Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)
1920-09-25 / 71. szám
1920 szeptember 25. «Komáromi Lapon B. oldat. — Agglegény életet élek öregem, mondom, nincsenek nálam fazekak, de azért üljön le egy kicsit ide mellém, beszélgessünk. Széket hozok neki is. Megmondom, ki vagyok, kérdem, ismer- e még. Igen öreg már, gyerekkoromban is vén volt, hát még most! Lassan emlékszik. Elbeszélgettünk. Megiszunk egy-két pohár bort. A bor öröm alakjában pirul ki barázdás, életvert arcán, mint a rögös barázdában a mákvirág. Dicséri a házamat, a kertet. Tetszik neki. Aztán átterelem a beszédet a mai állapotokra. Öreg már és fáradt, sokat rótta az élet sivatagjait, miközben olyan volt subával letakart bátyus hátával, mint a sivatag- hajója: a púpos eve. Sok vészt látott, miért nem pihen már meg, kérdem tőle. Kaphatna most akármilyen kis állást. — Az öreg dühös arcot vág: — Tudhatja a nagyságos ur, hogy mindig szabad ember voltam, mindig nevettek a falunkban, mert még asszonynak sem adtani oda szabadságomat, nem házasodtam meg. És nem esküszöm most se senkinek. Most nem jó már élni nagyságos ur. Nem jó. Most nem lehet menni sehová, mindenütt rongyos cédulákat kell mutatni. Minden határ elvan zárva, pedig én most is bírom az.utakat, Szegedet, Pestet, Fiúmét most is meglátogatnám! Nem bimm már ki sokáig, fiatal ur, engedje meg, hogy megint Így szólítsam, öreg ember vagyok, de valamelyik fára fölakasztom magam. Aztán esteledett . .. Elbúcsúztunk. Finéztem, hogy tűnik el púpos alakja az éjbe, el az elmúlásba, vissza a gyerekkoromba ... De más dolgokról beszélgettünk mink is akkor még, mikor drótostót akartam lenni! Kár, hogy nem szöktem vele el, mikor egyszer akartam. Most nem irigyelném a déifelé készülődő fecskéket . . . * , A spicli» A magyar nyelvnek nincs is szava ennek a legundokabb élőlénynek a megjelölésére. A név azokkal a férgekkel jött be hozzánk, kiket a hatalom viselői abban az osioba hitben im-. portáltak, hogy a nemzetek is íirücsorda, melyből csak ki kell szimatolni és ki kell fogni a vezérürüket, hogy kezes báránnyá váljon. Az angol bilntetőtörvéinykönyvből hiányzik a hazaárulás bűnének definíciója s az ezt megtorló intézkedés. Az angol törvénykönyv kodifikátora ezt a bűnt feleslegesnek tartotta a kódexbe felvenni, mert képtelenségnek hide, hogy angol ember ezt a bűnt elkövethesse. A törvényhozás pedig a kodifikátornak ezt a felfogását magáévá tette. így a magyar nyelv. A magyar ember ily képtelen elfajulására hogyan alkotott volna kifejezést. Ezeknek a hozzánk importált férgeknek kettős feladatuk volt. Ki kellett szimatolniok az úgynevezett „veszedelmes“, más szóval gerinces, meg nem alkuvó, vezetésre képes, s tehetséges egyéneket, s szennyes vádakat kellett koholni rájuk, melyek alapján ezeket a veszedelmes embereket ártalmatlanokká tehették. Persze a spicliket jól megfizették s a moslékra mindig akad disznó. így plántálódött be hozzánk ez a mérges gomba, s igy lett nálunk a legaljasabb fogalom: a spicli szó. A spicli nem elégszik meg a messziről való számlálással. Minr denféle hazug tiiügygyei, hízelgő modorral, csúszva-mászva, talpat nyalva közelii gyanútlan áldozatához, néha a korrekt gentleman álarca val s ha a kiszemelt áldozat egyetlen részecskét felfed nemes testéből, — belemar. Akárhányszor az ember fel is ismeri a hozzá közeledő élő szennyet, mégse gázolja össze, amint nem mázolja el az ember az ágyneműjén mászó poloskát, mert még jobban undorodik annak bűzétől. Ez az undorító féregfajta újabban nálunk igen elszaporodott. Honnan