Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)
1920-03-27 / 19. szám
2. oldal. »K omaromi L.aj.»ok « 1830. március 27. hm olvaslak a Mmá {Képek, epizódok a kölcsönkönytárból.) Ne ijedjenek meg a kedves olvasók, ezúttal nem száraz statisztikai adatokkal untatjuk őket. Nem sorolunk fel számokat és adatok halmazát. Inkább elmondjuk, hogyan, mit olvasnak a komáromiak ? Immár tizenharmadik esztendeje, hogy a komáromi kölcsönkönyvtárbán a könyvet váltó közönséggel érintkezem, igy bőséges alkalmam volt az olvasók Ízlését, szokásait kiismerni. A komáromi olvasóközönség — tisztelet a kivételnek — messze mögötte marad más városok köles önkönyvlárát használó közönségének. A mi közönségünk nincs tudatában annak, hogy a kölcsönvett könyv közkincs, hogy azt még százan és százan akarják olvasni és pedig minél előbb. Sajnos igen sok olvasó nem kíméli a könyvet, igen sokan' odaadják játszani a gyerekeknek, hetekig otthon hevertetik, ami alatt a könyvtárban sokan és sokan kérik ugyanazt a könyvet. Hanyagság tekintetében az intellegencia vezet, a szegényebb néposztály féltve vigyáz a könyvre, legtöbben szépen papirosba kötik be, hogy olvasás közben kíméljék a könyv tábláját. Az ilyen szegényebb néposztály rendesen takarosán becsomagolja jövet és menet a könyvet, hogy még útközben se érje baj a kízkincset. ' Szeretném, ha az intellegencia tanulna e tekintetben a szegényebb; egyszerűbb néposztálytól, amely mindig önkényt jelentkezik, hogy az olvasó dijat lefizesse. Mig mások csak többszöri figyelmeztetésre cselekszik ezt. Természetesen vannak kivételek is. A kultúrpalota köicsönkönyvíóra látogatóinak több, mint fele nő s ezek között a 30 éven aluliak vannak túlsúlyban, igen sok a fiatal leány, akik jobban ráérnek még olvasni, A család gondjait viselő férjeknek és asszonyoknak már kevesebb, vagy semmi idő se jut az olvasásra. Természetesen a könyvet kiváltó és a könyvet el is olvasó közöség nem mindig ugyanaz. Igen sokan járnak a könyvtárba, akik mások helyett, mások megbízásából visznek ki könyvet. Igen soknak a könyvtárba járás csak szórakozás féle séta a városban, vagy jogcím egy kis délutáni kimenőre. Ezek természetesen nem olvassák el a könyet. Nem egyszer megesik, hogy a kivett köny címét se tudják. Persze ezek csak szórványos esetek. A könyvtárba járók túlnyomó része mohón olvassa a kivett könyveket. Vannak, akik a külső megítélésre visznek ki könyvet. Némelyiknek csak az Athenaeum, vagy az Egyetemes Regénytár megszokott piros tábláju kötetei a jók, — ha némelyiknél a sok használat miatt uj kötés vált szükségessé, az már szerintenem olyan jó és nem viszi ki. Vannak, akik a borzalmasan lerongyolódott könyveket kérik, mert szerintük az a jó könyv, amelyiket egész a lerongyosodásig olvasták az emberek. Ezek miatt az Ínyencek miatt nem egy, a kiselejtezésre Ítélt könyvet kell még mindig forgalomban tartani. Amióta az Uj Idők kiadta Monte Christót uj fordításban, a Monte Christó láz újra fellépett, minden újonnan beiratkozott olvasó érdeklődik a Monte Christo iránt. Ezek miatt egy borzalmas rossz állapotban levő, már kiselejtezett Monte Christót még mindig nem dobhattunk a tűzbe, mert amint valaki behozza, mindig van egy újabb jelentkező, aki ki akarja vinni. Érdekes, hogy mindig van lázas érdeklődés valamelyik könyv iránt. Jelenleg „Az elátkozott család“ láz fogta el az olvasókat, azóta, hogy a Kollégiumban Szijj Ferenc átdolgozásában előadták. Amikor a moziban a Quovadist, AKarthausit, a Mire megvénülünk-et adták, nyomban megkezdődött a kilincselés a hasonló cimü regény iránt. Mivel olvasóink túlnyomó része nő és hozzá fiatal leány, természetesen a szerelmi regények a legkapósabbak. Beniczkyné, Ohnet és Marlitt vezetnek és erős versenytársai városunk nagy szülöttjének, Jókai Mórnak, akinek müvei tér" szetesen első helyen állanak a kikölcsönzés ama tekiotetében. Annak a könyvnek, amelyiknek a címében a ,szerelem“ szó bármilyen formában előfordul, nyert ügye van a fiatal leányolvasók előtt, azt kézről-kézre adják. A »Szerelem örvényei“, a .Szerelem és boszu“, „Akit ketten szeretnek", »Szerelem a sírig“ és még hasonló citnüek a legkapósabbak. Pár évvel ezelőtt forgalomban volt Dumasnak A nászruha c. regénye. Ha egy fiatal leány beiratkozott a könyvtárba, első dolga az volt, hogy szemlesütve Dumas Nászruháját kérje, éppen úgy, mint az tzr. vallásunk rendesen Eötvös A nagy per cimü müvével kezdik a kölcsönkönyvíár használatát. Természetesen a fiatalság férfi része erős fogyasztója Verne regényeinek. Érdekes, hogy évekig volt egy fiatal leányolvasónk, aki szintén rajongott Verneért és lekicsinylőleg lemosolyogta az Ohnet, Beniczkyné, Marlitt regé nyeit fogyasztó társnőit. Sajnos, a legnagyobb magyar regényírónak, Kemény Zsigmondnak alig akad olvasója. Az a kevés is Vizsgára készülő magántanuló taniíóképezdei növeidék. A komáromi tanintézetek magyar írásbeli házi dolgozatai is nyomokat hagynak kölcsttnkönyvtárunk életében. A tanulók lázasan keresnek torrásmunkákaí a föladott dolgozathoz. Ilyenkor a Lexikon megfelelő kötetei élénk forgalomban vannak. A Lexikonról jut eszembe az alábbi derűs j történet. Beiratkozik a könyvtárba az édes apja j nevében egy ökölnyi fiúcska. Amint átnézi a ; katalógust, kivágja a rezet, hogy ő a Pallas S Nagy Lexikonnak mind a 18 kötetét akarja ; kivinni. Lexikont*ugyan nem adunk ki, de hogy ; megtréfáljuk az irodalmi telhetetlenségben szenj védő fiúcskát, azt mondtuk : Rendben van, mi j odaadjuk, csak az a kérdés, hogy e!birja-e 1 hazáig? A fiú erősítette, hogy igen és készség- S gél tartotta ki karját. Természetesen már a I harmadik kötet kézbeadásánál pityergőre állt a í szája és lemondott a zsákmányról. Még egy ilyen telhetetlen olvasó akadt ! egyszer, egy felnőtt férfiú, aki Jókai Mór jubileumi kiadásának mind a 100 kötetét ki akarta | vinni egyszerre. Az olvasók jőrósze olyan könyvet szeret, amelyik több kötetből áll. Visszatérve a könyvek népszerűségére, Gárdonyi Géza Göre köny . is nagy forgaörvendenek. , A változott viszonyok különösen kei müvet tettek kapóssá : Mikszáth Tót atyafiak és Jósika Csehek Magyarországon c. müvét Elleniben a háborútól annyira megundorodott az emberiség, hogy a háborús irodalmi termékek senkinek se kellenek. Sőt Jókai Csataképek c. ; könyve egyáltalában senkinek sem keik éppen úgy, miat a Véres könyv c. müve se. Ellenben különösen kapósak azok a regényei, amelyek részben ,vagy egészben Komáromban játszódnak le, minők Az elátkozott család, a Politikai divatok, A tengerszemü hölgy, Az aranyember. Jókai mellett Mikszáth, Vas Gereben. Gárdonyi, Tolnai Lajos a legolvasottabb magyar ; irók a komáromi kölcsönkönyvtárbán. Érdekes, hogy az idegen irók neveit rend' szerint úgy kell kiejtenünk, ahogyan irva van nak, ktiiönben igen nagy félreértésekre adunk alkalmat. Hiába kínáljuk Düma müveit annak, aki Dumas-nak olvassa Gróf Monte Christó szerzőjét. Hiába ejtjük ki mi könyvtárosok Szonyir-nek Sauniére-t, mert akkor az ördögnek , se kell. Természetesen itt i* vuinak kivételek. A kölcsönkönyvtárt használó közönség i különben kedves, előzékeny és türelmes, ami bizony nagyon is hasznos tulajdonság akkor, amikor annyian vannak az o'vasó teremben, hogy ott megmozdulni is alig lehet és csak j túlfeszített munkával lehet a forgalmat lebonyo; litani. Ilyenkor a türelmes és előzékeny közönség maga könnyíti meg a munkát, s a kéznél levő könyvekkel is megelégszik legtöbbször. Persze vannak szórványosan u. n Ikönyvtdrrémek, akik a legnagyobb tolongásban, lázas forgalomban, ideges munkában azzal Ledves: kednek, hogy kezet akarnak velünk fogni, s j éppen ilyenkor érdeklődnek a kedves egéssségünk iránt s hogy mi az újság ? Ezeknek Hekuba az asztalra, a falra, az ajtóra elhelyezett : intés, hogy Magánbeszélgetésekkel ne tessék bennünket zavarni. Ezeknek aztán miní'.a szimaíjr' voln*, hogy éppen olyan könyveket kérnek, am elyiket még nem hoztak be, vagy éppen abban a pillanatban