Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)
1920-04-07 / 22. szám
J. ©Idái. JLoaafcruuti Lapok i y20 áprilie 7. szakban rendezendő többi művészeti és iparművészeti jellegű kiállítások. A Jókai Egyesület iránt a közönség érdeklődése állandó emelkedést mutat. Megnyilvánult ez nemcsak előadásai és hangversenyei iránti érdeklődésben, de a tagok számának emelkedésében is. Az 1919. év végén tagjainak száma az 1200 közel jár, ezek közül tiszteletitag volt 24, alapitó tag 50, rendes tag 717, a rendes tagok közül komáromi 516, vidéki 201. Az olvasó tagokat (407) hozzászámítva, a tagok száma 1198 tesz ki. A magyar kultúrát igy szolgálta a Jókai Egyesület az elmúlt évszakban ; jövő tervei még a vázoltaknál is szélesebb keretekben mozognak és Komáromot belterjes irodalmi és művészeti élet középpontjává tenni szándékozik a lelkes közönség megértő támogatásával. Ehhez kívánatos volna, ha minél többen sorakoznának a kultúra táborába. A Jókai Egyesület tagjai kezdetben csak az intelektuelek köréből került ki, majd a kereskedő osztály is sorakozott a tagok sorába, most azt az örvendetes jelenséget észleljük, hogy kisiparosok és munkások is csatlakoznak táborunkhoz. A közművelődés nem ismer kasztokat: a tudomány, irodalom és művészet mindnyájunknak közös kincse és a közművelődéshez a munkásoknak is ép oly joga van, mint az intellektuelnek. Bár minél számosabban élnének is e jogukkal és támogatnának törekvéseinkben. Az a munka, amelyet a Jókai Egyesület végez, a társadalom szellemi szintjét emeli, az ízlést nemesíti, művészi igényeket támaszt és a tömegóktatás fegyvertárával dolgozik. Aki ezt belátja és horderejét felfogja, az a fennebb előadott eredményeket is kellőképpen érlékelni tudja. Képtármegnyitás. Komáromi-Kacz Endre és Komáromi-Kacz Endréné képkidllitása a kulturpalotában. Ünnepélyes megnyitás husvéivasárnapján. — Saját tudósítónktól. — Husvéivasárnapján a művészetnek is ün: nepnapja volt: a Jókai Egyesület modern képtárát ezen a napon nyitotta meg a kultúrpalotában és ezt az alkalmat egybekapcsolta a Komáromi-Kacz müvészpár kiállításával, akik elküldték itt festett képeiket a tárlatra. Jogos büszkeséggel mutathatunk rá a húsvéti tárlatra: mely a magyar képzőművészet nagyszerű szintjéről tanúskodik. Úgy a Jókai Egyesület 17 képe (köztük Feszty Árpád hatalmas vászna: Jeruzsálem fölött, Komáromi-Kacz Endre három tájképe, három portréja, Mednyáaszky László, Ölgyay Ferenc, Vastagh György, Boruih Andor képei) mint a Komáromi-Kacz müvésznár itteni munkájának eredményei, szám szerinHC-Kacz Endre 9, Kacz Endréné 23 müve és 9 magántulajdonban levő képük oly művészi eredményt varázsoltak elő, melynek napról napra több a csodálója. A kiállítást a sajtó munkásai és a Jókai Egyesület igazgató-tanácsa szombaton délben tekintették meg és egyértelmű elragadtatással nyilatkoztak róla. Vasárnap d. e. 11 órakor volt az ünnepies megnyitó, mely alkalomra városunk mflvészetkedvelőinek szine-java megjelent és találkozott a kulturház nagytermében. Dr. Szijj Ferenc polgármester, a Jókai Egyesület elnöke nyitotta meg az újból rendezett képtárt és a vele kapcsolatos kiállítást az alábbi beszéddel: Tisztelt közönség! A Jókai Egyesület befejezve téli előadásainak sorozatát, nyomban kitárja ismét kapuit, hogy most egy másik múzsa alkotásaival gyönyörködtesse a közönséget és e téren is ébren tartsa a magyar kultúra termékei iránti érdeklődést. Ennek a ma kezdődő kiállításunknak gondolata abból keletkezett, hogy bemutassa a t. közönségnek a Jókai Egyesület tulajdonában levő modern festményeket. De mi ezzel csak mintegy ünnepi köntösben jelenünk