Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)

1920-09-25 / 71. szám

4. oldal. 1920. szeptember 25. nagy hatással lesznek b. Eötvös L. eredményei. Dr. I. !. See amerikai csillagász ponto­san kiszámította a Föld súlyát (ha ugyan sza­bad ezzel a. kifejezéssel élni, meit hiszen a súlyt maga a Föld okozza vonzásával). Eszerint a Föld átlagos súlya, keménysége és merevsége valamivel nagyobb, mint a közönséges acélé! Lord Kelwin pedig azt találta, hogy G. H. Darwin elmélete alapján a Föld súlya az előbb említettnél sokkalta nagyobb, tehát a Föld a valóságban nem elég nehéz ahhoz, hogy egész tömegében szilárd legyen. Azérí L. Kelwin egy közvetítő elméletet állított fel, eszerint a Föld kérgében a hőeniei­­kedés csak bizonyos mélységig fokozódik, a kéreg eddig a nagy nyomás következtében szi­lárd, kb: a földsugár ’/n részéig. Ezen túl a középpontig folyétony, de a nagy nyomás kö­vetkeztében szilárd tömegként viselkedik. Grew is segítségére siet L. Kelwinnek, bemutatván a nyomás nagyságát és hatását. 1 méríf. (16 km.) mélységben 500 kg. cm2-ként 3 „ (4 8 , ) „ 1500 „ „ „ 4 „ (6 4 „ ) „ 2C00 „ „ „ 5 „ (8 „ ) * 2500 „ „ „ A gránit cm'-ének összezuzásához 2000 kg, a mészkőhöz 13C0 kg., a homokkőhöz 500 kg. erő ke I; tehát 4 mértföld (8 km.) mélységben már a nyomás felülhaladja a kőzetek ellenálló erejét. Hogy ezen alul mi történhetik, arra nézve bizonyos következteléseket enged W. R. Austin (angol) kísérlete. Vasat helyezett rendkívül nagy hydrostaticai nyomás alá; a kísérlet lefolyása vászonra vetítve látható volt. A roppant nyomás alatt a vas mozogni, kavarogni kezdett, mintha gummi, vagy olvadó szurok lenne. A mai geológusoknak véleménye a Föld belső állapotára nézve a következőkben foglal­ható össze. Mivel a Föld kérgének átlagos sű­rűsége csak 2 és 3 között van, lefelé haladva mind sűrűbb rétegek vannak, a középpontnál az anyag sűrűsége kb. 10. Ez az anyag nem lehet más, mint nehéz fémek tömege. Ezek a folyton növekedő hőmérséklet szerint csakis olvadt állapotban lehetnek, de tekintetbe véve a roppant nyomást is, mely alatt a központi mag van, azt kell feltételeznünk, hogy az olvadt tö­meg szilárd test módjára viselkedik. Hogy mely határon alul viselkedik a tulajdonképen folyé­kony anyag szilárd testként, az teljesen bizony­talan, bár sok geológus (köztük Grew is) ezt 10—12 km. mélységben állapítja meg. (folyt, köv.) Ilii lesz a nyugdijatokkal? Még nyári kacérkedással mosolyog ugyan felénk a melegítő, áldott nap, letűnő sugaraiban azon­ban már a tél leheletét érezzük. A tél! Mily vegyes érzelmekkel nézzük zordsága ö kegyel­mének elejébe ! Gyermekek, ifjak is félnek tőle, mert, szobafogság jön vele! De mily keserves aggódással várják az élet kifáradt vándorai, a munkában kimerült aggok, a szegény penzio­­nisták ? ! Eddig is rémként emlegették, a jelen­legi abnormisan drága időben azonban, már dermedt rettegéssel, iszonyattal gondolhatnak csak a téli napokra a szegény öregek. Hisz a fa ára horribilisán megnövekedett és akárhány, a szellemi munkában megrokkanlnak egész évi ellátmánya alig elegendő egy öl fának beszer­zésére! Mit csináljanak, hova forduljanak sze­gény páriák, hogy a télen meg ne fagyjanak? A nyugdijak annyira sürgetett, annyira óhajlott, annyira szükségessé vált felemelése, kiegészítése, még mindig késik. Pedig égető szükség volna, hogy az elfelejtett, a lesújtott, a nyomorgó, az éhséggel küzdő, szellemi munkás­­rokkantakat, a demokrácia szent nevében, a közelgő télviz idejére megmentsük a megfa­­gyástól. Nem-e legelemibb kötelessége a Köztár­saságban oly haiigzatossággal emlegetett huma­nizmusnak, hogy kidőlt munkásainak a tisztes­séges megélhetést biztosítsa? I Hogy ne engedje lassú, kinteljes meghalással kimúlni az erőben megfogyott régi szolgáit s azoknak elgyengült, elárvult asszonyait, hanem vagy gyors, hathatós intézkedéssel nyomorúságukon segíteni, avagy ha létfeltételüket nyújtani nem