Komáromi Lapok, 1920. január-június (41. évfolyam, 1-46. szám)

1920-01-24 / 1. szám

4. oldal.

„Kemárumi Lapok“

1920. január 24.

társadalom minden rétegében, mint a szociáldemokratizmus, hiszen miként Ruskin mondja : »Sohasem mutattak a magasabb osztályok annyi szeretetett és rokonszenvet az alacsonyabb osztályokkal szemben, mint napjainkban“.

Nos tehát az igy értelmezett szociálizmus olyan társadalmi rendet kíván a fokozatos fejlődés utján elérni, amely a közös termelésen épül fel, amelyben a termelési eszközök köztulajdonban vannak, ahol a termelés kollektiv.

Ha most áttekintjük egy város gazdasági működését, azt látjuk, hogy amikor a város vízvezetéket tart fenn, világításról gondoskodik, élelmiszer és egyéb ellátási cikkekre üzemeket létesít, utakat készít, közlekedést javít stb., akkor mindig termel, még pedig határozottan és igazán kollektiv termelést folytat, amely két irányban is a köznek használ: egyrészről a lakosság egyeteme részére termel, a termelés eredménye, a termék a köz tulajdona és a köz használatára szolgál, másrészről a termelés haszna, a jövedelem szintén a közé, közjövedelmet, közhasznot képez.

A városnak egyéb működése is, mint közegészségi, kulturális, biztonsági, jóléti intézményei és funkciói, amelyek első pillanatra nem látszanak materiális termelésnek, mégis a termelés fogalma alá sorolhatók, még pedig szintén a kollektiv termelés fogalmába, mert azzal, hogy pl. iskolát, kórházat tart fent, olyan közszükséget elégít ki, az egyén részére olyan helyzetet teremt, tehát oly értéket termel, amelyet az egyén vagy egyáltalán nem vagy csak nehezen, sokkal költségesebben érne el s amely intézmények szintén a tágabb értelemben vett szocializmus követelményei közé tartoznak.

Látjuk ime, hogy a város minden működése át van szőve szociális tartalommal, minden téren szociális irányban működik, termelő tevékenysége pedig épen azt a kollektiv termelést valósítja ineg, amely felé a szocializmus irányvonala mutat.

Nyitott kaput dönget tehát, aki a városi politikába most akar szociális tartalmat belevinni, mert az benne van és az nem is lehet más. Ellenkezőleg, a társadalom más alakulatába és a politikába (még pedig a szociálista pártokéba is) kell belevieni a városi tartalmat, a város érdekeinek szem előtt tartását, a város iránti ragaszkodás politikáját, mert ez egyben a kollektiv termelés fejlesztését s a közérdek hasznát jelenti, tehát szociális célt szolgál.

„ A város nem egy osztály és nem osztályok számára és javára termel, hanem mindenkinek, aki ott lakik, a közönségnek érdekében. Ezért nem helyes a város lakosainál különbséget tenni polgár és munkás szavak közt, amelyek ma osztálykülönbséget jelentenek. A városi polgárnak fogalmához tartozik az, hogy szellemi vagy testi munkája eredményéből kell megélnie s a városban lakó munkás kell, hogy a város polgárának érezze és tekintse magát a munkában, a kötességben is.

Ezért ne gyűlöletre és irigységre neveljük a város lakossságát és ne azt keressük, ami elválasztja, hanem ami egyesíti őket.

A város lakóira igazán elmondható a hires szocialista iró, Saint Simon formulája: „Mindenki képességei arányában dolgozzék és mindenki munkája mértéke szerint részesedjék jutalomban".

Dr. Szijj Ferenc.

Komárommegye felosztása.

— jan. 20.

Teljes csöndben hangzott el a vármegyei közigazgatási bizottság legutóbbi gyűlésén dr. Folkmann zsupán kijelentése, amely szerint a kormány Komárommegye dunabalparti részeinek, a csallóközi és udvardi járásoknak Pozsony és Nyitramegyéhez való csatolását elhatározta és ez a tény már az idén, vagy a jövő * évben be is fog következni.

E kijelentésnek a sajtóban semmi visszhangja se támadt, pedig ez igen nagy horderejű és jelentőségű kérdés, hiszen évszázados régi gyakorlatot, szerzett jogokat dönt meg.