meg, mint a vendégeit kisérő házigazda. Mert a képkiállitást tervező szándékunkban nagy segitségst nyertünk a mi kedves, mindenkor szívesen látott vendégeinktől. Ez a kiállításunk ugyanis örvendetes al- j kaimul szolgál arra is, hogy nagynevű földink- j nek, Komáromi-Kacz Endrének, aki a Jókai Egyesület iránt mindenkor oly sok jóindulatot tanúsított és nemcsak ecsetjével, hanem bűvös hangú hegedűjével több Ízben is gyönyörködtette közönségünket, valamint az ő kedves feleségének, a magyar festőmüvésznők egyik legkiválóbbjának újabb művészi alkotásait is bemutassuk. Nem vagyok hivatott arra, hogy ezekről a pompás festményekről művészi szempontból beszéljek. Nincs is erre szükség, mert hiszen ezek a képek beszélnek maguktól is. Csak azt akarom a t. közönség előtt kiemelni, hogy ezek a „Komáromi képek* igazán komáromiak. Nemcsak a íz gnaturájuk az, hanem a lelkűk is. Itt készültek, a mi alakjainkat, a mi virágainkat, a mi levegőnket ábrázolják és alkotóiknak nemcsak talentumáról, művészi készségéről tanúskodnak, hanem a hozzánk szeretettel ragaszkodó leikéről is. Tanúskodnak arról, hogy az a mesterré növekedett müvészlélek, aki városunk falai közül indult a magas iveiésfi pályafutására, nem vitt magával egyebet, csak tehetségét és szereteíet, aki ifjúkora müvészálmaiba belcszőtte a szülővárosa iránti rajongást s akinek Komárom és az „otthon“ mindenkor egyet jelentett, ezt a szereíetet megőrizte és visszahozta hozzánk; csakhogy szerepeink fölcseréiődtek, mert amig hajdanán ő büszkeséggel vette föl a „Komáromi“ nevet, most mi jogos büszkeséggel örülünk annak, hogy Őt komárominak mondhatjuk. Mikor tehát a házigazda szerepét betöltő Jókai Egyesület nevében hálás köszönetét mondok az illusztris mflvészpárnak itteni kedves látogatásukért, egyúttal arra kérem Komárom közönségét, fogadja őket ragaszkodásuk viszonzásául meleg szeretettel. Ne csak úgy, mint az idegen vendéget szokás: hideg üdvözléssel, hanem úgy, mint az édesanya a távo ból hazalátogató gyermekét, mint a meglett ember a rég nem látott gyerekkori pajtást: szivünkre ölelő tárt karokkal. Én ezzel az érzéssel köszöntöm őket e kiállítás megnyitása alkalmával. (Lelkes éljenzés és taps.) A szellemes beszédet sűrűén szakították félbe a tetszésnyilvánítások és végén a közönség lelkesen ünnepelte a művészeket, akiket elhalmozott szerencsekivánataival. A közönség alig tudott betelni a képek nézésével. Magasztalták az erőteljes és nagy művészi tudással megfestett portrékat, a hölgyek a virágcsendéletek pazar színeit, a bájos Interieuröket; minden ismerős, minden művészet barát sietett a müvészpárhoz, hogy benyomásait velük közölje. A tetszés azonban nemcsak a dicséretekben nyilvánult meg, hanem a nyomban meginduló müvásárban is. Egyes képekért, formális verseny indult meg és dr. Alapi Gyula főtitkár akit heves ostrom alá vett a müvásárló közönség, csakhamar nyolc képre tűzte fel a megvásárlást jelentő cédulát. A közönség Ízlését különösen a virágcsendéletek vesztegelték meg, de az interieurök is az érdeklődés középpontjában állottak. Az érdeklődésre jellemző, hogy a kiállítás második napján is csaknem annyi látogatója volt, mint a megnyitás napján. Ezen a napon tekintette meg a képtárat Burthey városparancsnok is több francia tiszt kíséretében, akik a képekről a legnagyobb elismerés hangján nyilatkoztak. Burthey őrnagy maga is vásárolt egy képet. Üdvözöljük a Jókai Egyesületet a képtármegnyitás gondolatáért és a kiállító művészeket is, hogy alkalmat nyújtottak a közönségnek itteni munkájuk megtekintésére, ügy tudjuk, hogy a kiállítás ezt nem ölelte fel teljesen, mert