szándékoznak, egy mindent elnémító, de gyorsan és biztosan ható szerrel megváltanák gyötreimesen vergődő életük kínlódásaitól. AI. S. „Komáromi Lapok“* Komáromi levelek. Kedves-----------------! itt aztán gondoljon tetszése szerint kiki egy kedves női nevet! Én nem Írom ki, mert elvégre mit tegyek kiván­csivá pár hivő lelket, akik azon gyötrődnek, hogy ugyan kihez is szól ez a levél ? Itt nálunk ugyanis nem az a fontos, hogy mi van a levélben, érdekes-e, érdemes e elolvasni, hanem, hogy kinek írtam ezt a levelet. így aztán annak szól, akinek az olvasó akarja, akár mindjárt önmagának, szólónak is képzelheti az olvasó. Tehát Kedves -------- , most nagy dologról szá­molok be. Nem mindennapi az eset. Egy újabb sztrájk mozgalomról szól a nóta. A sztrájk láz reáragadt a he­gedű hőseire, a mi kávéházi cigányainkra is. Vasárnap hallgatott a hegedű, meg a pikoló a kávéházban. A ci­gány letette a hegedű vonót és azt mondta, hogy a Devla tűrje le a kezét, ha többet megríkat, vagy fölvidámit bennünket a nótáival. Vasárnap tehát pih nt a sok sok Zerkovitz nóta, hogy: Tanulj meg fiacskám komédiázni, Tanulj meg kacagni, sirni, ha keil! vagy: Darumadár, ba e’szállsz dél felé . . . vagy a bolondabb fajta, hogy Mert ez a tánc egy elsőrangú tánc, és : Jó parthie a Grüner Maresa! meg a siralmasabb: bözsi ne sírjon, Hözsikérn drága, Feledjen el! no flieg: vagy: aztán : Jaj! nem tudom, mi az oka? — tán a tavasz, Úgy érzem, hogy már nem vagyok én [ugyanaz! Húzd, húzd keserűn! Hogy sírjon, ríjon a hegedűn, Tartson meg az emlékezetében! sőt még ez is: Megpróbáltam nálad nélkül élni, Azt hittem, majd elfelejtelek! Nem akarlam rólad már beszélni, Letagadtam, hogy szerettelek! Uram bocsá, még ez is; Hogyha eljönnél ma a kávéházba. Beszélnék veled te szőke gyerek vagy: Csókolom a kicsi kis szádat, Csókolom a füledet! aztán ez a szomorú: Elmúlt a legszebb álmom, Gondolj rám! Örökre el kell válnom! De nem csak ez a sok Zerkovitz nóla hallgat, hanem hallgat sok más is. Mint teszem azt: Latzkó Andortól: Oh mért vagy másé, mért vagy másé ? Káty Ferenetől: Egy ablaknál állj meg cigány! Szabolcsitól: Kerek a káposzta! Csipkés a levele sőt még Reményi Bélától: Mikor az est mesélni kezd! Ányos Lacitél: Nem én lettem hűtlen hozzád, Te hagytál el engen:! aztán: vagy: és: no meg: Lehunyt szemmel, beteg szívvel Rólad szövök álmot. Nem hiszek'már Így betűt se magának. Nem vagyok én méltó hozzád, Gonosz lett a lelkem! Féltelek a széltől, Égő napsugártól, Féltem a te szerelmedet Az elhervadáslól! Weiner Istvántól: Gyúrjad Gyurka, gyúrd és ne, sajnáld ! Nem az apáti, nem az anyád! Ötvös Adorjántól: Tyüh, de kutya jó kedvem van1 Az ördög bujt belém! Sassy Csabától: Odakint a vártán. Kalmár Tibor tói: Ősszel hűvösebb az ágyunk, Ősszel csókot se kívánunk! és (óh borzalom) Weinertől: Vasárnap várom a bakámat, Lovászy Károlytól: Van otthon egy cifra szűröm, meg egy Kondor Ernőtől: [szép subám, Zokogva sir az őszi szél, aztán Kálmán Imrétől egy egész csomó: Egy a szivem, egy a párom! és aztán no meg : vagy: és : vagy: aztán : Szirmaytól Túl az operencián, Hajmási Péter, Hajmási Pál, Az asszony összetör, Megkinoz, meggyötör. Az asszony tönkretesz, Vigyázz, hogy el ne vessz! A jányok, a jányok angyalok! Álom, álom, édes álom, álomkép, Hej cica, eszem azt a csöpp kis szád, Te rongyos élet, A nő szivét ki ismeri ? Ezer csodával van teli! vagy: Lgy szeretnék boldog lenni, A sziveden megpihenni! Szóval ezek a fenti nóták mind ellialjggUíik, De ez még semmi! Mert hol vannak még Lehártól: Az orfeum tanyám! Ott vár az én babám! Nyakába ott az urnák Csókokkal borulnak! vagy: Bár az asszonyhoz senki .sem ért, De rajongunk a női nemért, Mert a földön, az égen a fő: Csak a nő, hő, nő, nő! aztán Marton Ferenetől: Légy az ici pici párocskám! I’ára:tannál szebb a páros szám1 no meg: ♦ Hajnalcsillag fenn az égen, Várlak rózsám réges, régen. De hát ez még mind semmi! Még mennyi nóta