Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)
1920-09-25 / 71. szám
Kegyvenegyedlk évfolyam. Ti. szám. Szombat* 1920. szeptember 25. Befizetési sr helyben és vidékre: Ceefe-szlevák ériéiben: J gesz évre 56 K, fejérre 28 K, cegyedévre 14 K. Egyes szám ára: 60 fillér. Politikai lap. Főszerkesztő: GAÁL GYŰL?A dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. ben. A felnőttek fizetik, ugyan a pénz- és véradói, de ennek dacára belső ellenségnek tekintetnek, kikkel szemben az állam és az uralkodó társadalom minden áldozatra k-'sz. Nagy és késhegyig menő harc folyik. Nem látni a sebesülteket és elesetteket. Nincs harci felvonulás. Nem hallani ágyudörejt, nem látni égő falrakat. És mégis élet és halál viaskodik itt elkeseredetten, láthatatlanul. Erő, elszántság, vitézség, árulás, csüggedő?, kishitűség e néma, zajtalan harcban is érvényesül És nincs pihenő, nincs fegyverszünet. Reggeltöl-reggelig, ujévtöi-ujévig, folyton tart a harc. Békére a messze jövőben sincs kilátás. A magyarságnak nincs más választása, mint felvértezni magát erre a küzdelemre. Nemzetiségének megvédésére azonban csak egyetlen módja van: senkitől sem várni segítséget, csak önmagától Sikerre csak akkor lehet kilátása, ha egységes frontot alakit. Ext ezerszer hangsúlyoztuk és leszögezzük most újból. Elszigetelt akciók célra nem vezetnek. Luxuspolitikát nem csinálhatunk: minden magyar erőre szükségünk van. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29., hová agy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldend' k. Kéziratokat nem adunk vissza. Mejjjelenik minden szódán és szombaton. Á csehszlovák állam nemzetiségi áliam, mely azonban a szláv elem túlsúlyára támaszkodva, teljes határozottsággal tűzte ki végcélnak a nemzeti állam ideálját. Hiába beszélnek egyes államférfiak, mint Tusar is, a nemzetíöíötli állam eszméjéről, melyre ez országnak törekednie kell, ha a sok belső és külső politikai kérdést sikerrel akarja megoldani. A valóság az, hogy itt céltudatos küzdelem folyik az összes idegenajknak e szlávositására az iskola és a törvényhozás eszközeivel. Emlékeztet ez a harc azon időkre, amidőn az ,,egy vallás“ volt az állameszme és az állam minden hatalmi eszközét alkalmazta, hogy ezen egységet már magának a lakosságnak lelki üdvössége érdekében is megvalósítsa. Az erő és hatalom, a csábiiás és fenyegetés eszközei sok helyen kiváló sikert értek el (Ausztriai, amennyiben hosszú és bprzalmas irtó harcok után az ..idegen vallás“ követői, ha ki nem pusztultak és ki nem vándorollak, beolvadtak és beletörődtek az uralkodó vallás hatalmi körébe. A modern állam nemzetiségi harca sok tekintetben nehezebb harc, mert a modern állam bizonyos mértékben demokrata akar fenni, vagy legalább is annak látszani és így még másodrendű polgáraival, a nemzetiségekkel szemben is kénytelen respektálni a létező törvényeket és jogi formákat. Ha bizonyos tekintetben egyik-másik törvényt a nemzeti állameszme Szempontjából hozza is és aszerint alakítja, összes törvényeit mégsem formálhatja át teljesen ezen. egy cél szolgálatában. Ahol becsületesen hajtják végre a törvényeket, ott a törvények bizonyos része mégis csak védelmet nyújt még a kiirlandóknak is. A fajharc meg volt a régi időkben is. De régente nemcsak a nép egyéniségét, hanem egész létét akarták kiirtani. A modern állam ma nem akarja kiirtani a fajt, hanem azt teljesen a nemzeti áltanleszme érdekében átgyurni. A fizikai létet megakarja őrizni, de abba más lelket akar önteni. A küzdelem ma sem humánus s emlékeztet sok tekintetben a janicsár-rendszerre — elkülönzés nélkül. A barbár-korban férfiököl állott férfiököllel szentben. Nyers fizikai erő, fizikai erővel szem bén. Ma a hatalom, az egész állami apparátus áll szemben a leggyengébbekké! A modern nemzetiségi állam a hatéves gyermekeken kezdi az iskolában múnkáját. Elneveli, amennyire képes, a gyérrnekeket a szülőktől s amennyiben az eh eveié* nem sikerült az iskolában, folytatjak haícot tb'vább a felcőttékkél szem-U * í'í V* IS .> » i silislsi ip íirníim íéié. Már a háborút megelőző időben hangos ■ volt a szakértők és nem szakértők tábora, hogy j korszerű újításokkal felevenftsék a kissé régi- ! i esnek és merevnek látszó magyar gimnáziumot, j Még a legdesperádóbb lelkek se hitték j < voinr, hogy ez a reform Pozsonyból jön. Pedig j I onnan jött. „Ha lúd, legyen kövér“ kiáltással : odahaíároztak, hogy a gimnáziumot nem hagyják j meg eddigi tanbeosztásával, hanem egy újabb * 1 .rendszerrel örvendeztetik meg az elégedetlenkedő magyarságot. Két balkézzel irányítván.az ügyeket az lett az eredmény, hogy a reformból deform lett. Osztrák szisztémára felosztották az intéze- , teket gimnázium és reálgimnázium fajtára. Ez ellen még nem lenne kifogás. A baj ott kéz- j dődik, hogy mig a gimnáziumot visszatolták : nyolcvan év előtti állapotába s meghagyták a magyarságnak, addig a reálgimnáziumot, mely inkább megfelel a kor igényeinek, megtartották maguknak. Azt ők fogják berendezni és minden í valószínűség szerint még Komáromban is tót tanítással megkezdeni. Mért ne ? Ha Ujvárott lehet, egy év múlva lehet Komáinoban. is! Az igy végigvitt reform nemcsak elma- j radott (deform), hanem káros, veszélyes a • magyarságra. Mert kittek lesz kedve a minden ! kuitúrnyelvtől megfosztott és harmadik osztálytól , göröggel működő intézetbe járni ? Ily tanrend , mellett sokan elkerülik az intézetet. Különösen | azok, akik tudnak valamit a szlovákhoz. (Sokan i u. i. magyar intézetbe jöttek s ez igen fáj Pozsony- , nak): sokan meg teljesen abbahagyják a tanulást. , Ez utóbbi nem lenne oly nagy baj a területében nem kisebbedéit országnak, de nagy baj Szlövenszkoban. Ha ily rendszeresen folyik itt az inteligencia apasztása, abból az itt maradt, vagy iiikáhb ide rékeszfett magyarságra mérhetetlen károk származnak. Az értelmiség tféJkfll ifiafadt áHr ki lesz ‘Sztffiálv'a ai éffőtosddásríítfe, 1 • "íV » ■ y' ■ äi> ha esak meg nem menli tőle a sors, mely | eddig is megmentette. Mert megmentette! A szláv történetírók nem győztek csodálkozni, hogy egyedül a magyar tartolta, meg nyelvét és hitét a szláv tenger közepén. A növendékek nélkül maradt intézetek j becsukhatják kapuikat s a magyarság mehet, ha akar, tót intézetbe megtanulni a békeszerződésben „biztosított“ magyar nyelvet. A magyar intézetek ily deformatásábcl nem kérünk! Nem nézhetjük ölbe tett kezzel, mint folynék itt a rendszeres eikulíúrtalanodás, melynek nyomán a nép teljes elnyomása jár. Vagy hagyja meg az állam a régi gimnáziumokat, vagy biztosítson egy reálgimnáziumot is számunkra. Mindent, ' csak visszautat nem aka’runk! Most terjeszteni ; ki a görög oktatást! Hol marad a demokrata I állam polgáraitól óhajlott és megkívánt, modern világnézetet adó reform ? Nem kell a görög! Legjobb esetben, mint fakultativ tárgy maradjon meg. A latint redukálni kél!. Az állam nyelv oktatása elől természetesen nem térhetünk ki, de annak terjedelme ne haladja meg, sőt el se is érje a magyar nyelvét; melynek tanítása csakis szakképzett ■ emberek kezében biztosított. Követeljük a prak. tikusabb tudományok felvételét a tantervbe. így 1 a közgazdaságtant és társadalomtudományt. ! Mert mégis-csak furcsa, hogy a gimnáziumból | kikerülő fiatalember isméri a rómaiak fegyverzetét, a íerdehajiíás meg rezgőmozgás törvényeit, de fogalma sincs a társadalmat mozgató törvényszerűségekről. S igy esik meg azután, hogy vagy eltéved a gombamódra szaporodó elméletek között, vagy mint az öröktegnapi hive ufjábaáll minden józan haládásnak. Legalább az elemi ismereteket nyújtsuk, hogy abból ösztönzést merítsen a jövő ( munkálkodásra. Abban a korban, mikor minden a társadalomból s a társadalomért folyik, nem nézhetjük, hogy ifjúságunknak fogalma se legyen arról, mi á társadalom. Rengeteg kárt elkerült volna az emberiség a közel múltban is, ha ismerte volna csak egy kissé is a lársadalmat mozgató törvényszerűségeket. így igen figyelemreméltó megállapítása a szociológiának az emberi erőszak és vadság enyhülésének történeténél, hogy „a győztes nép csakhamar észreveszi, hogy minél nagyobb az elnyomatás és kényszer, annál kevesebb eredménnyel jár. A hódításból eredő esetleges hasznot teljesen felemésztik a katonai terhek, melyek okvetlenül szükségesek az elnyomottak fékentartására.“ (Angell: Rossz üzlet a háború) Helyénvaló lenne az állam törvényeinek főbbjeit is megismertetni. Mint teszem: mit ért az állam lázadáson, hűtlenségen stb. Mert bizony ilyen átmeneti időkben nagyon könnyen nekiszalad az ember egy-egy paragrafusnak. S nagyon jól tudjuk, hogy az ilyen vétségek ritkán lettek büntetlenül hagyva, pláne megjutalmazva.’ Vagy ha arra nem jutna idő, hogy az iskolában térjünk rá az állami törvények taglalására, legalább az érettséginél távozók kezébe adja az állam a fontosabb törvények gyűjteményét, mint azt Németország teszi. Ezekben látnám azokat az újításokat, melyekre okvetlenül megérett az emberiség. Ily szellemben és ily terjedelemben való reform elől kitérni az el butításhoz vezet. De ha egyszer az iskolai Referátor irtózik az állam polgárainak szellemi niVója emeléséiül, úgy engedje meg nekünk a Referát azt a gyönyörűséget, hogy ne kelljen nékünk a szándékolt rák-kultúrában részesednünk. Ha nem ókat nförmot, tartsa Mig 'a tiéfőtfnotl r Magyar néző.