jöttek ? Ki indította meg ezt a fertelmes inváziót ? Fene tudja, fene bánja. De az a tény, hogy itt vannak, hogy közöttünk mászkálnak, hogy testünket lepik el, — bármily undorító dolog is hozzájuk nyúlni, — tettre készt bennünk. Van-e gazdájuk ? nem tudjuk. De ha van, a saját érdekét szolgálja, ha kitenyésztett tetveit elpusztítja. Elvnek elv : az ördöggel is szövetkezni bizonyos cél elérése érdekében, de engedőimet kérek, a legutolsó ördög is a képére mászna annak, ki őt spiclinek nevezné. Én azonban azt tartom valószínűnek, hogy ezek a hemzsegő letvek a saját szakállukra űzik piszkos játékaikat s igy igazán nincs niás hátra, mint fel a keztyiivel s befogott orral kezdjük meg ezeknek a férgeknek irtását. i tanítanak az uj UM? Aki magyarnak vallja magát, az el fog tűnni, mint tavasszal a hó. Iskolák csak vannak, szlovákok persze, csak épen tankönyv nincs, amiből tanuljanak a nebulók. De hát akinek az Úristen iskolát adott, ád tankönyvet is hozzá, s evégből teremt olyan nagy elméket, akik megírják az iskolához a könyvet. Most is megjelent egy uj tankönyv, a „Slovenska vlastiveda", amelyet Stanislav Klima irt, mint a könyvön olvasható. A tudománytól csepegő tanulságos kiadmány pedig Galió Ferenc eperjesi tanfelügyelőt dicséri. Kiindulva abból a példabeszédből, hogy a jó pap holtig tanul, nem árt bepillantani egy ilyen értékes műbe, mert hátha akad benne olyan is, amit még nem tud az ember. És bizony, hogy akad. Egy statisztikában megállapítja, hogy Sárosmegyében egyetlenegy magyar sincsen: Egyetlen egy sem, még akkora sem, mint a kisüljünk. Szlovák az van: 131,045 összesen. Kerekszámban pontosan ennyi. Hallani azonban, ugylátszik, e statiszt ka dacára is hallottak egy-egy magyar szót a jeles könyviró és még jelesebb tanfelügyelő urak Sárosban, mert a következő magyarázattal szolgálnak: „Ezen statisztika az 1910. évi hivatalos magyar népszámlálás alapján készült, azzal a különbséggel, hogy ott, ahol nincsenek magyarok nagyobb létszámmal (Liptó, Árva, Szepes, Sáros, Trencsén, Turóc, Zólyom) nem találunk egyáltalán magyarokat (kivételt teszünk talán Kassával), hacsak nem azt az egynéhány jegyzőt, postást és zsidót, akik a szlovák nép között magyarnak vallották magukat, akik azonban úgy el fognak tűnni, mint tavasszal a hó“. Mint a hó. Nagyon szép hasonlat. Van benne lendület, szinte sok is egy ilyen földrajz és történelem könyvbe. Látszik, hogy aki irta, fantáziával dolgozott, szédületes fantáziával. Mint a hó . . . • A magyar úri nőkhöz! Egy szép és szent ügy érdekében fordullak ma a magyar úri leányokhoz és úri aszszonyokhoz. Azzal a sziklaszilárd meggyőződéssel fordulunk hozzájuk, hogy a magyar uök, kiknek annyi ragyogó tettét jegyezte föl a történelem, ezúttal sem fognak méltatlanoknak bizonyulni régi nagy nevükhöz. Arról van szó, hogy Szlovenszkó első és egyetlen értékes irodalmi folyóirata a „Tavasz“ végveszélyben forog. Ez a folyóirat és azoknak a neve, kik ezért a folyóiratért a szivük vérét áldozták, örökké élni fog a magyar irodalomtöiténetben. De örök lesz a szégyenünk, Szlovenszkó magyarságának szégyene is, ha éft a folyóiratot veszni engedjük. A „Tavasz“ — mint mélységes fájdalommal értesülünk — ezen a héten már nem fog megjelenni s kénytelen lesz szünetelni mindaddig, mig a letargiás közönyéből föl nem ébred. Magyar asszonyok ! Magyar leányok ! Vállaljátok ti a gyönyörű feladatot és mentsétek meg a „Tavasz“-t. Ezer előfizetőre volna még szüksége a folyóiratnak, hogy élni tudjon. Ezer előfizetőt kellene nektek toboroznotok. Ugy-e nem