hallgat, lássunk csak még egy csomót! — Segítség! Segítség! — Oh irgalom atyja, ne hagyj el! — sikoltoznak irgalomért az olvasók. — Ugy-e ne folytassam Kedves------— ? Hát nem folytatom. Hiszen ne gondolja se maga kedves-----------! se senki más, hogy ezt a fenti zűr­zavaros nóta khaoszt, ezt a sok-sok tingli-tanglis és limonádés nóta egyveleget passzióból hordtam itt össze! Oh nem! Hanem csak azért, hogy szánják meg azokat a szerencsétlen, jobb^sorsra érdemes kávéházba járókat, akiknek minden áldott este végig kell hallgatniuk ezt a nóta zűrzavart, ezt a dobhártya, szivet és ideget repesztő potpourrit! És ha még piano, szordinóval játszanék a cigány, mint valamikor: Csendesen, csak csendesen, Hogy a szivem meg ne repedjen, de most a cigány rettenetesen lármásan játszik, a bőgős dobol a bőgőn, a cimbalmos tálcákat, kávéskanalakat, teás kannákat és szemét lapátokat rak a cimbalmára, hogy jobban csörömpöljön. Ha rákezdi a cigány, borza­­dály szállj a meg a kapucinert, a feketét ivókat, mert a nagy zűrzavarban nem lehet szót érteni, az emberek, mint a némák, jelekkel értetik meg egymást. Szerencsére! hogy férfiaink közül olyan sokan szerelmesek tanitó kisasszonyokba s azoktól megtanulták a finom. fono­­mimikát és a kezekkel beszélgetnek egymással. (Az asz­tal alatti láb beszélgetések nő és férfi között függetle­nül történnek a cigánytól.) A helybeli fülspecialisták nem győzik a fülzúgás­ban, dobhártya behorpadásban, Eusták-cső eldugulásban szenvedőket kezelni — Hol szerezte a bajt? — kérdi a beteg fill.sk orvosa. — Zenés kávéházba járok esténkint — vallja ba nagy bűnét szégyentől pironkodva a páciens. — Hogyan lehet valaki olyan marha — mondaná rá Ujbúzy Ede, ba fülorvos lett volna. És ahelyett, hogy te követelnél fájdalom és gyógy­kezelési dijat, még szék után van lelke a cigánynak tizpercenkint megjelenni az asztalodnál, fényes tálcát tartani az orrod alá is te, szerencsétlen, lelketlen rab­szolgája a megszokásnak legalább is egy kroncsit teszel szerényen, félve, remegve a vigyorgó cigány tálcájára, igen félsz, mert ha megharagszik a cigány, akkor el­­játsza a Molnárok veszedelme cimü borzalmas zenei életképet. Ekkor már mozsártörőket, köpőcsészéket lesz­nek a cimbalomra és minden cigány ordít, üvölt és visit, mintha a tekintetes főorvos ur most akarná himlő ellen újra oltani őket. Szóval kedves . . . ! Vasárnap nagy dolog történt a kávébázakban. Sztrájkolták a cigányok. Csend volt és lehetett nyugodtan beszélgetni. A törzsvendégek csak most érezték, hogy mi az igazi boldogság. De ez csak egy napig tartott. Hazafelé ballagtukban énekelték is, hogy: Élelemben egyszer voltam csak boldog. Szegény, szegény kávéházi törzsvendégek ti! De mcst már Isten vele kedves . . .! Majd legkö­zelebb másról. Faun. HÍREK. — (1 3ókai CyyasGIet hamjuersenye. Múlt számunkban már jeleztük, hogy a Jókai Egye­sület vezetősége már összeállította az őszi és a téli hangverseny szezon gazdag programmját. Az első hangversenyt október hó, első felében tartják meg a kultúrpalota hangverseny termé­ben. A rendezőség október első szombatjára, október másodikára tervezte a hangversenyt, de az egyik szereplő Simonffy Margit szavaló mű­vésznő e napon máshol van elfoglalva, a követ­kező szombatra, október 9-ikére kellett elhalasz­tani. A jövő héten kibocsátandó meghívók kü­lönben mindenrőljtájékozfatni fogják az érdeklődő közönséget, a hangverseny pontos idejéről, hely­árakról, a jegyelövételi napokról stb. Amint már múlt számunkban is említet­tük, a felette nagy sikerűnek ígérkező hangver­senyen két neves művésznő fog szerepelni: Si­monffy Margit szavalóművésznő és A. Ackermann llus zongoraművésznő. Mindkettő fényes sike­rekre tekinthet vissza. A hangverseny műsora a a következő lesz: 1. aj Chopin : Polonaise Bf dur b. Mac Dowell: Moto Perpetuo op. 46. Zongoián elő adja : Ackermann llus zongoraművésznő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom