Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)
1920-03-24 / 18. szám
2. oldal. »&*>»uiro»2j l^apofc« l#SO. március 24. adata, hanem igenis a reá váró és reá rótt köelezettségeknek anyagi gondoktól mentes teljesítése. S mégis mit látunk? Azt, hogy a tisztviselői kar, még a jelenlegi nehéz helyzetében sem feledkezik meg hivatásáról, amely körülmény a bevált tisztviselői kart igazán a helyzet magaslatára emeli, s az ilyen tisztviselői kar az állam minden támogatására rászolgál. Hallható a tisztviselői kar minden rétegére kiterjedő fizetés javítás, de erről semmiféle pozitív adat nem ismeretes, s ha tényleg igaz ez, miért nem világosittatik fel arrél az érdekelt tisztviselői kar megnyugtatásul, amely e tekintetben is a legnagyobb bizonytalanságban él s miért nem történik intézkedés az átmeneti állapot nyomorainak enyhítésére akár előleg adásával, akár más alkalmas módon? Tényleg a mai helyzet már elkeseredést szül, tudatára ébred a kizsákmányolt tisztviselő, hogy ő is ember, neki is joga van az élethez; s engedni kezd az amúgy is munkával agyonteihelt tettrekészség, már hogy is ne, mikor a hivatal bűzös levegője után kimerültén, elfáradva a családi körben még nagyobb munkát kell végeznie a megélhetésért való küzdelemben, amely küzdelem számadása a jelenben minden erőlködés mellett az elégtelen jövedelem miatt csak deficittel végződik. Mire vezet ez? Vidéki. A városi tanítóság fizetései. — Levél a szerkesztőhöz. — Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Kérem szíveskedjék becses lapjában az alábbi felvilágosításnak helyet adni. A „H.rek“ egyik munkatársa a múlt szombati számban, a városi tanítók fizetésrendezésével foglalkozva, szükségesnek tartotta azt is megállapítani, hogy a fizetésrendezés, egyes hátrányaiért az érdekeltek csak a városi számvevőséget okolhatják. A cikkben kétszer is hangoztatott állítás szerint ugyanis a közgyűlés kimondotta, hogy a végleges rendezésig sem kaphat senki eddigi illetményeinél kevesebbet és ez alapon megbízta a számvevőséget egy átmeneti fizetásrendezési tervezet összeállításával. Erre a számvevőség garasoskodásból, ötletszerűen kapkodva és önkényesen olyan tervezetet állított össze, melynél csak egy alsó és felső fokozatot vett figyelembe, a tanítók többségét azonban egyszerűen csak beillesztette a közepébe tölteléknek. Az igy született lehetetlen és a közgyűlés jóindulatával merőben ellenkező tervezetnek, vagy a cikkíró ur másik kifejezése szerint, nyakatekert fizetésrendezésnek köszönhetik egyes tanítók, hogy illetményük havi 40—120 koronával csökkent. Azok előtt kik a hivatalos szervezetet ismerik, mindenesetre hihetetlennek tűnik fel, hogy egy rendelkezési joggal egyáltalán nem biró hivatal mint pl. a számvevőség igy szembe tudjon helyezkedni a közgyűlés akaratával. Minthogy azonban nem szoktuk feltételezni, hogy egy hírlapban minden alap nélkül az épen nem hízelgő jelzők egész sorozatával illessenek egy hivatalt: bizonyára voltak akik a cikkíró által tényékként állítottak alapján az érdekelt tanítókkal együtt szidták a lelketlen számvevőséget. Lássuk mennyire érdemelte ezt meg. A cikkíró szerint a törvényhatósági bizottság előre kimondotta, hogy az 1920. január 1-től kezdődő átmeneti fizetés nem haladhatja meg a tervezett uj fizetést, de alatta sem maradhat az eddig élvezettnek. A számvevőség ilyen közgyűlési határozatról nem tud, pedig létezése esetén annál inkább ismernie kellene azt, mert arra kényszeritette volna, hogy törje a fejét, hogyan lehet valakinek az illetményét úgy számfejteni, hogy az ne legyen kevesebb 7340, de több se legyen 6132 koronánál. Addig tehát mig a a cikkíró ur szives lesz az általa alapul vett közgyűlési határozat számát és idevonatkozó szövegét is közölni, legyen szabad a számvevő; ^aek a határozat létezését