Komáromi-Kacz Endre néhány kiváló portréja már végleges helyére jutott és a nyilvánosságot elkerülte. A kiállítás tgy hétig lesz nyitva. Ekkor azt tervezik, hogy helyet adjon a Konkoly Miklós képtár és a muzeum régi képanyaga kiállításának. A Komáromi-Kacz művészpár is búcsút vesz tőlünk ápril közepe táján Komáromi látogatásuk emlékezetes marad e kiállítás révén, amely művészi életünknek jelentős fejlettségéről tett tanúbizonyságot. HÍREK. Viola szaval. Kisiskolás nénje Mikor verset tanul. Feszülten figyel rá S szeme fénybe' csillog. Nem tanítja senki. Akármilyen hosszú, Valamennyit mégis A fejébe szedi. Kilép komoly arcai, Meghajlik és rendre — Belepirosodva — Nagybátoran szaval. Alighogy négyéves, Minap is eiémállt S „Ágota kisasszonyu-t Mondta el az édes. Öröme van abban Csepp virágszálamnak, Hogy anyanyelvéért összecsókolgattam. Tóthkdrolyi Lajos. — fl feltámadás ünnepét nagy pompávaf ülte meg a katolikus egyház, mely szombaton este a hívek ezrei által látogatott körmenetet tartott. Vasárnap az összes templomok megteltek hírekkel, akiknek ajkán hő imák szálltak a Mindenhatóhoz szebb jövőért. Az utca képe azonban nem volt olyan élénk, mint az előző években. A forgalom korlátozása miatí százak maradtak távol a szülővárostól, mely hasztalan várta forró ölelésével keblére fiait. Talán a legközelebbi feltámadás meghozza a várva-várt békességet is, amit oly igen állít mindannyiunk szive és ez lehetővé teszi azt, hogy szeretteinkkel együtt ünnepeljünk. — fl Jókai egyesület igazgató tanácsa szombaton ülést tartott, melyen dr. Szijj Ferenc polgármesler elnökölt. Az ülésen dr. Alapi Gyula főtitkár terjesztette elő jelentését az egyesület őszi-téli működéséről, az előadások, hangversenyek nagy látogatottságáról, a könyvtár hatalmas forgalmáról és a tagok számának lendületes emelkedéséről, melyet az igazgató tanács örvendetesen vett tudomásul. Az érdekes beszámolót mai számunkban közöljük. Majd a képtár és a vele kapcsolatos képkiállitás megnyitását jeleátetíe be a főtitkár és később vázolta az egyesület tavaszi programját, amely kiállítások rendezésével fog eltelni. Dr. Witausek Károly indítványára az elért sikerek hatása alatt elhatározta az igazgatótanács, hogy a főtitkár és a könyvtárőr tíszieletdiját, illetve fizetését felemeli a folyó év elejétől kezdve. Végül a főtitkár felolvasta Komáromi-Kacz Endre levelét, melyben tiszteleti taggá történt megválasziásáért mond köszönetét. A levél őszinte hangja és érzései arra az elhatározásra bírták az igazgató tanácsot, hogy azt egész terjedelmében jegyzőkönyvébe iktatta. f Kubinyl Géza, a jolsvai kerületnek hossz u éveken át volt országgyűlési képviselője, áz ág. evang. egyháznak egyik ismert vezérférfia, a Fejérváry-féle, úgynevezett „darabont“ kormány ideje alatt vármegyénknek és városunknak is rövid időn át volt főispánja, a napokban Gömör panyiton hosszú betegség után elhalálozott. Közéleti szereplésének megítélésében, különösen itteni főispánságára vonatkozólag — lehetnek eltérők a vélemények, de azt még politikai ellenfeleinek is el kell ismerniük, hogy mindenkor inlranzigens magyar, erős kezű, meggyőződéséért mindig elszántan sikraszálló, határozott egyéniség volt, kinek elhunyta valóban veszteség a magyarságra nézve. Halálát özvegyén, gyermekein kívül a komárommegyei Ghyczy család is gyászolja, mellyel közeli rokonságban állott, lévén a boldogultnak özv. Ghyczy Józsefné édes testvére. — ClJegviwj Zügler János, a diószegi cukorgyár r. L tanyi (töiömi) bérgazdaságának intézője eljegyezte nagytanyi Szigethy Ilonkát, nagytanyi Szigethy Zsigmond tanyi földbirtokos kedves leányát