lehetetlen, nektek nem is valami nehéz feladat. Mert ki fog nektek nemet mondani, ha ti — az örök poézis — egy szép, nemes, poétikus cél érdekében hozzája fordultok. Arra kérünk benneteket: jelentkezzetek csak buszán és mindegyik a húsz közül ötven félévi előfizető gyűjtését. (A „Tavasz“ félévi előfizetési ára 72 K.) Nem kételkedünk benne, hogy Pozsonyban és Sztovenszkó minden nagyobb városában akad néhány magyar asszony és urileány, aki erre vállalkozik és akkor el nem maradhat a siker. A „Híradó“ közölni fogja a húsz lelkes gyűjtő névsoiát és a gyűjtés eredményét, a „Tavasz“ pedig karácsonyi számában az arcképüket is be fogja mutatni, hogy a messze jövőben is láthassa “bárki: ime húsz magyar leány és magyar asszony mentette meg ezt a mi üde, virágos szigetünket akkor, mikor a vészes hullámok már csaknem végleg elborították. A gyűjtésre való jelentkezést, valamint annak sikeres befejezését, az arckép csatolása mellett, közölni kérjük a „Tavasz“ kiadójával, Szeredai-Gruber Károly főszerkesztővel. A cime Bratislava, Simonyi Iván-sor 14. 11. em. Az előfizetési összegek beküldését csak akkor kéii a „Tavasz“ szerkesztősége, ha az ezer uj előfizető együtt van, erre vonatkozólag külön felhívást teszünk majd közzé! Magyar leányok ! Magyar asszonyok 1 Mentsétek meg a „Tavasz“-1. / i Mini fiüÉiiiÉ történnie. Irta: Banai Tóth Pál. 4 Felfogását kortársai majdnem kivétel nélkül elfogadták, bár ellenvetés is volt. így Liemens (némel) kísérletekkel igazolta, hogy a silikátok, melyek pedig Földünk igen nagy részét alkotják, magas hőmérsékleten a legnagyobb nyomás mellett sem hozhatók szilárd állapotba, legfeljebb sűrűn folyósak maradnak. Csakhamar nagyobb hiba is mutatkozott. G. H. Darwin u. i. nem számol kellőképen a Föld átlagos sűrűségével és tömegével, vagy úgy is mondhatjuk a Föld súlyával. A Föld átlagos sűrűségét részint földrajzi, részint fizikai módszerek alapján, többen számították. így A. Berget (francia) igen ügyes földrajzi 'módszerrel, melynél vonzó tömeg gyanánt olyan víztömeget vett, melyre a Hold vonzása a kísérlet idején épen 0 volt, a Föld sűrűségét 5-nek találta a vízhez'viszonyítva, tizedes jegyekben azonban nem ^tudott pontos eredményt kapni. A fizikai módszerek, melyeknél kisebb ismeri tömegek kölcsönös vonzását vesszük alapul, sokkal fontosabbak. Cavendisch (1798-ban) egymáshoz közeiitett két kisméretű gömb között nyilvánvaló vonzóerő alapján az általa először használt csavarási mérleg segítségével kiszámította a Föld sűrűségét, melyre az 5 48 számot találta. Első teendő kísérleté nél a Föld M tömegének kiszámítása. Ezt ismerve a többi könnyen megy. A tömeg (M) nem egyéb, mint a térfogat (a földgömbn A ez % II R:i) és a sűrűség (D, itt ismeretlen) szorzata. Tehát M = 4/a n R3. D ebből 3 M D == 41| -f- (hol R = 6360 km) Báró Eötvös Lóránt C. módszerét még tökéletesebbé Idle, uj műszert szerkeszted, melynek érzékenysége és pontossága a csodával határos. Br. Eötvös L. számítása szerint a Föld sűrűsége 5'55. Világraszóló kísérleteivel a Föld vonzásának nagyságát, a nehézségi erőt, bárhol a legpontosabban nreg lehet határozni; a nehézségerő változásai alapján pedig biztosan lehet következtetni azon poníban a Föld rétegeinek nemcsak helyzetére, de anyagára is; úgy, hogy a geológia további fejlődésére mindenesetre Steiner Kornél és Társa Komárom cipőkereskedése és (orthopäd) cipészműhelye, Nádor-utca 27. szám. (Hz OttílOü káVélláZZdl Mién Ajánlja elsőrendű tehénbőrből és boxbőrből saját mühe- 279 lyében készült férfi-, női- és gyermekcsizmáit. ^