tagadni és azt állítani, hogy a fizetésrendezésről az 1920. évi 811. számú közgyűlési határozat rendelkezik. Ezzel a határozattal pedig nem arra utasította a számvevőséget, hogy állítson össze átmeneti fizetésrendezési táblázatot, hanem elfogadta a már kész tervezetet és az eddigi illetményeknek élvezetét akként korlátozta, hogy azokat csak abban az esetben lehet teljes összegükben kifizetni, ha nem haladják meg a tervezet szerint járó uj fizetést. Minthogy ezek szerint a tervezet készen volt, azt a pénzügyi bizottság tárgyalta, a törvényhatósági bizottság elfogadta és bárki megtekinthette: azért a nyilvánosság előtt akkor sem a számvevőség tartoznék felelőséggel, ha a tervezet tényleg ötletszerűen, kapkodva és önkényesen állíttatott volna össze. Annál kevésbé lehet indokolt a számvevőségnek olyan tervezetért való megtámadása, melyről a cikkíró csak azt állíthatja teljes határozottsággal, hogy éppen úgy nem látta soha, mint azt a közgyü lési határozatot, amelyre cikkét alapította. Csak igy, a valóságnak hátat fordítva, írhatta le az alsó és felső fokozatról és a közbeeső töltelékről szóló meséjét és dobálózhatott az önkényes jelzővel. Ha ugyanis a tervezetet megtekinti és az állami fizetésrendezés iránt kissé érdeklődik, kevés fáradsággal megállapíthatta volna, hogy a tervezet adata/ nem ötletszerüek és nem önkényesek, hanem az uj állami fizetésrendezési táblázat figyelembe vételével vannak összeállítva, sokkal több lelkiismeretességgel a tanítók irányában, mint cikke a számvevőséggel szemben. Az uj fizetésbe való beosztás tényleg nem a szolgálati évek alapján, hanem a régi fizetés alapján történt, azonban nem a számvevőség roszakaratából, hanem mert eddig az államiakra nézve is ez az elv. Tény az, hogy az uj állami táblázat szerint egyesek illetménye az eddigivel szemben csökkent. Ezek a nőtlen tanerők és olyan alkalmazottak, tartozzanak bár a tanerők közé vagy a város bármely más hivatalában levők, tehát rendőrök, írnokok, számvevőségek stb. közé, kiknek házastársa szintén közszolgálatban áll. Oka a csökkenésnek az, hogy az uj állami táblázat a magánosán élő alkalmazottaknak jelentékenyebben kevesebb drágasági pótlékot és gyorssegélyt állapit meg, mint a családosoknak. Ez lehet sajnálatos dolog, de egyformán sújtja a számvevőség tagjait és a város össze; alkalmazottait, épen úgy a tanszemélyzetet. Az előbbiek szintén köszönettel veszik azt, ha valaki megélhetésüknek lehetőségéi előmozdítani törekszik, csakhogy ilyen méltányos mozgalom megindításához nem feltétlenül szükséges a bűnbak keresése. Szalui József főszám vevő Két plakátról. — Mire használják fel a csendőrséget? — A magyarság sérelme. — Saját tudósítónktól. — Pénteken délután a vármegyeháza kapuja alatt két képes plakátot függesztettek ki. Az egyik képen Horthy van ábrázolva és rozzant szekeret hajt, mist kocsis, a szekéren ülnek a reakció, az ezerholdas és mellette az összekötött kezű munkás. A másik kép Jehlicskát ábrázolja, aki Budapestről patkányokat küld át a Tótföldre ahol a határszélen ássa a földet egy tót földmives. Mindkettőn izgató tartalmú szlovák feliratok. Mondanunk se kell, milyen rossz szolgálatot tesznek a megértés politikájának ezek a hazug ábrázolások. A megyeházánál elhelyezett s a magyarságot sértő plakátok ügyében a város tanácsa szombaton reggel rendkívüli ülésre gyűlt össze és elhatározta, hogy azok eltávolítását fogja követelni. Az egész tanács, éléndr. Szijj polgármesterrel a zsupáni hivatalba vonult, ahol a zsupán távollétében helyettese fogadta a tanács tagjait és kívánságuknak nyomban eleget tett. A tanács ezenkívül kérte annak az egyénnek kinyomozását, aki ezt a megyeházán utasítás és engedély nélkül véghez vitte, hangsúlyozva azt, hogy ennek az egyénnek Komáromban való megtürése a rend a lakosság nyugalma