Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)
1920-03-27 / 19. szám
Negyvenegyedik évfolyam I9> szám Szombat, 1920. március 27. KOMA ROMMEGYEI KÖZLÖNY Előfizetési ár helyben és vidékre: 8gé*i évre 40 K Félévre 20 K Negyedévre 10 K Egyes szám ára: 50 fillér. Megjelenik minden sz rdán és szombaton. A pártközi megegyezés, mely a magyar nemzeti párt kezdeményezése folytán f. hó 22-én városunkban tartott közös értekezleten, mint arról lapunk múlt számában hirt adtunk, — már teljesen biztosítottnak látszott ; sajnos — meghiúsult. Másnap azaz f, hó 23-án folytatódott ugyanis az egyezkedési tárgyalás. Pozsonyban, hol a keresztény szocialista párt is ugyanazon napon tartotta orsz. értekezletét. A pozsonyi tárgyalásoknak biztosnak látszó előzetes feltevés szerint tulajdonképpen már csak egyetlen feladata a pártközí jelöltek közös listájának megállapítása lett volna, melynek útjában nagyobb nehézség nem is állott volna, azonban közbejött váratlan foiduiat következtében idáig még csak nem is jutott el e dolog. A komáromi értekezlet megállapodása azon feltevésen alapult, hogy Slovenszko területén egyetlen elismert magyar párt van és hogy az országos Magyar Kisgazda és Földmives Párt, melynek ismertetése iránt az eljárás szintén folyamaiban volt — elismertetni nem fog: a pozsonyi értekezlet megnyitása előtt azonban kiderült, hogy az utóbbi pártnak kormányi elismerése is máról holnapra váratlanul megtörtént. Ekként a pártközi helyzet lényegesen változott; mert a magyarságnak két elismert párthoz való csatlakozása vált leheiségessé. A possonyi értekezlet a Katholikus Kör helyiségében folyt le Bartal Aurél elnöklete alatt. A közel három órán át tartó magas niveau-ju vita akörül forgott, hogy az érsekújvári kerületben a jelölés melyik párt lisztáján történjék. Úgy a Kisgazda, mint a Keresztény Szocialista párt magának vindikálta azt. A jelölés megejtéséig nem is juthatott el az értekezlet; bár e tekintetben mindegyik párt a legnagyobb előzékenységgel iparkodván egymással szemben eljárni — a közös jelölés sikere biztoshottnak látszott. A pro és contra történt felszólalások, a kiegyeztetést megkísérlő közvetítő indítványok dacára a két elismert párt egyike sem engedett rideg álláspontjából, úgy hogy az együttműködés, közös jelölés szép, a magyarság egytáborba tömörítését célzó terv végleg meghiúsult és igy most már mind a két párt külön-külön Iisztával megy bele a választási küzdelembe és igy a Magyar Nemzed párt tagjainak is szabad választása van: hogy melyik párt lisztájában foglalt jelöltek támogatását tartja inkább a ma gyarság érdekében kívánatosabbnak. = íl prágai nemzetggfllés és szenátus jelölljel. Eddig csak a szlovákok és szociáldemokraták nemzetgyűlési jelöltjeit ismerjük, ezek közt van Földessy József dr., a komáromi szociáldemokrata párt végrehajtó bizottságának elnöke és a szenátusba Both Sámuel csallóközaranyosi földmunkás; a szlovák pártok jelöltjei az érsekujvári kerületben ezek: Zoch Samu evangélikus püspök, Ivánka Milán volt belügyi kormánytanácsos és dr. Jamniczky Ottokár volt komáromi zsupán (szlovák nemzeti és köztársasági gazdapárt), Juriga Nándor plébános, Slezák Vilmos nagybirtokos és Haverla Péter pozsony-virágvölgyi káplán (szlovák néppárt), dr. Dérer Iván voltjgazságügyi kormánytanácsos és Lehóczky Manó munkáspénztári igazgató (szlovák szociáldemokratapárt), a magyar pártok jelöltjeiről még eddig nincs hir. Műveltség Könyvtára és Franklin Kis Lexikon kapható a kiadóhivatalban. vsros! es ipi mm ram lap. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Főmunkatárs: BARANYAY JÓZSEF dr. A komáromi cserkészek. Innen-onnan tiz esztendeje már annak, hogy csendes öreg városunk utcáin megharsant a cserkésztrombita és felvonullak a cowboykalapos, khaki-ruhás cserkészek. Azóta sok vidám, derűs napot élveztünk, de sok lenéző mosolyt és csípős megjegyzést is kaptunk. Nagyközönségünk legnagyobb része annyit tud ma is a cserkészekről, hogy azok egzotikus ruhába, öltöztetett diákgyerekek, akik néha jókedvűen nótázva indulnak kirándulásra és ha fáradtan és porosán is, de feszes léptekkel, csillogó szemmel térnek vissza. Ez olyasféle, mint a látásból való ismeretség. Voltak ugyan, kevesen bár, akik tüzetesebben érdeklődtek mozgalmunk iránt és megismervén, szivvel-lélekkel híveinkké is lettek, de a legtöbben könnyedén tovasiklottak felette és elfeledték ezt épugy, mint a többi szürke hétköznapi eseményt. Van azonban egy vigasztaló mozzanat, ami e rövid kis ismertetés megírására is bátorít, ez a mindenkor tapasztalt jóakarat, mely bennünket fogadott és útjainkra elkisért. Fogadják kedves olvasóink s pár sort olyan ió szívvel és magyaros szeretettel, mint azt mi adjuk, ifjúságunk legéletrevalóbb és legértékesebb mozgalmát szándékozunk itt megismertetni. A cserkészet eredetét az angol-búr háború egyik epizódjának, Mafeking ostromának köszönhetjük. A várost angol katonákkal Robert Baden Powell tábornok védte. Sorkatonasága már igen megfogyott, kényszerűségből a serdülő 10—18 éves fiukat használta fel hírvivő, járőr és kémszolgálatra. Bámulva vette észre, hogy mekkora újoncaiban a bátorság, lelkesedés és öntudatos kötelességfeljesités, mellyel bármily nehéz feladatot is csodás könnyűséggel oldanak meg. Hazatérte után elhatározta, hogy gyökeresen átgyurja hazájának sápadlarcu ifjúságát. Bízvást foghatott ezen munkájához, élő példákból láthatta, mire képes a serdülő ifjúság, öszszetoborozta a vértelenarcu diákot, a vásott utcagyereket, a gyárak és műhelyek ifjú rabjait, állandó csapatokat szervezett belőlük, ahol képzeli vezetők felügyelete alatt sok ügyes dolgot tanultak. A város izzó kőtömbjei közül kirándultak a szabadba, ott táboroztak. Kezdtek a természetben nyitott szemmel járni, állatokat, növényeket megfigyelni. Testüket sporttal és játékokkal edzették. Lelkűket kitárták egymásközt, bajtársi közösséget teremtettek, Iovagiag gondolkodáshoz szoktak; ezek voltak az első boy-scout — cserkész-csapatok. Természetesnek találhatjuk, hogy az egész világ ifjúsága ujjongó örömmel fogadta a mozgalmat, egymásután esküdtek fel a zöld-sárga bourbon-liliomos zászlóra az angol boy-scoufok után a francia éclaireurök, a német pfadfinderek és a magyar cserkészőrszemek. A komáromi bencés főgimnázium az elsők között volt a cserkészcsapat szervezésében; 1913. október 21-én tartottuk meg a? első avatást. Hogy mozgalmunkat miért fogadják mindenhol a legnagyobb lelkesedéssel, azt avval magyarázhatjuk meg, hogy az egész intézmény szervezete, működése a serdülő fiú romanticizmu* után vágyó lelkének természetéhez szinte hajszál pontossággal simul. A ,aL'lő ifjú lelke a nemes indulatoknak egész kincsesháza, a szebbnél-szebb drágaköveket a cserkészet hozza ki a napfényre és ott kicsiszolja úgy, hogy gyönyörködve szemlélhetjük ragyogását. Szerkesztőség és kiadóhivalal: Nador-u. 29., hová ugy a lap