vittek ki. ^ komáromi közönségnek van egy érdekes rossz szokása. A könyvben jelnek igen sok féle dolgot használ, ami a könyvet csak rongálja. így egész gyűjteményem van a könyvben felejtett, s könyvjelzőnek használt holmiból. A behozott könyvekben találtunk pl. gyufaszálakat, fogpiszkálót, haj kötő- és horgolótűt, kapott és elküldendő leveleket (ezeket a levélszekrénybe dobjuk) levelezőlapokat képeslapokat, szárított virágot, sok fényképet, különböző pamutszálakat, szaliagokat, szövetdarabokat, hajfürtöt, számlát, váltót, zálogcédulát, feladóvevényeket, vasútjegyeket, számoló cédulákat, recepíekel, és egyszer egy női harisnyaköiőt. Mindezeket azonoan betetézte egy, pár évvel talált lelet egy könyvben: egy horgolt csipke baba főkötő. Erre azt mondták a babonás lelkek, hogy az szerencsét hoz neaünk. Attól fogva ebben a csöpetnyi kis főkötőben, mint erszényben tartjuk a könyvtár aprópénzét. De most már búcsúzunk kedves olvasók I Egyenlőre elég ennyi. Majd más alkalommal többet. Dr. Bárányay József könyvtáros. Ä pletyka lélektana. A komáromi pletyka állandó aktualitása eszembe juttatja Bognár Zsigmondot, a budapesti bölcsészeti fakultás jeles tanárát, akit gondolkodó gépnek is neveztek. Élc-s logikájával mindent megtudott világítani, értetni, bizonyítani. Nagy lélekbúvár volt, s határozottan megiudta állapítani az emberek belső értékét. Mi, akik szerencsések voltunk az ő lársaságát élvezni, szerettük hallgatni fejtegetéseit Egyizben a pletykára vonatkozólag intéztünk hozzá kérdést, mire ő Ribotiiak, a híres francia Írónak „A plelyka lélektana“ cimü munkájából az alábbiakat beszélte el. Ribot szerint kétféle pletyka van. Egyik ártatlan, szajkó fecsegés, műveletlen vagy nem nagyon értelmes emberek ismert időtöltése Ez is okozhat komplikációkat, de ezek a komplikációk nein veszedelmesek, mert az első őszinte szóra készségesen kiegyenlítődnek. Egészen más kategóriába tartozik az értelmes emberek megfontolt vagy céltudatos pletykája. Ez már bizonyos szervi terheltségek tünete, — a velünk született csúnya és végzetes gonoszságok lapjára irt szégyenletes örökség. Jellemző tünete, hogy nem lehet sem elsimítani, sem kibonyoliíani. Az ilyen pletykálkodó keresve-kercsi az okozott bajok fokozott összecsavarását, kiélesitéset és készebb minden csillagot lehazudni az égről, semmint egyetlen mozdulattal enyhítene a szerencsétlensegen, amit tudva és akarva okozott. jeilemző még — beszélte Zsiga bácsi — hogy az ilyen degenerált vagy romlott lelkek gonosz pleiykálkodásaihoz nincs is szükség különösebb okokra. Nem csak azokat készek bajba vagy szennybe keverni akiket gyűlölnek, vagy akire neheztelnek. A legidegenebb, legközönyösebb ember, sőt gyakran egy szeretett barát vagy hozzátartozó sincsen biztonságban tőiük. Pokoli művészettel tudják a dolgokat úgy beállítani és bonyolítani, hogy soha senki az eredetére reá nem jön. Mint ahogyan egy elmebeteg gyönyörűséggel tud fojtogatni, kínozni rombolni. Ribot szerint a pletykálkodásnak ez a neme határozottan elmebaj és igy orvosolható. Természetesen megfelelő fegyelmi eszközökkel, mint ahogy kényszer zubbonyt húznak az idegbetegre is, ha tombol. A kitűnő francia pszihológus biztosra vette, hogy el fogunk érkezni arra a pontra, amikoi minden emberi nagyság és alacsonyság indító okait megtaláljuk valamely fizikai örökségben vagy elváltozásban. Akkor pedig könnyű lesz fokozni a jót és ellensúlyozni a rosszat, még mielőtt életet adnánk predesztinált életciiráknak. Az elbeszélő szerint Ribot kontemplativ ember volt, aki minden vihart a maga csöndes magányából nézett végig és nyomban gyakorlatilag is le tudta szűrni: hallgatói számára. Lélekbúvár volt, aki az emberi pszihéből minden anyagot pontosan ki tudott vonni és osztályozni: ez arany, ez salak. Sokan azt mondják: vén materialista. És ha lehet materializmust vívni a pszihologiában, akkor Ribot valóban az volt a szó legbecsületesebb értelmében. Logikája nem felhőket szántott. Itt járt,