érdekében nem kívánatos. Képkiállitás a kultúrpalotában. A Komáromi-Kacz művészpár is résztvesz benne. — Saját tudósítónktól. — A Jókai Egyesület a tavasz folyamán több I kiállítás rendezését vette tervbe, ezek közt első az j újonnan átrendezendő modern képtár kiállítása : leend Tudni kell ugyanis, hogy a Konkoly Miklós-fele képgyűjtemény a kulturház bir' tokába jutott, amelynek főleg régebbi anyaga | igen tekintélyes és számottevő. Á Jókai Egye- I sülét modern képtárát állítja fe! újból, amelyet j 1914. év nyarán a háború kitörésekor leszerelt, j ez az anyag azonban, mely gyaiapodott ugyan j időközben több értékes képpel, magában nem ; volpa elég egy képkiállitás kereteinek meg| töltéséhez. Ebből a célból a Komáromi-Kacz mfi- I vészpár is kiállója itt készült műveit, újakat és : régebbieket s a magántulajdonban levőket. Kiállításra kerülnek Komáromi-Kacz Endre nagyszerű portréi, melyeket a tél folyamán festett, egy nagyobb vászna (Pillangókisaszszeny) és többinterieurje is R sztvesz Komáromi- Kacz Endréné szinpompás és csodálatos szépségű akvarelijeivel, melyekkel a magyar képzőművészet társadalmában ma az első helyen áll. Virágcsendéleteiből az élet mosolyog le ránk .és szinte illatát érezzük a valószerüseg minden jegyét magukon viselő virágképei ek. A kiáliitás nagyszerű művészi eseménynek ígérkezik és a húsvéti ünnepeknek igazi szenzációja leend. A Jókai Egyesület gondoskodik róla» hogy a kiállítás tartama alatt a művészetet népszerűsítő és ismertető előadások is legyenek a kiállítás keretében. A közönség bizonyára a legnagyobb örömmel és lelkesedéssel fogadja a kiállítás gondolatát, ha visszagondolunk a karácsonykor rendezett Feszty Edit képkiállitás nagy erkölcsi és anyagi sikerére. A tavasz és á nyár folyamán még más kiállítások is lesznek a kuilurházban: igy a Harmos festőiskola kiállítása, a régi képgyűjtemény kiáliitása, iparművészeti kiállítás amelyek tanúságot fognak tenni arról, hogy Komaromban igenis van művészt élet, művészi szék és varinak művészi kívánságok. HÍREK. ! _ — íTIárcias 21 Szomorú évforduló, melynek j dátumát együti fogják emlegetni a mohácsi vész gyászos évfordulójával a késő nemzedékek. A magyarság balsorsa ekkor indult el szédítő zuhanással a végzet lejtőjén: kikiáltották a tanácsköztársaságot a budapesti munkásság félrevezetésével és becsapásával. Budapest adott kormányt a magyar népnek, tudjuk, hogy milyen kormányt annak az országnak, amelynek lakossága még csak egy tizedrészeben sem volt még szocialista sem. A magyar falu nem is vette be a kommunizmus tanait sohasem, a faluval nem mentek semmire, a magyar falu buktatta meg a vérvörös proletárdiktatúrát, amely a termelésen kivül mindenre berendezkedett. A Návayak, a Hollánok, Ferry, Borhy, Menkina, a űunapataji, kalocsai, szolnoki, kapuvári polgárok meggyilkolását elhallgatták a külföld előtt, amely ezekről a rémségekről, ezer és ezer ártatlan ember börtönbe hurcolásárót és alávaló megkinzásáról, a terrorista csapatokról és a Lenin fiukról nem tud semmit. M» tudjuk, gyászoljuk és keserű könnyeket hullatunk a szégyentől, hogy ez megeshetett Magyarországon: melynek története ennél a napnál gyászosabbat, sötétebbet nem ért meg soha. — Heigettesilés. Kemenczky Géza aranyosi községi jegyző elhunytéval megüresedett jegyzői állás helyetteséül Söröss István volt őrsujfalus' községi jegyzőt rendelték ki. — Uj mérnök. Berencsy Béla városunk ifjúságának e kiválóan képzett, rokonszenves tagja, dr. Berencsy László nyug. vármegyei főorvos fia, mint értesülünk, Budapesten megszerezte a gépészmérnöki oklevelet, m után szigorlatait kiváló sikerrel letette a műegyetemen. — belkészbeiktatások. Múlt vasárnap Győry i Elem-'"’- hetényi, most vasárnap pedig Kúr Géza Cáicsói ref. lelkészt iktatta be Tóth Kálmán ref. esperes, deáki lelkész.