szellemi részéi illető közlemények, min a hirdetések, előfizetési és hirdetési d jak stb. küldendők Kéziratokat nem adunk vissza. Célja a mozgalomnak hármas: jellem-,, test- és ügyesség fejlesztés. A szellem fejlesztés irányelvei a cserkésztizparancsolatban foglaltatnak, amit minden újoncnak, illetve felavatandó cserkésznek betéve kell tudnia. Ennek rövid foglalata: Keresni kell az alkalmat, hogy mindennap tehessen valami igazi jót, legyen az bármily csekélységnek látszó dolog is, mint eltévedt kis gyermek haza vezetése, gyenge szál virág megvédése az elpusztítással szemben. Becsületérzésében megerősödik, akinek becsületszava a legkomolyabb esküvel felér: aki ezt megszegi méltó a kizárásra. Megtanulja öntudatosan szeretni hazáját, maga neveli magát jó honpolgárrá. Lélekjelenlétét mindig megőrzi, hisz jelszavunk is „Légy résen!“ Mindig józan, vidám és nyugodt, veszély esetén kötelessége embertársát nyugodtságra inteni. Ha valakit tisztelgéséről, vagy ruhájáról felismer, hogy közénk való, bármely nemzethez, társadalmi osztályhoz vagy vallásfelekezethez is tartozzék, testvérként kell vele bánnia, szükség esetén élelmiszerét és fekvőhelyét is köteles megosztani. Barátja az állatoknak is, nem a fészekrablásban, hanem egy kis énekes madár etetésében leli gyönyörűségét. Feljebbvalói parancsának szó nélkül engedelmeskedik, mert tudja, hogy ha mindenki a maga feje u‘án indul, eredményes munkáról szó sem lehet. Tiszta gondolatában, szavában és tettében. Ezek nagyjában az elvek, amiket a cserkészet papíron ad, de mindig praktikus vonatkozásban ; sokkai többet nyújt azonban, az ügyességfejlesztés javára, természetben. A városi fiút kiviszi az Isten szabad ege alá, ott tábort ültet vele, száz meg száz olyan probléma elé á htja, melynek megoldásában ügyességét és leleményességét kifejtheti. A diákot, aki hozzá van szokva az élet apró kényelmeihez, cserkészkedés közben nem várja délben a kész ebéd, főzőedényében egyszerű, Ízletes ételt készít, este nem várja a vetett ágy, mert fekvő helyéről maga gondoskodik, ha ruhája elszakad, magának kell megfoltoznia, a sátortáborban a saját és társai kényelmére mindent el kell követnie. Már most legyen az akármilyen egyszerű dolog, mint egy biztosan tartó csomó kötése utászmunkáknál, szilárdan álló sátor verése, sikeres segélynyújtás kisebb baleseteknél, akkor ezek az apró cseprő sikerek mindmegannyi téglájává válnak a szilárd jellem, ellentmondást nem tűrő bátorság művészi épületének, melyet lelkűnkben — fáradság, lemondás, életünk árán is fel kell építenünk. A mozgalom főkiválósága tehát abban áll, hogy az ifjú összes képességeit, melyek eddig legtöbbször csak csinytevésekben nyilvánultak, magának foglalja le, azután jó irányba terelvén, ugy is fejleszti ki. Visszaadja az ifjúságot a természetnek, miközben elvonja a várostól. Testét megedzi; domború mellű, párducizmú, sasszemü fiukat akarunk látni. Ha az előbbiekhez még azt is hozzávesszük. hogy a mozgalom egyik főcélja Iovagias és szolgálatra kész nemzedék nevelése is, azt hiszem nem akad, aki a cserkészet létjogosultságát vitatni akarná. Az elmúlt mostoha idők nehéz nyűgét lerázva váltunkról, magasba szegzett szemmel, s 'i k-ielkünk melegével fogunk hozzá további munkánkhoz, bátran fordulva az egész nemzethez egyik vezetőnk szavaival: „Magyar anyák, adjátok nekünk fiaitokat, mi testben és lélekben megerősödve vezetjük őket vissza hozzátok!“ Beszédes Lajos.