Komárom vármegye kialakulása, már az Árpádok alatt történt és a várszerkezet nyomai e területen feltalálhatók. Mindenesetre egyike a legrégibb magyar vármegyéknek.

Komárom város tehát szintén évszázadok éta megyei székhely, fejlődése, közlekedési viszonyai e szerint alakult ki, középpontja volt messze nagy vidéknek és ez a középpont nemcsak földrajzi, de közigazgatási, igazságszolgáltatási, pénzügyi és kulturális középpontot is jelentett.

Nem szükséges bővebben kifejtenünk, hogy mit jelent egy városra, különösen Komáromra nézve a megyei székhely elvesztése; lassú, de biztos dekadenciát, a forgalom csökkenését és ezek velejáróit: az ipar és kereskedelem hanyatlását, amelyek a város fő ütőerei, vérkeringésének csatornái.

Ez a kormányterv még az országgyűlési tárgyaláson — nem ment keresztül.

Talán még nincs kimondva az utolsó szó ebben a kérdésben.

A halálra ítéltet is meghallgatják, hogy védelmére mit akar felhozni. Komárommegye törvényhatósága sem szólalt meg ez ügyben és nem terjesztette elő a felosztás elleni érvéit.

A múlt év december elején megtartott városi közgyűlésen a zsupánhoz intézett interpellációra a vármegye felosztása tárgyában dr. Jamniczky Ottokár azt a kijelentést tette, hogy a kormány foglalkozik egyes nagy megyék létesítésének gondolatával, de ez pár éven belül meg nem valósítható a tervbe vett uj székhelyek közlekedési viszonyainak gyökeres megváltoztatása nélkül.

Kívánatos volna, ha ezzel az üggyel a törvényhatóságnak is mielőbb alkalma lenne foglalkozni.

Biz. tag.

Ködfoszlány*

Képzeletemben élt egy hajadon. Gyönyörűség volt egészséges fejlődését, viruló életét figyelni. Sudár alakja olyan volt, mint messze Csikország jegenyéi. Szeme villogott, mint magas Tátráról aláhömpolygő hegyi patak. Ajka tüzes volt, mint Tokaj aszúja, haja hullámos, mint Csallóköz aranykalászos táblái; arca pedig hamvas, mint Baranyában az őszi barack.

Irigyel — bámulói voltak, csodájára jártak a szép magyar földnek.

Egyszer azonban, hirtelen megingott lelki egyensúlya. Szive, ott a Duna mentén kufárokra hallgatott és azóta alakja megrokkant.

Azóta szeme fakó, ajka vérteien, haja kuszáit.

A mérhetetlen fájdalomtól pedig szép arca eltorzult.

De azért .— jaj — nem hallik, csak könnye hull.

És a könnyektől megáradt vizeken, tépett, ázott ködfosziányok, mint gyászfátylak úsznak le a szomorú Dunán.

Hannos.

A városok élelmezése.

Irta: Alapi Gáspár.

A vidéki városok élelmezése a háborút megelőző időkben aránylag nagyon kevés gondot okozott a hatóságoknak. Különösen azok a városok, amelyek jómódú falvak között, termékeny vidéken terültek el, bőven el voltak látva élelmiszerekkel. Abban az időben a lisztbeszerzés nem járt nehézségekkel. Olcsó áron lehetett hízott sertést kapni, aldnek pedig nem állott módjában sertést vásárolni és igy zsirszükségletét hosszabb időre biztositani, rendelkezésére állottak a hentesboltok, amelyek állandóan tömve voltak szalonnával, olvasztott disznózsírral és egyéb sertéstermékekkel. A vidéki lakosság behozta az élelmicikkeket a piacra, baromfi, tejföl, túró, vaj, tojás és zöld főzelékféle bőségesen volt kapható. Mindennapi látvány volt, hogy a falusi közönség a piacra behozott áruit a piacon nem tudta mind értékesíteni s a falusiak az élelmiszerekkel házról-házra jártak és kinálgatták azokat megvételre.

A világháború mindezt megváltoztatta. Már a háború első hónapjaiban voltak beszerzési nehézségek és ezek a világháború későbbi folyamán mindinkább és mindinkább fokozódtak.

A legelső bajok a lisztellátás terén jelentkeztek, úgy, hogy a kormány már az 1915. év végén kénytelen volt elrendelni, hogy liszt és

kenyér csak jegy ellenében hozható forgalomba (4586. 1915. sz. M. E. r.). A lisztjegy, illetőleg a kenyérjegy volt az első élelmiszerjegy, amelyet később — sajnos — még a többi jegyek hosszú sorozata követeit.

