedtek, mig a gabona ára csak annak háromszorosát érte el. A draga szén egy részét azonban a méregdrága vasúti fuvar mellett is ellopják a szállítás közben, ha már van is, tele van palával, alig használható. Foglalkozik a gazdasági murikáskérdéssei, mely a felelőtlen izgatások folytán teljesen elfajult. Gazda és munkása, kik eddig szinte családias összhangban dolgoztak, ma ellenfelek: gyanánt állanak szemben. A gazdasági munkások hétről-hétre uj követelésekkel áilnak eiő, ezeket teljesíteni már nem lehet és a gazdik összeroppannak a terhek súlya alatt. A pénzügyígazgatóság is óriási nehézségeket gördít a gazdálkodás útjába. Lepecsételtél: a kézi darálókat, igy a hizlalás megakadt; most katonasággal tömték meg a falvakat, hogy a termést ellenőrizzék. Ez a gazdákat iszonyúan, izgatja. Szóval a gazdán segíteni kell, ha a termelés csődjét elkerülni akarja az állam. Dr. Derer miniszter válaszában kijelentette, hogy mindent megtesz, amit saját hatáskörében a gazdák érdekében tehet, e fontos és az állam szempontjából nélkülözhetetlen osztályért. A gazdasági munkásügyekre vonatkozólag a miniszter kijeleníette, hogy a szabad szervezkedés föltétien híve, ezt Korlátozni nem akarja, a gazdákat is erre szólítja fel. A gazdasági szakszervezetek gyermekkorukat élik, gyermekbetegségekben szenvednek. Fontos dolgokat mondott a terorróí: — Nemcsak itt önök előtt mondom de mondom ezt bárhol másutt is, hogy a terrornak határozottan ellensége vagyok és a terrort nem fogom eltűrni, bármilyen színű is legyen az és bármilyen oldalról is jöjjön az. A terror a legigazságtalanabb fegyver és egyszersmind a legveszedelmesebb is, mert mi sem könnyebb annal, hogy a terror fegyvere ne azt sújtsa, akinek azt szánták, hanem éppen azt, aki avval élni akar. Nem kelt önöknek tiszteit uraim attól félni, hogy a földnek a termését, amelyet önök verejtékkel áhítottak elő, igazságtalanul elveszi valaki. Biztosíthatom önöket es vállalom érte a felelősséget, hogy az állam van olyan erős, hogy törvényeinek és rendelkezéseinek érvényt szerezzen. A törvények előtt .mindenkinek meg kell hajolnia ebben az államban és aki ellene szegülni merészelne, az államhatalom súlyos kezével találná magát szemközt. És én nem ismerek más uralmat, csak az állam uralmát, tehát ellensége vagyok bármily néven nevezendő osztályuralomnak' Az osztályuralom csak arra jő, hogy az abból kinrekedlek igazságtalan elbánásban részesüljenek. Az osztály - uralom is terror, ez az állam pedig nem fogja megtűrni a terrort. A kormány a gabonát szabad kereskedelem tárgyává nem teheti, mert az állam 150000 vaggon lisztjéből csak 90000 vaggont tud a belföjdi termeléssel fedezni, 60000 vaggont importálni kell. Felkiáltások: Magyarországból! Kell-e magyar bojkott? (Nagy zaj). A gabonát rekompenzációs utón akarja az állam beszerezni.' A kisgazdákat ipar cikkekkel állami utón akarja ellátni. Végül a miniszter a kisgazdáknak köszönetét mondott megjelenésükért, panaszaik orvoslását ígéri és kéri, hogy ezekkel bizalommal keressék fel a jövőben is. (Zajos éljenzés.)