A közellátás irányítása uj és fontos feladatot rótt a hatóságokra, mert ezentúl a közigazgatási hatóságok tepndői közé tartozott az egyes törvényhatóságok részére kiutalt élelmiszerek egyenlő és igazságos szétosztásáról való gondoskodás. Enne* a feladatnak a megoldása amelyre a közigazgatási hatóságok nem voltak fölkészülve, természetesen nem ment simán. A közönség — egész érthetöleg — nagy ellenszenvvel fogadta az éleimiszerjegyeket és azok a hatósági közegek, amelyek az élehniszerjegyek kiosztásával foglalkoztak, a legnépszerütlenebbek voltak az egész világháború folyamán. A magyar nép nem szokta meg a szűkötködést és most, amidőn meg volt szabva, hogy a legfontosabb élelmicikttekből mennyit szabad elfogyasztani, a hatóságokban kereste a hibát és az élelmiszerekkel való ellátás terén beállott minden fönnakadást a helyi hatóságok számlájára irt.

A közélelmezési hivatalok megszervezése nagy gondot okozott minden városnak. Ez alól az általános igazság alól természetesen Komárom sem volt kivétel. A közélelmezési hivatal megszervezése terén igen nagy érdemei vannak Ivánfi Géza közélelmezési előadónak, aki ezt a népszerűtlen, nagy körültekintést és vas idegzetet kívánó munkát nagy ambícióval végezte.

A közélelmezési hivatalok szorosabb értelemben vett feladata csak a hatósági élelmiszerek forgalomba hozatalának szabályozására terjed ki. A mindinkább és mindinkább növekedő drágaság azonban arra indította a hatóságokat, hogy a közélelmezési hivatalok ügykörét kibővítsék és a közélelmezési hivatalosat lassanként közellátási hivatalokká formálják át. Az első számottevő háíóságí üzem, amelyet Komárom városa fölállított, a hatósági sertésüzem, amellyel lehetővé tette, hogy évenként mintegy 7—800 drb. hízott sertés kerül ebben a városban kimérésre és pedig jóval olcsóbb árakon, mint a mindenkori maximális ár.

Sajnos nem állhattunk meg a hatósági sertésüzem felállításánál, meri az egyes közszükségleti cikkekben jelentkező hiány arra kényszeríti a hatóságot, hogy még igen sok közszükségleti cikk szétosztásánál is nányitóként szerepeljen.

A városok gazdasági életében a közellátási. hivataloknak mind jelentékenyekb és jelentékenyebb szerep fog jutni és a‘ városok ez irányú tevékenységüket csak a közgazdasági viszonyok konszolidálódásával szüntethetik meg. Ettől azonban — sajnos — még nagyon messze vagyunk. Még hosszú, keserves evek fognak elmúlni, amiga termelés újból a rendes mediébe terelődik, a kínálat és a kereslet kívánatos összhangja és a szabad verseny föl fogja menteni a hatóságot azon súlyos és terhes feladata alól, hogy a közellátás terén irányitó szerepet játsszék.

Adja az Isten, hogy ez a boldog idő minél előbb bekövetkezzék.

Az árvíz.

Veszélyben Csallóköz termése. — A védelmi intézkedések.

Óriási víztömegek lepték el a vármegye területét és rettenetes aggodalomban tartják a lakosságot. A Csallóköz egy tenger és az udvardi járás talán még ennél is szomorúbb képet nyújt.

Az abnormisan csapadékos időjárás Ausztriában és a Felvidéken megduzzasztották a Duna, és a Vág mellékfolyóit és január eleje óta állandóan árad ez a két folyó. Január 15 körül már aggasztó mérvet kezdett ölteni a viz magassága, úgy hogy tartani kellett az Erzsébetsziget elöntésétől is.

Ez január 17-én szombaton reggel 5 órakor be is következett. A lakókat már előző napon kilakoltatta a rendőrség. Ma a szigetet egyméternél magasabb viz borítja. Védő töltése 620 cm. vizet tud megtartani.

A városban is súlyos aggodalmat keltett ez a szerencsétlenség, amely, agy látszik, még nem ért véget. A viz egyre árad és január kedden elérte a 1899. évi kulminációt is (68G